Esztergom és Vidéke, 1997

1997-02-06 / 6. szám

A MÉRNÖKÖK MÁR LÁTJÁK A HIDAT — tudósításunk a Városházán zajlott tanácskozásról a 4. oldalon! es VIDEKE 1997. febr. 6. - 6. szám * POLGÁRI HETILAP • Ara: 40 Ft Furcsa szó-tákolmány. Az ember nem tudja, vajon a „köz" (vagyis hát a köznép) lesz-e meghallgatva - véleménye, óhajai és ötletei -> vagy a köz akarja meghallgatni választott vezetőit: mire költik a város pénzét. Mint kiderült, a „közmeghallgatás" inkább azt jelentette: közösen (vagyis kölcsönösen) meghallgatjuk egymást. Valószínűleg így gondolták ezt a város vezetői is, hiszen grafikonokkal, írásvetítővel felszerelkezve érkeztekjanuár 30-án este a Szabadidőközpont konferencia-termébe. Két mikrofont is felszereltek a közönség részére, ez utóbbiak azonban igen kis számban jelentek meg, mintegy százan ha lehettek. Talán a televíziós közvetítés volt az oka, hiszen ennek köszönhetően a lakosság zöme otthonában nézhette-hallgathatta végig e városi fórum történéseit. De lehet, hogy csupán a beletörődés: a pénztelenségen úgysem tudnak változtatni. Dr. Könözsy László polgármester is azzal kezdte expozéját, hogy a város pénzügyi helyzete évről évre súlyosabb, s egyre több önmérsékletre van szükség. De azt is hangsúlyozta, eddig mindig sikerült úrrá lenni a nehézségeken, s bízik benne, hogy ezúttal is túléljük e nehéz esztendőt. Több mint három milliárd A polgármester grafikonokon szemléltetve mutatta be a város 1997. évi kiadási és bevételi tervezetének főbb tételeit. Akiadások között az egészségügyi és szociális jellegű beruházások képezik a legnagyobb tételt (911 millió Ft, melynek zömét a kórházi építkezés teszi ki), az oktatásra is tetemes öszszeg jut (még így is, hogy a középiskolák többségét a város átadta a megyének: 700 millió forintot kapnak működésre), ezen felül iskola-építési és -javítási munkákra jut még 77 millió. Közművelődésre és sportra 82 milliót szán a város vezetése, a szociális kiadásokra pedig 237 milliót. Városüzemeltetésre 236 millió, városfejlesztésre 258 millió van betervezve (ez utóbbi majdnem teljes egészében a csatorna-építésre megy el), az egyéb városi létesítmények üzemeltetése mintegy 360 millió forintot visz el (ide tartoznak többek között a Városháza, a GAMESZ, a tűzoltóság működtetésének költségei). Az ún. adósságszolgálatra ez évben 203 millió marad. Természetesen a bevételek végösszege egyezik az összkiadások 3,064 milliárdos tételével. Mint ahogy a polgármester elmondta, ennek több mint a fele ún. átfutó-bevétel, meghatározott célra kapja a város, s nem szólhat bele az elosztásába. ter. Az egyik az, hogy bár a feladatok egyre nagyobbak városunk mégis egyre kevesebb pénzt kap ezek megoldására. A másik ok pedig, hogy rengeteg pénzt fordít a vezetés olyan fontos és nagyarányú beruházásokra, mint a csatorna, a gáz- és a telefonvezetékek építése. (Ennek kapcsán megemlítette a polgármester, hogy sajnos mindez az utak feltúrásával jár, ami nemcsak kényelmetlenséget romba, sőt a budapesti gyógyfürdőkbe járnak a rászorulók. Dr. Szontagh Csaba kórházigazgató-főorvos válaszolt a felvetésre. Elmondta, egy középkori török utazó 7 melegvizes esztergomi fürdőről tesz említést, ma pedig már egy sem működik ezek közül. Pedig nagyon is érdemes lenne átgondolni ezt a témát. Esztergomot a megyei