Esztergom és Vidéke, 1997

1997-11-20 / 47. szám

Esztergom és Vidéke 1997. december 378. 5 Hamisítani szinte lehetetlen SZENT ISTVÁN KiiUL A tízezres bankjegy bevezetése­kor sokakban felmerült, hogy most újból fellángolnak a hamisítási bot­rányok, s míg eddig az „ál" ötezres volt a sláger a hamisítók körében, ezután a tízezresek következnek. Ajúlius elsejétől forgalomban lé­vő tízezresről viszont azt tartják a szakemberek, hogy biztonságosabb mint a külföldön használt bankje­gyek többsége. A tízezres nemcsak biztonsági ellmeiben, hanem külle­mében is változást hozott a jelenleg is használt magyar bankjegyekhez képest: papírjának alapszíne fehér, a 154x70 mm-es nagyságával pedig a hagyományos európai bankje­gyek méretéhez igazodik. A biztonsági elemek közül a leg­könnyebben felismerhetők a követ­kezők: a bankjegyet a fény felé tart­va, bal oldalon Szent István nyom­tatott arcképének tükörképével egyező árnyalatos vízjelkép látha­tó. Az alatta két betűből és hét szám­jegyből álló vízszintes, valamint a bankjegy jobb szélén lévő függőle­ges sorszám színe vörös, UV-fény­ben azonos az előző sárga, a függő­leges sorszám pedig vörösen vilá­gít. Szintén a fény felé tartva érzé­kelhető a papírban elhelyezett biz­tonsági szál, amelyen apró betűkkel a Magyar Nemzeti Bank felirat ol­vasható. Szembetűnő és újszerű a hologram hatású fémcsík, a felüle­tére az MNB feliratot és a köztár­sasági címer képét nyomtatták. Még mindig a szabad szemmel be­azonosítható biztonsági elemekhez tartoznak az elő- és hátoldalon kis négyzetbe elhelyezett illeszkedő ábratöredékek, amelyek fény felé tartva H betűvé egészítik ki egy­mást. Vannak csak tapintással érzé­kehtető biztonsági „trükkök" is. A rajzolat egyes elemei ugyanis - pél­dául István király portréja - met­szett mélynyomással készültek, te­hát a csökkent látóképességűek is kitapinthatják, mint ahogy már az ötezresen megszokott azonosító je­let is. Más jelek viszont csak segéd­eszközzel ismerhetők fel. Ilyenek a papír anyagába kevert, UV-fényben kék vörös és zöld színben fluoresz­káló jelzőrostok, vagy a csak nagyí­tóval olvasható mikroírás. A hami­sítás elleni védelem érdekében a bankjegy mágneses tulajdonságok­kal is rendelkezik. Nyilván az eddigiekből is kitű­nik, hogy a tízféle biztonsági elem­mel ellátott új bankjegy valóban nem könnyű lecke a hamisítók szá­mára, hiszen nemcsak a kivitelezés, de maguk az alapanyagok is besze­rezhetetlenek a kereskedelmi forga­lomban. Egyébként a folytatás sem lesz a hamisítók számára megnyugtató, hiszen a tízezres az első darabja an­nak a forintbankjegy-sorozatnak, amellyel a későbbiekben a Magyar Nemzeti Bank le kívánja cserélni a jelenlegieket. Az új bankjegyek elő­oldalán a magyar történelem jeles személyiségeinek portréjai jelen­nek majd meg, a kétszáz forintosról Károly Róbert, az ötszázasról II. Rákóczi Ferenc, az ezresről Hunya­di Mátyás, az ötezresről Széchenyi István tekint majd ránk. Ók vala­mennyien jelentős szerepet vállal­tak a magyar pénzkibocsátásban. (A Piactükör nyomán) ESZTERGOMI LÁTKÉP 100 év után ismét: Megjelent a megye kézikönyve Magyarország Megyei Kéziköny­vei sorozatban, az Alfadat-Ceba ki­adó gondozásában megjelent a 11. ki­advány: Komárom-Esztergom megye kézikönyve. Fürészné Molnár Anikó múzeum­igazgató, a könyv főszerkesztője mondta a kötetről: - A kézikönyv ugyan hiánypótló szándékkal készült, mégsem ez az első átfogó mű a me­gyei monográfiák sorában, hiszen dr. Borovszky Samu már 100 évvel eze­lőtt útjára indította a Magyarország Vármegyéi és Városai sorozatot. A '80-as években a Kossuth Kiadó gondozásában jelentek meg megyei kiadványok, ám ezek csupán az álta­lánosság szintjén mutatták be az egyes megyéket. A Magyarország Megyei