Esztergom és Vidéke, 1997

1997-07-10 / 28-29. szám

1997. június 12. Esztergom és Vidéke 3 Esztergomi szemmel — Bambergben Testvéreit az ember nem válogathatja meg. Testvérvárosait igen. Akik annak idején - pontosan öt éve-Bamberget választották, alighanem jól választottak. Ha Önök már jártak e több mint ezer éves ősi városban, a „frank Rómában", amely immár a „Világörökség" részese, igazolhatják mindezt Ha pedig még nem volt részük e szerencsében, pótolják ahiányt mihelyt csak tehetik! Addig is éljék be e szerény terjedelmű beszámolóval, melynek írója abban a megtiszteltetésben részesült hogy az Esztergom és Vidéke munkatársaként tagja lehetett városunk hivatalos delegációjának, mely az öt éves jubileum alkalmából kapott - több művészeti csoporttal egyetemben - meghívást Bambergbe. Amikor 13 órás utazás után - több mint két órás késéssel - megérkeztünk e romantikus városba, s szinte lerogytunk a fáradtságtól üdvözlésünk helyszínén, a Felsőplébánia Templom közösségi házának szépen feldíszített asztalai mellé, egyedül polgármesterünk őrizte meg szokásos humorát „Nem tudom, hogyha ilyen lassan közelítünk a fejlett Európához, ahogyan azt mi a mai napon tettük, megvárnak-e majd bennünket!" - mondta többek közt válaszképpen Gustav Matschl polgármester üdvözlő szavaira. Majd később, a vacsora során a kommunikációs nehézségekre reagálva megjegyezte: „Minél jobban fogy a sör, annál jobban értjük a német nyelvet!" E finom söröket a város 11 serfőző üzemében állítják elő, s Matschl polgármester egy ízben meg is jegyezte: „Több a serfőző épület Bambergben, mint az iskola." S bár a németek sörivók hírében állanak, itt, Bambergben minden évben megrendezik afrank borok ünnepét. Látványosan és vidáman, mint ahogy azt módunk volt tapasztalni. A Geyerswörthi Tanácsháza udvarán három napon át szólt a zene, ezrek kóstolgatták a jobbnál jobb frank borokat s még az sem rontotta el jókedvüket - és persze a mienkét sem -, hogy főpolgármesterük többször is szónoklatot intézett hozzájuk. Mikrofonhoz lépett a borkirály, a borkirálynő, sőt polgármesterünk is egy mondat erejéig, melyben megdicsérte nemcsak boruk minőségét de borkirálynőjük szépségét is - teljesen jogosan! Másnap, pénteken, a város szépségeit is megcsodálhattuk. A bambergiek joggal büszkék a régi városrészre, ahol még 700 éves lakóházakat is látni. Különösen hangulatosak a várost átszelő Regnitz folyó partján álló kis kétszintes házacskák - mint egy füzér gyöngyszemei -, melyeket az itteniek Kis Velencének is hívnak, mivel nem a szárazföldre, hanem facölöpökre épültek hajdanán. Hogy ezek is, mint a város többi épületei épségben megmaradtak, azt idegenvezetőnk a bambergiek békés természetével magyarázta. Nem álltak ellent a hódítóknak, így azok a történelem során sohasem romboltak le egyetlen építményt sem. Még a II. világháborúban is csupán 4 százalékos veszteség érte e települést szemben a német városok 80 százalékos átlagával. Bamberg hét dombra épült mindegyik tetején egy-egy templom áll. Közülük legrégibb, legjelentősebb a Dóm. Magyar vonatkozása, hogy a templomban álló névtelen lovasszoborban a legtöbb művészettörténész Szent István alakját véli, ami eléggé hihető, mint az az állítás is, hogy itt keresztelték meg első királyunkat. Ez testvérvárosunk önkormányzata, a müncheni magyar konzulátus vezetői, valamint a fellépő magyar és német művészeti csoportok tagjai vettek részt a jó hangulatú, baráti rendezvényen. Herbert Lauer, Bamberg főpolgármestere, dr. Könözsy László, Esztergom polgármestere és Püsöki László főkonzul mondtak ünnepi beszédet, valamennyien németül. E beszámolónak nem célja e szövegek kivonataival traktálni a Kedves Olvasót helyünk sincs rá. Néhány gondolatot azért - mintegy ízelítőül - kiragadnék a szónoklatokból. Herbert Lauer: „Városaink barátságának öt éves évfordulóját ünnepeljük, de ez a kapcsolat tulajdonképpen ezer éve kezdődött Gizella és István király házasságával, amikor Bamberg lényegében a Német-Római Birodalom világi székhelyének számított, Esztergom pedig Magyarország fővárosa volt... Kapcsolataink mindig is szorosak Mjfcfr^ j|>áE ^Jfir „ h j \ jfed . >,m JU S~- 1Űf\ Olláí ; JiSlIi^ ft "iit JWg \ U v H •^^•IIHHIHHI utóbbit valószínűsíti, hogy keresztapja II. Henrik volt későbbi sógora, aki viszont többek között e templom építtetőjeként ismert. Míg aRegnitz balpartján az Óváros terül el, a jobbparton az Újváros húzódik végig. A régi Városháza pedig a kettő között, egy szigeten. Erről két legenda is kering a városban. Az egyik szerint a két városrész nem tudott megegyezni, hogy melyikőjük területén legyen a Városháza, ezért került kettőjük közé, a folyóra. A másik változat a város akkori urát a püspököt okolja, aki - féltve hatalmát a polgároktól - nem volt hajlandó telket biztosítani az épületnek. Akár így