Esztergom és Vidéke, 1996
1996-12-19 / 51-52. szám
1996. /4. IDO-MU-HELY V. - W nnjt 130 éve Esztergomban született, 90 esztendeje Berlinben halt meg Faragó József (1866-1906) „rézkarcoló és rajzolóművész", aki Münchenben Hollóssy növendéke volt, Párizsban és Amerikában is dolgozott karikaturistaként. Hazatérve főként a Borsszem Jankó-ban és a Kakas Márton-ban jelentek meg rajzai, az előbbiből való itt közölt karikatúrája is, az 1000 éves Magyarországról (1896.). 11. (dec. 23. hétfő) Luca tudja, rendben, hogy türelem, család, összetartozás, hagyománytisztelet, helyismeret. Rendben, az ember ismeri feladatait, kötelezettségeit közvetlen környezetében, tágabb környezetében, a Földön, a világegyetemben (csak hogy tűlzásba ne essünk). Luca tudja, a feladatok nehezek. Luca tudja, mi aranyozza be a napokat, az erőfeszítéssel teli heteket. Valahol már mondtam: Luca emberből van. Éppen úgy érez, mint a földi ember, de számtalan évének, tudásának és tapasztalatának köszönhetően esze olyannyira fölszaporodott, hogy nincs az a messiás politikus, aki milliomodrészével rendelkezne. Luca okos. Ismeri a múltat és a jövőt Minden halandó ember múltját és jövőjét. Es ha nem mondja el, csak két- illetve háromértelműen jelzi, mit tegyél és mire várhatsz, az is nagy eszét, végtelen bölcsességét bizonyítja. Tudja, mire képes a szerelem. Mire a hiánya, az egyedüllét Ezért nem felejtette ki 13-napos programjából a szerelmi jóslást Akit jó hír köszönt, azt viszi magával, vele nyitja a következő esztendőt És nem mindegy a jó remény. Például a dió. Luca napján a lányok diót kötnek zsebkendőjük sarkába. Karácsony böjtjében felkelés után az ablakban feltörik, és szép lassan eszegetve várják, ki megy az utcán, ha legény, ő lesz a jövendőbeli. Ha öregebb a pasi a kelleténél, a neve lesz a jövendőbelié. El lehet játszogatni ezzel, ha egy faluban él - mondjuk - hetven választható János. Faluszéli leány számára nem alkalmatos a dió, ugyan ki ballag el faluszéli ablak alatt, hacsak a részeges kondás nem? Luca megoldja: „Vágj egy somfaágat, tedd vízbe, hogy karácsonyig kizöldüljön. Az éjféli misén érintsd meg vele titokban a kiválasztott legényt, és várd őt." 12. (dec. 24. kedd) Ez a nap a lazításé. Ma már semmit nem pótolhatunk, ha aprajával, rövidkéjével az elmúlt tizenegy napon meg nem csináltuk. Ez is a jövő évet, bennünket, hozzáállásunkat jellemzi. Luca benéz, legyint. Elszáll kedvetlenül. 13. (dec. 25. szerda) Megérkeztünk a célhoz. Székünk alkatrészei elkészültek. Ülőke-korong a szimbólummal, három fúrt lyukkal, három láb ugyancsak hárommal, merevítőlécek-botok, és az azokat rögzítő pálcikák. Fogunk egy kalapácsot, ügyesen összeállítjuk. Ez már nem idő, hiszen nem egy csomagoltan vásárolt elemes konyhaszekrény, hogy a guta üssön meg vele bennünket. Minden darabkát név, születés szerint ismerünk. Tudjuk, melyik vonatkozik ránk, melyik életünk társára, melyik felelősségeinkre, melyik ellenségeinkre. Azt is, melyik darabbal kínlódtunk a kelleténél többet. Azt is, melyiknél szúrtunk a tenyerünkbe. Azt is, melyikhez kértük a gyerek segítségét, mert nem boldogultunk a cigányfúróval, a deszkalap kitáncolt alóla a hokedlin. Elevenebben, amikor a kedves észrevétlen megközelített bennünket hátulról, s a nyakat átkarolva forrón a fülünkbe kérdezte: „Hát te mibe' mesterkedsz?" Végiggondolhattuk, amit legalább évente egyszer végig kell gondolnunk: „Hogyan volt, hogyan van, hogyan lesz?" És persze: hogyan szeretnénk. 