Esztergom és Vidéke, 1997

1997-10-23 / 43. szám

2 Esztergom és Vidéke 1997. november 20. A postatörténet bélyeg előtti kor­szakra (1850. május 30-ig) és bélye­ges korszakra (1850. június 1-től - az első forgalmi bélyegek bevezetésétől) tagolható. A bélyeg előtti korszak utolsó szakaszát postakocsi-korszak­nak is nevezzük, amely 1750-től 1850-ig tartott. A bélyeges korszak kezdete nálunk két szakaszra tagozó­dik: 1850-67 között az osztrák posta­igazgatás, míg az 1867-1918 közötti időszak a magyar posta korszaka volt. Párkány postahivatala 1876 január­jában nyílt meg, azaz a magyar posta időszakában. Az új posta első posta­mestere 1876-ban Koncz András volt. A hazai és külföldi postatörténeti szakirodalomból a következő adato­kat tudhatjuk meg az 1876 előtti idő­szakról. 1781-ig Párkány utolsó pos­tája Dorogon volt, amely a Buda­Bécs főpostavonalon volt található. 1781-ben nyitottak meg egy új posta­vonalat, amely Budáról indult és Do­rogon elágazott északra: Kéménd, Zselíz postaállomások felé, majd in­nen egy további elágazás Verebélyen, Nyitrán, Galgóczon keresztül vezetett északra - egészen Sziléziáig. Ennek másik ága Léván keresztül Selmec- és Besztercebányáig vitt. Ebben az idő­ben - bár az új postavonal Esztergo­mon és Párkányon haladt keresztül ­egyik helyen sem volt postaállomás. Párkány vidékén és egyben a mai ér­sekújvári járásban az első postaállo­más Kéménden volt, és ez lett 1781­től Párkány utolsó postája. Az eszter­gomi postát 1802-ben nyitották meg, Párkány új utolsó postája ettől kezdve Esztergom lett. 1842-ben új postavo­nalat nyitottak, amely Brünnt kötötte össze Érsekújváron és Esztergomon át Budával. Érdekes, hogy Párkány ekkor sem kapott postaállomást, he­lyette Köbölkúton nyitottak egyet. A bélyeges időszak kezdetén, 1850. december 16-án adták át a for­galomnak a mai Szlovákia területén az első vasútvonalat, amely Váctól meghosszabbítva, Érsekújváron és Pozsonyon át Bécsig vezetett. Az új állomásokon postahivatalokat nyitot­tak. 1851. szept. 16-án az új Gran-Ná­nai vasútállomáson az esztergomi ki­rályi városi tanács GRAN-NÁN A né­ven postahivatalt nyitott. Az új postahivatal nyitásával kap­csolatban a Magyar Országos Levél­jában a javaslatot a M.Kir. Földműve­lési Ipar és Kereskedelmi Minisztéri­umhoz engedélyezés céljából. A pos­taigazgatóság 1975. ápr. 12-én ter­jesztette be kérvényét a minisztérium­ba. A kérvényben szerepel, hogy Esz­tergom megye alispánja támogatja a postahivatal létesítését, mivel Pár­kány község élénk ipara és kereske­delme ezt szükségessé teszi. Ugyan­csak az indokok között szerepel, hogy a község postai forgalma igen élénk tárból érdekes adatokat sikerült be­szereznem. Ezek szerint Párkány köz­ség közönsége kérelmezte a postahi­vatal felállítását a budapesti királyi postaigazgatóságon. A postaigazga­tóság felülvizsgálta az indokokat és ezután felterjesztette kérvény formá­és a fenntartási költségeken kívül a postakincstárnak jövedelmi forrást is nyit, továbbá, hogy Párkány község Nána és Esztergom közötti kariol-já­ratok által nyerheti összekötetéseit, s hogy Párkány közönsége téli időben, kivált az esztergomi szomszédos pos­tahivataltól el van zárva, a nánai pos­tahivatal pedig távol esik. A minisztérium 1875. május 5-én megadta az engedélyt a postahivatal felállítására A postaigazgatóság 1875. decem­ber 16-án jelenti a minisztériumnak, hogy „a párknyi postahivatal 1876 évi január hó 1-én életbe fog lépni". (Lásd a mellékelt iratot!) Párkány első postabélyegzője egy­körös volt a következő felirattal: ,PÁRKÁNY 13.1.76." - ami a bé­lyegző kiadásának időpontja A Budapesti Postamúzeumban fel­kutattam „A M.Kir. Kereskedelmi Minisztérium posta és távirdasze­mélyzetének s a posta és távirdahiva­taloknak cím- és névtárát" - 1896­ból, azaz 20 évvel a nyitás után. Eb­ben a következő adatok találhatók a párkányi postáról: Esztergom vármegye Budapesti posta kerület, I. oszt. - Nem kincstári hivatal - Postamesterség korlátolt nappali szolgálattal. Posta indítása: nappal 7-szer, érke­zés: nappal 7-szer, kézbesítés 4-szer; Levélszekrény: 2, kiüríttetett 4­szer. (...) Postamester: özv. Istvánfy Kál­mánné, szül. Pelczer Hajnalka Ki­adó: Jellenek Janka és Majláth Janka A lakók száma a statisztika szerint a 19. század végén Párkányban: 1880-ban: 2141 1890-ben: 2419 1900-ban: 2836 (ebből 2809 ma­gyar, 10 szlovák, 17 egyéb nemzeti­ségű). A postahivatal a Régiposta közben volt elhelyezve. Az épület ma is meg­van. Az Esztergomi Szent István nap­tár szerint 1914-ben Szabó Antal volt a postamester. Podlupszky Mihály (Párkány