Esztergom és Vidéke, 1997

1997-11-13 / 46. szám

i DR. HALLER ZOLTÁNT NEM INDÍTJÁK ss M m — az MSZP Városi Szervezetének közleménye a 3. oldalon — ESZTERGOM és VIDÉKE 1997. nov. 13.-46. szám # POLGÁRI HETILAP £ Ára: 50 Ft Vészhelyzet — esztergomi módra Valóban csőd szélén áll a Kolos Kórház? Az elmúlt hétvégén felröppent a hír: fizetési gondok miatt csődhelyzetbe került városunk kórháza. Az országos és a helyi médiákból, no meg a „jólértesültek" híreiből ma már az esztergomiak többsége tudomást szerzett a kórház „vészhelyzetéről". Az értesülések azonban nem minden esetben pontosak, még az országos napilapokban is előfordulnak valótlan állítások. Mi is történt tulajdonképpen? Mintegy három éve a kórház dolgozói nem kapják meg a túlmunkájukért járó teljes díjazást. Mivel az elmaradt kifizetésekre vonatkozó kérésüket a kórház vezetése megtagadta, az orvosok és ápolók a bírósághoz fordultak. Nemrég megszületett a másodfokú döntés: az elmaradt túlmunkadíjakat - mint egy 80 millió forintot - ki kell fizetni! Az intézmény bankszámláját zárolták: amíg a dolgozók jussukat meg nem kapják, más kifizetésekre nem kerülhet sor. A fenti tényekhez hozzá kell tennünk: ez az esetnem egyedi, az ország számos kórháza jutott hasonló helyzetbe a ki nem fizetett túlmunkadíjak miatt. Hogyan látja mindezt dr. Könözsy László? - Van-e felelőssége abban a városi önkormányzatnak, hogy a kórház ilyen kilátástalan körülmények közé került? - kérdeztük a polgármestertől. - Először is tisztán kell látni a kórház státuszát. Az intézmény tulajdonosa az esztergomi, fenntartója viszont a megyei önkormányzat. A kórház működésének finanszírozása az Országos Egészségügyi Pénztár feladata. A gazdálkodás az igazgatóság hatáskörébe tartozik, ennek felügyeletét pedig a megyei önkormányzat látja el. Városunk vezetése az üzemeltetésbe, a belső szervezésbe nem jogosult beleszólni, csupán véleményt mondhatunk, tanácsot adhatunk a kórháziaknak. A jelenlegi pénzügyi gondoktól teljesen külön kell választani a befejezés előtt álló kórházi beruházást, a két dolognak nincs köze egymáshoz. Ezt a beruházást - mely teljesen elkülönített összegből folyik - a városi önkormányzat, mint tulajdonos, 90 millió forinttal támogatta. Ezen kívül indokolt esetben hozzájárultunk bizonyos beszerzésekhez, felújításokhoz is. A dolognak ez a része továbbra sincs veszélyben. Bár nehézségek itt is adódtak, azokat - a megye vezetésével közösen - le tudtuk küzdeni. A jelenlegi konfliktusra rátérve hadd szögezzem le: e krízishelyzetről semmilyen hivatalos előzetes információt nem kaptunk sem a kórháztól, sem a megyétől. Bár tudtunk a folyamatban lévő perről, a háttérben húzódó bérvitákról - hiszen a képviselőtestületben három kórházi főorvos is dolgozik, így az ott zajló események nem maradhatnak előttünk titokban, a követelés jogosságát sem vitatjuk segítségünket, közbenjárásunkat egyik fél sem kérte. Önkormányzatunkat ez ügyben semmilyen felelősség nem terheli. - Tény tehát, hogy egy jogos bérkövetelést kellene most a kórház gazdasági vezetésének kifizetnie... - így van. A TB-járulékkal együtt közel 120 millió forintot. - Ezzel kapcsolatban két kérdés is felvetődhet. Az egyik: miből adódik a kórház fenntartásában ilyen pénzügyi zavar? - Ezt vagy a rossz gazdálkodás okozhatta, vagy az elégtelen központi finanszírozási rendszer. Mivel a részletekbe nem láthatunk bele, csak közvetett módon tudunk következtetni, hogy a jelen esetben inkább az utóbbi a döntő. Annyit tudunk, hogy a kórház vezetősége az előírt létszámleépítést és az egyéb takarékossági intézkedéseket végrehajtotta. De egy több mint 200 millió forintos tartozás súlya nyomja a vállukat évek óta, s az igazgató szerint döntenie kellett: vagy gyógyszerekre és ellátásra költ, vagy túlórát fizet. Mindkettőre nem futotta. - Talán ha időben leülnek tárgyalni a követelésekről, nem állt volna elő ez a