Kézi­könyvei sorozat a gyakorlati célokat előtérbe helyező, a társadalmi élet szervezeteit, a gazdasági szférát be­mutató mű. Olyan információs bázis megteremtése volt a szerkesztők cél­ja, amely nélkülözhetetlen a befekte­tési lehetőségek felkutatásában, a ci­vil társadalmi szervezetek kapcsola­tainak megteremtésében és minden olyan polgárnak, akik nem közömbö­sek régiójuk politikai, társadalmi, gazdasági élete irányt. A kézikönyv bemutatja a megyében működő szer­vezeteket, az önkormányzatoktól az egyházakon keresztül a vállalkozáso­kig. Dr. Kovács György Zoltán, a Me­gy egy ülés elnöke ajánlásában így ír: „A változó világ, a változó megye mu­tatkozik itt be tény információkban, jól kezelhető adattárakban, azzal az alig titkolt céllal, hogy a kapcsolatok épí­tése érdekében könnyen megtalálható támpontok mellett egyben kedvet is adjon a kereséshez." Esztergomban és vidékén a kötetet Szőke János terjeszti, és kérésre ház­hoz is szállítja. Elérhető a következő telefonszámon: 06-30-561-643 PJ mmmmi CCOOOOCCCCCOWCCOOOOWCCWOOMOOWOWCOOOOOOOOWOO^^ ; VI. - Tehát 40-100 ultimó? - szólalt meg végre a kántor, megtörve ezzel a nyomasztó csendet. Majd napi­rendre térve a dolog felett, felhaj­tott egy fél üveg whiskyt, és rákez­dett - most már kissé ércesebben ­egy örökszép húsvéti zsoltárra, A­mollban, - Kontra! - szólt Mr. Hughest, és a szivardoboz után nyúlt. Ebben a pillanatban a szoba egyik sarkában egy vekkeróra fülsiketítő berregése hangzott fel. Mindhárman szinte egyszerre fordultak a hang irá­nyába. Az ablak alatt, a tálalóasztalon egy különös öltözetű fiatalember ült a franciasaláta kellős közepén, nya­kán egy ébresztőórával, mely az em­lített zajt okozti ^Viliams volt. Ked­vesen mosolygott a három férfire, megtömte pipáját, s miután meggyő­ződött, hogy jól szelel, így szólt a megrökönyödött kártyázókhoz: - Ne zavartassák magukat, Ura­Az eltűnt családi sírbolt - írhatta volna: P. Howard im!... Nagyon érdekel a parti kime­netele. - De kérem! - ugrott fel izgatottan a misszionárius. - Ön mindent lá­tott!... Ön megnézte a... lapokat! Mr. Doore lassan lecsúsztatta ke­zét az asztal alá. vn. Ebben a pillanatban felpattant az ajtó, és berontott rajta a felügyelő, nyomában a rendőrfőnökkel. - Mindenki maradjon mozdulat­lanul! - kiáltotta, erősen megmar­kolva a kezében lévő félrőfnyi füs­töltkolbászt. - Ó a tettes! - s itt Hug­hes felé mutatott. - Megölte a kor­mányzó... kutyáját! Az elnök szinte összeroppant a vád súlya alatt. Nem védekezett. S miközben a felügyelő leharapott egy darabot a kolbászból, ő megadóan nyújtotta kezeit a bilincset tartó ren­dőrfőnök felé. - Az Isten útjai kiszámíthatatla­nok -jegyezte meg csendben a páter. - Nagy veszteségtől menekültem meg... De nem folytathatta tovább. Maud viharzott be a nyitott ajtón. Wiliams­hoz futott, és sírva borult a nyakába. - Drágám, úgy féltettelek, hogy megfázol ebben a szellős ruhában! ... Nincs semmi bajod? Wiliams szívét valami soha nem érzett melegség járta át. Boldogan ölelte magához a lányt, és forró, sze­relmes mozdulattal harapta le a légi­es, vékony füleket. Tőből. Szőrös­től-bőröstől. A jelenlévők szemérmesen for­dultak el a jelenettől. Csak a páter jegyezte meg csendesen, ájtatos hangon: - Fiatal barátom, fogadjon el tő­lem egy jótanácsot! Egyen inkább spenótot tükörtojással! Utószó A közeli elmegyógyintézet ápoló­inak nem sikerült a megszökött be­tegek nyomára akadni. Csupán egyetlen gyanús viselke­désű személyt találtak, akiről azon­ban kiderült, hogy híres író, s a neve P. Howard. Mivel az ápolók nem olvasták egyetlen könyvét sem, sza­badon engedték. Mulasztásukat bocsássa meg né­kik az Albatrosz könyvek népes ol­vasótábora! 1976. Szánthódy Barbara

Next

/
Thumbnails
Contents