és Vidéke) Az elmúlt hónapok vitái után a Par­lament elé került a társada­lombiztosítási rendszer reformcso­magja. Néhány hét múlva törvény­erőre emelkednek a jogszabályok, melyek emberek millióinak döntik el hosszú időre legfontosabb jövedelmi feltételeit. Ajelenlegi nyugdíjrendszer megre­formálása elkerülhetetlen. Ennek egyfelől külső, társadalmi és gazdasá­gi, másfelől belső, a nyugdíjrendszer ellentmondásaiban, diszfunkciójában rejlő okai vannak. Az állam teherbíró képessége csökkent, a társadalmi, gazdasági feltételek alapvetően meg­változtak. Ezzel párhuzamosan a nyugdíjasok bizonyos csoportjaiban a szegénység növekedett, a nyugdíjak reálértéke folyamatosan romlott. Az átmenet során a foglalkoztatottság belső arányai is átalakultak, még min­dig gyarapodik az aktív korú nem dol­gozók száma Ennek következmé­nyeként hiába magas a járulékok szintje, a TB-alapokban jelentős a be­vételkiesés. A gazdasági helyzet kedvezőtlen alakulása mellett az utóbbi néhány évben az aktívak és a nyugdíjasok közötti arány is jelentősen megválto­zott 1990-ben 100 kereső járulékából 57 nyugdíjas ellátását kellett fedezni, míg ez az arány 1995-ben 100:73. A nyugdíjreformról Az egész államháztartási reform­koncepció során, de különösen a nyugdíjreform kapcsán két problémá­val kell szembenéznünk. Egyfelől szükséges a válságkezelés, másfelől számolni kell az állampolgárok elvá­rásaival is. Egy 1995-ben készített közvélemény-kutatás szerint a meg­kérdezettek között legnagyobb arány­ban azok vannak, akik akár adóeme­lés árán is többet költenének az egész­ségügyre, a családi támogatásokra és a nyugdíjrendszerre, míg az adóforin­tokkal való takarékoskodást a honvé­delemmel, a kultúrával és a munka­nélküli ellátásokkal kezdenék. A poli­tikai szféra felelőssége és feladata, hogy megtalálja az optimális megol­dást a két egymásnak feszülő problé­mára. A Parlament elé beterjesztett nyug­díjtörvény-csomag alapvető célkitű­zése az állami feladatvállalás csök­kentése, és ezzel páhuzamosan az ön­gondoskodás súlyának növelése. Az új nyugdíjrendszer három pillérre épül: az első kettő a kötelező nyugdíj két része: a társadalombiztosítási nyugdíj és a magánnyugdíj. Az előbbi a jelenlegi TB nyugdíjrendszer kor­szerűsített változata. Ez a biztosítási forma adja a leendő nyugdíj 3/4-ét. A jogosultságot minimum 20 év járu­lékfizetési idővel lehet megszerezni, a nyugdíjak arányosabbak lesznek a befizetésekkel. A magánnyugdíj biz­tosítaná a nyugdíj fennmaradó 1/4-ét, természetesen csak azoknak, akik rendelkeznek minimum 15 év szolgá­lati idővel. A kötelező nyugdíjrend­szerből kiesett személyeiének marad az állami járadékrendszer. A hozzátar­tozói nyugdíjak mértékei is módosul­nak, míg a rokkantrendszer reformját egy évre felfüggesztették. A nyugdíj­rendszer harmadik pillérét az öngon­doskodási formák (non-profit alapon működő önkéntes pénztárak és profi­torientált biztosítási rendszerek) al­kotják. Fedezetét a munkáltatók és a munkavállalók együttesen biztosí­tják. A változások 1998-tól kezdve 2009-ig folyamatosan kerülnek beve­zetésre. Az új rendszer 2050-2060 kö­rül fog kiteljesedni. Addig a helyzet bonyolult lesz, mivel lesznek olya­nok, akik a megreformált felosztó-ki­rovó rendszerből mennek nyugdíjba, lesznek, akik nem lépnek át a magány­nyugdíj rendszerbe, s lesznek, akik a vegyes finanszírozási rendszerből kapnak majd nyugellátást. Általánosságban megállapítható, hogy a reform iránya kedvező hely­zetbe fogja hozni a magas jövede­lemmel és stabil munkaerő-piaci po­zícióval rendelkezőket, míg a jövő­ben a mainál alacsonyabb ellátást kapnak a kedvezőtlenebb pozíciójú csoportok és a nyugdíjasok. Társada­lmi szempontból számolhatunk azzal a hatással, hogy a kötelezően átlépő korosztály azon tagjai, akik jól vá­lasztanak pénztárat és várhatóan sta­bil keresőpályát fognak befutni, a ve­gyes rendszerrel magasabb nyugdíjat fognak kapni, mint a jelenlegi szabá­lyok szerint. A pénztárak közötti kü­lönbségekre célszerű lesz odafigyel­ni, mert a nemzetközi tapasztalatok alapján a kötelezettség-teljesítési ráta akár 30 %-kal különbözhet egymás­tól. Amennyiben a fordulóév 2009 marad, akkor az aktív népesség egy részének a nyugdíja alacsonyabb lesz, mint a jelenlegi rendszerben lenne. Ha a tervezett indexálási szabályo­kat fogadja el az Országgyűlés, akkor az ezredforduló után a nyugdíjak nö­vekedése elmarad a bérekétől, de meghaladja az inflációt A következő két évben azonban a nyugdíjak várha­tó emelkedése enyhíteni fogja az el­múlt években elszenvedett értékvesz­tést.

Next

/
Thumbnails
Contents