Esztergom és Vidéke, 1997
1997-07-10 / 28-29. szám
1997. június 19. Esztergom és Vidéke ÉRTÉKEINK — EMLÉKEINK A volt bencés gimnázium és Királyfalvi-Kraft Károly freskói A török megszállás miatt még Pozsonyban székelő esztergomi érsek, 1687. március 19-én egy alapítványt létesített annak érdekében, hogy a felszabadult Esztergomban egy jezsuita rendház és gimnázium kezdhesse meg a működését. A rendház és a gimnázium a mai érseki palota helyén állt. Kezdetben két, majd 1729-től három osztállyal, három-négy tanárral működött az intézmény. 1778-ban az iskolát áthelyezték a mai Városháza melletti tornyos épületrészbe. 1808-ban a gimnázium már a bencés szerzetesek vezetése alatt állt. 355^ Egy 1848-ban kiadott tanügyi rendelkezés értelmében a jobb tárgyi és személyi feltételek mellett működő akkor még hatosztályos gimnáziumokat - nyolcosztályos főgimnáziummá alakították, a kedvezőtlenebb körülmények mellett működők pedig négyosztályos algimnáziummá váltak. Egyházi és a városi elöljáróságok szülők és más pártfogók adakozása, pénzbeli támogatása, ajándékozás tette lehetővé, hogy az iskola életében látványos fejlődés jöhessen létre, és az iskola az 1852/53-as tanévet már főgimnáziumként kezdhesse el. Lassan a Városháza melletti épület is szűknek bizonyult. A városi önkormányzat 1878-ban tartott közgyűlésén 39 ezer forintot szavazott meg egy új főgimnázium építéséhez. Az öszszeg kevés volt. Simor János érsek 5000 forinttal, a Főkáptalan 2400 forinttal, a bencésrendi Főapát 20 ezer forinttal járult hozzá az új gimnáziumi épület létesítéséhez. 1878. október 22-én Kreusz Krizoszton főapát ünnepélyes keretek között vett részt az alapkőletételénél, majd 1880 szeptemberében megtörtént az épület felavatása. Az iskola klasszicista stílusú épülete impozáns volt. Nagyméretű, világos tantermek, szellőztetőberendezések, rajzterem, tornaterem, természettudományi előadóterem, szertárak, előkészítők - mind megtalálhatók voltak az új épületben, de a műszaki kivitelezésbe utólag kijavíthatalan hibák csúsztak. Az alapok nem mentek le a szilárd talajig. Az épület hamarosan repedezni kezdett, vakolata hullott. Az aláfalazások, ducolások Királyfalvi-Kraft Károly után a műszaki vizsgálatok alapján megállapították, hogy az épület életveszélyes, le kell bontani. 1895 augusztusában elrendelték a lebontást. Az iskola életében nehéz évek következtek; ideiglenes otthonban, zsúfolt láda és szekrények között folyt a tanítás. 1898 januárjában a városi közgyűlés elfogadta Eggenhoffer József, fiatal mérnök terveit az iskola újjáépítésére. 1899. szeptember 17-én újra ünnepélyes alapkőletételre került sor. A vörösréz hengerbe helyezett emlékiratot a Főapát, a város polgárainak a jelenlétében a Bottyán János utca és a Főapát utca sarkán lévő alapkőbe vájt üregbe helyezte. Az okirat arról tudósít, hogy az alapkőletétele idején Magyarország trónján I. Ferenc József őfelsége ül, az anyaszentegyházat pedig XIII. Leó pápa kormányozza. Magyarország hercegprímása Vaszary Kolos esztergomi bíboros érsek, az ország miniszterelnöke Széli Kálmán. Az okirat ezenkívül felsorolja, hogy Wlasics Gyula a vallás és közoktatásügyi miniszter, Fehér Ipoly a Szent Benedek-rend pannonhalmi főapátja, valamint megemlíti a megyei és a városi elöljárók nevét és rangját. Az okirat mellé került a város képviselő-testületének, a főkáptalannak, a megyei és városi tisztikarnak, a gimnáziumépítő bizottságnak, a főgimnázium tanári karának a névora, valamint a főgimnázium 1898/99-es iskolai évről kiadott értesítője (évkönyve), hetilapok legfrissebb számának egy-egy példánya és a forgalomban lévő ércpénzekből egy-egy darab. A rézhengert a fedél leforrasztása után beletették az alapkő üregébe és egy márvány lappal lezárták. 