Esztergom és Vidéke, 1996

1996-12-12 / 50. szám

1996. december 12. Esztergom es Videke És mit mond a „másik oldal"? Múltheti, „Parázsló patika-privatizáció" című cikkünkkel kapcsolatban megkérdeztük az önkormányzatnak e témában talán legilletékesebb képviselőjét, dr. Etter Ödönt, a Városfejlesztési Bizottság elnökét. - A Városfejlesztési Bizottság valóban kikérte a helyi gyógyszerészek véleményét a pályázat megfogalmazásához, majd meghallgatta a Szociális és Egészségügyi Bizottságnak, az ANTISZ képviselőjének, valamint a Megyei Gyógyszerész Kamara elnökének a véleményét is - s mindezek után írta ki a képviselő-testület a pályázatot. Amennyiben az eredeti elképzelések szerint történt volna a patikák privatizációja, úgy a vételárat abban az esetben is a piac alakította volna ki igaz, e piaci értéknek a kifizetése kedvezményes E-hitellel történhetett volna. A város is piaci értéken értékesítette a patikákat, viszont azzal támogatta a helyi gyógyszerészeket, hogy a vételárból 10 százalék kedvezményt adott, valamint elővásárlási jogot biztosított részükre, amely ugyancsak vagyonértékű jog. Ezen kívül úgy gondolom, hogy Esztergom gyógyszerésztársadalma nem a három patikát vezető gyógyszerészből áll, éppen ezért biztosított a város elővásárlási jogot a városban dolgozó többi gyógyszerésznek is. Azt az igényt, hogy a három gyógyszerész a piaci árnál alacsonyabban, belső pályázaton szerezze meg a patikákat, a képviselő-testület nem tudta támogatni, s e döntésünket a későbbiekben megismert vételár-ajánlatok is igazolták. A 40 millió forintos külső ajánlattal szemben a belső ajánlat 18 millió 750 ezer forint volt, 9 milliós külsővel szemben csupán 2 millió (majd 3,5 millió), míg a 6,6 millió forintos külsővel szemben a belső csupán 1 millió (majd később 3 millió) forint volt. Összegezve: míg a három patikára a külső ajánlat összesen 55.650.000 Ft, úgy a belső ajánlat csupán 25.250.000 Ft volt. - Mi a helyzet a. leválasztás többmilliós költségeivel? - A Szent István patikánál Nemeskéri Edvin pályázatában a leválasztás költségét nem vállalta, a külső pályázó viszont igen, és így - az elővásárlási joggal élve - Nemeskéri urat terheli e kötelezettség jelenleg. Miután megismerte a külső pályázat vállalását, ő is vállalta ezt a terhet. -Nem tartja túlzottnak a vételárat? - A külső pályázó nyilvánvalóan olyan vételárat ajánlott meg, amennyit a patika ér. Az elővásárlásra jogosult azért élt e jogával, mert bizonyára megéri neki, még az idegen tőke is reálisnak tartja, hiszen a patika működésében fedezetet lát. Itt szeretném megjegyezni, hogy a patikák privatizációja nemcsak azok vezetőinek egzisztenciális kérdés, hanem az ott dolgozóknak is. Hogy mennyire igaz, bizonyítja az a pletyka, miszerint az új tulajdonosok egyike patikája dolgozóinak csupán minimálbért ajánlott meg. -Nemeskéri Edvin nehezteli, hogy az önkormányzat nem vette figyelembe, milyen sokat lett a városért, nemcsak mint gyógyszerész, hanem más területen is. - Csodálkozom ezen az állításon, hiszen az önkormányzat egyrészt a 10 %-os árkedvezménnyel figyelembe vette a patikusok - közöttük Nemes3 kéri úr - érdemeit, bár megítélni nem tudom, hogy a 4 millió forint sok-e vagy kevés e tevékenységért. De az biztos, hogy nem így kell ezt figyelembe venni, hanem városi kitüntetéssel, amelynek odaítélése nem a privatizáción belül kell hogy megtörténjen. Egyébként a privatizáció „szenvedő alanya" vélekedését nem hiszem, hogy az ügyben személyesen érintett több más városi polgár is osztaná különösen nem az írásbeli vállalás ellenére továbbfoglalkoztatásban nem részesülő gyógyszertári dolgozók, akik ugyancsak sokat tettek a patikákért, és árkedvezmény helyett most majd munkanélküli segélyt kapnak. Végezetül hadd tegyem még hozzá, hogy a városban lezajlott egyéb privatizációk, üzemek bezárásai, dolgozók elbocsátásai során számtalan „egzisztencia" került veszélybe, sőt szűnt meg, és az érintettek közül senki sem kérte a különleges elbírálást, érdemeinek „privatizációs elismerését". Azt sem hiszem, hogy Esztergom lakói örültek volna annak, ha a város vagyonát valódi értéke alatt „elkótyavetyéltük" volna. Sz.B. Panaszcsokor II. *** Tegnap felkereste szerkesztőségünket egy keJves olvasónk azzal a kéréssel, tegyük már szóvá ezt a lehetetlen állapotot, amibe a kábel-fektetők „jóvoltából" került a város. Elmondta, emlékszik még arra a szeptemberi cikkünkre, amelyben beszámoltunk az Egomcom vezetőinek ígéretéről: néhány héten belül (értsd: valamikor októberben) befejeződik Esztergomban a kábelek lefektetése. E határidő már