Esztergom és Vidéke, 1997

1997-05-29 / 22. szám

mü iiil VASÖS-VILAG ' „Szigliget alatt stoppos integet. Túlfutottunk a kocsival, amikor Angliá-| ban élő barátnőnk azt mondta, szerinte Hoppál Mihály állt az útszélen. 1 Visszakanyarodtam, a nagy kalapú urat felvettem - (...?!) fotográfus volt.; Aki (nem mellékesen) kertépítő mérnök, a visegrádi vár utólag oly meg­csúfolt kertjét állította volt helyre. Az, hogy munkája eredménytelen lett, nem az ő hibája. Tarack és más, kíméletlenül burjánzó növények rombol­ták szét rekonstrukcióját - mondja, ezért a hazai kertépítési technológia a felelős. Utolsó fotókiállítása katalógusát nyomta Füreden a kezembe: évekig fényképezte Róma és Párizs kertjeit, ezt az anyagot mutatja be." Aki pedig a fenti nyári pillanatképben felvillantja számunkra kedves (...?!) ismerősünk alakját: Géczi János író (Esszék, 1996.). Leginkább többször szüretelt Vadnarancsok című köteteiről ismert. Az idei könyvhé­ten, június 5-én 18 órától könyviárunk vendége lesz, esztergomi barátjá­val, lapunk rendszeres Nap(ló)zó-jával, Onagy Zoltánná együtt. A szintén esztergomi autóstoppos nevét természetesen csak mi titkolIuk el - tudato­san. A helyes megfejtők a könyvheti találkozón jelentkezhetnek megérde- ! mell, bár nem túl nehezen megszerezhető jutalmukért. Géczi János Veszprémben él és alkot, Gizella királyné városában. Ott, j ahol - immár két éve - volt főszerkesztőnk, Sebő József (\r őrzi esztergomi városvilágát, próbálgatván Új horizont-Yd\ is teljesebbé tenni. Őt is szíves örömest látnánk közöttünk a könyvheti találkozón! Városunk címer-állatai „Világváros igen kevés van - de a legkisebb város is: teljes városvilág." (Idézet tőlem: N.T.) Dolce Vita (Folytatás az I. oldalról) ,A nagynéném Tatabányán lakik. Van ott egy Turul a hegyen!" - meséli Sasi. „Mi az a Turul? Talán bányászma­dár?" - aggályoskodok. „A Turul, az magyar madár, a Mondák Könyvében olvastam!" - köszön el Sasi a Vörös sarkánál. („De mi köze Tatabányához?" - kérdezném, de Sasi már nem hallja.) A Patikától egyedül megyek to­vább. „Mi az istent írjak?"- töröm a fejem az Átjáróháznál. „Berlin nekem is eszembe jutott volna. De ha most beírom, jön Tomi óra után, hogy „Ezt tőlem szoptad!" „Mi az istent írjak?!" - izzadok. Jóska Bácsi fotóműhelyénél átmen­ve a sárga keramittal burkolt úttesten, és már még látom: a kocsi megáll a Pipa előtt; Kiffer Úr befordul a Talponálló­ba „Itt van 3.60, szaladj le fiam egy kiló kenyérért a Szembeboltba!" - fo­gad anyám. Lecsapom a táskám, spuri vissza. Leérek az utcára: a szamarak békésen álldogálnak a kocsma előtt. Megveszem a kenyeret és kilépek az üzletből; a kocsi már továbbment. De nyílik a Pipa ajtaja és utánuk indul - egyre jobban imbolyogva ­Kiffer Úr is. Ekkor cikkázik át a fejemen a meg­világosodás: párosával szedve a lép­csőfokokat, fölrohanok a csigalép­csőn, odavágom a kenyeret a konyha­asztalra, előkapom a füzetem ­:om is: (Folytatás az V. oldalról) Kikanalazza a fagylaltot. Nézi a tér sarkát: a Vasbolttól indul a Hévíz ut­ca. Az utca túlsó oldalán a Temetke­zési Vállalat, mellette a Húsbolt. Ki­vesz egy fogpiszkálót a tartóból. „Fi­zetni" - int a pincémőnek. „Én ne kapnék útlevelet?! Nekem családom, jó állásom, rózsakertes vil­lalakásom van itthon!"