Esztergom és Vidéke, 1996

1996-12-19 / 51-52. szám

1996. november 14. Esztergom és Vidéke 7 TARKASAG Karácsonyra Az ember életében az ünnepeknek, szertartásoknak nagy jelentősége van. Közülük is kiemelkedik a karácsony, az év egyik leggazdagabb tartalmú, legegyetemesebb ünnepe. Ennek közeledtével mindig melegség tölti el szívünket, lelkünket. Megállunk egy pillanatra a mindennapok rohanásában, jobban odafigyelünk egymásra, segítőkészebbek vagyunk, megajándékozzuk egymást. Ezek az év közben kevéssé tapasztalható figyelmességek mind-mind a szeretet melegéből fakadnak. Ezt a csodálatos ünnepet megelőzi a várakozás, a felkészülés, az advent. Maria Rilke így ír erről: „Havat terel a szél az erdőn, mint pehely-nyájat pásztora. S néhány fenyő már érzi sej tőn, miként lesz áldott-fényű fa, és hallgatózik. Szűz utakra feszül sok ága, tűhegye, szelet fog, készül, nő magasba az egyetlen, szent ég fele." A karácsonyt ez a várakozás teszi igazán édessé: a bizonyosságtól terhes csodavárás, hogy a hívogató csengő újra megszólal, és a fenyőszagú félhomályban újra együtt lehetünk, együtt énekelhetünk. Vajon a gyertyák fényében mi vár ránk az idén a fa alatt? Mi lesz 1996ban a közös, nagy karácsonyi ajándék? Mit készítettünk egész évben? A gyengefényű karácsonyi gyertyák a szívünk legmélyébe világítanak, s számot kell adnunk arról, hogy mi rejtezik ott. Szeretet vagy gyűlölködés? Megértés vagy békétlenség? Karácsonykor sok magyar családban - határokon innen és túl csendül fel majd a „Mennyből az angyal". A karácsony mindent bevilágít, ami szép és igaz. A bölcsőben ott fekszik a kisded, kinek szeretete soha többé nem hagyja nyugton a szívünket. Békéje örök ellentéte minden békétlenségnek, szelídsége minden háborúságnak. A karácsonyi ünnep külsőségei mit sem érnek e tiszta, ártatlan, egyetemes szeretet nélkül. Vajon meg fogja teremteni valódi gyümölcseit valaha közöttünk? Bódás János így vall erről: A boldogsához széles utak hívnak, mégis eltévedünk. Te vezess minket, betlehemi csillag! Áradj, béke, szent karácsonyi illat, s legyen a föld az ég legszebb éke: örömfényű csillag.! Őrizzük meg a karácsony melengető emlékét akkor is, ha a gyertyák fényei kialusznak, ha az ünneplő harangok elnémulnak, ha újra kezdődnek a munkás hétköznapok. Mentsük át az új esztendőre ezeknek a napoknak zavartalan örömét, derűjét, békéjét, önzetlen jóságát! Dobay Pálné Lambert Hajnalka Tippek, trükkök, tanácsok Napfény Egy friss tojás sárgáját verjünk össze egy pohár tejjel. Adjuk hozzá egy pohárka gyümölcslikőrt (narancs, málna, meggy, stb.), egy pohár fehér rumot vagy konyakot és egy evőkanál porcukrot. Tegyünk hozzá három jégkockát és az egészet erősen rázzuk fel. Sherry Cobbler Egy pohár fehér vermut, egy evőkanál narancs likőr, egy pohárka sherry, egy evőkanál porcukor, jég. Felszolgáláskor adjunk hozzá cukorral kissé meghintett citromszeletet. Négy negyed Negyedrész konyak, negyedrész őszibarack vagy kajszinbarack likőr, negyedrész rum, negyedrész narancs- vagy citromszörp. A konyak perzsővel is helyettesíthető. Rózsás élet Három kávéskanál málna-, eper-, vagy csipkebogyó szörp, egy tojássárgája, egy pohár fehér rum, egy pohárka zsíros tej, három jégkocka. Rázzuk fel jól és fogyasszuk el azonnal. Hajnal Egy tojássárgája, egy pohár rum vagy konyak, egy pohárka (egy deci) tej, 3 kávéskanál porcukor, 3 jégkocka. Adjunk hozzá kevés vaníliát, rázzuk fel, és egy negyed óráig tartsuk hűtőszekrényben. Jegeskávé-koktél Egy liter erős, meleg feketekávé, egy kávéskanál kakaópor, egy pohár (2 deci) rum. Keverjük össze, rázzuk fel, hagyjuk kihűlni, s amikor a keverék már csak langyos, tegyük hűtőszekrénybe. Tálaljuk magas poharakban, jéggé fagyasztott tejszín-kockákkal. A poharakat töltsük meg kétharmadig kávéval, s aztán töltsük tele vaníliakrémmel, vagy málnaszörppel összekevert tejszínhabbal. Dr. Borbély György: Seprővásár a piacon Kedves barátunk nevét, akiről írni szándékozom, nem árulhatom el. Hogy miért, arra a történet végén Önök is rá fognak jönni. Nevezzük az egyszerűség kedvéért Palinak. Pali többször megjelent a Gitt Egyletben, résztvett beszélgetéseinken, de mégis idegennek érezhette ott magát, mert egyszer azzal állt elő, hogy felvételét kéri az egyletbe. (Tulajdonképpen nem is volt ez egylet, csak tréfából neveztük Gitt Egyletnek a Pál utcai fiúktól kölcsönzött névvel.) A jelenlevők helyeseltek, de elnökünk, akinek lakásán szoktunk találkozni, azt mondta, hogy Pali mutasson nekünk valamit, ami érdemessé teszi a tagságra. Barátunk erre felajánlotta, hogy szívesen megiszik féllábon állva egy korsó sört. Az ajánlatot elfogadtuk, és Pali nekikezdett a produkciónak. Lassan fogyott a sör a korsóból, amikor elnökünk hirtelen felemelte a kezét: Nem ér! - kiáltotta .-Letette a másik lábát. Igaz, hogy gyorsan visszahúzta, de a produkció mégsem elfogadható. Szomorúan vette tudomásul Pali, hogy elbukott, de ígéretet tett, hogy legközelebb újra megkísérli. Múltak a napok, de Pali nem jött. Elhatároztuk, hogy kiderítjük, mi a távolmaradás oka. Nehéz feladat volt, mert ő nem nagyon járt az utcára, az otthonában pedig nem mertük meglátogatni, mert féltünk a feleségétől, aki zsémbes asszony hírében állott. Kellő bátorságot öntve magunkba, azért mégicsak sikerült beszélnünk barátunkkal, aki akkor elmesélte, hogy legutóbbi találkozásunkkor nagyon későn érkezett haza, felesége sírt, haragudott, mert nem tudta, hogy mi történt vele. Azóta nem engedi sehova sem, mert fél, hogy újra későig el fog maradni. - Feleségem nem bír ki még egyszer ennyi izgalmat - sopánkodott nekünk Pali. Hát ez hihető volt, mert az asszony ideges - sőt azt is mondhatnám, hogy házsártos - teremtés hírében állott, akitől a piac kofái is féltek. Nem annyira tiszteletben, mint inkább távol tartották őt maguktól, ha lehetett. Most úgy fogok elmesélni róla egy történetet, ahogy az állítólagos szemtanúk mondták el annak idején: A feleség megjelent a piacon, végigmustrálta a kofák portékáit. Mindenkihez volt egy-két nem éppen kedves szava. A piac végén egy ismeretlen férfi seprűket árult. A portéka csomókban összekötve jó nagy helyet foglalt el az aszfalton. Asszonyunk odaérkezett, lassan körüljárta a standot. Az eladó körbefordulva minden lépését követte, figyelte, ahogy szinte mindegyik seprűt kézbe fogja, kiemelve a rakásokból, jobbról-balról megnyomogatja, majd visszateszi őket, és így halad seprűről seprűre a rakások körül. Közben kritizálgatja az ár u minőségét, hol ez, hol az nem tetszik neki. Jó időbe került, míg az asszony végzett a szemlélődéssel, és vásárlásra került a sor. Amikor az árban nagy nehezen megegyeztek, megkérdezte az eladó: -Nagyséigos asszonyom,parancsolja, hogy becsomagoljam, vagy mindjéirt rá tetszik ülni?! BORIVÓKNAK - Borkínálat II. Hideg napokon - belső melegítésre - kellő hőmérsékletű (16-18 C fokos) vörös óborokat, ezek híján kellemesen fűszerezett forralt borokat ajánlatos inni. Meleg nyári napokra - Istenem, de soká is lesz még az! - kellemesen savas, üde borokat ajánlunk - szódavízzel frissítve. Változékony időjárásnál - a jó közérzet fokozására - legalkalmasabbak a könnyű rose vagy siller borok. Üzleti tárgyalásokra diszkrét illatú, határozott zamatú, tájjellegű fehér bor ajánlatos - de magunknak csak módjával töltögessünk, ha üzleti sikereket akarunk elérni. Hölgy tár saságban könnyű, illatos, édeskés borokat kínáljunk, de javasolhatjuk az erősebb, ízesített csemegeborokat is. Férfitársaságban inkább a testes, karakterisztikus óborok fogyasztása ajánlható. Néhány, mindig érvényes, általános szabály - az ízek, zamatok érvényesülése érdekében: mindig előzze meg a könnyebb a nehezebbet, a száraz az édesebbet, a lágyabb a savasabbat, a kevésbé illatos az illatosabbat, a fiatalabb az idősebbet! A bort mindig a kellő hőfokon, a jellegükhöz illő pohárban érdemes fogyasztani. (A fehér borokat 10-12 C fokra, a pezsgőt 6-8 fokra kell lehűteni, a vörösborokat 16-18 C fokon szolgáljuk föl. A poharakat háromnegyed részig töltsük meg. A bort vékonyfalú, színtelen poharakból igyuk, legalkalmasabbak az 1-1,5 dl űrtartalmú, kehely formájú poharak.)