1900-ban megtörtént az újabb ünnepélyes átadás. A bencés rendiek fokozott figyelmet szenteltek annak, hogy az intézet belvilága igényes, pedagógiai tartalommal megtöltött, ingergazdag környezet legyen. A hosszú folyosókat képzőművészeti alkotások reprodukciói, különböző domborművek, a dísztermet szobrok olajportrék gipszstukkos mennyezet tette ünnepélyessé. A Szent István Gimnázium iskolatörténeti gyűjteményében még ma is megtalálható az a Róna Henrik fotográfus mester által készített Jedlik Ányos fotóreprodukció, amely annak idején a fizikai előadóterem falán fügLépcsőházi részlet gött. A belső tér leglátványosabb és leghangulatosabb része az a hat freskóból álló képsor volt, amely a lépcsőházat díszítette. A falfestményeket Mattyasovszky Kasszián igazgató elhatározása és tervei alapján Királyfalvi-Kraft Károly festőművész alkotta. Királyfalvi-Kraft Károly (1879 1964) Székely Bertalan, Lotz Károly és Benczúr Gyula tanítványa volt. Á századfordulón európai tanulmányúton látogatta a müncheni akadémiát, két és fél évig mint ösztöndíjas a firenzei akadémia növendéke volt hosszú időt töltött Berlinben, Bécsben, Párizsban, 1911-től Londonban élt. Itthon és külföldön sikeres arcképfestőként vált ismertté. Az első világháború miatt hazatért 19141918-ig az esztergomi főreáliskola népszerű rajztanára volt majd 191820-ban Budapesten tanított. 1920 után csak a művészetnek szentelte az életét. Az arcképfestés mellett tájképeket is festett, egyházművészeti ihletésű monumentális falfestményeket, mozaikokat is tervezett és készített Székely Bertalan és Lotz Károly mellett módjában volt a száraz falfelületre vitt festés technikai problémáival megismerkedni. A száraz felületre vitt legtöbbször romlékony, szerves kötőanyaggal rögzített festés gyors pusztulása indította arra, hogy időtállóbb módszereket keressen és alkalmazzon. Veres Zoltán barátjával éveken keresztül kutatta a romlásnak indult képek restaurálásának illetve konzerválásának megfelelő módját. Ezen a téren elért eredményeik alapján a Műemlék Országos Bizottságának Tanácsa 1930-ban rájuk bízta a budai koronázó főtemplomban (Mátyás templomban) Lotz Károly és Székely Bertalan megrongálódott falfestményeinek restaurálását és konzerválását. Munkájukat osztatlan elismeréssel fejezték be. Ezek a sikerek minden bizonnyal hozzájárultak ahhoz, hogy őt bízzák meg az esztergomi bencés gimnázium lépcsőházát díszítő freskók elkészítésével. A lépcsőház emeleti falfelületén hat mezőt alakított ki, amelyeket szépen árkolt pillérszerű, oszlopfővel ellátott kiugró falrészek választottak el egymástól. A freskók szokásos tompább színeihez képest meglepően gazdag dekoratív színvilág nem egyszerű dekorációs szándékot sugall, a színek, a fény és az árnyék, a freskók szellemisége méltóságteljes, ünnepélyes hangultot kölcsönzött a lépcsőháznak. Királyfalvi-Kraft Károly követte mestereinek, Székely Bertalannak és Lotz Károlynak a szabadabb mozgását freskóinak, mint sok nagy barokk mester képeinek mély tere van, elhagyva a falsíkot távlati hatásra törekedett. A történelmi tárgyú freskók három idősíkba vezették a mezőt Az első a legtávolabbi - idősík két freskójának központi alakja nursiai Szent Benedek, a bencés szerzetes rend alapítója. A kép utal arra a nagyformátumú küldetésre, amelyet a bencés rend az európai kultúra építésében és terjesztésében betöltött. A második idősík, a középkori történelmünk nagy pillanatait tárta elénk: kulturális és politikai csatlakozásunkat az európai népek közösségéhez. A harmadik idősík a jelen huszadik század magyar történelmének sorstragédiájára utal, a trianoni békediktátum következményének, a nemzet szétdarabolásának túlélésébe vetett hitre buzdít. 1930. november 10-én délután került sor a hat freskó felszentelésére. Az ünnepélyen jelen volt dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímáson kívül számos egyházi és világi méltóság. Dr. Lépőid Antal prelátus kanonok mondta az ünnepi beszédet Az iskola kapuján megilletődötten belépő kisdiáknak minden bizonnyal életreszóló élményt jelenthetett ezeknek a freskóknak a látványa. Világossá válhatott számára, hogy ahová belépett az a tudás felszentelt hajléka, ahol komolyan veszik őt és tőle is elvárják, hogy vegye komolyan mindazt ami ott történik. (Folytatjuk) Bányai Mátyás