Esztergom és Vidéke, 1996
1996-07-18 / 29-30. szám
1996. július 243. Esztergom és Vidéke 11 Régész és Művészettörténész Vánd or gyűl és A régészet- és művészettörténet fővárosává alakult Esztergom július 4-6 között: itt tartotta a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat idei vándorgyűlését. Mint azt lapunk munkatársa Tóth Endrétől, a Társulat titkárától megtudta, hazánk egyik legrégebben működő szervezete ez, mely 1876 óta tömöríti a hivatásos szakembereket és érdeklődőket. A Vándorgyűlés minden évben más- és más megyének nyújt lehetőséget műkincseinek, kutatásainak bemutatására. A gyűlés első napjának színtere a zsinagógából átalakított Technika Háza volt. Fitz Jetw volt fehérvári múzeumigazgató, a Társulat elnökének köszöntője után a KomáromEsztergom megyei közgyűlés elnökének képviseletében Bárdos István nyitotta meg a tanácskozást. A megyei múzeumi szervezetet Horváth István megyei múzeumigazgató mutatta be. Délután szakelőadások keretében mutatkozott be a megye. Előbb Dobosi Viola, a Nemzeti Múzeum kutatója tartott előadást a vértesszőlősi, tatai, pilismaróti és esztergomi őskőkori leletekről. Ezután //. Kelemen Márta (Balassa Múzeum) számolt be a városunk területéről a közelmúltban előkerült kelta- és római kori leletekről. A város több pontján végzett kutatómunka szinte szenzáció-számba menő eredményt hozott: a (gyakran már félig kifosztott) sírokból díszes aranykincsek és faragott sírkövek kerültek elő. Solva, Iucundus leányának első századbeli sírköve már sok éve a város büszkesége. Különösen érdekes hát, hogy most megkerült Iucundus és feleségének kettős-alakos sírköve is! Crescens római katona Bajcsy-Zsilinszky u. 5-ben, építkezés közben feltárt egészalakos síremléke (melynek másolata az üzlet bejáratát díszíti) is a Balassa Múzeum gyűjteményét gazdagítja. Lázár Sarolta (Balassa Múzelucundus és családjának I. sz. végi római sírköve um) Esztergom-szentgyörgymezei ásatása kora-Árpád kori eleink mindennapi életébe nyújt betekintést. A program fénypontja llon'áth István múzeumigazgató előadása volt. Lenyűgöző érdekességű, legapróbb részleteiben is precíz és meggyőző erejű előadásában a/ esztergomi királyi, majd érseki palotával kapcsolatos negyedszázados kutatásainak eredményeit tette közzé. Valamennyiünk számára fontos téma ez: nincs olyan esztergomi, aki nem tekintené szívügyének, mi történik a Várral. Horváth István előadása nyomán szinte krónikási pontosággal tárult elénk a Palota építéstörténete. Különösen a régebben barokk kaszárnya-épületként ismert érseki palotával kapcsolatos eredmények keltettek feltűnést: a korabeli leírások, utazó-jelentések tartalmát a Vároldalban a közelmúltban végzett nagyméretű munkák során előkerült, bizonyító értékű leletanyaggal támasztotta alá. Az évek során elvégzett, legapróbb részletekig menő munka eredményeként ma szinte teljes bizonyossággal áll előttünk az Árpádkori palota és a Vitéz János érsek által épített díszterem, melynek még a török korban is csodajára jártak. A meglévő részletek cs leírások alapján akár az egész Palota rekonstruálható lehetne. Nehéz időket élünk; de egy eljövendő jobb korban talán lehetőség nyílik majd országunk, történelmünk, állami létünk e kiemelkedő emlékének helyreállítására. Urbach Zsuzsa (a Társulat alelnöke) meghatott hangon köszönte meg a város- és ország-szeretettől fűtött hangú nagyszerű előadást és a találkozó megszervezését. Ezután a fiatal Kiss Etele tartott a Keresztény Múzeum XII. sz.