13 órakor könnyű ebéd. Utána 66 perces könnyű szundikálás. Ha egy mód van rá, ne egyedül dőljünk le, mert idegesíti a másik délutáni alvása azt, aki éppen duzzogva mosogat. Oldjuk meg. (Molnár barátom szokja azt mondani, ha valami megoldhatatlannak látszik: Oldd meg. Minek ide annyi szó!) PL: a másik mosogat, mi törölgetés után felmossuk a konyhát. Egyszerre végzünk. Az éjféli keresztút privát ügylet, egyedül kell mennünk, hogy ne kotorjon bele semmi zavaró. Ha félünk egyedül a szeles éjszakában, fütyörésszünk, mint gyerekkorunkban. Amikor egy-egy szélroham dallamot fújva rohan át a telegráfdrótok, a kopasz fák koronája, a fagyos szamárkórók közt, tudjuk csak biztosan, kétkedés nélkül, a dallam bennünk van, a miénk, a dallamot már 13 napja fújjuk. O Luca. Felpattanunk a székre. Ha látni akarjuk arcát, kezét, testtartását, lobogó szoknyáját a seprűről hosszan lelógva, láthatjuk, nem tagadja el, nem távolodik. Luca tudja, egész évben azt látjuk, amit akarunk. A közbülső 13 nap a függetlenség feladása-hódolatból. Persze: móka, játék, kacagás, irracionál. Az egész szertartássorozat ma azt szolgálja, hogy a Lucát köszöntő ember közelebb jusson a megfejtéshez: mi végre lépked a földön. Mi a dolga. Iszlai Zoltán: Az Esztergomi bordal 'Bejött 'Eszter 'Esztergomba. Kocsmába ment kucsmám nyomba ELszteríánc, Sorvirág, nem ismertem azt a lányt, aki télen 'Esztergomba — cíüííöngá ifjúkoromba' — kocsmában is rámtaíált, míg fejembe nyomva kucsma s orromon a borvirág, (gombáért jött Esztergomba. 'EÍÖbb ez voít Esztergomíja. Ámde téíen nincs még gomba; ezért Ceti, hogy rámtaíáít.) 'Maga kucsmás, Eszter mondta, dudorászó boCondgomba, kpcsmákj rossz boro^boíoiuíja: termést nem hoz borvirág... Szidogatott, én meg hagytam, mert szerettem azt a íányt, aki akf&r 'Esz tergomóa' szegődött egy kcíjía nyomba ij s nyomom nyomán megtalált. | (gy íette m 'Esz te r boUvuíja > míg csakjq nem nőtt a gomba. \ 'Megetetett, megitatott, I melengetett, eíaCtaWtt. í Mitulig én voítam a gondja. | Ó, íiogyan szerettem őt, i édes-havas télidőt — f íw alatt a gomba nőtt. 9{iiicsen fió. "Kijött a gomba. Eszterem meg - elhagyott. Qonosz gomi a! fAz lett gondja, s én megint magam vagyok. Jöhetei^és mehetek^ gombája mm [ehetek^ kucsmáttan kocsmába nyomva. Eszteríánc, borvirág, csakjtíedném azt a íányt, aki téíen Esztergomba — mikor nem pöföít a gomba — a kpcjmában rámtaíáít. Jaj, cíe kíné oíyan Eszter aki gombát szedni rösteíC, engem szeret, nem ereszt eí, mindegy: nyár-ősz-tél-tavasz. Etetne, meg-megitatna, ébresztgetne, elaltatna, miiuíig én íennék^agomíja és nem íwími boíondgomba. iHoí mi íinnénkEsztergomba' senkinef^se (ennegotuíja; reggel-este-déCeíőtt, tavaszt várva, őszön, nyáron, nem tűnődnék^se mmi káron, kpcsmán, kucsmán, borvirágon, csak^dicsérnénk^ezt a 'Hgt, ^ s a/ni hozta, 2 ' a „ í 1 :) az Idot. \ m £j/
