Esztergom és Vidéke, 1997

1997-11-20 / 47. szám

Esztergom és Vidéke 1997. december 20. 5 Világjáró ifjú orgonista a Ferenceseknél November 9-én este minden ülő- és állóhely gazdára talált a Ferences templomban az ifjú orgonaművész, Varnus Xavér jótékonysági koncertjén. Néhány hónappal ezelőtt, a Ferenceseknél érettségizett édesapjával együtt járt itt, Esztergomban az előadóművész és természetes, hogy kipróbálta a templom orgonáját is. A csodálatos hangszer megtetszett neki, ám azt is tapasztalta, hogy felújításra szorul. Ekkor döntötte el, hogy jótékonysági koncertet ajánl fel és a teljes bevételt az orgona javára adja. Dávid atya templomigazgató örömmel vette az ajánlatot, és a koncert létre is jött. Varnus Xavér Kanadából érkezett haza. 1964-ben Budapesten született, itt végezte zenei tanulmányait, Lehotka Gábor, Kárpáti József és Baróti István voltak a mesterei. Első külföldi koncertjén, 16 évesen Németországban már felfigyeltek kivételes tehetségére, arra ahogy a Bach-műveket megszólaltatta. Nem csoda tehát, hogy 1984-ben már Kanadába hívták. Egy év múltán már New-Yorkban, majd Washingtonban, a Szeplőtelen Fogantatás Bazilikában, a világ egyik legnagyobb orgonáján hangversenyzett. Budapestre a rendszerváltás után tért haza, 1990 áprilisában az Egyetemi Templomban, a Magyar Rádióban és a Mátyás Templomban lépett fel sikerrel. Az elmúlt években sorra járta Onagy Zoltán Nap. 40. a világ nagyvárosait, de néha haza is ellátogatott. 1993-ban megszervezte a Zalaegerszegi Nemzetközi Orgonafesztivált, két évvel ezelőtt pedig Baróti István felkérésére - a Bazilikában hangversenyzett. Vasárnap este ismét csodálatos orgonajátékban volt része az esztergomi közönségnek. Varnus Xavér műsora első részében a Szentélyben felállított, Budapestről kölcsönzött Rodgers elektromos hangversenyorgonán Charperter. Te Deum, Vivaldi: Siciliano, Cleranbault: Dialogue, Vivaldi: Allegro, Bach: H-moll fuga, Két korai és G-moll fantázia és fuga, C. Franck: Prelűd fuga variáció versenyműveket játszotta. A hangversenyen fellépett még Szabó Tamás negyedikes gimnazista trombitával, Cimarosa: Lahrgetto és Purcel: Trombitainduló műveket szólaltatta meg, orgonán Varnus Xavér kísért. A szünet után a templom orgonáján 5 magyar népdalra írt improvizációt hallottunk. Búcsúzáskor újra a Szentélyben elhelyezett orgonán briliáns technikával szólaltatta meg a művész Bach Preludium és fugáját, valamint több zenekari menüettjét. A két órásra tervezett templomi koncertből több mint három lett. Szolgálatomat Bachnak szentelem

1." - köszönt el a szimpatikus, világjáró orgonaművész. (P.) Ágika Le vagyok fosztva. Lefosztva vagyok. Mármint - ablakom előtt a félbevágott diófa -, aki jobban megvizsgálva: én vagyok. Én is. Megdermesztette, foltokat festett leveleire a későőszi fagy, letépte, leszaggatta, szétkergette-fújta-hajtotta a koratéli szél. Találhatni árvult leveleiből a Kettős Pince előtti parkolóban, a Vadvirág camping büféje előtt, és ki tudja még, hol. Keresi, nézi, szomorkodik, aki kereste és megtalálta. Valaminek megint vége. Az ember, aki felejtésre ítéltetett, aki csak úgy képes élni, hogy akarva nem emlékszik, mi történt osztályával, társadalmi rétegével egy generációval korábban. Lehet, az ember azért felejt, mert nem akarná