idáig is két hónapot csúszott. Hogyan engedheti ezt meg a város vezetése'?! Nos, a város vezetőinek ehhez semmi köze. Nem ők rendelték meg, nem ők ellenőrzik a munkálatok. Maximum reklamálni, kérdőre vonni tudnak, s ezt meg is tették néhányszor. Sajnos, eredménytelenül! Az Egomcom vezetőinek ígéretére mi is emlékszünk. (Elhangzott szeptember 10-én a Technika Házában.) A „lövészárkokat" is érzékeljük lépten-nyomon. Sajnos, nem tudjuk felhívni az illetékeseket, hogy megkérdezzük a késedelem okát, mivel hat hete - mióta új irodánkba költöztünk -nincs telefonvonalunk. A bekötetlen telefon- és fax-készülék itt porosodik az asztalunkon. Alighanem mi vagyunk az egyetlen szerkesztőség az országban, amelyik így el van vágva a külvilágtól. *** Egy Béke téri levélírónk arra panaszkodik, az épületben, ahol lakik, hemzsegnek a patkányok. Es persze nemcsak ott. Többször is szóvá tették már, homályos ígéreteket kaptak csupán, Patkányirtásra azonban máig sem került sor. Nem tehetünk mást, mint leírjuk - nem első alkalommal - e többeket érintő panaszt, s reménykedünk, talán sikerül végre valahonnan elcsípni azt az összeget, amivel e problémát meg lehetne oldani. Gyermekkorom meséi közül felrémlik egy rég elfelejtett történet: egy városból az elszaporodott patkányokat egy vándorlegény furulyával csalogatta ki. Talán meg kéne nekünk is hirdetni: VARÁZSFURULYÁSOK, JELENTKEZZETEK! Sz.B. Csillagászati Hónap '96 Ismét megrendeztük a hagyományos Csillagászati Hónapot a Regioinontanus Csillagászati Klub és a TIT Komárom-Esztergom Megyei Egyesülete szervezésében. November 6. és december 4. között öt alkalommal tartottunk előadást a Szabadidőközpontban. A két első előadásunk a millecentenáriura jegyében zajlott, majd ezt két aktuális téma követte. Végül pedig egy sokakat foglalkoztató kérdéssel zártuk sorozatunkat. Indító előadásunkat Ősmagyar csillagképek címmel - mint a klub vezetője magam tartottam. Ezt Katona László, a megyei TIT ügyvezető igazgatója is megtisztelte jelenlétével. A következő héten A magyar csillagászat nagyjai címmel Bartha Lajos csillagász-történész előadása hangzott el. A következő alkalommal Keresztúri Ákos, a Magyar Csillagászati Egyesület vezetőségi tagja volt a vendégünk, előadásának címe: Újdonságok a Jupiter körül. A negyedik előadásunknak - Galaxisok és az Univerzum - ugyancsak Keresztúri Ákos volt az előadója. A Csillagászati Hónap záró előadását Van élet a Földön kívül? címmel Almár Iván űrkutató csillagász, a fizikai tudományok doktora tartotta. A 80 férőhelyes előadótermünk minden alkalommal zsúfolásig megtelt. Az utolsó előadásunkhoz már a Színházteremre volt szükség. Az előadás-sorozat eredményeképpen sokan jelentkeztek klubunkba, amely a felnőttek részére szerdánként 18-20 óráig, a gyennekek részére pedig pénteki napokon 16-tól 18 óráig szervez rendszeres foglalkozásokat a Szabadidőközpontban. Előadásaink kedvező visszhangja arra ösztönöz minket, hogy tovább folytassuk a 33 évvel ezelőtt megkezdett sorozatunkat. Mécs Miklós klubvezető Zenés adventi várakozás „A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben" - Juhász Gyula szavainak tolmácsolására, az évente vissza-visszatérő karácsony-váró hangulatteremtésre került sor december 7-én este a Dobó Katalin Gimnázium aulájában. A Balassa Bálint Énekkar és az Esztergomi Városi Szimfonikus Zenekar szokásos évvégi koncertjét élvezhettük ezen az adventi szombatestén. Ragyogó szólistákat is sikerült megnyerni e hangversenyre, így Rózsái Brigitta zongora-szólóját és László Andrea cselló-művészetét élvezhettük a közösségek produkciói mellett. A műsorban Joseph Haydn mester volt a főszereplő, hiszen az ő „nagyapói zenemesélő" stílusából kaptunk ízelítőt. A D-dúr zongoraverseny, majd a D-dúr csellóverseny színvonalas előadása után a kórus énekelte a Te Deum-ot. Mindezek után pedig - búcsút mondva a nagy mesternek és a zenekarnak- akapella-művek következtek karácsonyi hangulatban. Azene világát megszakították, s a karácsonyi elmélyedést, elmélázást fokozták a költők (Ady, Juhász Gyula) karácsonyi gondolatai. Valamennyien válluk, lélekben is készültünk a hangulat-tetéző, gyertyafényes közös éneklésre. A mintegy háromszáz főnyi hallgatóság vastapssal jutalmazta a művészeket, a hálás publikum pedig „dicséretet kapott" Reményi Károly karnagy úrtól a kitartó, rendszeres koncert-látogatásért. Köszönjük minden résztvevő nevében a szép estét, s külön gratulálunk az ifjú Reményi József karnagynak, aki az est műsorszámainak nagy részét vezényelte. K.-Sz.E. Köszönjük minden résztvevő nevében a szép estét!