-i Kenetvivő Mária szobráról kissé terjengős előadást. Végezetül Mezey Alice, az Országos Műemléki Hivatal kutatója ismertette az Alkotmánybíróságnak szánt Sándorpalotában jelenleg is folyó kutatás eredményeit. Másnap a Balassa Múzeumban látható „Templomok és kolostorok a középkori Esztergomban" című kiállítást tekintették meg a résztvevők, majd a Prímási Palotába vonultak, a Magyarország és a Szentszék ezeréves kapcsolatát bemutató kiállításra. Itt Hegedűs András levéltáros, a Keresztény Múzeumban pedig Kontsek Ildikó művészettörténész fogadta a jeles látogatókat. A régi olasz képek világába Tátrai Vilmos, a Szépművészeti Múzeum kutatója nyújtott betekintést. Kollégája, Urbach Zsuzsa pedig detektív-regény izgalmasságával vetekedő nyomozásáról számolt be, melyet egy, a múzeum gyűjteményébe nemrég került németalföldi képpel kapcsolatban Fitz Jenő, a Társulat elnöke köszönti a részvevőket Következő lapszámunk augusztus l-jén jelenik meg! végzett. Délután a Vármúzeumban bizonyosodhadtak meg a látogatók Horváth István előző napi állításairól, majd a Kincstárat és a Bazilikát tekintették meg Cséfalvay Pál (Keresztény Múzeum) és Szilágyi András (Iparművészeti Múzeum) vezetésével. Utolsó nap a dömösi prépostVárszínházi esték Jézus Krisztus Szupersztár A darabot még a hetvenes évek elején Andrew Webber és Tim Rice írta. A világsiker nem kerülte cl Magyarországot, sőt Esztergomot sem: 1993-ban teljes terjedelemben került színre a Bazilika melletti téren. Az idei előadást a volt Rock Színház művészei énekelték oratórikus formában - egyes részeket kiemelve és összekötve. Jézus szerepében hitelesen - ki tudja hányadszor az elmúlt 10 év alatt?! - Sasvári Sándor, Júdás alakjában Makrai Pál alakított maradandót. Mária Magdolna szerepét sikerrel énekelte Sz. Nagy Ildikó. Előttünk, a nézők előtt jelképes öltözetben jeleneden meg az evangéliumi dráma. Lélekben végbemenő, szavakban és dallamokban kifejezett dráma tárul elénk. A végsőkig kiélezett összeütközés először Krisztus lelkében zajlik - „teljesítsd be Ura/n, míg meg nem gondolom magam" -, mélylélektani konfliktus. A nemegyszer áldozatra is képtelen apostolok kétkedő gondolatai eljutnak a valóságos összeütközésig, ami Jézus és Júdás egymásra feleléseiben ölt testet. A nézők lelkében is visszacsengő drámai hangsúlyt tompítja Mária Magdolna hitelesen mély Jézus-szeretete. Majd - a kínzatás és kínhalál beteljesítése után - a megrémült tanítványok ajkán mindannyiunk kétkedése hangzik: „ Válaszolj Szupersztár, áldozat volt-e a kínhalál?" „Jézusunk mondjad el, hol keressünk, ha már nem leszel?!" A válasz a keresztény ember számára egyértelmű, a nem vallásos embernek jelzés értékű, megsághoz, a pilisszentléleki pálos kolostor romjaihoz vezetett az autóbusz-út. A Millecentenáriumi Vándorgyűlés utolsó aktusa a pálos rend Boldog Özséb alapította klastrompusztai anyakolostora mellett, a hangulatos Kakukk-panzióban elköltött ebéd volt. Horváthy Péter töltve esztétikai és morális tartalommal. Azt meséld el, Pista! Páratlan élményben volt részük az irodalmat kedvelő nézőknek július 12-én a szabadtéri színpadon. Mikrofon nélkül, reflektorfényben mondta el monológját Mácsai Pál Örkény István életéről. (A szöveget a halála után megjelent Levelek egy percben című kiadásból válogatta Bereményi Géza és Mácsai Pál.) Mácsai hitelesen közvetítette Örkény életrajzi vallomását minden Örkényi attitűddel együtt. Humoros szövegkörnyezetben tárult elénk az író kétarcúsága, kettős látása, mely születésétől haláláig kísérte végig életét. Örkény István a színészben őszintén vall számlázásáról, házasságáról, a háború testet és lelket nyomorító tragikumáról. Úgy gondolom, a nekrológban választ kapunk erre a kérdésre is! „És olyan erőhatalom van-e, mely az emberrel az utolsó morzsáig megetethetné ember voltát?" Mint munkaszolgálatos túlélte a háborút, szemben a 60 ezer elpusztult sorstársával. Adósuk vagyok, mert túléltem! - hirdette. Éppen ott tanulta meg ezt az igazságot, mely a jelenkor nagy hiánya: „Amit az ember a másiknak adhat: a szolidaritás." Hogyan élte meg Örkény, aki 1956-igjiárttag volt, az elhallgattatás időszakát? A kis dolgokban engedett, hogy a nagyokban ne kelljen engednie. Sokat betegeskedett. Az életnek azért van értelme, mert a végén meghalunk vallotta. Fölkészült a halálra, várta: „Kérem, ne maradjon utánam gyász! Isten Veletek!" Elment, de úgy éreztük ezen az estén, a színészben feltámadt. M-K.L.
