Esztergom és Vidéke, 1997

1997-06-26 / 26-27. szám

1997. június 19. Esztergom és Vidéke w™*™™*™™™ m

m ' 1 1 ÉRTÉKEINK — EMLÉKEINK 1921. január 29-én született Budapesten. Lakatos szakmát tanult, és 1945-ig több neves budapesti nagyüzemben dolgozott. 1945 után különböző politikai ós társadalmi szervezetekben és testületekben vezető beosztásban tevékenykedett. 1962-ben nevezték ki az Esztergomi Szerszámgépgyár igazgatójává. Ebben a beosztásban 22 évig dolgozott. Ezekben az években a gyár súlyos ellentmondások között működött. Az alapvető problémát az jelentette, hogy az előző évek sikeres gyártmányfejlesztése nyomán az új gépek iránti kereslet mind nagyobb lett, a termelőkapacitás viszont alig növekedett. A gondok azért is szaporodtak, mert az Esztergomba települt új gyárak a magas képzettségű szakmunkásokat a Szerszámgépgyárból toborozták. Az új igazgató előtt nyüvánvalóvá vált, hogy a nehéz helyzetet csak gyökeres változásokkal, alapvetően fontos beruházásokkal és a műszaki fejlesztés gyorsításával lehet megoldani. Új csarnokok sora épült, és ezeket a legkorszerűbb berendezésekkel telepítették be. A korábban nagyon alacsony színvonalú szociális helyzetet az új fürdők, a 100 személyes munkásszálló, az 1100 adagos üzemi konyha és ebédlő, az orvosi rendelő építése véglegesen megoldotta. 120 ezer óra társadalmi munkával 66 vendég részére épültek üdülők. Négyszintes reprezentatív irodaépület a szellemi munkának adott kulturált otthont. Végeredményben a régi Petzgyárnak csak a magja maradt meg, e körül teljesen új, korszerű gépipari nagyüzem jött létre. A beruházások sok gonddal járó, mozgalmas évtizedeiben sem állt meg a gyártmányfejlesztő munka. A gyár tehetéges, fiatal tervezőgárdája újabb és újabb konstrukciókat fejlesztett ki. Vállalni kellett az ún. hagyományos gépek gyártásának visszaszorítását, később pedig a megszüntetését. A világpiacon a különleges pontosságú, termelékenyebb, új működési elvek szerint termelő szerszámgépek irányába tolódott el a kereslet. 197 l-ben kult. Ennek 75 %-a ún. tőkés országokba került, szinte kizárólag fejlett ipari államokba. A megbízhatóság, a pontosság azt eredményezte, hogy a vevők között több világcég szerepelt, mint például a Krupp Művek.(Az olvasó tájékoztatására íme egy gép vázlatos bemutatása. Neve: MZP 2800/8000 mozgóportálos megmunkáló-központ. Tömege 140 to, a megmunkáló munkadarab tömegének felső határa 100 to. Agép egy felfogással 5 oldalfelületet képes megmunkálni. Ezt 50 szerszám automatikus műköÉrtékteremtők ^9.) HAZAI JENÓ a jónevű francia Ratier-Forest céggel licenc szerződést kötöttek, számjegyvezérlésű gépek gyártására. Az új gépek már a következő évben elkészültek. Azonban rövidesen kiderült, hogy az NC-gépek fejlesztésének eddigi üteme sem elégséges, ezért a gyári célkitűzéseket az új, gyorsuló változásokhoz kellett igazítani. Alaposan növelte a tennivalók sorát, és egyben a feszültséget fokozta az, hogy az esztergomi gyárhoz csatolták a mintegy 150 fővel dolgozó érsekvadkerti Mezőgazdasági Gépjavítót. Az NC-gépek piaci igények szerinti továbbfejlesztését és gyártását azonban a gyár nagy erőfeszítésekkel, de sikeresen megoldotta. Az új gépek megjelenése számottevő piaci sikereket hozott: a termékek már kb. 60 országba jutottak el. Az export-hányad évtizedeken át 85 % körül aladése biztosítja. Vezérlését, az előírt értékek ellenőrzését modern, számítógépes berendezések irányítják. Ára 950 ezer dollár!) A bekövetkezett hatalmas fejlődést nemcsak beruházásokkal és gyártmányfejlesztési eredményekkel mérhetjük. A gyári élethez kapcsolódó tevékenységek folyamatát és színvonalát is érdemes röviden bemutatni: 22 év alatt 1500 ipari tanuló szerzett szakmunkásbizonyítványt, kb. 250 fő középfokú végzettséget, 25 fő mérnöki oklevelet, többen műszaki doktorátust. A nemzetközi kapcsolatok széles körét jelzi, hogy évente átlagosan kb. 400 külföldi szakember járt a gyárban, onnan pedig kb. 200 fő jutott szakmai kiküldetéshez. A gyár szociálpolitikájának központi kérdése a lakáshelyzet és az üdülési lehetőségek javítása. Néhány évtized alatt gyári támogatással 230 lakás épült A70-es évek közepén már az összlétszám 54 %-a jutott olcsó, szervezett üdüléshez. Ez országosan is kiemlkedő. Hazai Jenő előtt - 15 év alatt - 9 igazgató vezette jól-rosszul a gyárat. Zavaros előzmények után az ő személye biztosította a folyamatosságot, a stabilitást Ezért túlzás nélkül kimondhatjuk: a gyár történetének legkiemelkedőbb, legeredményesebb szakasza az a fél emberöltőnyi idő, amit Hazai Jenő az élén töltött Jól látta a bonyolult helyzetek összefüggéseit és mindig a gyár jövőjének újabb lehetőségeit kereste. Ehhez stabil gyári vezetőgárdát szervezett Magas követelményeket támasztott, saját magával szemben is. A rendhez, a fegyelemhez, a pontossághoz következetesen ragaszkodott. Sokat tett az erkölcsi elismerés érdekében: vezetése éveiben 154 fő részesült legalább miniszteri kitüntetésben. Sok vezetővel és dolgozóval személyes, jó kapcsolatot alakított ki, de ez csak kevés esetben fejlődött munkatársi kapcsolatnál többre. Az emberekből a teljesítőképességük maximumát igyekezett kiszorítani. Hazai Jenő értékteremtő erőfeszítéseit a gyár dolgozói támogatták, feddhetetlen, a gyári kollektíváért végzett munkáját elismerték. A tudományos életben, a MTESZ-ben, de főleg a Gépipari Tudományos Egyesületben végzett országos szinten is eredményes munkát Esztergomban pedig széleskörű közéleti szerepet vállalt ezért Pro Urbe kitüntetésben részesült. Baják István Úszás Esztergomban -1960 Az 50-es évek végén a város mindkét úszóegyesülete - a Vörös Meteor ós a Dózsa - feloszlott. Az újrakezdésről Polló Károly úszóedző - fiatalkorúnk legendás Karcsibája - számolt be a Dolgozók Lapjában 1960 áprilisában. „Az esztergomi úszósport helyzete" című írása nemcsak kortörténeti dokumentum, de ma is megszívlelendő gondolatokat tartalmaz. „Három évi szünet után a Magyar Úszószövetség és a Komárom Megyei Építő és Tatarozó Vállalat kezdeményezésére végre ismét megindult az úszósport Esztergomban. Rövid ncgy hónapos munkánk során eddig már 4 úszóversenyt rendeztünk. Hazánk felszabadulásának emlékére három városban volt verseny. A székesfehérvári, budapesti győri versenyen újonc korcsoportban Brossai György, Leitner Tamás és Gép Sándor nagy viadaláról olvasunk gyorsúszásban, Németh Péter, Pelle Gábor és a Szendrő testvérek vetélkedéséről mellúszásban. A serdülők közt Czibik Gábor, az ifjúságiaknál Debnárik Tibor remekelt. A lányokat Felföldi Júlia képviselte eredményesen. Szép úszásával nagy feltűnést keltett Lázár Péter a békák kategóriájában. Eredményeink az úszósportággal foglalkozó szakemberek körében országosan feltűnést keltettek... Fiatal szakosztály lévén anyagi forrásaink rendkívül gyérek, s további versenyeken nem is tudunk résztvenni. Emellett mellékfoglalkozásban már nem tudok megfelelően foglalkozni a gyerekekkel. A nagyszámú résztvevő miatt az újonnan jelentkező gyerekeket sajnos, el kell küldenem. Véleményem szerint Esztergomban, ahol jó víz- és uszodalehetőség van, s rengeteg tehetséges gyerek, főfoglalkozású úszó-oktató beállítása lenne a legcélszerűbb. Anyagi problémáink megoldásához azonban az illetékes szervek jószándékú segítsége kellene. Fiataljaink egészséges nevelése, számukra a minden lehetésges szempontból hasznos úszás lehetőségének megteremtése s nem utolsósorban a minőségi úszósport-utánpótlás biztosítása mindannyiunk közös ügye." Az évad derekán újabb országos versenyt rendeztek a Strandon. A megyei újság híradása szerint: „A jól sikerült sporteseményen neves fővárosi sportegyesületeke versenyzői is részt vettek, elindult például Tumtek György Európa-bajnok, a Siketek három vüágcsúcstartója, Lenkei, az utánpótlás egyik legtehetségesebb tagja. Megyénk színeit a vendéglátó Esztergomi Építők és a Tatabányai Bányász képviselték. A versenyen jól szerepelt Lázár Péter, Brossai György, Tátrai Norbert, Horváthy Bora, Debnárik Tibor, Szegedi András, Németh Péter, Szendő Péter, Szilágyi Péter, Turányi, Rékási Sándor, Kontsek Endre, Horváthy Péter." Egy nyár végi versenyről így tudósít a Dolgozók Lapja: „Áz esztergomi úszók múlt vasárnap Vácra utaztak, hogy részt vegyenek a Vác-Érd-Esztergom városok úszóversenyén. Kedvezőtlen idő fogadta a fiatalokat zuhogott az eső, s a hőmérő higanyszála mindössze 12 fokot mutatott. A 18 fokos hideg víz sem használt a verseny színvonalának. Ennek ellenére néhány számban elég jó eredmények születtek. A fiúk közt az ifjúsági Szegi András, Szilágyi Péter és Magyar Balázs, az újonc Tátrai Norbert, Leitner Tamás, Szendrő Péter, Szendrő Miklós, a gyermekkategóriában pedig Lázás Péter és Horváthy Péter képviseltek eredményesen városunkat. A lányok - Morvái Mária, Benöcz Zsuzsa és Horváthy Bora - szintén kitettek magukért. Á három város pontversenyét az esztergomi úszók nyerték." 101 éve írtuk: Pepita nadrág és sárga cipő - Olvasói levél az Esztergom és Vidéke 1896. június 18-Í számából Tisztelt Szerkesztő Úr! Oly nagy az én szívemnek a bánata, hogy lehetetlen tovább magamba zárni. Engedje tehát meg, hogy legalább Önnel közölhessem azt Még a múlt hónapban történt hogy a legszebb narancssárga színben pompás sárga cipőt szereztem be magamnak. Az első napon, hogy viseltem, a Szenttamáson a Káptalan térre vezető utcán kellett végigmennem. S ez volt a cipőm tragédiája. Mindjárt az utca elején az egyik kapu alól láthatatlan kezek a járdára s gyönyörűséges cipőmre lódították a híg konyhahulladékot S már kezdtem megvigasztalódni vesztességemen, amikor tegnap újabb katasztrófa ért. Jól levasalt hódító pepira nadrágban sétáltam újra abban az utcában. Pepita nadrágban odamenet de már nem pepita nadrágban visszajövet. Mert az merő kék lett a reá lódított dézsa kékítós víztől. Mint hallom, abban az utcában rendes szokás minden szemetet, mosogatóvizet stb. az utcára dobni. Igen kérem hát tisztelt szerkesztő úr, okuljon a káromon, s soha ne sétáljon abban az afrikai utcában! Tisztelettel Egy kárvallott