felakasztani magát kétnaponta. Az ember, ha nem emlékszik, bízhat. Bízhatik. Tavasszal abban bízik, látja a lehetőségeket, tele van erővel, jövővel, céllal. Nyáron abban: végtelen nyár marad, napsütés, hajszolt hajnali szépség, semmittevő pihenj, narancs hull a fáról. Ősszel abban bízik: tele a verem, a hűtőláda, a szív, meg ilyenek. Ősszel abban, szükséget soha nem lát, mert megteremtette, amit megteremtett, erővel, amivel rendelkezett, türelemmel és szorgalommal. Abban bízik, mindent megtett, hogy ne lásson szükséget. És majd csodálkozik. A dolog illúzióromboló, persze. Ha abban bízott a hülye magyar, hogy a földrajzi viszonyok megváltoztak volna csak úgy, mellesleg, átalakultak volna észrevétlenül, ár és bérkorrekció, hit és morálváltoztatások nélkül idevándorol a mediterránium derűje és békéje, olcsósága, végtelen ideje, az nagy tévedés. • És csak tátja a száját, amikor erre rádöbbenti a látvány. Hogy negyven évnyi munka után a nyugdíj. Hogy a szocializmus. Hogy a kapitalizmus. Hogy a fizetések. Hogy a munkanélküli segélyből élő gyerekei. Hogy az unoka jövője. (És a dédunoka?) Hogy a Tribu Bt. Hogy a pajzán IH/HI-as mosollyal teli vásározói. Hogy a lábon elkelt városok. Hogy a kétpofára kaszáló képviselő urak. Hogy 200 darab szerencsétlen öregembert, vénaszszonyt oszlat a Kossuth téren 400 darab „szolgálunk és védünk" bival. Hogy még Ágika is. Ágikát, aki szíve csücske és reménye, a Tiszta Magyar Anya, Ágikát kivágja a haza megmentői tablóról főnöke, a féregirtásról hirtelen megfeledkező, tegnaptól szemérmesen, csábosán pislogó dr. T. Nem elég, hogy tél, itt a tél, akire senki nem számíthatott, még Ágika is. Nehéz időszak elé nézünk. Arvíz-fotók a Duna Múzeumban A Cseh Kulturális Centrum rendezésében az esztergomiak elsőként láthatják azokat a fényképeket, melyeket a Morva-vidéki Uherské Hradi§tében megjelenő Slovácké Noviny újság riporterei készítettek a csehországi nyári árvíz idején. JiriJilík főszerkesztő és munkatársai hozták el a 46 nagyméretű színes fotót, melyeket a Duna Múzeum emeleti folyosóin állítottak ki. Jozef Kollár, a Cseh Centrum igazgatója elmondta, hogy a természeti katasztrófáról készült képeket Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország nagyvárosaiban mutatják be. November 12-én délután volt a kiállítás^ ünnepélyes megnyitása, melyen Ágnes Fojtikova nagykövetségi első titkár többek között ezeket mondta: - A júliusi csehországi árvizek okozta anyagi kár értéke becslés szerint meghaladja a 60 milliárd koronát, azaz 2 milliárd amerikai dollárra tehető. A mérleg elrettentő: 52 halott, 110 ezer hektár termőföld víz alatt, tönkrement 25 000 családi ház és 5070 ezer személy evakuálása vált szükségessé. A természeti katasztrófa következményeinek elhárítása Csehországban nagy erőfeszítéseket igényelt és minden felajánlást nagyon szívesen fogadtunk. Magyarországról a magyar kormánytól többmillió forintos segítséget kaptunk, segített a Magyar Vöröskereszt és további karitatív szervezetek is. A számos felajánlás közül legalább három példát szeretnék közzétenni: az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium 360 cseh gyermek részére szervezett üdülést Kőszegen, Budapest főpolgármestere 2 millió forintos gyógyszerküldeményt biztosított a Cseh Vöröskereszt