Esztergom és Vidéke, 1996

1996-08-01 / 31-32. szám

1996. augusztus 1. Esztergom és Vidéke 7 Tetejetlen Fa - Ausztráliából Az ősi magyar mondavilágot kelti életre Huszár Ottó Ausztráliában élő festőművész kiállítása a Zöld Házban- A színpompás képek Arany Atyácskát, a Táltost, a gonosz Kalamónát, az Aranyszarvast és Emese Álmát idézik. A művészszel a kiállítás megnyitása kapcsán beszélgetett lapunk munkatársa. - Hogyan indult az életed? Honnan ered az Esztergommal való kapcsolati - Sárisápon laktunk. Az esztergomi bencés gimnáziumban kezdtem a középiskolát, majd tanítóképzőbe kerültem. Már apám és anyám is odajártak. Aháború végén a németek elvittek a hunyadistákVégtére is... az álmodozások egyazon törvényű részei múltunknak, mint a valójában megtörténtek köröttünk, bennünk és általunk. Persze irányíthatatlanok és ellenőrizhetetlenek, akár a kívülről indult változások, hiszen az erre„hivatást" érzők gondatlanul forgatják fel embertársaik életét, többnyire hívatlanul. így sem csekély előnyünkre lehet, ha kellemes emlékként őrizzük álmaink. Az ijesztőket, szorongást keltőket azonmód feledni kell. Ilyenekkel fölösen gazdagít a valóság maga. Teremt félelmet bőségesen. Hadd ne soroljam az elmúlt, akár jelen idejű, kivált a várható „történelmi lehetőségeket" -várja ugyan őket a fene. A személyes „élőkor" kiglancolt álmaiban mégiscsak jobban bízhatunk. A Széchenyi térről, a hivatalosságnak háttal kitekintve a szemközti sarkot Vörös József Fecskéhez címzett csemegeboltja uralta egy jellegtelen ház szegletén. Az őshonosok nyelve később is őrizte az egykori cég nevét. Mellette enyhén klasszicizáló épület nyújtotta át az enyészetnek omló, sárga vakolatát. Boltíves kapujától jobbra a Mikkcukrászdához néhány lépcső vezetett fel még az ajtaján túl is a villogó fényű pultok felé. Néhány asztalka hoz. Nem kérdezték, ki akar menni, ki nem. Aki megszökött, az se járt sokkal jobban: a másik oldalról az oroszok jöttek. Sziléziában kerültünk bevetésre, onnan Nürnbergbe gyalogoltunk. Ott voltam, mikor a várost porig bombázták. Amerikai hadifogságba kerültem, novemberre értem haza Ausztriából. Karácsonyra újra együtt volt a család: a bátyám és apám is megjöttek orosz hadifogságból. Visszakerültem a képzőbe; 46-ban képesítőztem. Áldott volt az az osztály, a szó szoros értelmében: Mindszenty hercegprímás megáldott bennünket. Békésre kerültem egy uradalmi tanya iskolájába. Még köves út se volt. 72 gyerek volt a kezem alatt. 51-ben 8 tanyasi iskola körzeti igazgatójává neveztek ki. Iskolát építettem, megszerveztem a tanítást. De akkor kitudódott a hunyadista múltam; ez ketté törte a tanári karrierem. Lábatlanra kerültem statisztikusnak. - Hogyan kerültél Ausztráliába? - 56-ban, Nagy Imre beszédét hallgatva már reméltük, végre másként lesz. De aztán jöttek az orosz tankok. Egy rendőr lakott fölöttünk; az oroszok lőni kezdték a háállt az ablakok vonalában azoknak, akik helyben kívánták magukba tömni (megenni, elfogyasztani, magukhoz venni stb.) a csillogó üvegfalak mögötti polcokról választott nyalánkságokat. A színhelynek önálló törzsköre alakult rendszerint, a törékeny összetartozások közös nyilatkozatait egybehangzó vélemények alapozták: az üvegfal túlsó felén ácsorgó, nőnemű nyalánkságok kü 11 emi értékeiről. A forgalom nagy volt, bellemiek felőli tájékozódásra alig maradt idő. De a mennyei (földi?) örömökben száj és szem egyként részesült, telente a bőr is, hiszen remekül fűtöttek a gesztenyepürék idején. Magam nem tartozhattam soha bármely ekkori szépségfaló szekta asztali gyülekezetéhez, túlontúl gyerek voltam még megalakulásuk idején. De irigykedően vizslattuk a fölsősök klánjait, és akár financiális alapokról sem tudtuk volna teljesíteni a „belépési nyilatkozat" szokásos és szükséges feltételeit. Majd felnődögelve lassanként titkos és balkézi hitestársnak álmodtam mindegyik ifjú hölgyet a fagylaltospult (látköröm eddig ért), akár az asztalkák körül. Közben ugyan semmi hoszszúnadrágos remény, hogy netán egyik is hasonló álmokat sződögelne körém. Abban a minutumban, amikor egy-egy kiszemelt érdeklőzunkat. Féltem, elkapnak: a gyárban én is kitettem néhány plakátot. Úgy döntöttünk, elég volt; kimegyünk. Egy régi barátom már a háború óta Ausztráliában élt, hozzá mentünk. - Nem szorult össze a szíved, hogy „örökre" elmész

