Esztergom és Vidéke, 1997

1997-11-06 / 45. szám

Esztergom és Vidéke 1997. november 6. JVWyWaWWyW^W W WMAfl WAV.'/ASWSWMVWVAWi'AVAf.^V^AVA'J JANUÁRBAN STARTOL A JÖVEDÉKI ADÓ! Mint a cím is jelzi, egy új adónem bevezetéséről dönt majd a parlament, mely szerint január elsejétől új tör­vény veszi át a jövedéki termékek szabályozását. Ez az új jogszabály az illegális mű­ködésnek az adóelkerülésnek igyek­szik gátat vetni. Az előzetes számítá­sok szerint azonban ez az új adónem nem jár az inflációt meghaladó mér­tékű adónöveléssel, sőt egyes termé­keknél némi csökkenést hozhat. A jövő év elejétől kikerül a jövedé­ki termékek közül a fűszerpaprika és a kávé. A kávénál azonban fennmarad a fogyasztási adó fizetési kötelezett­ség. Az ásványolajtermékek, az alko­holtartalmú és a dohányáruk változat­lanul jövedéki cikknek számítanak. A bor azonban a hazai termelők és for­galmazók érdekében továbbra sem tartozik e témakörbe. Valamennyi felsorolt termékfajták­ra egységesen jövedéki adót vezetnek be, ezzel megszűnik a többféle adó­nem. Mértéke egyes árucikkeknél még alacsonyabb lesz, mint az Euró­pában szokásos. Átlagosan az infláci­ót nem meghaladó, 10,5 százalékos növekedést irányoztak elő, ami egyes termékeknél mérséklődést jelenthet. Az ÁFA és a jövedéki adó befizetése a termelőre, importőrre hárul, mert a törvény életbelépése után - s ez való­ban újdonság - szabad forgalomban csak adózott termék értékesíthető, A cigarettánál megszűnik a zárjegy, helyette úgynevezett adójegyet vezet­nek be, melyen - a hazai gyakorlatban ugyancsak szokatlanul - feltüntetik az árát. Ennek alapján egyetlen árusí­tóhelyen sem kérhetnek érte többet, mint amennyi az adójegyen szerepel, legyen szó szállodáról vagy akár ven­déglátóhelyről. A jegy révén követhe­tő az áru útja a termelőtől, illetve im­portőrtől a fogyasztóig. Miután csak adózott termékek kerülhetnek forga­lomba, a kiskereskedőnek ezután nem lesz szüksége az árusításhoz jövedéki engedélyre, s az ezért előírt kauciót sem kell befizetnie. A nagykereske­dőknek viszont továbbra is kell - a tövényben előírt mértékű - jövedéki biztosítékot adniuk. A termékkísérő jegy - mintegy az áru nacionáléja ­áttekinthetővé teszi a jövedéki termé­kek forgalmát. Mindezek eredményeképpen az érintett termékek piaca is áttekinthe­tőbb lesz, s remélhető, hogy a költ­ségvetésbe befolynak a ma még gyak­ran elszivárgó milliárdok. (Piactükör) FEJVAD ASZOK A Technika Házában található az az üzleti tanácsadó társaság, amely mun­kaerő-felkutatással, munkapszicho­lógiai vizsgálatokkal, szervezetfej­lesztéssel, informatikával, személyü­gyi és jogi tanácsadással foglalkozik. Magukat fejvadászoknak nevezik. - Kik is azok a fejvadászok, mi a dolguk és kik a megbízóik? - kérdez­tük Hunyadi Mátyás személyügyi ta­nácsadót. - Az Európa Unió-s csatlakozási tárgyalások küszöbén az erősödő gaz­dasági versenyben a fejlődés és a ver­senyképesség megőrzésének egyik legalapvetőbb feltétele, hogy a nagy felelősséggel járó munkakörökbe szakmailag felkészült, személyisé­gükben alkalmas, nagy teherbírású személyek kerüljenek. A nemzetközi fejvadász cégek sok­szor komoly akadályokba ütköznek a vidéki megrendeléseik teljesítése so­rán, hiszen ezek a munkahelyek az alacsonyabb fizetések, a szűkösebb szolgáltatások, kikapcsolódási és szó­rakozási