Esztergom és Vidéke, 1996

1996-12-19 / 51-52. szám

az ESZTERGOM és YIDERE IFJÚSÁGI MELLÉKLETE Szerkeszti: a „Szemfülesek" ifjúsági csoport. Megjelenik minden hónap utolsó hetében. 1996. december 28. I. évfolyam 4. szám Adventi várakozás Várni valamit vagy valakit, készülődni a fogadására, elképzelni, eltervezni, mivel szerezhetnénk örömet... Ezt jelenti az Advent időszaka. Visszarepít a kisgyermekkorba, a Kisjézusnak (az angyaloknak) szóló levélírás korszakába, majd nagyobb gyerekként az először örömet szerzés pillanatát, a fenyőfából karácsonyfát varázslás óráit idézi. Képzeletben átélni a gyermek-Jézus születésének körülményeit, a Szent Szülők aggódófélto szeretetét, a pásztorok érkezését... Ezt idézi fel bennünk a karácsony-misztérium az ünnepek idején évről-évre. A karácsony a család ünnepe, az otthon melegét kereső, az egymás szerető emberek összejövetelének és örömszerzésének szinte egyetlen ünnepe az év során. Mégis ahol jó közösségek működnek, ott is próbálnak készülni rá lelkileg - vagy amennyiben lehetséges, tettekkel is. Két iskolából kaptunk híradást ilyen kezdeményezésekről. A Szemfülesek két legifjabb tudósítója írta. Holicska Zita: - A Balassa iskolában 1995-ben készítettek először adventi koszorút. Speciális az iskolánk, két lépcsőháza van, így mind a kettőben egy-egy gyönyörű növény-kompozíció függ, ahol a négy gyertya jelzi a hetek múlását. Hétfőn reggelenként jövünk össze alatta (hisz felfüggesztve helyezték el), s rövid kis megemlékezés, műsor után újabb és újabb gyertya lángja lobban fel. A negyedikkel sietni kell, hiszen az utolsó tanítási napon, a karácsonyi ünnepély előtt gyújtjuk meg ezt a gyertyát, hiszen a következő héten már a karácsonyi szünetet élvezhetjük. Az ünnepi műsort egyébként a szentgyörgymezei klubban is előadjuk 20-án délután. Mi hogy ünnepelünk? - veti fel a kérdést Szűcs Vera a Mindszenty iskolából. - Katolikus iskola lévén, nekünk a karácsony a legnagyobb ünnepünk. Ezért a december hónapot nagy izgalommal várjuk, de biztos vagyok benne, hogy ezt ugyanígy élik meg a többi iskolák diákjai is. Hozzánk a templomba megérkezik egy igazi Mikulás, aki annyira aranyos és kedves arcú, hogy nemcsak a kicsik várják, hanem a nagyobbak is. Minden gyerek kezében a Mikulás bácsi teszi az ajándékot. Miklós püspök ünnepe elmúltával kezdetét veszi az adventi készülődés. Minden osztály együtt készíti az adventi koszorút, és hetenként meggyújtunk egy-egy gyertyát. A karácsonyi szünet előtt pedig előadunk egy színdarabot az öregek otthonában. Mindkét „riporteriink", valamint az egész itjúsági szerkesztőség nevében is kellemes karácsonyi készülődést, szeretettel, jókedvvel, sok örömmel teli ünnepeket és boldog új évet kívánunk valamennyi ifjú és kevésbé ifjú olvasónknak! Itt állunk a királyi várban egy csodálatos, verőfényes délutánon beszélgetőtársammal, Tolnai Gergellyel. - Kiskorodban is régész szerettél volna lenni? - Nyolcadikos korom óta erre a pályára készülök. De míg kisebb voltam, arról álmodtam, hogy vasutas leszek. - Mi érdekel inkább a régészetben: az ókor vagy a középkor? - Inkább a középkor, mert ekkor épült a legtöbb és legszebb vár, és én azokat szeretem a legjobban. - Miért pont Esztergomba jöttél régészkedni? - Miután elvégeztem az egyetemet, a Nemzeti Múzeum vett fel. Mivel Esztergomban volt szükség régészre, ide küldtek. Ez a történelmi város egy remek régészeti lelőhely. - Mivel foglalkoztok itt? - 2000-re egy nagy helyreállítás lesz, és addigra mindent fel kell tárni. A helyreállítás tervei még 1960ban készültek el. A tervezők nagyjából tudják, hogy mi hol van, de a régészeknek kell előkotorni, láthatóvá tenni azt. -A vár melyik részén folyik most az ásatás? -A királyi palota, illetve az érseki palota helyén. -Hogyan zajlik egy ilyen ásatás? - Először is ki kell nézni, hogy hol a legcélszerűbb