Esztergom és Vidéke, 1996

1996-12-19 / 51-52. szám

Esztergom és Vidéke 1996. november 14. Történelmi metszetek Több mint félszáz történelmi - többnyire a 16. századból származó metszetből nyílt kiállítás vasárnap délelőtt a Keresztény Múzeumban. Cséfalvai Pál kanonok, múzeumigazgató köszöntötte a nagy számban megjelent érdeklődőket, majd dr. Ladocsi Gáspár dandártábornok, tábori püspök'méltatta a középkori világból származó és a harcászathoz sokban kötődő történelmi metszeteket, melyek dr. Kászoni Bogdán Péter néhai ügyvéd hagyatékából dr. Kiss Csaba, Svájcban élő ügyvéd adományaként kerültek a Ferencesek Tomori Pál Alapítványához. - A hallatlanul értékes történelmi metszetek jó példái szellemi gazdagságunknak - mondta a püspök. - A polgárséig hajdanán sokat áldozott a műkincsekre, rendszeresen adományoztak az egyhcizak, a közintézmények részére is. Irigység tölt el, de nem elirigylés - folytatta Ladocsi atya. Méltó helyre, az esztergomi érsek 1000 éves székhelyére került ez a gyűjtemény. A ferences atyéik megőrzik és egyúttal a fiatalság nevelésére is hasznosítják. Kívánom az Istentől, hogy mind jobban gazdagodjon a Tomori Pál Alapítvány. Bánhidy László művészettörténész-tanár a műkincsek nemzeti értékét méltatta, majd a kiállítást a nagyközönségnek ajánlotta. Reisz Péter Pcil atya, iskolaigazgató a műkincsek rejtélyes előkerülésének történetét mondta el. Az ünnepélyes megnyitót a ferences diákok ének- és zeneszámai tették emlékezetesebbé. A vendégek ezt követően részt vettek az alapítvány kuratóriumának fogadásán. A metszeteket január 7-éig láthatja a nagyközönség Kilencen a Képzőművész Körből n Ék" »' ,

