Esztergom és Vidéke, 1997

1997-05-01 / 18. szám

Esztergom és Vidéke 1997. míyus 15. Kühn 145 évvel ezelőtt kezdte meg tanári működését az esztergomi Szt. Bene­dek rendi gimnáziumban Kühn Raj­mund. O rakta le az alapjait annak a fizikaszertárnak - vagy mint ahogyan akkor nevezték: fizikai múzeumnak ­melynek legszebb darabjait ma is lát­hatjuk a Szt. István gimnázium tan­tárgytörténeti gyűjteményében. Ezt a ma már országosan is ismert gyűjte­ményt nemcsak a hozzánk látogatók ismerhetik meg, hanem híradást kap­hatnak róla a világ bármely táján ­más régi iskolák gyűjteményének tár­saságában - a nemrégiben elkészült CD ROM lemez segítségével. Az 1849-ben kibocsátott, de Ma­gyarországon csak 1850-ben alkal­mazott iskolaszervezési rendelet az úgynevezett „Entwurf' (de Organisa­tion de Gymnasien und Realschulen in Oesterreich) értelmében a hatosz­tályos gimnáziumok egy részét, ame­lyeknek a körülményei alkalmasab­bak voltak, nyolcosztályos főgimná­ziummá szervezték, a rosszabb felté­telek mellett működő gimnáziumok pedig négyosztályos algimnáziummá váltak. Az esztergomi középiskola algim­názium lett! Ezután hosszú tanügyi ­diplomáciai munka kezdődött a fő­gimnáziumi pozíció eléréséért. Az esztergomi érsek, a pannonhalmi főa­pát, az. esztergomi városi elöljárósá­gok, a miniszter között megkezdőd­tek a tárgyalások a főgimnázium szer­vezése ügyében. Végül is a bencés rendiek lemondtak a nagyszombati gimnáziumukról, s az így felszaba­dult személyi állomány és anyagi esz­közök segítségével lehetőségük nyílt arra, hogy az 1852-es tanévet ünnepé­lyes keretek között főgimnáziumként nyithassák meg. Az Entwurf nemcsak létrehozta a nyolcosztályos gimnáziumot, hanem szabályozta a tanári működés feltéte­leit is. Pontosan meghatározta a taná­rok számát az egyes iskolatípusok­ban; a gimnáziumokban 12, az algim­náziumokban 6 tanárt kellett alkal­mazni, ezek közül az egyik az igazga­tó. Az Entwurf megerősítette az 1848. április 7-én kinevezett magyar kor­mány közoktatási miniszterének, br. Eötvös Józsefnek a középiskolák megreformálására vonatkozó elgon­dolásait, miszerint meg kell szüntetni az addig alkalmazott „egy osztály ­egy tanár" rendszert, és helyette be kell vezetni a szaktanári oktatást. Eöt­vös világosan látta, hogy az oktatás minőségi javulása csak a jól képzett szaktanárok munkájától várható. A kötelező tárgyak tanításához megkövetelték a szaktantárgy oktatá­sára képesítő hivatalos bizonyítványt, míg a szabadon választható tárgyak tanításához ez nem volt szükséges. Mivel a főgimnáziumok működése komoly tárgyi és személyi feltételek­hez volt kötve, a főgimnáziummá vá­lás színvonalas munkára ösztönözte az itt tanító tanárokat. Ettől az időtől kezdve beszélünk természettudomá­nyos oktatásról. Rohamosan szapo­rodtak a természettudományok taní­tásához szükséges szemléltető eszkö­zök, ebben az időben rakták le az alapjait a pár évtized múlva párját ritkító fizikai szertárnak, kémiai labo­ratóriumnak, biológiai gyűjtemény­nek. A főgimnáziummá válás évében (1852) az újonnan kinevezett tanári kar névsorában találkozunk Kühn Rajmund (1828. dec. 15. - 1884. ápr. 11.) nevével. O tekinthető a szertár megalapítójának. 