Esztergom és Vidéke, 1996

1996-12-19 / 51-52. szám

1996. november 14. Esztergom és Vidéke 7 TARKASAG Karácsonyra Az ember életében az ünnepek­nek, szertartásoknak nagy jelentő­sége van. Közülük is kiemelkedik a karácsony, az év egyik leggazda­gabb tartalmú, legegyetemesebb ünnepe. Ennek közeledtével min­dig melegség tölti el szívünket, lel­künket. Megállunk egy pillanatra a mindennapok rohanásában, jobban odafigyelünk egymásra, segítőké­szebbek vagyunk, megajándékoz­zuk egymást. Ezek az év közben kevéssé tapasztalható figyelmessé­gek mind-mind a szeretet melegé­ből fakadnak. Ezt a csodálatos ünnepet megelő­zi a várakozás, a felkészülés, az ad­vent. Maria Rilke így ír erről: „Ha­vat terel a szél az erdőn, mint pe­hely-nyájat pásztora. S néhány fe­nyő már érzi sej tőn, miként lesz ál­dott-fényű fa, és hallgatózik. Szűz utakra feszül sok ága, tűhegye, sze­let fog, készül, nő magasba az egyetlen, szent ég fele." A karácsonyt ez a várakozás teszi igazán édessé: a bizonyosságtól ter­hes csodavárás, hogy a hívogató csengő újra megszólal, és a fenyő­szagú félhomályban újra együtt le­hetünk, együtt énekelhetünk. Vajon a gyertyák fényében mi vár ránk az idén a fa alatt? Mi lesz 1996­ban a közös, nagy karácsonyi aján­dék? Mit készítettünk egész évben? A gyengefényű karácsonyi gyer­tyák a szívünk legmélyébe világíta­nak, s számot kell adnunk arról, hogy mi rejtezik ott. Szeretet vagy gyűlölködés? Megértés vagy békét­lenség? Karácsonykor sok magyar csa­ládban - határokon innen és túl ­csendül fel majd a „Mennyből az angyal". A karácsony mindent be­világít, ami szép és igaz. A bölcső­ben ott fekszik a kisded, kinek sze­retete soha többé nem hagyja nyug­ton a szívünket. Békéje örök ellen­téte minden békétlenségnek, szelíd­sége minden háborúságnak. A kará­csonyi ünnep külsőségei mit sem érnek e tiszta, ártatlan, egyetemes szeretet nélkül. Vajon meg fogja te­remteni valódi gyümölcseit valaha közöttünk? Bódás János így vall erről: A bol­dogsához széles utak hívnak, mégis eltévedünk. Te vezess minket, betle­hemi csillag! Áradj, béke, szent ka­rácsonyi illat, s legyen a föld az ég legszebb éke: örömfényű csillag.! Őrizzük meg a karácsony melen­gető emlékét akkor is, ha a gyertyák fényei kialusznak, ha az ünneplő harangok elnémulnak, ha újra kez­dődnek a munkás hétköznapok. Mentsük át az új esztendőre ezek­nek a napoknak zavartalan örömét, derűjét, békéjét, önzetlen jóságát! Dobay Pálné Lambert Hajnalka Tippek, trükkök, tanácsok Napfény Egy friss tojás sárgáját verjünk össze egy pohár tejjel. Adjuk hozzá egy pohárka gyümölcslikőrt (narancs, málna, meggy, stb.), egy pohár fehér rumot vagy konyakot és egy evőkanál porcukrot. Tegyünk hozzá három jégkockát és az egészet erősen rázzuk fel. Sherry Cobbler Egy pohár fehér vermut, egy evőkanál narancs likőr, egy pohárka sherry, egy evőkanál porcukor, jég. Felszolgáláskor adjunk hozzá cu­korral kissé meghintett citromszeletet. Négy negyed Negyedrész konyak, negyedrész őszibarack vagy kajszinbarack li­kőr, negyedrész rum, negyedrész narancs- vagy citromszörp. A konyak perzsővel is helyettesíthető. Rózsás élet Három kávéskanál málna-, eper-, vagy csipkebogyó szörp, egy tojássárgája, egy pohár fehér rum, egy pohárka zsíros tej, három jég­kocka. Rázzuk fel jól és fogyasszuk el azonnal. Hajnal Egy tojássárgája, egy pohár rum vagy konyak, egy pohárka (egy deci) tej, 3 kávéskanál porcukor, 3 jégkocka. Adjunk hozzá kevés vaníliát, rázzuk fel, és egy negyed óráig tartsuk hűtőszekrényben. Jegeskávé-koktél Egy liter erős, meleg feketekávé, egy kávéskanál kakaópor, egy pohár (2 deci) rum. Keverjük össze, rázzuk fel, hagyjuk kihűlni, s amikor a keverék már csak langyos, tegyük hűtőszekrénybe. Tálaljuk magas poharakban, jéggé fagyasztott tejszín-kockákkal. A poharakat töltsük meg kétharmadig kávéval, s aztán töltsük tele vaníliakrémmel, vagy málnaszörppel összekevert tejszínhabbal. Dr. Borbély György: Seprővásár a piacon Kedves barátunk nevét, akiről írni szándékozom, nem árulhatom el. Hogy miért, arra a történet végén Önök is rá fognak jönni. Nevezzük az egyszerűség kedvéért