Esztergom és Vidéke, 1996

1996-02-01 / 5. szám

1996. február 1. Esztergom és Vidéke 3 jaua m mTOm mM ftro/LViuJWMrorfo-rf ofiTr r „Hangyaszorgalommal („Hát így szántunk mi kettecs­kén!" - mondta a légy az ökör­nek.) Az elmúlt héten, a mezőgazdasággal foglalkozó cikkünkben röviden már tet­tünk említést a január elején megalakult helyi Hangya Szövetkezetről. Ez a név az idősebbeknek bizonyára nem isme­retlen, hiszen egykor, még a téesz-kor­szak előtt ismert önszerveződési formá­ja volt a gazdáknak. Akkor is, most is a szükség hozta létre, annak a felismeré­se, hogy összefogással a gazdálkodás is könnyebben megy. A szövetkezetnek jelenleg 22 tagja van. Terveikről Héder István elnök nyilatkozott lapunknak. A közeli, még az idén megvalósítha­tó terveik között szerepel olcsó vetőma­gok, permetező szerek és műtrágyák beszerzése a tagok számára, és megpró­bálkoznak a megtermelt áruk értékesí­tésével, esetleges feldolgozásával is. A távlati tervek között található egy me­zőgazdasági géppark létrehozása, mely megkönnyítené a jelenlegi kétkezi munkát, és olcsóbbá tenné a ma még meglehetősen drágán igénybe vehető gépi bérmunkát Felmerült a közös ter­melés és feldolgozás igénye is. Minde­nekelőtt meg kell találni azokat a nö­vényféleségeket, melyeknek kedvez e táj éghajlata, talaja, domborzata, s ame­lyek jó áron eladhatók. A korábbi, kel­lően át nem gondolt telepítéseknek jó példája az egykori TSZ-szőlészet, amelynél sem a hely, sem a fajták meg­választása nem volt sikeres. E táblák nagy része lepusztult, felújításuk nem tűnik jó ötletnek. A csemegeszőlők érét­kesítése komoly szervezést igényel, (nem beszélve arról, hogy a hibás, fer­tőzött áru szinte eladhatatlan,) a borsző­lőből pedig nem készíthető olyan minő­ségű bor, amely konkurálhatna az is­mert borvidékek termékeivel. Hasznos volna megpróbálkozni gyümölcslevek készítésével és értékesítésével, s ehhez nemcsak a szőlőt lehetne felhasználni, de olyan bevált gyümölcsfajtákkal is érdemes lenne foglalkozni, mint a meggy vagy a kajszibarack. Sok a par­lagon lévő föld, ezek nagy részét be lehetne telepíteni a régi, ellenálló, igénytelen fajtákkal. Jó üzletnek tűnik a gyümöcs-aszalás is. Ezzel manapság Levél.,. (Folytatás az 1. oldalról.) Apropó: polgármester. A mi­nap szerepelt a városi tévében, egyenes adásban, s a tévé helyzetét futató kérdés kapcsán kifejtette: a munkatársak fizetése itt „olyan­amilyen", s a stúdióvendégek-ek­kor zakóját kissé széttárta - bizony tisztességgel leizzadnak a reflek­torok kereszttüzében. — Elkéne ide valamilyen légkondicionálás! - tette hozzá. Azt hiszem, az esz­tergomi televíziósok örülnének, ha fizetésük „olyan-amilyen" len­ne, az utóbbiról pedig - gondolom - egyelőre álmodni sem mernek. A helyi lap, a Veszprémi 7 Nap nagyon kevesen foglalkoznak az or­szágban. E táj kedvelt szőlőfajtája a törökszőlő, ami kiveszőfélben van. Pedig mint borászati színező-anyag elsőrendű; szaporítani, telepíteni kel­lene. Tervebe vette a szövetkezet a helyi termékek kiváló minőségét iga­zoló védjegy bevezetését is. Távlati elképzelés, s ez már nem­csak a szövetkezetre, de az egész vá­rosra tartozik, hogy aktívan résztve­gyünk régiónk természetes környeze­tének alakításában, és e környezet megóvásában is. Megtudtuk, hogy a természetvédő mozgalmak kezdemé­nyezésére kidolgozás alatt van egy regionális terv, amely a Pilis és a Bör­zsöny tekintélyes részét nemzeti parkká kívánja átalakítani. E terv sze­rint három övezet jönne létre. Az I. övezetben nem lennének turistautak, megszűnne az erdő- és vadgazdálko­dás, eredeti, vad állapotába kerülne vissza a táj. AII. övezetben már volna erdőművelés és vadgazdálkodás, de csak a tájtól nem idegen növény- és állatfajokkal, és itt már kialakulhatna egy ellenőrzött turizmus is. AIII. öve­zetben engedélyeznék a földek mező­gazdasági művelését is, de csak bizo­nyos megszorításokkal. Itt egy olyan biokertészkedés alakulna ki, amely városunknak is érdeke, és a szövetke­zet céljaival is egybevág. Szép tervek, de megvalósításukhoz nemcsak rengeteg emberi energia és széleskörű összefogás, nemcsak szer­vezőkészség és szaktudás, de nagyon sok pénz is kell. Városunkban a gaz­dák éppúgy pénztelenek, mint az ön­kormányzat. Forintban mérhető váro­si támogatás tehát aligha remélhető. Országos pályázatokkal viszont lehet állami dotációt szerezni, amelynek egy része vissza nem térítendő hitel. A szövetkezet vezetői arra biztatják a gazdákat, ne féljenek beruházni, mert bár a befektetés csak évek múltán té­rül meg, a szorgalmas és szakszerű munka - különösen szövetkezeti