Esztergom és Vidéke, 1997

1997-09-18 / 38. szám

Esztergom és Vidéke 1997. szeptember 11. Miről is elmélkedik Szívós-Waldvogel? - akiről mindmáig tudott, hogy nagyon szerette városát: „Művészlelkű embereknek aligha kell magyarázni, hogy a színek, vonalak és gondolatkifejezések adják meg nemcsak az egyénnek, hanem városoknak, országoknak és nemzeteknek a jellegét." Mindent szürkének lát Esztergomban: az utcákat, tereket, a strandfürdőt, a hulladékgyűjtőket, sőt még a gondolatokat és érzéseket is: „Városunk felett a gazdasági égbolton szürke felhők keringenek s ezeket a felhőket harsogó és kongó szavak viharágyúival elkergetni nem lehel." Elképzelése a jövőre: „dolgozni kell itt mindenkinek, elsősorban a vezetőknek, összefogva, tántoríthatatlan szívós kitartással. És ha majd mindenki tudásának legjavát viszi bele a küzdelembe hetenkint hat napon át, akkor majd eltűnnek a nyomasztó szürke felhők s felragyog városunk felett is a jólét és megelégedés mindent bearanyozó napja. Tempó Esztergom!" Puskás Károly „Miért is vagyunk szürkék?" címmel reagál az előző fejtegetésre. Elismeri a pozitív hozzáállást, tenniakarást, de az építész szemével látott hiányosságokra és az érthetetlen dolgokra is felhívja a figyelmet: „Vannak agilis, a szépért és hasznosért küzdő polgártársaink, akik diktálják a tempói, ki-ki a maga módja szerint. Új dolgokat alkotnak, át akarják gyúrni a város képét, mert mindegyik érzi, hogy ez óriási horderejű kérdés a boldogabb fejlődés szempontjából." Majd lennebb: „Bizony igen régimódi, toldozott-foldozott Esztergom köntöse artisztikus szempontból. Tipikus példája a régi Hetven éve írtuk A szürkeségek városa Ezzel a címmel közölte gondolatait vitéz Szívós-Waldvogel József az Esztergom és Vidéke 1927. augusztus 28-i számában. írásának visszhangja lehetett, mert a témát mások is folytatták. Szeptember 4-én Puskás Károly oki. építészmérnök, szeptember 8-án pedig Jánosa Lajos festőművész. rendszertelen, ötletszerű, előre nem látható, hozzá nem értő politikának. Nemcsak természeti adottságaink várnak egy megértő emberre, aki felfedezze és élvezhető formába öltöztesse őket, de az új alkotásoknak sincs mindig olyan megjelenése, mely hozzáértő ember, művész tudását s tehetségét hirdetné! Városszabályozás nélkül sohasem lesz egészséges fejlődése és kellemes hatása Esztergomnak!" Jánosa Lajos festőművész írásából megtudhatjuk, hogy ő nem tősgyökeres esztergomi, de szívén viseli a város ügyét. A megoldást abban látja, hogy törekedni kell a szép szeretetére, a szép igénylésére: „ Gondoljunk csak a renaissance korabeli olasz kisvárosokra. Esztergomnál jóval kisebb városok lakosai milyen csodálatos épületeket emeltek. Csakhogy akkor közszükséglet volt a szép. /.../ Nagy hiba például az ideiglenes építkezés, mert bizonyos ideig-óráig épített épület sokszor végleges marad, s amit nem elég gonddal építettünk, ott marad nyakunkon örök csúfságnak. Ha már csinálunk valamit, csináljuk jól és szépen." Nagyon fontos lenne elgondolkodnunk a 70 évvel ezelőtti szavakon! Lehet, hogy ma, a XX. század legvégén is érvényesek? Mert ugyan milyennek látja Esztergomot az, aki most él, ma lakik e városban? Lapunk cikkezett már róla, mások is elmondták, én is újfent megkérdezem: elfogadhatjuk-e azt, hogy a várost szinte már alig látjuk: csak országút létezik és környezetszennyező teherautók özöne? A Széchenyi tér áttekinthetetlen a rengeteg kocsitól, lehet hogy Parkoló térre kellene átkeresztelni? Pedig szép terünket meg kellene őrizni az utókornak...Szükség lenne olyan tehetséges műszaki szakemberekre, akik át tudnák formálni a város közlekedését, elvezető utakat terveznének. A Széchenyi teret pedig sorompókkal zárnák le - mint ahogy a budai vár környékén elképzelték hogy nyugodt és levegős legyen, mint újév reggelén, vagy amikor lezárják az autós rally alkalmával. Tegyünk valamit azért is, hogy ne uralkodjék el Esztergomban a környezetszennyezés! A zaj és a rossz levegő miatt már több helyen fellázadtak az emberek, legutóbb például a Lágymányosi hídnál. Én nem erre buzdítanék, sokkal inkább arra kérném Esztergom vezetőit, naponta tegyenek egy sétát a Hősök tere és a Bazilika között a város főútjain Kossuth Lajos utca, Bajcsy-Zsilinszky út -, így igazán felmérhetik a belváros állapotát. 1997-ben nem vágyunk kipufogógázok szürke és lila fellegére, de a poros utak és az elhajigált szemét látványára sem. Ne ez tegye „színessé" Esztergomot, hanem a lakók kreativitása, tenniakarása és szépítő kedve! Sz.