reumatológia központjává lehetne tenni, hiszen nemcsak a hőforrások, de a szakemberek is megvannak hozzá. Olyan arányú gyógy turizmust lehetne itt kialakítani, amely serkentené egyben a szálloda-építést is. A kórház szívesen közreműködne egy komplex terv elkészítésében, és ha Esztergom magához ragadná a kezdeményezést, biztosan elnyerhetjük a megye támogatását is. Dr. Könözsy László mindehhez hozzátette, hogy bár a városnak erre pillanatnyilag nincs pénze, e témával már korábban is foglalkozott a testület. Eldöntött tény például, hogy a volt gyógyfürdő állagmegóvását már ez évben megkezdik, sőt tárgyalások folynak a volt „török fürdő" értékesítésével kapcsolatban is, aholis az a kikötésük, hogy a vevőnek vállalnia kell az ingatlan eredeti rendeltetésének megfelelő hasznosítást. Tehát fürdőt és szállót kell építenie. Ugyancsak több hozzászólót foglalkoztató téma volt a csatorna-építés. Kálmán Sándor, Forróné Virágh Zsuzsa és Sárhegyi Béla egyaránr a kertvárosi csatornázásról érdeklődött Felvetették a lakossági támogatás kérdését is, de legfőképp a körül zajlott a vita, miért nem szerepel a tervekben az egész terület csatornázása. A kérdésekre Reményi Sándor, a kertvárosi részönkormányzat elnöke és Amon György alpolgármester válaszoltak. Elmondták, hogy a lakosság 82 %-a kérte a csatornázást, hozzájárulást pedig nem kérnek senkitől sem. Hangsúlyozták, a csatorna a mai kornak olyan alapvető igénye, amit mindenképpen biztosítani kell. A csatornázás két lépcsőben készül el, most csak az elsőre van pénz. Tudják, hogy egyes utcákban nemcsak a szennyvíz, de az esővíz elvezetése is gondot okoz, s meg fogják oldani ezeket a problémákat is. (Folytatás a 3. oldalon.) Szabadon rendelkezhet viszont a képviselő-testület egy csaknem másfél milliárdos kerettel. Ennek kisebbik része saját intézményeik bevétele (193 millió Ft), ill. külső forrásokból átvett pénzösszeg (114 millió forint), nagyobbik hányada pedig önkormányzati bevétel (778 millió forint), amely a különböző adókból és ingatlan-hasznosításokból tevődik össze. A befolyó pénzösszegek között szerepel egy 244 milliós felhalmozódási jellegű bevétel is, a hiányzó 250 millió forintot pedig hitelekből biztosítja a város vezetése. Hiányzó milliók Dr. Könözsy László elmondta, hogy bár az államtól a dupláját sikerült megszerezni annak az összegnek ami mindenképpen jár, mégis jelentős hitelfelvételre kényszerült a vezetés, s így is csak a legszükségesebbre futja a pénzkeretből. Ennek két jelentős oka van - hangsúlyozta a polgármesokoz az embereknek, de rendetlenné is teszi a várost. Ez azonban csak átmeneti állapot: ha nem lesz több útfelbontás, megkezdődhet az utak rendbehozatala, a parkosítás, ami persze újabb tetemes költséget fog jelenteni a városnak.) Végezetül a polgármester hangsúlyozta, azért gyűltünk össze, hogy elmondjuk egymásnak gondjainkat. Hogy a lakosság lássa, hogyan gazdálkodik az általa megválasztott testület, s hogy feltehesse kérdéseit, elmondhassa javaslatait. Gyógyfürdő és csatorna A felszólalók által felvetett témák közül kétség kívül a gyógyfürdő ügye volt a legérdekesebb. Rácz János nyugdíjas említette meg, milyen kár, hogy a Fürdő Szálló alagsorában lévő egykori gyógyfürdő évek óta nem üzemel. Pedig nagy lenne rá az igény, hiszen hiányában Párkányba, Komá-