Esztergom és Vidéke, 1997

1997-04-10 / 15. szám

4 Esztergom és Vidéke 1997. április 10. Átalakul az ET V - Beszélgetés Széher Mihállyal, az egyesület új elnökével Az Esztergomi Városi Televízió március 11-én tartotta közgyűlését, ahol több téma is terítékre került. Új elnököt választott az egyesület Széher Mihály személyében, valamint eldőlt, hogy az ETV a közeljövőben átalakul közhasznú társasággá. - Hogyan zajlott le az a bizonyos közgyűlési - Természetesen az alapszabályunkban leírtaknak megfelelően kezdte beszámolóját Széher Mihály. Három napirendi pontot tárgyaltunk. Először az 1996-os év értékeléséről esett szó, azután személyi kérdések következtek, majd végül az átalakulás szükségességéről beszéltünk. Az elmúlt évről szóló beszámoló során részletesen tárgyaltunk gondjainkról, sikereinkről - és legyen erről ennyi elég, hiszen az elhangzottak több gépelt oldalt is kitennének! Mindenesetre, javítani valónk van bőven. - Milyen személyi kérdések mer ültek feH - Végülis egy személyi kérdést kellett tárgyalnunk, mégpedig az elnöki tisztség betöltését. Az egyesület alapító tagja és megalakulása óta egyben elnöke is, dr. Etter Ödön, a médiatörGyermekkoromat Esztergom közepén, egy Kossuth Lajos utcai - vagy tíz éve lebontott - emeletes házban, a közeli Széchenyi téren, no meg a Duna partján, a Szigeten, a strandon töltöttem. Kedves évek voltak. Ha eljön az idő, amikor több erőt kap az ember az elmúltakon elmerengve, mint a jövőn töprengve, - túljutott az élet jelentősebb felén. Emlékszem a nyarakra; a főtéren dúslombú fák, üde fenyők, tarka rózsák, s padok mindenütt, a Városháza árkádjai alatt is. Hunyót meg fogócskát játszottunk a vaskos oszlopok között; téli estéken - a gyérfényű közvilágítás ellenére - hosszú jégpályákat csúszkáltunk ki sok helyütt 1956 őszén az öcsém egy egész éjjel bömbölt, mert a kedvenc vény értelmében nem vállalhatta tovább az elnökséget. Önkormányzati képviselő helyi médiának nem lehet vezetője - így szól a törvény. Ezért új elnököt választott a közgyűlés. - Ön a főszerkesztő is, - marad a két funkciója együtt? - Ezt majd a jövő fogja eldönteni egyelőre igen. - Hogyan tervezik az átalakulást, és miért van erre szükségl - Úgy érezzük, hogy a városi televízió az elmúlt hét esztendő alatt kinőtt abból a formából, hogy egyesületként funkcionáljon tovább, ezért valamilyen más szervezeti formát kell választanunk. A legmegfelelőbbnek az tűnik, ha létrehozunk egy közhasznú társaságot, ami a jelek szerint a közeljövőben meg is fog valósulni, mivel a közgyűlés egyhangúan döntött ebben a kérdésben. Most folynak ennek előkészítő munkálatai. - Milyen előnyei lesznek ennek az új vállalkozási formánaki - A közhasznú társaság létrehozása nem változtat semmit azon, hogy a városi televízió továbbra is közszolgálati televízióként fog működni. Ez a legfontosabb. A KHT egyébként ellentétben más társasági formákkalnonprofit érdekeltségű! Remélem, mackója egy pad alatt maradt. Kijárási tilalom volt, s a mackót reggel ott találtuk, ahol hagyta. Autó elvétve járt, a Doktornak, a Tanácselnöknek, a Pártháznak volt csupán. Annál gyakrabban és csapatostul jártak a munkásőrök; május elsején pedig a felvonulók sereglettek ide, léggömbökkel, zeneszóval. Az „Alkotmánybíróság kirendeltsége" helyén vettük első futócipőmet, sportüzlet volt ez akkoriban. A Szentháromság szoborcsoportját akkor is, most is vaskos láncok őrzik -jókat himbálóztunk rajtuk -; de körülötte a zúzott követ időközben díszburkolatra cserélték, és az utolsó restaurálás mintha a szentek ábrázatán is változtatott volna: azóta valahogy kehogy anyagi, illetve technikai helyzetünk valamelyest javulni fog, hiszen pályázatokat nyújthatunk be többek között foglalkoztatásra és fejlesztésekre is. - Meg fog-e változni az