1. - Akkor nem gondoltam erre; a család sorsa járt az eszemben. Már négy gyerekünk volt; milyen jövőt remélhettünk itthon? Pedig mindig nehéz távol lenni az otthontól. - Milyen volt az újrakezdési - Az első húsz év nehéz volt: csákánnyal-lapáttal kezdtem. Egy év múlva kiderült, hogy tüdőbajom van. A kórházban (ahol 14 hónapot töltöttem) megtanultam valamennyire angolul. Felgyógyulás után zenét tanítottam, hangszerrel kereskedtem, zongorát hangoltam - Honnan értettél ehhez? -Gyerekkorom óta zenéltem. A képzőben is tanultunk. -Hogyan lettél festői - Anyám - akit még gyerekkoromban elvesztettem - neve Ferenczy volt. Nem tudom, van-e vérségi kapcsolat; de én mindig úgy éreztem, hogy ez a név predesztinál a művészetre. A képzőben Kocsis Lajos volt a tanárunk; ő a Képződés feltűnővé érett a laza szövetségek bármely tagja iránt, felbomlott minden férfias entente cordiale. Mások holdudvarába sodródott az immár reménytelenül falók kara. Mint a politikában (mondhatnánk, ha mondhatnánk), bár korántsem annyira látványosan és tisztességtelenül. A cukrászati klánokban a felbomlás egy határozatlan önérdek ellenében történt rendszerint, a politikában így elképzelhetetlen ez. Az „átülések és újabb holdudvarok" formálódásának ellentétes iránya az önérdek körül folyamatosan tapasztalható. Még a főreálban tanultam Menenius Agrippa nevét, művészeti Főiskolára akart küldeni. De kellett a pénz, inkább dolgozni mentem. Aztán kinn, Ausztráliában, festőklubot alapítottam; a helyi katolikus iskola meghívott rajzot tanítani. Később képzőművészeti kurzust végeztem az egyetemen. 12 kiállításom volt már, Esztergomban ez a második. A világ négy tájáról származnak a mai ausztrálok: egyetértésben élnek itt szerbek és németek, angolok és japánok. Én mindig magyar voltam: mint a képeim is tanúsítják, az ősi magyar mondakincs, a magyarság-tudat oda is elkísért. Mint emlékezetes, kiszabadulás után Mindszenty beutazta a világot. Hozzánk, Ausztráliába is eljött. A Vas megyéből jöttek kis ünnepséget rendeztek a Bíboros Úr tiszteletére. Akkor végezte a lányom az ottani tanítóképzőt. Magammal vittem; Mindszenty őt is megáldotta. - Sokat jársz hazai - A rendszerváltás óta Esztergomba különösen szívesen jövök: volt osztálytársam, Török József aki annyit tett ezért a városért gyakran lát vendégül. Az ő házában itthon vagyok. Mióta magyar .útlevelem is van, úgy érzem magam, mint egy igazi magyar - „külföldi kiküldetésben"! H.P. akit az ekeszarv mellől hívtak konzulnak a szenátus tagjai. Remekül látta el hivatalát, „a gyomor és testrészek" kapcsolatának példázatát ő találta ki. „Szegényen halt meg s közköltségen temették el" - olvasom róla az ókori lexikonban Pecz Vilmos zárómondatát. Kései utódairól (gyanítom) csupán az utóbbi képzelhető, hiszen ,/z költségkímélés" személyessége még a látványos megtollasodások után, akár ,j?ost mortem" jelenvaló. Hát még az említett szándék az „ante mortem" virágzó ciklusaiban: amikor helyt fogva elsőül szavazzák meg saját javadalmaikat. B.F.