Esztergom és Vidéke, 1997

1997-01-30 / 5. szám

DIAK az ESZTERGOM és VIDERE IFJÚSÁGI MELLÉKLETE Szerkeszti: a „Szemfülesek" ifjúsági csoport. Megjelenik minden hónap utolsó hetében. 1997. január 30. II. évfolyam 1. szám December - január - február... _ ÉS TE MIT VÁLASZTANÁL? A pályaválasztás ideje e három téli hónap. Felvételik, jelentkezési lapok kitöltése, módosítás, s a várakozás izgalma, hogy sikerült-e a választott iskolába bejutni. Milyen pályát választanak ma a diákok? Orvosok, tanárok, mérnökök, ápolók, eladók vagy ügyvédek akarnak lenni? Két kis riporterünk a nem szokványos hivatások képviselői közül választotta ki beszélgetőpartnerét. Reméljük, e foglalkozások iránt is sikerül néhány ifjú olvasónk figyelmét felkeltenünk. Holicska Zoli, a Balassa iskola ifjú riportere saját családjában készítette a következő beszélgetést. A tűzoltó,... akiről írni akarok az édesapám. Holicska Béla az esztergomi tűzoltóparancsnokságon dolgozik. - Apukám, elmesélnéd nekünk, miért választottad ezt a hivatási? - Tudod, hisz ismersz régen, hogy szeretem a kihívásokat. Érdekes, változatos és férfias munkának látszott kívülről nézve is. Ez a véleményem az évek során csak bizonyosságot, nyomatékot kapott. - Diákként gondoltál-e arra, hogy milyen szakmái tanulj? -Ez természetes. Először villanyszerelői képesítést szereztem, de utána még érettségi vizsgát is tettem. Addigra jött meg a kedvem a tanuláshoz, s rájöttem, érettségi nélkül már nehéz elhelyezkedni. Aztán egy jóbarátom tanácsára jelentkeztem itt a városi tűzoltóparancsnokságon, ahol sikerült felvételt nyernem. - Hány éve is dolgozol itt? - Te erre nem emlékezhetsz, hiszen 13 éve. 1983-ban kezdtem el itt a munkát egy szeptemberi napon. - Anyu mindig aggódik érted! Volt-e már olyan eset, amikor megsérültél munka közben? - Szerencsém volt, idáig még elkerültem ezt. Pedig nehéz szakma ez a miénk, szinte mindenkit ért már kisebb nagyobb baleset tűzoltás közben vagy máskor. - Milyen esetekhez kérik általában a segítségeteket? -Tapasztalhatad, hogy folyamatosan kötik be a gázt az egész város területén. Eddig is voltak palackos gázból adódó robbanások és lakástüzek, ez a veszély most csak fokozódott. Az egyre növekvő gépkocsi-forgalom is sok áldozatot követel, s ha a balesetnél égés vagy robbanás is történt, akkor minket is kihívnak a helyszínre. A lakásokban a figyelmetlenség a legnagyobb bajkeverő. Nyáron és ősszel az avartüzekhez hívnak minket leggyakrabban. -Tudnál-ejótanácst adni az olvasódnak? - Otthon a kisgyerekek ne juthassanak gyufához, a kályhák balesetveszélyét is fel kell mérni, hiszen a kipattanó szikra, a kifolyó olaj rendkívül veszélyes lehet. Agyban ne dohányozzanak még a szenvedélyes dohányosok sem. A gázzal óvatosan bánjanak, a villanyvezetéket tartsák rendben. Sorolhatnám akár estig is az intelmeket. - Persze! A karácsonyfa-gyertyák, a csillagszórók is veszély forrásai lehetnek. Erre a mi figyelmünket is felhívták az iskolában... Köszönöm az interjút és a jótanácsokat. Mi, a gyerekeid, továbbra is féltünk, de büszkék is vagyunk rád. Pataki Judit szomszédja a következő riportalany. Régi ismeretségük jogosítja fel a fiatal riportert, hogy a szintén itjú rendőrnővel tegező formában beszélgessen. A rendőr... munkájáról sokan nem is tudják, hogy milyen nehéz. Erről beszélgettem egy fiatal rendőrnővel, Sturcz Viktóriával. - Hogy jutott eszedbe, hogy nő létedre rendőr légy? - Ugy gondoltam, így segíthetek leginkább a bajba jutott embereken. A rendőrök általában mozgalmas életetélnek, szeretik a veszélyt, az izgalmakat Én is így vagyok ezzel. - Gondolom, elég kevés női rendőr van közietek. - Sajnos, nem! Lassan már ott tartunk, hogy a rendőrnők száma megegyezik a férfiakéval. Ez elég baj, mert vannak olyan ügyek, amelyekben nem elég a nők temperamentuma, szükség van a férfiak erejére is. - Nem éned-e úgy, hogy a női szolgálattevőket lenézik férfi munkatársaitok? - Nem. Nagyon sokan segítenek nekünk, de ez a segítőszándék kölcsönös. - Téged mikor kezdett el érdekelni ez a szakma? - Azt hiszem, már alsós koromban. Amikor a tanítónéni megkérdezte, mi szeretnék lenni, én azt válaszoltam, hogy rendőr. Akkor még