16 évig tanított fizi­kát Esztergomban. Édesapja asztalos mester volt, így hazuról hozta azt a kézügyességet, amely a fizikai eszközök készítésében is megnyilvánult. A kőszegi bencés gimnáziumban befejezve tanul­mányait, kérte a pannonhalmi szent Benedek-rendbe történő felvételét. A noviciátus után Győrben folytatott fi­lozófiai tanulmányokat, ahol az 1846/47-en tanévben Kreusz Kri­zosztom volt a fizikatanára. A fizika iránti rendkívüli érdeklődése már itt észrevehető volt, és itt kezdődött a később barátsággá nemesedett tanár­tanítvány viszony, amely a Kreusz és Kühn közötti kapcsolatot mindvégig jellemezete. 1852. augusztus 7-én ­tanulmányait befejezve - áldozópap­pá szentelték, és Rimely Mihály főa­pát az esztergomi főgimnáziumba he­lyezte. Amikor Kühn elfoglalta első munkahelyét, majdnem üres fizika­szertárt talált, még a legszükségesebb eszközök többsége is hiányzott. Ez nem törte meg lelkesedését, a szülői házból örökölt kézügyessége most nagy hasznára volt. Jól értett a fa és a fém esztergálásához, az üvegtechni­kához. Kitűnő fa- és fémesztergái vol­tak, üvegfúvó és kovácsműhelyt is létesített a szertárban. De a pártfogók támogatása sem maradt el. 1854-ben Rimely Mihály főapát egy 130-szoros nagyítású csillagá­szati távcsövet adományozott a szer­tárnak. A távcső a bécsi Prokesch mű­helyben készült, oldalán a 46-os sor­szám látható. A Prokesch műhely hí­res természettudományi szemléltető eszközöket és kísérleti műszereket előállító cég volt. Jedlik is gyakran betért ebbe a műhelybe. A távcső jobb kihasználása érdekében a rendház te­tején egy jó szabad kilátást biztosító obszervatóriumot létesítettek, ame­lyet á város érdeklődő közönsége is látogathatott. Kühn ebben az obszer­vatóriumban rajzolta fel igen nagy pontossággal az ott áthaladó délkört, amelynek a segítségével olyan töké­letesen tudta megállapítani a pontos időt, hogy Schmidt Nándor neves esz­tergomi órásmester óráinak a járását ennek alapján hitelesítette. Itt az ob­szervatóriumban Kühn egy napórát is szerkesztett. A távcső a mai napig is üzemképes. Tavaszi és őszi estéken tanulóink a város melletti dombtető­ről gyakran nézegethették vele a Hold krátereit, a Jupiter négy holdját, és a Szaturnusz gyűrűjét. A szertárt gyarapító ajándékozók között találjuk Jedlik Ányos nevét is, aki saját maga által készített optikai ráccsal gazdagította a gyűjteményt (sajnos ezek a darabok elvesztek). De ott találjuk a pártfogók között Kühn egykori tanára, Kreusz Krizosztom neve mellett más tanártársak, tanulók, barátok, egykori tanítványok nevét is. Kühn rendkívül rokonszenves egyé­nisége más támogatókat, segítőtársa­kat is vonzott a szertárfejlesztő mun­kához. Ilyen hűséees segítőtárs volt Esztergom már szeretett volna egyetemet...! Mátyás király kérésére 1465-ben II. Pál római pápa Vitéz Jánoshoz intézett egyik bullájában felhatalmazta az eszter­gomi prímást, hogy egyetemet alapítson az ország bármely városában, amelyet e célra a király kijelölne. Mátyás készség­gel látott az egyetem megalakításához, hisz ebben az időben a vagyonosabb ma­gyarok a bécsi, párizsi, bolognai, páduai egyetemeket látogatták, míg a szegé­nyebbek a pécsi egyetemet, mely a teljes négy fakultással sem bírta a terhet. A pápai bulla azt a kívánalmat is tartalmaz­ta, hogy az egyetem a bolognai egyetem mintájára szerveztessék. Nem