lehetőségek miatt kevésbé vonzóak, mint a fővárosban és a Du­nántúl iparosodott nagyvárosaiban. Továbbá nem rendelkeznek helyis­meretekkel, regionális politikai és gazdasági kapcsolatokkal, melyek to­vább nehezítik feladatvégzéseiket Tehát valós az igény, hogy a me­gyénkben egyre inkább érzékelhető gazdasági fellendülésben a megfelelő vezetők és szakemberek gyors, szak­szerű felkutatását nagy helyi kapcso­latrendszerrel rendelkező külső ta­nácsadók, az ún. fejvadászok végez­zék. A vállalkozói életben ezt a kulcs­fontosságú szolgáltatást is nyújtja cé­günk, a Neo-Magister Üzleti Tanács­adó Kft. Az itt dolgozó fejvadászok munkáját kiválóan kiegészíti a cég más szakterületein működő konzul­tánsok tevékenysége, hisz adott eset­ben az ilyen szakemberek véleménye fontos plusz lehet egy-egy felkutatott jelölt megítélésében. Elsősorban a gazdaság szereplői­nek és a munkaerő-piacnak feltérké­pezésével, a szükséges munkaerő fel­kutatásával, kiválasztásával közvetí­tünk ki szakembereket partnereink számára - a multinacionális vállala­toktól a kisebb cégekig. Olyan szer­vezetek számára, ahol elsődleges fon­tosságúnak tartják az emberi ténye­zőt. Szolgáltatásaink minden esetben megtérülnek, szükségességét egyre többen ismerik fel. A Kft. esztergomi irodájának címe: Imaház u. 2., tel.: 33/412-391. (P.I.) I. Amikor Maud belépett szobájába, szokatlan kép tárult elé. Egy szőke fiatal­ember ült az asztalán csipkés alsószok­nyában, halványkék nyakkendővel, roj­tos szalmakalapban. Nyakában kopott ébresztőóra lógott. Úgy látszik, hiányos és meglepő öltözéke cseppet sem zavar­ta, mert derűs nyugalommal pöfékelt egy hosszú szárú, kupakos pipából. A lány felé fordulva utánozhatatlan eleganciával emelte meg kalapját: - Kedves kisasszony, nem kínálna meg egy bögre szamártejjel? - De kérem... - szólt a lány még min­dig szinte elkábulva a látványtól. - Lenne szíves talán előbb megmagyarázni, ho­gyan került Ón az asztalomra! - Az igazat megvallva, kissé nehezen másztam fel, de... - De kérem! Ne komédiázon! Azonnal magyarázza meg e lehetetlen helyzetet, különben szólok a rendőrségnek! -s keze máris az ajtókilincsen volt. A fiatalemberre láthatóan nyomasztó­lag hatott a rendőrség említése. Töprengő arccal törölte meg orrát halványkék mű­selyem nyakkendőjében, majd ábrándos mosollyal köpött egy mogyorónyi nagy­ságú bagó-darabot a közeli zeneszekrény tetejére. Mindezt hihetetlenül előkelő gesztussal tette. Aztán lehunyta bal sze­mét, és kedves, gye rmeteg hangon mond­ta: - Úgy látom nem hallgathatok el sem­mit Maga előtt. A nemrég elhunyt Willam Borg vagyok. Apám Eddy Bőig, Amerika leghíresebb bivaly-mágnása. Egyszer gyermekkoromban leestem egy bivaly hátától, azóta kicsit rossz a memóriám, de arra határozottan emlékszem, hogy három napja nem ettem, s hogy ellopták a kriptát a fejem felől az egész berende­zéssel, néhai rokonságommal és a koszo­rúkkal együtt. n. Ugyanabban az időben a második emeleten Mrs. Logging, egy lovarda­igazgató özvegye, magához véve a szük­séges papírokat kilépett a sötét folyosóra, és elindult a mellékhelyiség irányába. A sötétség miatt csak lassan haladhatott. Talán 3-4 métert mehetet, amikor valami nedvességre lépett, és teljes hosszabban elvágódott a kövön. Az ujjai ragacsos ájultan zuhant a küszöbre. Az ajtóval szemben a