Esztergom és Vidéke, 1997

1997-05-08 / 19. szám

Esztergom és Vidéke 1997. április 24. Nemzetközi Off Road fesztivál Tokodaltárón! Pünkösdkor nagyszámú külföldi és magyar résztvevővel, Esztergom szomszédságában, óriási területen immár másodízben rendezik meg Európa egyik legnagyobb, fesztivállal egybekötött terepautó versenyét. Tehát május 16-18. között Tokodaltáróra várják a sok kihívást és ügyességet kívánó terepautózás szerelmeseit. Az eseményre a nagyszámú hazai versenyző mellett német, osztrák és szlovák résztvevők is érkeznek. A valóságos off road paradicsom erdős területeivel, idilli kis tavával és sok-sok hegyi szakaszával a kezdőtől a profi szintig minden nehézségi fokozatú pályát biztosít a résztvevőknek. A versenyzők a Hungárián Open keretén belül tíz triál pályán tehetik próbára saját és kocsijaik képességét, melyek közül a kezdőknek a Soft Trial-ban csak az első öt pályát kell teljesíteniük. Izgalmasnak ígérkezik a Szuper Kupa gyorsasági futama, amelyen az összefüggő, kombinált akadálysorozatot időre teszik meg. Az éjszakai tájékozódási futam változatos és könnyűnek nem mondható terepén az erdei ellenőrzőpontok megtalálása nappal sem lenne egyszerű feladat. Gigantikus fesztiválsátor ad otthont a hivatalos megnyitónak, az ünnepélyes díjátadásnak, és az estétől hajnalig tartó szórakoztató kísérőprogramoknak. A vendégek a pályát madártávlatból, hőlégballonról is megszemlélhetik. POZSONY, A KORONÁZÓVÁROS - tanulmányi kirándulás felnőtteknek! Az Esztergom Barátainak Egyesülete és az Esztergom és Vidéke polgári lap Szerkesztői Műhelye 1997. május 31-én, szombaton, újabb tanulmányi kirándulást szervez az egykori koronázó városba, Pozsonyba. Indulás Esztergomból a 7.20-as (első) komppal Párkányba, majd utazás Rév-Komárom-Dunaszerdahely-Somorja érintésével Pozsonyba. A tanulmányi kirándulást Bánhidy László művészettörténész-tanár, az Esztergom és Vidéke munkatársa vezeti. Részvételi díj: 1.370,-Ft/fő. Jelentkezni lehet: május 30-ig folyamatosan Koditek Pál egyesületi elnöknél (Cathedralis Tours, Bajcsy-Zs. u. 49. Tel.: 315-260, vagy lapunk szerkesztőségében (Szabadidőközpont II. em. 214-es szoba) naponta 9-15 óra között Onagy Zoltán Nap 27. Támadás Éljen május elsején Az első napfényes reggelen, a munkásosztály mókás nemzetközi ünnepén négy találat Két kilences borítja a paradicsompalánták 10 %-át, egy érintő hatos a borsófészkek közé, negyedik a kút mellé, ami nulla pontos, gyakorló lövés. Helyes kis buckák. Gyönyörködhetnék, ha libalegelőn, vagy a szomszéd kertjében gömbölyödnének. Meg lehetne hatódni az egyértelmű alaptételtől, hogy lám, késett a tavasz, a mandulát, a diót lefagyasztotta, goromba volt a barackvirággal, a cseresznyével, de a nagy, látványos összefüggéseken, a lényegen, hogy újjászületés, hogy szépség és élet, hogy ő minden kezdete, nem változtatott. Nem volt képes. Annyira valahogy mégsem vagyok természetbarát, sem zöld adott pillanatban, ha a reggel a teraszról fenséges és megható is, hogy ne azt mondjam: Ha ez a rohadt (cenzúra) vakondok kicsit odébb készíti a többi bázist, kidönti a kacska lábú paprikapalántákat, a kibújófélben lévő sárgarépasort, a salátaágyást. Elő a tudománnyal. Sörösüveg nyakáig beásva, abba belefütyül a dunai szél, a vakond, aki muzikális alkat, ezt a hangszínt nem igen viseli, átalköltözik a harmadik szomszédba. Ez egy humánus megoldás. A borsó-találatot finoman kibontva elhelyezem úgy, hogy az üveg feneke az üres lyukban legyen, a levegő közvetítse a hangot. Másik tudomány: petróleumba áztatott öreg frottírzoknit lenyomni a járat torkán. Nincs petró, csak hígító, megkérdem a szomszédot, neki sincs. Van viszont harmadik tudománya: vékony gumicsövön őrölt borsot kell befújni a járatba. Amagarészéről csípős paprikával keveri és évek óta beválik. Odakölcsönzi a speciális vakondriasztó csövet, minden jót kíván. Negyedik tudomány: kénlapocska. De Clintonékkal együtt aláírtam a vegyiegyezményt, ezt nem illik. Második reggel: fütyülve az ellencsapásokra, éjszaka megszórja a kertet. Két évelő eper, hat palánta az áldozat. És nem tudni, mi okból, módszeresen bombázza a nyomókút környékét. Összesen tíz belövés. Most jöhetne egy vadászgörény, mondom, a föld átmelegedett, a felső emeleten rajcsúroznak a rovarok, ez a szeretnivaló kis ragadozó széttúrja veteményest. (Nem