Esztergom és Vidéke, 1997

1997-06-19 / 25. szám

210 Esztergom és Vidéke 1997. június 26. EGY UJABB (APRO) LEPES 2000 FELE Június 13-án tartotta második összejövetelét Esztergom Város Államalapítás! Emlékbizottsága. Ez az új most már végleges - neve a korábbi Városi Millenneumi Bizottságnak. E névadás volta tanácskozás első döntése, majd a testület meghallgatta dr. Könözsy László, az emlékbizottság elnöke beszámolóját az országos millenniumi bizottság elkézeléseiről. A polgármester kérte, fogadják el ErdSdy Gábor millenniumi kormánybiztos javaslatát a 2000. év és a hozzáfűződő országos rendezvények elnevezésére: MM, azaz Magyar Millennium. Az emlékbizottság tagjai egyetértettek az elnevezéssel, de kérték, az emblémán a két M-betű fölött szerepeljen a szent korona is. A polgármester bejelentette: a kormánybiztos nem ígér támogatást a városfejlesztésre - erre csak az egyes minisztériumoktól lehet pénzt igényelni -, a millenniumi rendezvényeket viszont finanszírozni fogja. Némi módosítással jóváhagyta a tanácskozás a város képviselő-testületének azt a javaslatát - melyet már levél formájában is megfogalmazott -, hogy a 2000. év végén az esztergomi Várban rangos nemzetközi fórumon parafálják hazánk EU csatlakozását Dr. Haller Zoltán felvetette a felújított esztergomi Várban egy ún. ,/elsőházi ülés" létrehozását, melyet a bizottság megfontolás tárgyává tett, mint ahogy dr. Gedai István, a Nemzeti Múzeum igazgatója javaslatát is, miszerint Esztergom a Várban kínáljon fel székhelyet az Alkotmánybíróságnak Dr. Mikolasek Sándor, a Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője érdekes javaslattal állt elő: az Alkotmánybíróság bevonásával rendezzenek a Várban évente alkotmányjogi konferenciát, 2000-ben pedig ünnepélyes keretek között itt hirdessék ki a Magyar Köztársaság új alkotmányát. Dr Etter Ödön pedig azt javasolta: a Gran Tours dolgozzon ki egy olyan tematikát a következő három évre, amellyel az iskolás kiránduló csoportokat Esztergomba lehetne „csalogatni" megismertetve velük városunk múltját Az emlékbizottság mindkét javaslatot elfogadta, majd meghallgatták Csernusné Láposi Elza bizottsági elnököt a millenniumi rendezvények előkészületeiről. (E témával részletesen lapunk 4. oldalán foglalkozunk!) A rendezvény-tervezet jóváhagyása után végül dr. Etter Ödön számolt be a Városfejlesztési Szervező Bizottság munkájáról. Az írásos tervezet kigészítéseként elsorolta azokat a gondokat, amelyekkel szembe kell nézniük Ezek között legfontosabb a pénzhiány, amely nagyon beszűkíti a lehetséges tennivalókat. Hangsúlyozta, konkrét javaslatokat vár a szakemberektől, de sajnos, eddig a legtöbb helyről csak általánosságokat kapott, amivel nem igen tud mit kezdeni. Fontos feladatnak tartja a bizottsági elnök, hogy mielőbb egyeztessen város az egyházzal és a Nemzeti Múzeummal a Várhegy és környezete témájában. Végül felvetette: segítséget kellene adni azoknak, akik a rrullenneumra renováltatják frekventált helyen lévő házaikat. Az emlékbizottság elfogadta ezt a bizottsági beszámolót is, majd felkérték az operatív bizottságok vezetőit és az érintetteket, lássanak hozzá a tervekben foglaltak részletes kidolgozásához. S.O.S! Utas vagyok! A múltkor bementem a városba. Buszon. Összezsúfolódva. „Élénk" utazásban volt részem Induláskor a söfőr úgy ugratott ki a megállóból, mintegy vérbeli 7 >oké, a következőnél úgy állt meg, rr nt akit fej bevertek Minden megálló' an ismétlődött az épületes szöveg: - Kérem a kedves utasokat elől felszállni ! - A bérleteket kérem fel mutatni! - Hé, fiam, bérlet vagy jegy? - Asszonyom, hátul nincs felszállás! Retúr jött a válasz, magas C-szinten: - De esik az