patthelyzet... -Elképzelhető. Dehát ilyen tárgyalásról nincs tudomásom. - Amásik kérdés, amely a jogos kifizetéssel kapcsolatban felmerülhet: miből fogja a kórház vezetése kifizetni a dolgozók elmaradt túlmunkadíjait? - Nos, ha feltételezzük, hogy mindez egy rossz finanszírozási rendszer miatt történhetett meg, akkor semmiképpen nem megoldás egy egyszeri segítségnyújtás az önkormányzatok részéről. Ez csupán „felületi kezelés" lenne, a probléma újra megismétlődhetne, és csak elodáznánk a végleges megoldást és a felelősség tisztázását. A városi önkormányzat különben sincs abban a helyzetben, hogy ilyen terhet vállalhatna. A kormány már így is túl sok feladatot hárított ránk! Központi intézkedés szükséges: megfelelő vizsgálat után a tartozásokat ki kell egyenlíteni! - Ehhez - úgy tudom - az Országos Egészségügyi Pénztár kamatmentes hitelt nyújt. - Erről még folynak a tárgyalások. Ezután viszont országos szinten tisztázni kell, milyen pénzügyi keret szükséges egy-egy kórház zavartalan működéséhez, s ezt hiánytalanul biztosítani is kell, hogy ne kerülhessen egyetlen kórház vezetése sem ilyen dilemma elé. A kórházak szövetsége már dolgozik e témán. Remélem, hogy a szakminisztérium megadja ehhez a szükséges segítséget. - Milyen tanulságok vonhatók le ebből az esetből? - Mindenekelőtt az, hogy a kormánynak nem szabad ilyen mostohán kezelnie az egészségügyet. Az esztergomi esetet tekintve pedig az, hogy minden helyzetben meg kell próbálni tárgyalni, egyezkedni. Ebben mi szívesen vállaltuk volna a katalizátor szerepét. Az át nem gondolt jogi tanácsok, a pereskedések csak kiélezhetik a helyzetet. Én bízom abban, hogy a konfliktus mielőbb megoldódik. A tanulságokat pedig minden értintett leszűri majd magának. Egyet garantálhatok: a város vezetősége magáénak tekinti az ügyet, figyelemmel kíséri a fejleményeket, és minden szükséges segítséget meg fog adni annak érdekében, hogy a kórház dolgozóinak és a térség ellátottjainak érdekei ne sérüljenek! Tisztelt Választópolgárok! Mint ismeretes, november 16-án Magyarország NATO-hoz való csatlakozásáról népszavazást tartunk. KéijükaTisztelt Választópolgárokat, hogy a választási értesítőkön megjelent szavazóhelyiségben döntésük fontosságának ismeretében megjelenni és szavazni szíveskedjenek! Helyi Választási Bizottság Mit kell tudni a NATO-ról? A NATO-t 1949-ben alapította tíz európai és két észak-amerikai állam, amelyek úgy döntöttek, hogy mindannyiuk érdekében együttműködnek. Később a szövetség 16 országra növelte tagjainak számát. Ezek nemrég, a madridi csúcstalálkozón három új államot - Lengyelországot, Csehországot és Magyarországot - hívtak meg csatlakozásra azzal, hogy a szervezet a jövőben is nyitott marad más országok számára. Alapelv, hogy a tagállamok közös ügyekben rendszeresen konzultálnak, de egyik tagország sem erőszakolhatja rá akaratát szövetségeseire. A döntések konszenzus alapján születnek, tehát szükséges minden tagállam egyetértése. A NATO-erők többsége a nemzeti haderőkből áll, amelyek nemzeti ellenőrzés és irányítás alatt maradnak, és csak különleges körülmények asetén helyeződhetnek a NATO-parancsnokok irányítása alá. A NATO-n belül a legfontosabb döntéshozó szerv az Észak-atlanti Tanács. Olyan politikai fórum, ahol a tagországok meg tudják vitatni a politikai, hadműveleti és gyakorlati jellegű kérdéseket. Ülésein általában a tagországok nagykövetei, illetve állandó képviselői vesznek részt A szövetség egyben a tagok és a partnerországok aktív együttműködésének fóruma, ahol a kooperáció a polgári védelmi tervezés, a katasztrófa elhárítás, valamint a tudományos és környezezti programok terén is megvalósul. Mi, magyarok, a NATO-ban nem valamilyen külső katonai fenyegetés miatt keresünk védelmet. A bővítést a biztonság és a stabilitás zónája kiteijesztésének tekintjük, amely szavatolja a normális belső fejlődés külső feltételeit.