volt, akár úgy, maga az épület egy kuriózum, mint ahogy a másik, ugyancsak a folyó vizére telepítet építmény is, a Geyerswörth, a vízivár, melynek udvarán a már említett borfesztivál is zajlott. Az Újváros (a mai belváros) központja amolyan Váci utca jellegű sétálóutca, amely a piactérbe torkollik. (Csodálatos árukínálat számunkra elképesztően magas árak! Tíz deka laskagomba 400 forintnak megfelelő márkáért!) Az utca másik végén mutatványosok, utcai zenészek. Ezen a napon magyarok is. Például a Strigonium Consort, korhű ruházatban. (Eltudják képzelni Pásztói tanár urat apród jelmezben?!) Nagy sikerük volt! Maga a hivatalos jubileumi ünnepség pénteken délután zajlott a Harmóniateremben. Delegációnkon kívül voltak, nemcsak a politikában, de az építészetben, a zenében, sőt az egyházak vonatkozásában is... Kívánom, hogy az eddigi együttműködést további gyümölcsöző évek kövessék!" Dr. Könözsy László: „Mikor először megláttam Bamberg címerében Szent György alakját, szűkebb pátriám védőszentje jutott eszembe. Városunk színei is ugyanazok: piros és fehér. És otthon éreztem magam e városban azért is, mert lakói mindig baráti szeretettel fogadtak bennünket... Reméljük, hamarosan létrejön városainkban egy polgári egyesülés, a Bamberg-Esztergom Baráti Kör, amely hajtómotorja lesz kapcsolataink további fejlődésének... Ezer éve fontos események játszódtak le Esztergomban, amelynek Gizella révén Bamberg is részese volt. Ezáltal eresztettünk erős gyökereket Európában. 2000-ben újabb fontos események színhelye lehet városunk. Szeretnénk, ha az esztergomi Várban európai államfők jelenlétében deklarálnák Magyarország EU-csatlakozását. Kérjük, Önök is támogassák ezt az elképzelésünket, hogy együtt, egy unió tagjaiként léphessünk a harmadik évezredbe." Püsöki László: „Igen fontos, hogy a két ország gazdasági, politikai, tudományos és kulturális életének vezető személyiségei mellett az ún. civildiplomácia szintjén is gyümölcsöző együttműködés alakult ki az elmúlt években. E kapcsolatok bővítése egymás jobb megismerése mellett ahhoz is hozzájárulhat, hogy toleránsabbakká váljunk más életstílusok, szokások iránt, és megértsünk más érdekviszonyokat is. A civildiplomácia szerepe különösen felértékelődik a mai rendkívül gyorsan változó világban, amikor a változásokra leggyorsabban reagáló országok komoly előnyökhöz juthatnak. A polgárok közötti közvetlen kapcsolatok pedig elősegíthetik, hogy a változásokra a leghatékonyabb megoldások szülessenek." Színre léptek az ünnepségen a középkori ruhákba öltözött bambergi és esztergomi zenészek, a különböző néptánccsoportok, s a pohárköszöntők után megkóstolhatták a résztvevők a bajor és a magyar ételspecialitásokat is. Az utóbbiról a búbánatvölgyi Reiner Vendéglő tulajdonosa és munkatársai gondoskodtak, nagy sikert aratva a bográcsgulyással és a somlói galuskával. A jó hangulathoz természetesen a finom bajor sörök és frank borok is hozzájárultak. (Abarátkozás során élcelődések, sót ugratások is előfordultak. Csoportunk mókamestere például delegációnk egyik tagjával, aki mellesleg jól zongorázik, elhitette, hogy a főkonzul szívesen fellépne egy harmonikaszámmal, ha lenne aki kísérné. Gondolhatják, mennyire elképedt a főkonzul, amikor emberünk odalépett hozzá, hogy hozza csak a harmonikáját majd ő kíséri zongorán. Később meggyőződhettünk róla, hogy a bambergi főpolgármester is érti a tréfát A szombat esti szabadtéri előadáson a Szentivánéji álom csintalan manója kézenfogva vezette a színpadra, aholis kénytelen volt részt venni a szereplők mókás kergetőzésében.) Az ünnepséget nem közvetítette a helyi televízió, csupán az esztergomi. Mint kiderült, azért, mert míg Esztergomban két televíziós társaság és két rádióadó is vetélkedik a lakosság kegyeiért a 100 ezer lakosú Bambergben egyetlen egy sincs e médiákból. Van viszont egy színvonalas napilap, a Frankischer Tag, amely színes, képes riportban számolt be ott tartózkodásunkról. Számos élményem, a három nap alatt ért benyomásaim közül - hely hiányában - csupán egyet emelnék még ki befejezésül: a város tisztaságát. Azoknak, aki jártak már osztrák vagy német városokban, nem meglepő, hogy sehol sem látni szemetet, az utak, a járdák épek, a parkok gondozottak. Hulladékgyűjtésük korszerű, sőt precíz. Fehér színű konténerekben gyűjtik a fehér üvegeket zöld színűben a zöldeket és barna színűben a barnákat. Természetesen külön konténerek vannak a papírnak és külön a háztartási szemétnek. Nem tudnak viszont mit kezdeni az egyre szaporodó kólás és sörös fémdobozokkal, öszszegyűjtöttek hát belőlök 1200 darabot felfűzték őket hosszú zsinegekre, és a város egyik díszes terén tiltakozásként „emlékművet" építettek e doboz-füzérekből. Az ottani környezetvédőknek, úgy látszik, ez az egyetlen gondja. Bárcsak már mi is itt tartanánk! Szába