-mondja, míg fizet (Gavalléros borravalót ad, mint mindig.) Óvatosan körbepillant: csak a fá­radt arcú pincérnő hallgatja. Köze­lebb hajol: „Lakásom van Rómában!" - súgja. „Itt a kulcsa!" - mutat a zse­bére. „Ha megérkezem, kinyitom a lezárt ajtót: a szállás készen áll." Az ablakból a Vatikán kertjére látni: vir­radatkor az első napsugarak a hatal­mas cédrusokra esnek. Illatoznak az oleanderek, behallatszik a madárcsi­csergést' , A pénz nem gond! Több darabom honoráriumával adósom Ricordi 7, g * mióta eljöttem a Santa Ceciliáról .Az Olasz Rádió is tartozik még!" - szól még vissza, a járdáról lelépve. Fékcsikorgatás. ,$oldog, ki a Vá­rosban töltheti a tavaszt" 9 - mosolyog a megdermedt sofőrre, aztán rugal­mas tánclépésekkel hazafelé indul. A Kenyérgyár előtt megüti az orTát a friss kenyé^ szaga. (A Trastevere trattoriáiból frissen sült pizza illata árad.) Az elhagyatott utcán itt-ott pis­lákol csak egy-egy lámpa. APoszpisli rég bezárt már, feketén mered az ut­cára az ablaka. „Mandolino e chitar­ra..." 1 1 - dúdolja, kezét szélesen ló­bálva. Fölnéz a Kultúrotthon sötét ablaka­ira: a tavaszi Dalosünnepen „Ismeret­len Szerző" Ady-verseit adta elő az iskolai énekkar. „Vezényel a Szerző" - kuncogtak a diákok. Nem sikerült valami fényesen: előadás előtt fél órá­val még átírta a kottákat „Bezzeg a Szent István-oratórium 38-ban, a Ba­zilika lépcsőjén!... A győri és eszter­gomi bencés diákok egyesített kórusa énekelt, meg a dorogi elemi iskolá­sok, sőt még a tanítóképzősök is! És a zenekar! Az egyesített Városi és Fő­városi Szimfonikus zenekar!" Az SZTK kertecskéjéből ciprusbo­kor bólint feléje., A Villa Farnese cip­rusligetei...!" A Belvárosi Temető kerítése mögül egy fenyőfa hajlik ki az útra., A kata­kombák mellett átható a gyantaillat: susognak a píneák 1 2 a sötétben. „Csak a tücskök... csak azok hiányoz­nak..." Hosszú a séta, végig a Via Appián! A Kenderes i út sarkánál nyomókút csöpög. Csörgedezik a Trevi-kút vi­ze! Virágillat tölti be a levegőt: rene­szánsz kertek üzenete. Áttolja a fogpiszkálót a nyelvével a másik szájszélébe. Előhúzza a kulcsot a zsebéből; csikorogva nyílik a zár. (Pedig óvatos, nehogy fölébressze Er­zsi nénit: csak egy elfalazott ajtó vá­lasztja el a két lakást; még az óraütés is áthallatszik.) Az udvar sötétjében, az elvadult bokor mellett csak sejlik a téglákra rakott autóroncs. *** 7 A legnagyobb olasz zenekereske­dés; Verdi és Puccini műveinek kiadója. 8 A római Zeneakadémia. 9 Ovidius: Levél Tomiból. 1 0 Trastevere: római városnegyed. Trattoria: kiskocsma 1 1 Mandolin és gitár... (olasz dalocs­2 Mediterrán vidékeken honos fe­nyőfajta. P-itOo, V. GK t CXM,. • • • » (Mert urak csak szóban léteznek) Bizony, igazuk volt a régieknek: a Történelem az Élet Tanítómestere, Ucsítyel Zsíznyi, mint azt oroszból tanultuk!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents