Esztergom és Vidéke, 1997

1997-03-27 / 13. szám

TARKA - B A R K A Jeles napok, népszokások Március 12: Gergely napja. Szent Gergely pápa, „egyházdoktor" sokat tett annak idején a háború okozta nyomor enyhítése érdekében. Az 5 névnapja az iskolások ünnepe, egyben a tanítás téli időszakának befejező napja is volt. Az ún. „gergely-járás" alkalmából a tanulók jelmezben vonultak fel, és adományokat gyűjtöttek. Gergelyről a pásztorok így vélekedtek: „Gergő tekergő!" Szerintük csak kárt csinál, mert ha megrázza szakállát, a bíbiceket ellepi a hó. Március 18: Sándor, a tavasz első igazán meleg napja. A népi tapasztalat így fogalmaz: Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget. (Am ha üres ez a zsák, nem kapod csak hannadát! fűzik hozzá a Mura-vidéken.) Március 25: Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, mely az V. század óta szerepel a naptárban. (Gábor főangyal ezen a napon adta hírül Máriának, hogy ő lesz a Megváltó édesanyja.) Gyümölcsoltó indítja meg a növények növekedését. A hal is felveti már magát a vízben. Általánosan vallják, hogy e nap az oltás ideje. Március 30: Húsvétvasárnap, a tavaszi ünnepkör legjelesebb ünnepe. Mozgó ünnep, mely a tavaszi napéjegyenlőség (március 21.) utáni holdtöltét követő vasárnapra esik. Az ünnepkörhöz tartoznak a húsvét előtti és a húsvét utáni nevezetes napok is. Hazánkban virágvasárnapi szokás volt a kiszehajtás: egy női ruhába öltöztetett szalmabábút körülhordtak a faluban, majd vízbe dobták vagy elégették. Szomszédaink ezt a bábút tekintették a halál, illetve a tél megszemélyesítőjének. Hazánkban a kiszehajtás azonban inkább tréfás jellegű, s arra utal, hogy vége a böjtnek, kidobhatják a böjti ételeket. A Virágvasárnapi barkaszentelésre a szenígyörgymezeiek így emlékeznek: „Akkor mindenki kapott egy szál barkát. A harangozónak kellett beszereznie egész nagy kiviket. Oda kitette egy asztalra, a pap megszentelte, mise végén mindenki odalépett, és egy szál barkát elvett. Azzal kimentek és megkerülték a templomot, majd visszamentek és bezárták az ajtót úgy, hogy a pap kin maradt, úgy feleselgettek. Majd a pap háromszor megverte az ajtót a kereszttel, s ö is bevonult." A barkát aztán mindenki haza vitte s a ház gerendájába tűzte. A lakásba nem volt szabad bevinni, mert a néphit szerint akkor sok bolha (hangya) lesz a házban. A szentelt bar keit torokfájásra is használták. Ilyenkor lenyeltek egy szemet a barkából. A Húsvét két legnépszerűbb szokása az öntözés és a tojásfestés. Mindkét szokást falu és város a mai napig gyakorolja. A különbség az, hogy míg régen a kútból hozott vízzel öntötték le a lányokat, ma már falun is szagosvízzel locsolnák. A locsolás a rituális megtisztítást célozza. A tojás pedig szinte egész Európában és Ázsiában a termékenység jelképe. Hazánk területén népvándorlás-kori és avar sírokban gyakran találtak tojást, sőt díszített tojáshéjat is. Szentgyörgymezőn vöröshagyma főzetben festették meg a tojásokat ..., előzőleg faggyúval ki is cifrázták. A lányok már vasárnap délután megvették a vircigol a Holop-kertésznél, szép rózsát, szegfűt vettek a vőlegényjelöltnek, olcsóbbat, egyszerűbbet a rokonférfiaknak, kisfiúknak. Azelőtt inkább divat volt virágot tűzni a mellére a locsolóknak. „Némelyiknek akkorra bokrétája vót, majd leszakadt a melle." Hétfőn már hajnalban kezdték a locsolkodást, ekkor még illendően, kis üvegekből. Kútból vödörrel csak délután öntöztek, vagy lóháton jöttek a legények, s úgy öntötték nyakon a kapuban ácsorgó lányokat. Még az itatóvályúhoz is odacipelték őket. Egész délután aztán se vége, se hossza nem volt az öntözködésnek, oda-vissza. A lányok is ekkor „adták vissza a vizet". A nagyböjti-húsvéti misztériumjátékok mindig jelentősek voltak. Magyar nyelvű iskolai passiószövegek már a XVII-XVIII. századból is maradtak ránk, de jobban ismerjük a passiójátékok második, barokk szakaszának hazai emlékeit. A Nagy héten csinálták a „kőttist". Előzőleg rozsot csíráztattak, a levét kinyomták, lisztet kevertek hozzá, s megsütötték. „Édes vót, mint a míz!" A böjti fegyelem igen szigorú volt Szentgyörgymezőn. ,, Nagypénteken még zsírosat se ehettünk... Nem is dógoztunk... Hát esetleg annyit megcsináltunk,... hogy megpucoltuk itthon az elletni való vesszői, amiből új szőlő hajtás lett." Nagyszombaton délelőtt aztéin sütöttek-főztek. Ezen a napon tüzet szén-teltek a templom mellett, éjjel. Abból a széniéit parázsból ki-ki vitt haza egy-egy darabkái, s vihar idején azt dobták a tűzre, hogy jóra forduljon az idő A húsvétra következő fehérvasárnapon volt szokás az ún. komatál-küldés. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, sírig tartó barátságot kötöttek, s ezután komának, a lányok pedig mátkának nevezték egymást. A komatál tartalma tájanként változott, de nem hiányzott belőle a húsvéti tojás,^ a kalács, sőt a kisüveg ital sem. Április 1: Hugó napja. A naptárreform előtt évkezdő nap volt. Mókázással, bolondozással ünnepelték a természet megújulását. Mióta január 1-je lett az év első napja, április 1-je elvesztette évkezdő funkcióját, megmaradt azonban „komolytalan újév"nek, a bolondozás, az ugratás napjának. Április 24: György napja Szent György alakját legendák övezik, a művészek sárkányt legyőző lovagként ábrázolják. E nap hajnalán mentek valamikor egyes vidékeken harmatot szedni. Másutt tüskés ágakat tűztek a kerítésre, az ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák. György napja egyben az állatok első kihajtásának ideje is. Április 25: Márk a határjárás, a búzaszentelés napja. A hívek sok helyen még ma is körmenetben járják a határt, Isten irgalmát kérve a jó termés, a természeti csapások elkerülése érdekében. Klotz József A dőlt betűs részek Tísovszki Zsuzsanna: Szentgyörgymezei népszokások című tanulmányából valók. „Mondhatta volna szebben, kis lovag!" Irodalmi paródiák második eresztés: PÉTERES IVÁN A szerző a Megyei Ipari Sajtó- és Élés-Kam(a)ra prominens tagja. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az újságírói technika megreformálásában, a korszerű „olló és tűzökapocs" módszer elterjesztéssében, mely már Amerikába is átszivárgott „cut and quilt" (vágd és tűzd!) néven. Érdemei elismeréseként Arany Olló díjjal tüntette ki a Pen Klub pilismaród szervezete, ezenkívül elnyerte a PISZT(Pedáltaposó Irodalmárok Szabadszájú Társasága) és a CSITT (Csolnoki írástudorok Tikkasztó Társulása) közös ülésének jegyzőkönyvi dicséretét. Mint minden nagy írót, Péterest is elérte a meg nem értettség kicsinyes visszahúzó ereje. Több zseniális riportja is szőrös szívű főszerkesztőjének asztalfiókjában porosodik. Közülük mutatunk most be két részletet. Az első modern technikáját, az utóbbi szociális és társadalmi érzékenységét példázza. Folytatódik a demonstráció Arany János nagykőrösi gazdával beszélgettem a mezőgazdasági dolgozók útelzáró akciója kapcsán. - Milyen az idő most Nagykőrösön? - Ég a napmelegtől a kopár szik sarja tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta. - Zöldéi már a határ? - Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben, nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben. -Mit csinálnak most a mezőgazdasági dolgozók? - Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga. - Sikerült-e megvalósítani az útelzárást? - ... Üresen vagy félig rakottan nagy szénás szekerek álldogálnak ottan. - Ki irányítja a forgalmai az úton? - Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, meddig a szem ellát puszta földön, égen... Széles országútra messze, messze bámul, mintha más mezőkre vágyna e határrul. - Hallom, megérkezett a kormánydelegáció Toldi Györggyel az élén. - Látogatni jött most negyvened magával, renyhe sáska népnek pusztító fajával, és a kész haszonnak egy felét fölenni, másfelét magának tarsolyába tenni. - És mit szól mindehhez a sok gazda ? - Belsejét még most is fúrja és faragja szégyenítő búja, búsító haragja... Tűr azonban, bár hanem békével, birkózik nagy lelke fellázadt dühével. - mondta Arany gazda, majd felém nyújtotta tarisznyáját. - Itt a tarsolyom, fogd és egyél szépen, ne! Sült hús, fehér cipó, kulacs bor van benJövőre több desszert kell! Január 20-án 17.30-kor ünnepelte a Hohbelewantz család 10. gyennekük, a két éves Brúnó 5. születésnapját a Csaknem utca hűdesok szám alatti kétszintes házukban (+ szuterén). Az ünnepségen megjelent id. Hohbelewantz Ignác, a Közlekedési Kamara sátorkőpusztai kirendeltségének helyettes-igazgatója, Kusztosi Kázmérné (szül. Hohbelewantz Hermina), a Stupid Rt. számító gépkezelője, ifj. Hohbelewantz Benő a speciális iskola első osztályának örökös tagja, valamint a család és a rokonság meghívott képviselői. Elfoglaltságuk miatt nem tudtak részt venni a rendezvényen a megyei és helyi önkormányzat, az Ipari és Kereskedelmi Kamara, valamint az APEH vezetői. (Igaz, nem is hívta őket senki sem.) Az ünnepség kezdetén Hohbelewantz Franciska ejtette le a levesestálat, majd a családfő, Hohbelewantz Hümér sejttette meg a jelenlevőkkel, hogy a pörköltet igencsak sósnak találja. Kitért felesége (született Bliccerweisz Boglárka) felmenő rokonaira is, majd - unszolásomra - harmadszor is töltött a karcos bánomi kadarból, s hosszan éltette az ünnepeltet, aki választékos szavakkal (lehet, hogy olvassa az Esztergom és Vidéke sportoldalát?!) köszönte meg a jókívánságokat: ,,Pappa, mamma!..." Az ünnepség végén riportot készítettem a háziasszonnyal, akinek először is a következő kérdést tettem fel: - Kaphatok még egy szelet tortát? (A választ és a riport további részét a vészes helyhiány miatt e melléklet szerkesztője legnagyobb sajnálatára nem közölheti. Csupán az írás utolsó, jellegzetesen péleresi sorainak szorítunk még egy kis helyet az olvasók lelki épülésére. íme!) Lelkemre kötötték, említsem meg, hogy az est sikeréhez szponzorként hozzájárult a Diéta Diszkont, a Holdfáradt Hullarabló Kft., Kecsege Kázmér orvhorgász és kishalkereskedő, Szirupos Szomália cuk-, fod- és madarász kisiparos (lapunk előfizetőinek 10 % kedvezmény!), valamint a Dunavin Borvizező Rt. A zenét Reménytelendhy Edömér, a Kertvárosi Kisebbségi Konzervatórium hallgatója szolgáltatta az éléskamrából. Az ifjú művész mélyen átélt csörömpöléssel adta elő a Ül. Befőttesüveg Szimfóniát, melyet a műértő közönség döbbent áhítattal, a háziasszony viszont 8 napon túl gyógyuló kritikával fogadott. Ellenjegyezte: Szántódy Barbara (aki mellesleg nagy tisztelője a szerző elhivatottságának ós töretlen lendületének.)