így tör­tént, a tanárokat nem a hallgatók válasz­tották, hanem Vitéz nevezte ki, a peres ügyeket nem a rektor, hanem Vitéz, az egyetem kancellárja bírálta el. A taninté­zet rögtönös felállítását úgy látszik az késleltette, hogy Vitéz Esztergomban szerette volna felállítani azt, s különben í sem lehetett azonnal a szükséges tanáro­kat beszerezni. „A király azt határozván, hogy Pozsonyban állíttassák fel az egye­tem, egy kiváló pozsonyi polgárnak örö­kös híjján a fiskusra maradt házát aján­dékozta oda az egyetem céljára, egyúttal a szomszédos telkekkel annak területét is megnagyobbítván, hogy így a tanárok s tanulók ott lehetőleg elégséges lakást találhassanak." A költségesebb és nehe­zebb részt, a tanárok beszerzését Vitéz János vállalta magára, oly lelkesedéssel, hogy kortársai az Universitást Vitéz egyetemének nevezték. Az egyetem ugyan két évtizeddel túlélte alapítóját, azonban még ennek életében elvesztette legnevesebb tanárait, mint például az Esztergomból odakerült Regiomonta­nust, aki aztán Nürnbergben telepedett le. Mátyás halála után csakhamar vége lett az egyetemnek, az épületet széthord­ták. (Szilvek Lajos dr.: A Pécsi Egyetem története c. munka alapján - dr. Etter Jenő könyvtárából) Leutelt Vince császári és királyi nyug. áll. tüzérkapitány is, aki szívesen vett részt mindenféle barkácsmunkában, szerelésben. Az 1869/70-es tanév vé­gén kiadott évkönyvben már 444 féle eszközt sorolnak fel a természettani (fizikai) szertár állapotának ismerte­tésekor. Ebben a felsorolásban csil­laggal jelölték meg azokat az eszkö­zöket, amelyek Leutelt Vince közre­működésével készültek. Közel het­ven eszköz mellett találhatjuk meg ezt a jelzést. Dr. Nemtsák János ny. főreá­liskolai tanár, Kühn tisztelője és jó barátja elbeszéléséből tudhatjuk meg, hogy Kühn olykor fél éjszakát is a szertárban töltött, az eszközök készí­tésével, javításával foglalatoskodva. A nyári szünetekben gyakran ke­reste fel Kühnt laboratóriumában az esztergomi születésű Schenek István, gyógyszerész, kémikus, egyetemi ta­nársegéd. Több fizikai tárgyú érteke­zést, magyar és német nyelvű fizikai tankönyvet írt. 1865-ben tan­könyvbírálatra kérték fel, több szak­könyvet fordított magyarra. Rimely Mihály főapát 1865-ben bekövetkezett halála után, Kreusz Krizosztom, Kühn atyai barátja, egy­kori tanára és tanítótársa lett a főapát Az új főapát jól ismerte Kühn kiváló gyakorlati képességét, és elhatározta, hogy a rend gazdasági ügyeinek inté­zésébe vonja be. Kiküldte az 1867-es párizsi világkiállításra, s megbízta, hogy útközben tanulmányozza több németországi birtok kezelését. 1868-ban a kismegyeri bencésbir­tokjószágkormányzója lett. Anagyon rossz talajviszonyokat, a kavicsos, homokos talajt fásítással megjavítot­ta, és a többi bencés birtok művelésé­nél is alkalmas gazdasági rendszert dolgozott ki. Hasonló sikereket ért el tejgazda­ságban, sertéstenyésztésben is. Sza­badidejében virágtermesztéssel fog­lalkozott. Már 1852-ben sokat szenvedett a reumatikus fájdalmaktól, de barátja, Schenek István, aki kiváló szakem­bere volt a homeopátiás orvoslásnak, meg tudta gyógyítani, s még 10 évig egészséges volt, de 1872-ben ez a kór újból rátört. 1884. április 11-én halt meg. Bányai Mátjés

Next

/
Thumbnails
Contents