se­gítségei - meg fogja hozni a gyü­mölcsét. (Szába) várospolgári jogon minden posta­ládába eljut - ingyen. Bár itt sem mindenki elégedett vele. Egy köl­tői esten például beszélgettem az egyik helyi tollforgatóval, aki mostanában nem ír bele, mert túl­ságosan „városháza-barát" lett. Mintha ilyen kijelentéseket Esz­tergomban is hallottam volna... A Várban található művésze­tek házát az önkormányzat mosta­nában „átszervezi". Amikor a helyi művésztársadalom neszét vette a dolognak, öles cikkekben tiltakozott a megyei lap hasábjaia A múzeumbarátok éves összejö­vetelén pedig többen szóvátették, hogy alábbhagyott az érdeklődés, noha több mint százan voltunk... VÁROSNAPLÓ Kolos Kórház: Közel a csődhelyzethez! Mint arról már hírt adtunk, a január 18-i képviselő-testületi ülésen dr. Szontagh Csaba igazgató-főorvos beszámolt a Kolos Kórházban lezajlott átvilágításról. Az ülésen elsősorban a Kórház pénzügyi helyzetéről alakult ki éles párbeszéd. Dr. Magyarsóky Ferenc főorvos a több milliós értékű műszerek használhatatlanságáról szólt, melyek részegységeit nem tudják pótolni, dr. Berbik István főorvos pedig ételmelegítők hiányát és besze­rezhetetlenségét említette. Lapunk a múlt héten, szintén e témában megszólaltatta városunk polgármesterét dr. Könözsy Lászlót. A testületi ülésen elhangzottakról beszámolt a megyei lap is, tényként tálalva, hogy az esztergomi kórház csődbe ment. így az ügy tovább borzolta a kedélye­ket, Nyergesújfalu polgármestere például múlt csütürtökön, a megyegyű­lésen "interpellált". Kérdése így hangzott: igaz-e a lap értesülése, miszerint az esztergomi kórház csődbe ment? Vál aszt RudlofTibor megyei főjegyzőtől kapott: a hír e formában nem igaz, a kórház nem jelentett csődött. Ami viszont tény: közel került a csődhelyzethez! — Mi okozza ezt a kritikus pénzügyi helyzetet? - kérdezte munka­társunk most Szontagh Csaba igazgató-főorvostól. — Kórházunk, de a tatabányai Szent Borbála Kórház is, egy havi teljes számláit már nem tudja kifizetni. Ez Esztergomban százmilliós, Tatabányán-mivel nagyobb kórház -150 milliós tartozást jelent Szegőfi Béla gazdasági igazgató, a korlátok között is, tisztességesen jár el hitele­zőinkkel szemben, de harminc-negyven nap kell, mire kifizethetjük a számláinkat. A realitásokból kell kiindulni, abból, hogy nálunk, Magyar­országon átlagosan mennyit fordítunk az egészségügyre. A napokban vettem részt egy menedzserképzőn, és ott hallottam, hogy az Amerikai Egyesült Államokban 2.000 dollárt, Németországban 1.900 dollárt, Fran­ciaországban 1.800 dollárt, és a szomszédos Ausztriában 1.780 dollárt fordítanak egy emberre az egészségügyben. Ez nálunk mindössze 200 (!) dollár. Elképesztően kevés, és ez az oka minden bajunknak. Nemrég 854 ágyas volt a kórházunk, most 641 ágyunk van az akút betegek és 55 az utókezelésen lévők részére. El kell fogadnunk ezt a helyzetet, nincs más alternatíva. Minden betegségnek megvan az egészségügyi pénztár által fizetett kórházi ideje. Például tüdőgyulladással 12 napig lehet valakit bent tartani, utána haza kell mennie, mert tovább nem fizetik. Nem lehetünk jószívűek, ha nincs miből! A pénzügyi terheket kénytelenek vagyunk visszahárítani a lakos­ságra, az önkormányzatokra. Ma még fűtünk, világítunk, élelmezünk, gyógyszert adunk, gyógyí­tunk, operálunk, de közel a csődhelyzet! P.I. Esztergomban ennyi megszállott embert csak a városvédők közgyű­lésén láttam a 80-as évek közepén. A piac itteni helyzete kísérteti­esen hasonlít az esztergomihoz: zsúfolt, nehezen megközelíthető, egyszóval: ki kellene költöztetni. Olvasom az ... és Vidékében, hogy Esztergomban húsbavágó in­tézkedésre került sor: egy autó­busz vonaljegy januártól 36 Ft-ba kerül, az autóbuszon pedig 42 Ft­ba. Ugyanezek Veszprémben 50, illetve 60 forintba, A Becket Szent Tamásra emlé­kező cikkben olvasható, hogy: „... életét több film is megörökítette, így az 1950-ben készült, az Elliot drámára épülő Gyilkosság a ko­lostorban című." Talán érdemes lenne megfontolni T.S. Eliot (!) Gyilkosság a székesegyházban cí­mű drámájának Várszínházi be­mutatóját - esetleg angoloknak is. (Megjelent a Mai angol drámák című kötetben, Bp. 1985, Európa.) Esztergomban született tízé­ves fiamnak egyébként eltökélt szándéka, hogy esztergomi lányt vesz feleségül. S amikor az itteni iskolában egy kistanár az eszter­gomi Bazilika képét mint a buda­pestiét mutatta be a gyerekeknek, Balázs fiam kézzel-lábbal tiltako­zott: neki igazán elhihetik, hogy nem az, hiszen ő nap mint nap láthatta. Veszprém, 1996. január végén

Next

/
Thumbnails
Contents