megmosolyogtak a többiek, de magamban azt gondoltam: azért is bebizonyítom, hogy érek annyit, mint egy férfi. Később persze már nem csak ez hajtott, elkezdett érdekelni a rendőrök munkája, sőt a családunkon belül is volt már egy rendőrtiszt - Hogyan fér meg együtt a család és a munka? - Nehezen. Ehhez kell az egész család segítsége. Itthon megpróbálok csak a szereteimmel foglalkozni, de ha szólít egy halaszthatatlan nyomozás, mennem kell. Mi mindnyájan így vagyunk ezzel. - Milyen végzettséged van? - Először a középfokú baleseti helyszínelő vizsgát tettem le, majd elvégeztem a felsőfokú rendőrüszti főiskolát. - Gondolom, némi emberismeret is kell, ha valaki rendőr akar lenni? - Hogyne! Nem csak megfelelő szakmai tapasztalat, de jó kapcsolatteremtő készség és határozottság is szükséges. - Hány éve csinálod már ezt, és melyik osztályon dolgozol jelenleg? - Több nánt 11 éve vagyok a rendőrségnél, jelenleg a bűnügyi osztály vizsgálati alosztályán dolgozom. - Nem jár adtál még bele? - Nem. Az életemet nehezen tudnám elképzelni e munka nélkül. Nekem ez a hobbim is egyben. - Szerinted milyen a jó rendőr? - Nincs rá sablon, de a lelkiismeretesség a legfontosabb. És szeretni kell ezt a hivatást, kényszerből nem lehet jó munkát végezni. - Sok fiatal rendőr van köztelek? - Igen. Szerencsére van kinek átadni a tapasztalatainkat, tudásunkat. Persze még nekünk is szükségünk van arra, hogy tanuljunk az „öregektől". - Elég megdöbbentő volt annak a 17 éves kertvárosi fiúnak az ügye. Hallottam, Iwgy ti is dolgoztatok az ügy felderítésén. Mit éreztél a vizsgálat közben? - Számomra is megdöbbentő volt az eset. Nem tudtuk elképzelni, hogy egy ilyen tehetséges fiú hogyan használhatja fel tudását ilyen rossz cél érdekében. - Összegeznéd fiatal olvasóink részére, hogy szerinted mitől működik jól egy bűnüldöző csapat? - Ez valóban egy csapatmunka. A bizalom, az összetartozás érzése nélkül semmire nem megyünk. Képzelj el egy nagy kirakós játékot, amelyet darabonként kell összeüleszteni. Mindenki tesz hozzá valamit, hogy sikerüljön. Persze emellett van némi szerepe a véletlennek is. - Mit javasolsz azoknak a fiataloknak, akik rendőrök szerelnének lenni? - Nagyon sok bátorság kell ehhez a hivatáshoz. Amellett elszántság és akaraterő. Ha e tulajdonságokból van elegendő a jelentkezőben, akkor szívesen várj uk az illetőt közénk. Hiszen állandóan szükség van új, fiatal rendőrökre. Mesemondó verseny Felhívást szeretnénk közzétenni olyan első és második osztályos kisiskolások között, akik szeretik a meséket, de nemcsak hallgatni, hanem mesélni is. E verseny különlegessége abban áll, hogy a gyerekeknek saját kitalált meséiket kell elmondani. Az első fordulóban mi elkezdünk egy mesét, ami alább olvasható, és amit minden iskolában ki is függesztünk. Ha gyerekek találó folytatást költenek, nincs más dolguk, minthogy leírják és eljuttassák címünkre, a Szabadidőközpont 214-es szobájába, vagy leadják az épület portájánál. A borítékra írjátok rá: Mesemondó verseny. A beérkezési határidő február 28. A mese alá írjátok oda a neveteket, lakcímeteket, az esetleges telefonszámot, az iskola nevét és az osztályt. A nevezéseket a szülők is leadhatják, de csak a gyerekek írhatják meg! A második fordulóba bejutottakat levélben, vagy telefonon értesíteni fogjuk. Az első forduló meséje így kezdődik: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy csöpp kis ország, s annak egy picinyke királya. Ebben az országban senki sem szerettte a telet..." (FOLYTASD!) w inp CT^Viri HTTITIf lUth r lu i jtlíL J tty l tvJvj diákok t .. Akármennyire is fura, de mi nem azért járjuk le térdig a lábunkat és koptatjuk az írószerkezetünket, hogy saját magunkat (hatunkat) szórakoztassuk. Hanem miattatok! Nem fogjátok elhinni, titeket akarunk szórakoztatni. De ha ti egy... szót sem reagáltok arra, amit alkotunk, akkor nagyon mérgesek leszünk ám, és ... és mégegyszer megkérünk titeket. Szóval legyetek szívesek papírt, gondolatokat előszedni, és rajta! Reagáljatok, ajánljatok, írjatok (cikket, verset, humoros sztorikat) és dobjátok be a Szabadidőközpont portájára. Oké? Ha nem, akkor nincs apelláta!... Előre is kösz! A „Szemfülesek"