így van: káromkodom, mint a kocsis. Bizonyos helyzetek könnyebben oldhatók szitokkal. Vakondügyben a túlzott finomság gyomorra megy, főleg, ha a finom lélek maga görnyed a kertben, mert gyerekei utálják. Kosztolányi nem megfelelő.) A harmadik reggelen eldöntve: visszatérünk a világ leghagyományosabb, eddig nem ismertetett technikájához. Hajnal. Kézbe a kapa. Koncentráció. Figyelem. Ahol mozdul, morzsálódik a csúcs, odaosonni, belecsapni boka alatt a buckába. Persze a dolog nem ilyen egyszerű. A vakond jobban hall, mint a fülesbagoly, mint a m/m. Hat elágazással odébb jár, mikorra lecsap a kapa. Ráadásul nem is menekül, elkocog csendesen és röhögve titkos föld alatti járatán. A negyedik reggelig, ez van ma, negyedikén, 20 % kár. Ebből tíz az ellenség, tíz a kapa kaszabolása. De állok a vártán rendületlenül. Elsodor a bosszúvágy, elkap a vadászösztön. 10-ig vadászat. Utána reggeli, majd géphez ülök, megírom a csatát, a pillanatnyi állást, hátha kiderül, hol hibáztam, (folyt.kőv.) Assisi Szent Ferenc ünnepe Esztergomban, 70 évvel ezelőtt 1927 tavaszán nevezetes eseményt ünnepeltek városunkban: a Ferences-rendi szerzetesek Esztergomba történt letelepülésének 700. évfordulóját. Az „Esztergom és Vidéke" május 8-ai számában így írt: „Assisi Szent Ferenc elhalálozásának VII. centenáriuma alkalmából O Szentsége, dicsőségesen uralkodó XI. Pius pápa által elrendelt jubiláris évben országszerte mindenfelé ünnepséget tartottak." Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat szervezte a megemlékezést. P. Virágh Raymund főreáliskola! hittanár történeti összefoglalást készített a ferencesekről, és felolvasta azt a Társulat május l-jén tartott díszközgyűlésén. Szent Ferenc fiai 1224 körül, II. Endre magyar király uralkodása alatt települtek Magyarországra és a leghamarabb Esztergomba. A tatár támadások után IV. Béla hozatta vissza a ferenceseket, akik sok segítséget nyújtottak a lakosságnak, és a nép „barátok"-nak nevezte őket. A Kis-Duna közelében 1269ben épült fel a ferencesek rendháza és temploma, amely a magyarországi ferencesek központja lett. Temesvári Pelbárt, a híres szónok is ebben a rendházban működött a XV. század végén. Az 1500-as évek közepén a rendházat és a templomot törökök dúlták fel. Lotharingiai Károly érdeme, hogy 1683-ban hat ferences tábori lelkészt telepített le a Vízivárosban. A törökök elvonulása után a ferencesek 36 öl széles és 57 öl hosszú telket kaptak, melyen a mai zárda és a templom épült fel. Széchenyi György érsek 20.000 rajnai forintot adományozott az építésre. A templomot 1716. október 4-én szentelte fel Illés János kanonok. A mostani főoltár 1823-ban készült el, és a renovált templomot október 5-én szentelte fel Rudnay Sándor hercegprímás. A ferencesek főleg a korelajárványok idején végeztek áldozatos munkát. 1776-1809 között a gimnáziumban tanítottak, később az elemi, majd a reáliskolában lettek hitoktatók. 1849 tavaszán, a szabadságharc idején katonaság szállta meg a zárdát. A rendházra 1875-ben egy második emeletet is építettek a bosnyák ferences növendékek számára. Az 1927. május 1-jei rendezvényről ezt írta lapunk: „A centenáris ünnepség délelőtt a Ferencrendiek templomában tartott ünnepi misével kezdődött, melyen dr. Machovich Gyula prelátus kanonok, érseki helynök pontofikált, a szentbeszédet P. Bendes Valérián, a Ferencesek Szűz Máriáról nevezett rendtartományának főnöke mondotta." A díszközgyűlésen csendült fel Buchner Antal esztergomi zeneszerző új alkotása: a főszékesegyházi karnagy erre az alkalomra komponálta „Szent Ferenc éneke" című ünnepi kantátáját. A zeneszerző Szent Ferenc Naphimnuszát dolgozta fel, melyet Sík Sándor fordított le. A mű 9 tételből állt, vegyeskarra, fiú- és leánykarra, zenekarra, szoprán, alt, tenor és basszus szólistákra íródott. Az előadók között volt maga a zeneszerző (basszus) és felesége, Nyárasdy Ilona (szoprán) is. A zenekarban helybeli zenészek és a dorogi bányászzenekar tagjai vettek részt „Buchner Antal ebben a művében bemutatta, hogy a zene minden csínját uralja, hogy komoly a formaérzéke, biztos a kontrapunktikus tudása, és a művészi hangszerelés mestere." - írta a lap zenekritikusa. A kb. 45 perces „Szent Ferenc éneke" oly nagy sikert aratott hogy egy hét múlva újra előadták, egy még népesebb közönségnek. Szendi Ágnes