eső! - Mindenhol esik, asszonyom! - Máskor is itt szálltam fel, mégis jó volt! - Az csak volt asszonyom Eddig! - Nem látja, hogy elmúltam 70 éves? tett pontot a vitára a diadalmas magas C. -Tessék hátrább menni, elől nem tudnak felszállni! - A Szigetre a 7-es busz megy. - Rossz járatra szállt, uram, én most visszafelé megyek a vasútállomásra. Leszáll? No, ebből az utazásból nekem elég! A következő megállónál leszálltam, és szédelegve ültem le egy véletlenül még ottfelejtett rozoga padra. A friss élmények hatására gondolatban gyorsinterjút készítettem a buszvezetővel: -Mondja, maga most micsoda: sofőr, jegykezelő, pénztáros, idegenvezető és ellenőr egy személyben? - Igen. Mind. Ezenkívül kocsimosó, takarító és adminisztrátor... -Muszáj? - Nem muszáj. Csak akkor, ha nem akarok munkanélküli lenni... - Bírja ezt a tempót? És a család? - Hát egy kissé kivagyok idegileg. Otthon a gyerekeimtől az ellenőrző helyett a buszbérletet kérem, az anyósomat meg a múltkor kiküldtem azzal: az első ajtón jöjjön be! - Hány ajtó van a lakásán? - Egy. Az előszobán. - Mit szólt az anyósa? - Szó nélkül kiment az udvarra, az ott száradó alsónadrágomat a kerti csap alá tartotta, és amúgy jó vizesen behozta a fejemre borogatásnak. -Az utasok nem rettegnek néha? - Azt nem tudom, csak azt, hogy én igen. Nagyon. Mert sosem tudhatom, hogy az ellenőr mikor és minek van álcázva, és ha csak egy icike-picike hibát talál, a robogó buszból repülők egyenesen a munkanélküliek társaságába. -A gyorshajtás miatt nem fél? - Nézze: a fel- és leszállásnál eltöltött időt be kell hozni bármi áron, bárhogy. És én inkább landolok Párkányban útlevél nélkül, mint a főnököm előtt - útilapuval. - Viharverten néz ki. Mikor aludt? - Nem emlékszem rá. -Mikorfog pihenni? - Azt nem tudom. Talán jövőre. - Miben bízik? -Csodában vagy egy UFÓ-ban, hogy eltérít hozzájuk - Jaj! Vigyázzon! Az a sarokház ott a bal kanyarban nagyon gyorsan jön! - Ne féljen! Megnyomom ezt a gombot és átrepülünk fölötte, mint a Rider!... No, ez nem egészen sikerült.. Csitt-csatt és csend... Kinyitottam a szemem. Ott voltam ahol leszálltam. Kimerülten. Nagyon vártam, hogy újra otthon legyek. A következő busszal... TVexlerné Zajácz Gizi Vendégváró Dunakanyar - Megjelent a Dunakanyar Híradó júniusi száma Egészoldalas cikk foglalkozik a Dunakanyar Intéző Bizottság májusi ülésével, melyre a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban került sor. Ezen az ülésen regisztrálták, hogy bár csaknem 14 %-kal csökkent tavaly a Dunakanyarban töltött vendégéjszakák száma, a régió idegenfoigalmi szempontból jelentős településeinek vezetése mindent megtesz e folyamat megfordítása érdekében, s e fejlesztési elkézeléseket az ipari tárca az elmúlt évben több mint 50 millió forinttal támogatta. Visegrád várja beruházóit? - teszi fel a kérdést az egyik cikk címe, és firtatja, mi lesz a sorsa a meder-helyreállítási munkák után létrejött jelentős méretű öblöknek s a mellettük elterülő 34 ha felületű, rendezett terepszintű szárazföldnek Tervek készültek egy komplex vízibázis kialakítására, ehhez azonban két milliárd forint szükséges. A felújított váci piactérrel foglalkozó írás szerzője végső konklúzióként megjegyzi: „Ha a tervek készítésekor kikérték volna az eladók véleményét akkor most nemcsak szép lenne ez a piactér, hanem tökéletes is." Hiszek Kesztölcben - jelenti ki Hey Lóránt, s közli: megalakították a Kesztölc Barátai Társaságot első lépéseként egy A visegrádi várban... kiránduló-paradicsom megteremtésének Kovács Lajos készített riportot dr. Ember Istvánnal, a „száguldó direktorral", s olvasható egy versenyfelhívás is „Virágos Magyarországért" címmel melyre, úgy tűnik, a jelenlegi Esztergom aligha pályázhat sikerrel. Végül felhívjuk a figyelmet a Dunakanyari anekdoták c. válogatásra, mely alighanem az egyetlen derűt keltő írása a lapnak Idegenforgalmi gondjainkról Azt mondják, hogy hazánkban fellendülőben van az idegenforgalom A télitavaszi számadások viszont egyértelműen állítják, hogy városunkban az előző évekhez viszonyítva elég feltűnően visszaesett. Nem a város tehet róla, hogy az utóbbi években nem áll annyi diákbusz a parkolókban, mint régebben megszoktuk, nem képeznek forgalmi akadályt a Fürdő Szálló előtt várakozó szövetkezeti vagy üzemi kiránduló autóbuszok Ne vitassuk a kialakult helyzet okait! Helyette jussunk legalább egymás között dűlőre abban, hogy az ősi magyar várost és környékét a jelenlegi körülmények között hogyan lehetne végre a már régen óhajtott idegenforgalmi központtá varázsolni. Bajunkon nem segít az időnként túlfűtött történelmi nosztalgia Legalább esetenként, a rideg tények feltárásával is kellene foglalkoznunk, azaz, hogy rendelkezik-e a város és környéke jelenleg olyan feltételekkel, melyek lendíthetnek az ügyön. Való igaz, hogy rendelkezünk történelmünket idéző épületekkel, az egyházi építészetet, művészetet demonstráló jelentős alkotásokkal. Ezeket minden alkalommal be is mutatjuk a hozzánk látogatóknak. Sajnos, az ide ruccanok többsége alig pár órát tölt városunkban, s a Várhegyen kívül alig jut el valahová Kérdéses, hogy az ilyenfajta idegenforgalomra gazdasági értelemben lehet-e építeni. Bár erkölcsi értéke jelentős lehet, de ezzel manapság kevesen elégszenek meg. Más alkalommal is megfogalmazódott már, hogy olyan állapotokat kellene teremteni városunkban, melyek huzamosabb időre ide kötik a pihenni vágyókat. Erre sokan azt mondják hogy ehhez sok pénz kellene. Nem biztos! Csodákra várhatunk az idők végezetéig. Nem volna baj, ha a szükséges pénz legalább bizonyos hányadát megkísérelnénk magunk előteremteni. Él olyan réteg a városban, mely lokálpatriotizmusának bizonyítékaként képes volna erre áldozni, abban a reményben, hogy később anyagi haszna is válna belőle. Talán valalrinek kézbe kellene venni az ügyet Ha másra, kívülálló szemfüles vállalkozóra várunk, akkor még hosszú idő telhet el a kívánt sikerig. Nem tudom, hogy a városban működő utazási irodák tettek-e konkrét lépéseket ez ügy érdekében, vagy megelégszenek-e azzal, hogy a hozzájuk betévedő vendéget eligazítsák, esetleg valutával ellássák Nem ártana azon sem elgondolkodnunk, hogy a környező országok kisebb pénzű, de nagyobb tömegű látogatóit nem kellene-e ugyanúgy magunkhoz dédelgetnünk, mint a tehetősebb nyugati turistákat. Meggyőződésem, hogy kellő odafigyelés eredményeket hozhatna. Sokan tapasztalják közülünk, hogy Párkány idegenforgalma a nyári időszakban nem jelentéktelen. Vajon nem lehetne ebből nekünk is profitálni? Talán nagyobb gondot kellene fordítanunk Szlovákia szlovák nyelvű településeivel való kapcsolatok kiépítésére. Nem igaz, hogy amazok nem hajlanak erre. Idegenforgalmi érdekből, udvariasságból és jószomszédi figyelmességből legalább nekünk lépnünk kellene. Mi akadálya annak, hogy a komp kikötőjénél szlovák nyelvű felirattal köszöntsük azokat, akik átruccanak hozzánk a heti piacra? Hátha volna valami hatása odaát is! Udvariasságunkkal talán hatnánk a nagypolitikára is. Ez sem megvetendő tőke! A két kompjárat környéke nyári időszakban néha túlzsúfolt ugyanakkor eléggé gondozatlan. Három évvel ezelőtt az Ez van című időszaki lapban már szóvá tettem, javaslatom is veit a megoldásra. Nyilvánosan kértem az illetékesek állásfoglalását válaszát is. Remélem, azóta talán elkészült... Ez is hozzásegítene a sikeresebb idegenforgalomhoz Gábris József