kutatni. Elkezdünk ásni, eleinte csákánnyal és lapáttal, aztán finomabb eszközökkel. És miután mindent kiástunk, le kell fotózni, majd le kell rajzolni A királyok nyomában Beszélgetés Tolnai Gergely régésszel egy metszetet és egy alaprajzot. Ezután következik a leletek meghatározása, majd a gondos letisztogatás, konzerválás, csomagolás és a leltározás. A legvégén aztán a darabkákat összeállítják. - Milyen érdekesség került elő eddig? - Egy pár olyan fal, amiről még nem tudtuk, hogy létezik. Plusz egy egész helyiség. Festett vakolatok, a 18. századból való korsók, üvegablakok és eredeti kínai porcelánok. - Ki végzi a fizikai munkát? - Főleg ásatási munkások, akikből öt is dolgozik itt. Aztán amikor olyan helyre érünk, ami érdekesebb, akkor mi ecsetekkel és más apró eszközökkel folytatjuk az ásatást. - Hol találhatók az ásatáshoz szükséges iratok, dokumentumok? - Különböző helyeken: levéltárakban, térképtárakban és a tervtárban. Aztán olyan helyeken is, amire senki sem gondol, például családi levelezésekben. - Hová kerülnek a leletek? - Különböző múzeumokba, ahol bedobozolják őket, s bármelyik kutatónak rendelkezésére állnak. Egy részük kiállításokra is elkerül. - Meddig fog tartani ez az ásatás? - Az idén már nem dolgozunk tovább, de jövőre ú jra kezdjük. - Sikeresnek ítéled ezt a feltárást? - Igen, úgy érzem eredményes volt az idei munkánk. Itt élünk, járunk ezen a fantasztikushelyen, ahol akárki akárhol kutat, minddig talál valamilyen érdekes dolgot, és mi alig tudunk róla valamit. Ez a föld csodálatos értékeket, kineseket rejt. Szűcs Vera, a Mindszenty iskola VI. oszt. tanulója Már megint a demokrácia? Először is elnézést kérek, hogy egy ilyen meglűtt, ünnepi számban ilyen „csúnya" témáról írok. Sajnos, egyéb kötelezettségeim miatt csak most sikerült tollat ragadnom. Méghozzá nem is teljesen önszántamból, hiszen úgyszólván kényszerítettek a válaszok, amelyeket október 31-i írásomra kaptam. A november 28-ai számban dr. Csernohorszky Vilmos úr reagált írásomra, amit - mégha az igen kemény, kioktatásízű reakció is volt - a televízió nyilvánossága előtt meg is köszöntem neki. Most Onagy Zoltán úrnak is köszönetet szeretnék mondani. (Ugyanis azt mindenki tudja legalábbis ha volt gyermekszobája hogy ha egy magamfajta korú kezdő „újságírónak" válasz érkezik az írására, azt illik megköszönni.) Ehhez még csak annyit: ha valakit megkérnek, hogy három percben ismertesse az újság tartalmát a tévében, „nem joga, hanem kötelessége" szigorúan az előírásokhoz tartama magát, s nem kezdheti el a leírtakat vitatni. Most pedig röviden reagálnék a válaszokra. Először is: Csernohorszky úr azt írja, hogy az általam idézett szótári fogalom a demokráciáról „marxista beütéstől terhes". Na már most mivel nálunk, Magyarországon csak ilyen „marxista beütésű" értelmező szótár kapható, mi, diákok kénytelenek vagyunk ismereteinket ebből meríteni. Vitatkoznia inkább e szótár készítőivel kellene. Másodszor: Csernohorszky úrnak az a véleménye, hogy az ifjúságnak nem a feladata, hogy hatalmat gyakoroljon. (Érdekes, hogy ezt mindig csak olyanoktól hallottam, akik már elmúltak 40 évesek!) A hatalmat senkinek sem kell gyakorolnia, ugyanis, senkinek sincs joga ahhoz, hogy másokon uralkodjon. Harmadszor: Csernohorszky úr szerint „ifjúnak lenni nem érdem, hanem állapot, méghozzá annak is mulandó". Szerintem a legnagyobb érdem a világon, ha valaki fiatal és egészséges! Az ifjúság pedig legfeljebb Fizikailag mulandó. Lélekben bárki fiatal maradhat, ha akar. Onagy úr gunyoros hangú eszmefuttatásával nem igazán tudok mit kezdeni, s nem is nagyon akarok. Az „áhítat", az „ütemes taps", a „súnyítás" egyáltalán nem jellemző ma a diákságra, s azt sem hiszem, hogy Csernohorszky úr ezt akarná... Úgy érzem, Onagy úr kissé - sőt túlságosan is! - „túllihegte" ezt a dolgot. Pfeiffer Tamás