Á. (Az írás első része augusztus 7-ei számunkban jelent meg) A háború felhői még nem vonultak el. 1918-ban alig volt gyűlés. A szociáldemokraták mozgolódtak, elégedetlenséget szítottak, bekövetkezett a vörös forradalom. Eme idők vészterhes szele elérte az Olvasókört is. Az 1919-es közgyűlésen már érezni lehetett, hogy mit is szül a féktelen izgatás a békés polgárok életében. Szerencsére mindez csak július 31-ig tartott. Októberben már beindultak az ifjúsági oktató előadások, újra működött a színjátszó gárda, a Mária Lányok jótékonysági előadást rendeztek, szilveszterkor az ifjúsági színjátszó csoport vidám színdarabbal búcsúztatta az óévet. 1920 januárjában Fridrich István hadügyminiszter látogatta meg az Olvasókört. Az évi közgyűlés 8 koronára emelte a tagdíjat, megalakult az Ifjúsági Egyesület, de részvétlenség miatt rövidesen meg is szűnt. A Körben megtiltották a kártyajátékot. Január 22-én választási gyűlés volt, március 28-án megtartották a Népakadémia utolsó előadását. A hadifoglyok hazaszállítására jótékonycélú előadást rendeztek, a bevétel 50 %-át adták e nemes célra. Megindították az új harangok beszerzésére a gyűjtést, mert a régieket a háborúban elvitték. E célból kultúrműsorokat adtak, gyűjtőívekkel jártak házról-házra. Sikerült egy népfőiskolai tanfoA Szentgyörgymezői Római Katolikus Olvasókör története 1918-1942-ig lyam megrendezése, melynek előadói kiváló szemináriumi, középiskolai tanárok, a Kör elnöke, titkára és könyvtárosa voltak. 1922-ben a Közgyűlés 12 K-ra emelte a tagdíjat. A vezetőség egy postahivatal felállítását kérte a várostól. Sikeresen végződött a kosárfonó tanfolyam. A következő években színielőadásokkal egybekötve megrendezték a Petőfi és Madách ünnepségeket. Az Olvasókörben tartották a Közbirtokosság tisztújító közgyűlését is. A Közgyűlés időközben elhatározta a Kör helyiségének bővítését, melynek érdekében megindultak a tárgyalások. Igen eredményes esztendő volt az 1926-os. Népakadémia indult, majd áprilisban elnökválasztó közgyűlést tartottak, melyen Szomszélyi Antalt választották meg. Megünnepelték Perger Lajos papi működésének 50 éves jubileumát. Az Olvasókör tagsága rendezte meg az új harangok felszentelési ünnepségét is. A hajóállomásról Erős János szállította a harangokat Bartus József díszes lovasbandériuma kíséretével. Beszentelés után azonnal felhúzták a Szent György és a Szentháromság harangokat, a mise alatt már meg is szólaltak. A gyűjtés olyan eredményes volt, hogy még egy kisharangra (lélekharang) és egy szép zöld miseruhára is tellett. Ebben az évben alakult meg az Érdekvédelmi Bizottság is. A vízvezeték ügyében dr. Anthóny polgármester tartott ismeretterjesztő előadást. 1927-ben a Kör kulturális munkája annyira kiszélesedett, hogy szükségessé vált az épület bővítése, amely a következő évben el is kezdődött. Az új épületrész felszentelését dr. Madaras Aurél, a Kör elnöke végezte. Az 1930. március 3-i közgyűlésen Hegedűs Sándor titkár számolt be a Kör építési költségeiről: rendelkezésre állt 4.000 P államsegély, 4.000 P államkölcsön, ezenkívül 5.000 P váltóhitel. Az építkezés 13.755 P-be került. Megalakult időközben a Kör énekkara Nyári József vezetésével. Megtartotta első közgyűlését a Katolikus Egyházközség is az Olvasókörben. Elhatározták, hogy a 33 évnél régebbi, nem gondozott sírköveket eladják, és a befolyt összegből fedezik egy díszes kapu és drótkerítés költségeit. November 19-én elkezdtek egy 14 előadásból álló népművelési sorozatot. 1934-ben az Olvasókör tartozásai miatt kénytelen volt 1.300 P kölcsönt felvenni. A korábban megalakult Temetkezési Egyletnek - miniszteri rendeletre - be kellett olvadni a nagy tőkével rendelkező „Duna" Biztosító Társaságba. Az átvételkor a Biztosító a vezetőknek a jó pénzgazdálkodás jutalmaként 6.500 P-t utalt át. A vezetők ennek nagy részét felajánlották a Körnek. Augusztus 13-án Ünnepi Hét keretében az Olvasókör gárdája bemutatta a Szentgyörgymezői parasztlakodalom c. 6 részes népi játékot. A rádió is közvetítette. 1938-ban volt az Eucharisztikus Kongresszus Budapesten. A Kör tagjai ezen testületileg vettek részt Megünnepelték Szt. István halálának 900. évfordulóját. A Szent Jobbot szállító Aranyvonat esztergomi fogadásán is résztvettek. AII. világháború eseményei szükségessé tették a légoltalmi kiképzések megszervezését. Elérkezett az 1942es esztendő, az Olvasókör fennállásának 50. évfordulója. Visszapillantva e vészterhes évekre elmondhatjuk, a Kör az évente megrendezett népművelési előadásokkal, a szüreti felvonulásokkal, számos színdarabbal igyekezett a gondoktól megfáradt embereknek változatosságot, egy kis vigasságot teremteni. Bélay Iván