részére és a Nyugdíjasok Országos Szövetsége félmillió forintot ajánlott fel a csehországi árvízkárosultaknak. Valamennyi segítségért nagyon hálásak vagyunk és őszintén köszönjük. Károlyi Csaba, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetője a képeken látottak alapján arra utalt, hogy hazánk számos dunamenti települése is veszélyeztetve volt a nyáron, ám a csehországihoz hasonló katasztrófa most elkerült bennünket. Magyarország területének 56 %-a árvízveszélyes: 6000 km töltés mentén semmi biztosíték nincs arra, hogy ott ne következzen be ilyen méretű árvíz, hiszen a fényképeken látottak légvonalban csupán 300 km-re voltak tőlünk. Petőfi sorai ma is érvényesek: ,Azért a víz az úr\" mondta. Kaján Imre múzeumigazgató bejelentette, hogy a kiállított képeket december 7-ig tekinthetik meg az érdeklődők, a múzeumi nyitvatartási rend szerint. (os) Nemere István REJTEKUTAK (17.) Borostyán Elnézem néha, amint kiterjeszti egyszerre sötét és világoszöld leveleit. Már belepte a régi kőfalat. Tulajdonképpen most veszem csak észre, hogy azt a falat utoljára vagy húsz éve láttam. Most hiába állok tőle karnyújtásnyira, már nem láthatom. Ha megpróbálom széthúzni a leveleket, elkéstem. A kis ágak nagyon erősek, szinte belenőttek a falba. Az érdes kövek minden kiugró darabja, a rések tartják őket és ők a réseket. A halványbarna ágak szinte gyökerek is lehetnének, úgy viselkednek. A levelek télen sem vesztik el zöld színüket, hisz le sem hullanak. Örökzöldek. Az alattuk élő gyíktelep kicsiny lakóit tavasztól őszig hallom ott motozni. Neszezésük olykor finom, lisztfehér maltert szór le. Ezek megülnek a leveleken, majd lassan peregnek tovább. Néha egy hirtelenjött eső mossa bele a földbe. Miért él a borostyán? - jut eszembe. Régóta figyelem, és tudom: fekete bogyós gyümölcsét csak a madarak eszik ősszel. Kétszer is virágzik: tavasszal és ősszel. Olyankor ezernyi méh dong errefelé - hát mondhatom, a méhekért, a mézért van a borostyán? Vagy bogyói által a madarakért? Vagy csak a látványért, amit szememben és agyamban kelt? Nem lehetek ennyire önző. A világ nem az ember körül forog, még most sem. Csak mi hisszük. Egykor messziről hozott pár borostyánágam, lám, hatalmas zöld zuhataggá terebélyesedett, de talán nem is tud rólam. Én az a rejtelmes lény lehetek, aki nyári forróság után esténként pár vödör vizet hozok neki, amit mohón beszív. Nyoma sem marad. Ki tudja, a kőfal alatt milyen mélyre mennek le gyökerei? Vajon csak a falon tud élni? De nem, látom, a kövezeten és a földön is kúszik, kapaszkodik, nyújtogatja kicsiny ágkezeit. Ha mehetne, meg sem állna, ellepné tán még a házat is. Ha fúj a szél, a fenti része, amely már a magasabban lévő szomszédos telek kerítésére is felmászott - furán zizeg a szélben. Távolinak tetsző kis nesz, apró levelek rezegnek, félig egymáshoz bújva. Pár éve felkúszott a pergolára és éktelen robajjal szakította le a karvastag deszkákat, sót gerendákat is. Van hát súlya, van ereje. Tiszteletre méltóan eltart sok másik életet A gyíkok, a méhek, a madarak mind számítanak az én borostyánomra. Lám, ez a szó is itt... „Az én borostyánom"? Hisz csak öntözője vagyok, no és gyönyörködöm benne minden héten. Akkor hát, valamilyen szép értelemben, mégis az enyém, ahogyan én meg az övé vagyok.