kormányzó gu­golt megnevezhetetlen pózban, miköz­ben meg-meg csukló hangon énekelte az akkori idők divatos slágerét: -„Oly üres és kihalt itt minden nekem, Úgy szenvedek most, ó hidd el, m. A szálloda halljában Harry Dickinson, a nyomozóiroda főnöke izgatottan várta Still felügyelőt. Márhetvenhatodszor ró­ta végig a perzsamintás, hosszú futósző­nyeget, midőn zajt hallott az egyik sarok­Az eltűnt családi sírbolt - írhatta volna: P. Howard tócsába értek. Asszonyi ösztöne azt súg­ta, hogy bizonyságot szerezzen felőle. Rossz elóérzettel dugta szájába ujját, és hirtelen eszelősen sikított fel: -Vér! Jeges rémület futott végig rajta. Fel akart tápászkodni, ami, ha tekintetbe vesz­szük, hogy mártúl volt az ötvenedik évén és a százhuszadik kilóján, nem kis erőfe­szítést jelentett számára. Ekkor keze valami puha, szőrös tárgy­hoz ért. összeszorította műfogsorát, és végigtapogatta. Egy tetem volt!... Egy állat teteme! A félelem erőt adott neki. Erejének utolsó megfeszítésével talpra állt, kábul­tan támolygot el a mellékhelyiség ajtajá­ig, és egyetlen gyors mozdulattal kinyi­totta. Borzalmas sikoly hagyta el ajkát, és ból. Nyugodt arccal, mintha semmi sem történt volna, hatalmas ugrással az egyik karosszék mögött termett, kirántotta pi­roskockás zsebkendőjét, és lehasalt a do­hányzóasztal alá. Ebben a pillanatban megmozdult az egyik díszpálma levele, és kibújt mögüle egy középkorú, szakálas úr. Lábait piros házipapucs fedte, zöld tiroli nadrágjára kifogástalanul simult a fekete frakk. E diszkrét öltözéket egy lilla szalmakalap egészítette ki, hetykén félrecsapva kopa­szodó fejebúbján. Megigazította meglazult szakálát, és suttogva hajolt oda az asztal alatt kupor­gó Dickinsonhoz: - Csak semmi feltűnést! Ne mutassa, hogy felismert! - Szent Isten! Maga az, Still? - hüle­dezett a rendőrfőnök, s nem állhatta meg, hogy el ne füttyentse magát. - Igen - válaszolt a felügyelő. - A nyomozás érdekében kénytelen voltam álruhába öltözni. - Beszéljen! Sikerült valamit megtud­nia? - Ühüm. - hümmögött magabiztos mosollyal Still, majd miután csorba bics­kájával levakarta lábszáráról az áfonya­lekvárt, rezignáltán hozzátette: - Tudom, ki a tettes! Dickinson megdöbbenten könyökölt fel a szemétláda peremére. - Hihetetlen! Azonnal mondjon el mindent! Ebben a pillanatban kivágódott az ét­terembe vezető ajtó, s gyors egymásután­ban a következő dolgok repültek Still lábai elé: 1 db levesestál (a benne lévő ragú maradékaival), 1 db pincér (némileg megrongálódott állapotban), 1 db terített éttermi asztal és 2 db szék. Ezt követően megjelent az ajtóban egy köpcös kis em­berke. Udvariasan meghajolt a felügyelő felé, s mosolyogva mondta: - Elnézést, Uram. Ma kissé ideges vagyok... Tudja, a napfolt-tevékenység... Mégegyszer bocsánatkérően mosoly­got, majd visszakézből akkora pofont kent le az odasiető főpincérnek, hogy Still, aki szakértőnek számított e téren, elragadtatva piszkálta meg füle tövét, ami nála az elismerés jele volt. Kissé soká tartott, míg a főpincér ki­mászott a vitrin romjai alól. A köpcös addig bemutatkozott. - Vasziljics Petrov Goncsurenyko... De ez ne zavarja Önöket! Majd a tántorgó főpincér felé fordult: - Hozzon egy dupla adag darmolt! ­és engesztőlen hozzátette: - Bátyuska! (Folyt köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents