Esztergom és Vidéke, 1997

1997-08-20 / 34-35. szám

pWQQQQQOQQgQ

WQ

QQOOOWWWPWWWWWWOQQQW

OW

WW

OWWQraWP ESZTERGOM és ÜDÉKÉ IDŐ - MÜ - HELY • VÁROS-VILÁG ALBUMLAPOK I7űnn óc Innn 1997. augusztus 20. o isaróamwBnsciHnd Veduta az esztergomi bazilika kupolájának kilátó-körerkélyéről Marival, 1988. augusztus 2". BEHARANGOZÓ! fc^Afcí- dJLu^ifyr*. í* H^udtJ Ezúton értesítelek, előre figyelmeztetlek, beharangozom, hogy 1997. szeptember 4-én, csütörtökön 50., azaz ötvenedik születésnapomat ünneple

m. /ha megélem, ha megéled MEGÉLJÜK!/ Erre a napra rendhagyó retrospektív kiállítást tervezek szülővárosomba. Esztergomba, a Bazilikába, fentre, kivülre a kupolába, az azt körüljáró pallóra. Szeretném megmutatni az 50 év képzőművészeti eredményeit, a már biztosan az égben lakó Szüleimnek, a talán odakerült barátaimnak, az érdeklődő angyaloknak és a fellátogatóknak. A kiállítás csak ezen az egy napon lesz látható. reggel 9 órától du. 3 óráig, /esőnap nincs/ A megnyitási ceremónia meglepetés, de Balázs Fecó élő orgonajátékát a négy égtáj felé kierősítve is hallhatod majd, a nyitvatartás alatt italra és szendvicsre vendégem vagy. Remélhetőleg e jeles napra megjelenik az M. Szivárvány kiadó gondozásában gazdagon illusztrált első verseskötetem is. Ahhoz, hogy a képek felkerüljenek, rád is szükség lesz! Annyi kép kerül fel. ahány jelenlévő vállalkozik a fel- és leszállításra egy emléklap-rézkarcom ellenében.tehát tedd magad szabaddá és az akció részesévé. Találkozunk. 1997. szeptember 4-én. csütörtökön, reggel 8-kor az Esztergomi Bazilika bejáratánál. Morvay László grafikusművész 1947-ben városunkban született. (Születésnapja - szeptember 4. - az édesanyjáéval azonos.) Életútját, munkásságát - legutóbbi esztergomi kiállítása kapcsán - február 27-ei mellékletünk mutatta be. Egyedi grafikák, rézkarcok és litográfiák mellett, 17 éve készít tűzzománc képeket (Kakadu-sorozat, 1994 - illetve stációi: Harkány, Templomkert és Nagyvárad, vártemplom, 1993 Ópusztaszeri emlékmű, 1996). Tékozló látóhatár! A szabad, hatalmas, nagyságos DUNATÉR, mintha messzidéti mediterrán tengeröböl volna; szikrázva szemünkhöz ér! Hogy ragyog ma, hogy él a folyami fény! Innen, e kupolás magasbői a vitézi, lovagi romvilág, a várhegy, a vár-torzó, a tört oszlopsorok, a gyámfalak, a lőréses, gyilokjárős, legendás bástyák, az ágyúállások, a palotás. Érseki Víziváros: egyetlen királyi érembe vert aranyban! Öröm és fényözön a horizonton! És odalent lángolni látszanak a barokk templomtornyok, a régi rendházak, zárdák, sokévszázados kolosjorok. és súlyos harangok boldog, bátor bronza zúg! De milyen riasztó csendet hagy vissza aztán a harangmoraj... A bronz-visszhang még a nagy folyón remeg, és hallom, hogy bent a bazilikában fölzúgnak a szüzezüst orgonasípsorok; érc-barokk — márvány-barokk fuga-futamokat vernek '.issza az örvényiö barokk freskók a főhajó-ívek, a forogni látszó kupola-spirál, a bíboros-szobrok, a magasban-izzó világítóablakok, most egyetlen hatalmas hangszer a teljes templomtér: a márvány orommezőkbe, oltárok &<5-boltíveibe: sugaras egboft-távlattal tör be a zene. az orgonafugák tisztítóan tiszta extázisa! Tudom, hogy most még dél van, tudom, hogy ma is alkony és hamar este lesz, éjszaka és éjfél, igen, már csak megismerhetetlen múltakat őriznek ezek az orgonáktól zúgó templomfalak, s ezek a nehéz bronzharangok de tudom azt is, hogy holnapra megvirrad megint az áramló Duna. és újra ragyogó rianás-fényeiben támad fel a fenséges folyam, újra az augusztusi égboltba emelkedik a bazilika és újra megmutatja méltóságos mértanát a kupola, a főhomlokzat oszloprendje, a Dunára-néző szárnyak hatalmas felületén újra, mint ma; töretlen-tisztán tükröződik majd ez a delejező erejű DUNATÁJ és intő magaslatán a bazilika: mintha az első napsugarakbői épülne éppen, mintha azelőtt, még tegnap se létezett volna! És keresztje főárboc-kereszt lesz, mely mintha egy tiszta tengerhorizontra, bele a széláramokba, az úszó felhőkbe, a felhőközökbe sudárcsúcs-vitorladeltát tartana! Mintha mozdulatlanul is bajózna a hatalmas dunaparti dóm az igért nvütvizeken, a jövendölt TÚLPARTOK felé, miközben eléri a kincses katedrálist és elkíséri örök útján a tékozló és teremtő, világűr-magányos végtelen! Jgr Vigília, 1989. október Várhegy-alja, 1997... Bánhidy László felvétele