ETV műsorstruktúrája a közeijövőbeni - Egyelőre biztosan nem lesz számottevő változás, de természetesen szeretnénk változtatni, javítani, ehhez azonban nagyon sok minden kell. - Mennyire van megelégedve munkatársaivall - Jelenleg a városi televíziónak két főállású munkatársa van, a többiek 18-an - társadalmi munkások. Különböző korú és képzettségű kollegákról vésbé ájtatosnak, közönségesebbnek tűnnek. A Városháza kapuján mi, gyerekek soha nem léptünk be, azt sem tudtuk, a szó valójában mit jelent. A mi szemünknek egy nagy, árkádos, zárt, sárga épület volt, tornyán vörös csillaggal. Húsz évesen itt kaptam kézhez munkakönyvemet, amely harminc éven át folyamatosan hűséges társam maradt. Itt intéztem gyermekeim születésének dokumentálását; itt sírtam apám halotti anyakönyvi kivonatának átvételekor. Szinte misztikus érzés volt átlépni a kapun, hiszen belül voltak mindazok, akik a város, illetve a lakosok ügyeibe beleszólhattak. Ez volt a Hely, az ember kért, várt, elvárt, kapott; ahová hivatták; ahol be- és kijelenteni lehetett, engedélyhez jutni, elintézni, elintéztetni. A házasságok itt köttettek, és sok itt is végződött, a válás bejegyzésével. Emlékszem: szép ruhát vettem fel, gondosan készültem minden esetben, ha dolgom oda vezetett. Úgy éreztem, egy másik világba kerültem. A rendszerváltozás hajnalán megtörtént a Csoda: Vak Bottyán háza munkahelyemmé vált! A toronyóra irodám felett ütötte az idő múlását. Nem egyszer az esti tíz ütést is ott hallgathattam meg - belülről... Köztisztviselő lettem. Akkoriban az árvízveszély miatt a polgári védelem parancsnokságával tartottuk a rádiós ügyeletet; de volt munkám bőséggel a „rendes" hétköznapokon is. Megjártam sok hivatalos tárgyalást, ülést, bizottságot. Készítettem pályázatokat, jártam minisztériumvan szó. Szükség van mindegyikük munkájára, figyelembe kell venni viszont, hogy első a munkahelyük, aztán ott a család, a sok-sok, mindannyiunkat érintő különböző gond, probléma - de jönnek és dolgoznak. Köszönet érte, ez a legkevesebb. - Hogy látja a jövőtl - Televíziónk hozzátartozik a város életéhez. Kollégáimmal együtt remélem, így lesz ez még nagyon sokáig. Ilyen bizakodó mondatok után csak sok sikert és további jó munkát kívánhatunk az Esztergomi Városi Televízió munkatársainak! Konrád Ferenc ban; figyeltem a város közvilágítását, ellenőriztem számláit. Felügyeltem a Zenede építését, az ún. KECS-lakások kialakítását, iskolák felújítását. Menedzsere voltam a pinceprogramnak, amely a földfelszín alatt végzett, beomlás elleni munkákat foglalja magába. De jártam magasban is, például a Bazilika tetőzetének üszkös gerendái között, közvetlenül a tűzeset után. Hol volt már a gyerekkor félelemmel vegyült áhitata! Helyette - a sokszor egyhangúan ismétlődő műszaki, pénzügyi munkák közben - büszkeség, tenniakarás a Városért, a Köz szolgálatára. Sokan voltak, sokan vannak, - s lesznek még számosan e falak között. Évek múlva valószínűleg a nevükre sem emlékszik senki; csak az irattári akták őrzik gondolataikat, küzdelmeiket, jó vagy rossz kimenetelű döntéseiket. Az élet könyörtelenül megy tovább, a várost pedig mindenkor innen irányítják. Jól? Rosszul? Megítélés, elvárás kérdése. Kinek-kinek más az érdeke, a véleménye; de a „hivatalos" létezése mindenkinek itt kezdődik a személyi számmal, - és itt végződik a halotti anyakönyvben szereplő sorszámmal, dátummal. (Legalábbis száz év óta. 1896-ig ugyanis az egyházak-plébániák - anyakönyveztek.) Nekem - majdnem egy évtized elteltével, „miután leszázalékolt" lettem - most itteni alkalmazásom fejeződött be. Ismét kívülről fogom nézni a Városházát, de most már - mint volt köztisztviselő, aki szívesen szolgált volna tovább - néha talán könnyes szemmel. Horváthy Borbála: Egy köztisztviselő (magán)búcsúja