Palinak. Pali többször megjelent a Gitt Egyletben, résztvett beszélgetéseinken, de mégis idegennek érezhette ott magát, mert egyszer azzal állt elő, hogy felvételét kéri az egyletbe. (Tulajdonképpen nem is volt ez egylet, csak tréfából neveztük Gitt Egyletnek a Pál utcai fiúktól kölcsönzött névvel.) A jelenlevők helyeseltek, de elnökünk, akinek lakásán szoktunk találkozni, azt mondta, hogy Pali mutasson nekünk valamit, ami érdemessé teszi a tagságra. Barátunk erre felajánlotta, hogy szívesen megiszik féllábon állva egy korsó sört. Az ajánlatot elfogadtuk, és Pali nekikezdett a produkciónak. Lassan fogyott a sör a korsóból, amikor elnökünk hirtelen felemelte a kezét: Nem ér! - kiáltotta .-Letette a másik lábát. Igaz, hogy gyorsan visszahúzta, de a produkció mégsem elfogadható. Szomorúan vette tudomásul Pali, hogy elbukott, de ígéretet tett, hogy legközelebb újra megkísérli. Múltak a napok, de Pali nem jött. Elhatároztuk, hogy kiderítjük, mi a távolmaradás oka. Nehéz feladat volt, mert ő nem nagyon járt az utcára, az otthonában pedig nem mertük meglátogatni, mert féltünk a feleségétől, aki zsémbes asszony hírében állott. Kellő bátorságot öntve magunkba, azért mégicsak sikerült beszélnünk barátunkkal, aki akkor elmesélte, hogy legutóbbi találkozásunkkor nagyon későn érkezett haza, felesége sírt, haragudott, mert nem tudta, hogy mi történt vele. Azóta nem engedi sehova sem, mert fél, hogy újra későig el fog maradni. - Feleségem nem bír ki még egyszer ennyi izgalmat - sopánkodott nekünk Pali. Hát ez hihető volt, mert az asszony ideges - sőt azt is mondhatnám, hogy házsártos - teremtés hírében állott, akitől a piac kofái is féltek. Nem annyira tiszteletben, mint inkább távol tartották őt maguktól, ha lehetett. Most úgy fogok elmesélni róla egy történetet, ahogy az állító­lagos szemtanúk mondták el annak idején: A feleség megjelent a piacon, végigmustrálta a kofák portékáit. Minden­kihez volt egy-két nem éppen kedves szava. A piac végén egy ismeretlen férfi seprűket árult. A portéka csomókban összekötve jó nagy helyet foglalt el az aszfalton. Asszonyunk odaérkezett, lassan körüljárta a standot. Az eladó körbefordulva minden lépését követte, figyelte, ahogy szinte mind­egyik seprűt kézbe fogja, kiemelve a rakásokból, jobbról-balról megnyo­mogatja, majd visszateszi őket, és így halad seprűről seprűre a rakások körül. Közben kritizálgatja az ár u minőségét, hol ez, hol az nem tetszik neki. Jó időbe került, míg az asszony végzett a szemlélődéssel, és vásárlásra került a sor. Amikor az árban nagy nehezen megegyeztek, megkérdezte az eladó: -Nagyséigos asszonyom,parancsolja, hogy becsomagoljam, vagy mind­jéirt rá tetszik ülni?! BORIVÓKNAK - Borkínálat II. Hideg napokon - belső melegítésre - kellő hőmérsékletű (16-18 C fokos) vörös óborokat, ezek híján kellemesen fűszerezett forralt bo­rokat ajánlatos inni. Meleg nyári napokra - Istenem, de soká is lesz még az! - kellemesen savas, üde borokat ajánlunk - szódavízzel frissítve. Változékony időjárásnál - a jó közérzet fokozására - legalkalma­sabbak a könnyű rose vagy siller borok. Üzleti tárgyalásokra diszkrét illatú, határozott zamatú, tájjellegű fehér bor ajánlatos - de magunknak csak módjával töltögessünk, ha üzleti sikereket akarunk elérni. Hölgy tár saságban könnyű, illatos, édeskés borokat kínáljunk, de javasolhatjuk az erősebb, ízesített csemegeborokat is. Férfitársaság­ban inkább a testes, karakterisztikus óborok fogyasztása ajánlható. Néhány, mindig érvényes, általános szabály - az ízek, zamatok érvényesülése érdekében: mindig előzze meg a könnyebb a nehezeb­bet, a száraz az édesebbet, a lágyabb a savasabbat, a kevésbé illatos az illatosabbat, a fiatalabb az idősebbet! A bort mindig a kellő hőfokon, a jellegükhöz illő pohárban érdemes fogyasztani. (A fehér borokat 10-12 C fokra, a pezsgőt 6-8 fokra kell lehűteni, a vörösbo­rokat 16-18 C fokon szolgáljuk föl. A poharakat háromnegyed részig töltsük meg. A bort vékonyfalú, színtelen poharakból igyuk, legalkal­masabbak az 1-1,5 dl űrtartalmú, kehely formájú poharak.)

Next

/
Thumbnails
Contents