4s JvL —I v EJ? SíDB W^m wKEsk • MM • 1 • m Karácsonyi és újévi képeslapok A mára már tömegesen postázott üdvözlő színes kártya (mint annyi minden) a francia-német vetélkedés egyik eredménye. Történetesen a közöttük lezajlott és teljes porosz győzelemmel végződött 1870. évi háború elején egy élelmes oldenburgi könyvkereskedő a mozgósítás napján katonai tárgyú képes levelezőlapot hozott forgalomba, amit hamar szétkapkodtak. Jól jött ez a hadvezetésnek is. Amikor von Moltke csapatai körülzárlak a fény városát, a bennrekedt gallok válaszul nemzeti színű alapon a „szabadság, egyenlőség, testvériség" jelszavát, valamint a féltett köztársaság címerét festették levélfonnára kartonlapokra, s a blokád fölött léggömbökre erősítve, szelek szárnyán juttatták ki a még szabad területekre. Jelezvén, hogy „a gárda meghal, de meg nem adja magát". Vagyis a mai békés és boldog kívánságok elődjei korántsem békés célra készültek. A fegyverek elhallgatása után a képeslap elindult valóban világhódító útjára. Hazánkba korán és Bécs közvetítésével kerültek. Kezdeti szerény igényeinket főleg oszták és német nyomdák elégítették ki. A magyarországi önálló képeslap(Pálos Imre tudósítása) A Bajor Ágost Képzőművész Kör a Szabadidőközpontban rendezte meg ünnepi tárlatát, ahol Kollár Hilda művészeti előadó köszöntötte a kiállító művészeket: Tánczos Nándor klubvezetőt, Meszes Imre korelnököt, Meszes Ferencet, Nagy Lászlót, Nagyné Huszár Annát, Takácsné Szabó Júliát, Tóth Bélánét, Báthory Gézát, Novákné Dorogi Mártát, Szlávik Józsefei. A látnivalót Csernusné Láposi Elza, az önkormányzat Kulturáüs, Idegenforgalmi és Sport Bizottságának elnöke e szavakkal ajánlotta figyelműid; be: „A képzőművész kör múltját és jelenét vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy gazdag és változatos a paletta, tele sikerekkel, de átmeneti hullámvölgyekkel is, amelyek minden közösség életében előfordulnak. A folyamatos megújulásra való képességet jelzik a művészi út mérföldkövei, a rendszeresen megrendezett kiállítások Esztergomban és másutt. Sokféle művészi látásmód, technikai eljárás, anyag és különböző színvonal ötvöződik ilyenkor egységes egésszé. Lehet a magasabb esztétikai minőség vélt vagy valós magaslatából megítélni és gyakran alábecsülni a műkedvelő művészeti mozgalom egyes megnyilvánulásait, produktumait, mint azt sajnos időnként tapasztaljuk. Holott ilyen esetekben téves a megközelítés lényege. Ugyanis a műkedvelői státusznak, különösen a közösségben végzett alkotó munkának fontosabb minőségei is vannak, mint a vegyúsztán vett esztétikai érték. Mit is kell ebben az esetben kiemelni? Szólni kell pozitív minőségként, a kísérletező emberről, akit az különböztet meg a nagy átlagtól, hogy képes és akar kilépni a mindennapok taposómalmából, felülemelkedni a szürkeségen, másként látni a körülötte zajló világot. (...) Szóim kell továbbá a közösségi emberről, aki sajnos ma még elég ritkaságszámba megy ebben a fájdalmasan izolált emberi világunkban. Arról az emberről, aki keresi a vele hasonló érdeklődésűek társaságát, legtöbbször azzal a céllal és szándékkal, hogy a világról és a művészetről alkotott szellemi és gyakorlati ismerete gazdagodjon, és egyben gazdagítson másokat is.(...)" gyártás is a millennium esztendejéhez kötődik. A honfoglalás ezredik évfordulójának megünneplése alkalmából egy 32 darabból álló kőnyomatos sorozatot adtak ki. Mindössze hat ábrázol hazai tájképet, közöttük különösen impozáns a Dörre Tibor rajza alapján készült Esztergom-Visegrád kompozíció, közepéti a megépült híd vashálózatos ívrendszerével. A szabvány méretűvé előírt posta kaitonlapok választéka rövidesen kibővült, megkívánta a tárgykör szerinti csoportosítást. Ha választékban nem is, de mennyiségben hamar élre kerültek a karácsonyi, illetve újévi képeslapok. Az első magyar nyelvű „tudósítások" Jézus születéséről Székesfehérváron készültek Klökner Péter műhelyében. A dátum: 7599, a témák: a Szentanya karján Jézuskával, mellettük éneklő gyermeki sereg, téli tájak, fenyőfa (az az karácsonyfa), csengettyűs angyalok. Majd bővült a választék. Rénszarvas vontatta szánon fehérszakállas, pirosbundás, teleputtonyos télapó, betlehemes fiúcskák a behavazott falusi utcákon, bibliai tájak beüehemes csülaggal, a háromkirályokkal. Lappföldtől a Szentföldig, ahol ünnepet jelent. A karácsonyfa állításának szép szokása a tűlevelű örökzöldekben gazdag Németországból indult el, onnan I került hozzánk a képeslapokkal szinte azonos időben. A Kellemes Karácsonyi Ünnepek, s a Békés Boldog Újesztendő jelképrendszere napjainkban eléggé leegyszerűsödött. Hol van már a szerencsét kitúró kurtafarkú kismalac, a szépen kicifrázott négylevelű lóhere, a mindenkinek bőséget kínáló pénzes zsák, a lengén lépegető létrás kéményseprő, az éjfélt jelző óramutató, a bort, búzát, békességet kívánó rigmusok kedves szövege és főleg: hol a humor? A giccs kategóriájába, a gyűjtők albumába utasítva. Maradt a pezsgős üveg, a gyertya és a fenyőág, amely mögött nem biztos egy magasabb rendű szépérzék rejtőzése. A képzőművészet történetében - szerencsére - a Megváltó születésének, a jászol-legenda bensőséges hangulatának, a pásztorok áhítatának, a nemcsak istállói melegséget árasztó barmok ábrázolásának bősége szinte kimeríthetetlen. Az igényesebb karácsonyi lapok ma már ezeket reprodukálják. A legmodernebb fotótechnikával dolgozók viszont nem írják rá a lapra az O- és újesztendő számát, bizonyár a a „jövőre is jó lesz" alapon. Nagyszüleink még derűlátóbbak voltak. A készítők hitték, hogy a készlet elfogy, a címzettek pedig naptárszerűen albumokba rakták, akár egy családi fényképgyűjteményt. A karácsonyi és újesztendei képeslap, ha úgy tetszik, kordokumentum. Á nosztalgiázok ezekből rekonstruálják a régi ünnepek hangulatát. Jó lenne öüetesebb választékot hagyni a lapgyűjtő utódokra! Szállási Árpád dr.