Esztergom és Vidéke, 1996

1996-01-18 / 3. szám

1996. január 18. Esztergom és Vidéke AWWWHA 5 "És el nem űzhet innen keserűség, végzet haragja, semmi hatalom. Kemény paranccsal ideköt a hűség: jóban vagy rosszban, mindig szabadon, magunk törvényét vallva, senki másét, s ha körülöttünk akár egy világ ég, óvni magunkban s híven adni át a fiainknak ezt a kis hazát." (Rónay Görgy: Tavasz elé) .)4WWÜ4ÜMM4M4ÖMÜÍW Nyughatatlan ember. Más nyugdíjas otthon olvasgatja az újságokat, nézi a tévét, néha sétálgat vagy kapargál a kertjében. 0 jönmegy, intézkedik, vitatkozik, nincs egy perc nyugta. Ott van a képviselő-testületben, a Kulturális, Idegenforgalmi és Sport Bizottságban, a Hegyközség választmányában, a Gazdakörben, a Rákóczi Szövetségben, a Testnevelő Tanárok Egyesületében, és még ki tudja hány helyen, ahol tenni, segíteni lehet valamit. A karácsonyi ünnepek táján köszönő levelet kapott a Rákóczi Szövetségtől. Büszkén mutogatja. (Csekély, de jóleső viszonzás a sok önzetlen munkáért.) Néhány kiragadott sor a levélből: „... az év végén szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik a ... Tisza-forrásvidékéről, valamint Szlovákiából és a Délvidékről meghívott gyermekek hagyományos Anyanyelvi Táborát bármi módon segítették..." „... mindig akadtak olyan segítőkész emberek, akik az ügy mellé állva lendületet adtak munkánknak..." a tapasztalatok azt mutatják, hogy a jövőben is bátran belevághatunk egy-egy nehezebb feladatba, mert a nemes ügy támogatóira mindig számíthatunk." —Hogyan kerültél ebbe a szervezetbe? - érdeklődöm Török Józseftől, akihez több jnint negyvenéves barátság köt. SŐkéségesen mesél.: — Három éve már, hogy a Rákóczi Szövetség először hozott idegen országokban élő magyar gyerekeket a Kolping-pályára. Főleg Kárpátaljáról jöttek. Senki sem kért rá, de mikor megláttam őket, s beszélgettem velük, nem tudtam megállni, hogy ne segítsek. Aztán következett a '94-es, majd a '95-ös táboroztatás. Minimális anyagi fedezettel vágtunk bele. A zöldséges dinnyét, a pék kenyeret, a hentes húst, kolbászt, szalonnát adott, az iskolák könyveket, a magánszemélyek ruhákat adományoztak. S ezek a gyerekek nagyon hálásak voltak, feledhetetlen élményük volt az itt töltött időszak. Most is fülembe csengenek egy kis tízéves Fiú szavai: „Bácsi kérem, itt olyan jó emberek laknak!" — Mindenki segített nektek? — Többnyire igen. És nem is a gazdag, jómódú réteg volt a legadakozóbb, hanem az egyszerű emberek. Ok talán jobban meg tudják érteni ezeknek a gyerekeknek a helyzetét. Volt aztán olyan is, aki azt kérdezte, hogy miért nem a magyar gyerekeket segítem inkább. De hát ezek is magyarok! Sőt, nekik a magyarság többet jelent, mint a mi gyermekeinknek... El nem tudod képzelni, milyen körülmények között élnek az ukrajnai magyarok! Üresek a boltok, nincs élelem, nincs ruha, nincs magyarnyelvű könyv, az iskolákban nincs füzet, nincs kréta. Saját szememmel láttam, hogy nedves agyaggal írtak a táblára. —Tudom, hogy többször is jártál Kárpátalján. Es sohasem mentél üres kézzel. tünk ki Ukrajnába. Persze ott is van szervezet, amelyik segít az elosztásban. Ilyen például a Petőfi Sándor Anyanyelvi Klub Rahón, melynek Bilics Éva a vezetője. Vele 1993 óta levelezem, de kapok leveleket - főleg köszönő, hálálkodó sorokat - másoktól is. Az a legszebb az egészben, hogy bár a maségem... megmenteni a hazai törvényeket, felsegíteni a nyomorultakat, megszabadítani a szülőteleneket... az elviselhetetlen igától, amit a jog és méltányosság ellenére raktak rájuk." — Ugye, szép idézet? - mereng el barátom. — Látod, én is kötelességemnek érzem, hogy segítsek, ahol és ahogy tudok... írd meg, hogy köszönöm mindazt a támogatást, amit az esztergomiak részéről tapasztaltami Hadd tolmácsoljam a szövetség elismerését is, és mindennek előtt a kinti magyarok háláját. És kérem, hogy továbbra is segítsék őket. Minden lakásban akad nélkülözhető könyv, írószer, kinőtt vagy megúnt ruha, ami odakint nagy kincs lenne. — Hova forduljon, aki segíteni akar? — Megkereshet engem is, de jobb, a ha dr. Horváth Istvánhoz fordul, ugyanis nála a múzeumban van egy helyiség a raktározásra. Az iskolák is szívesen segítenek az adományok összegyűjtésében. — További terveid? — Folytatom. Ezt a munkát nem lehet abbahagyni. Begyűjtjük, osztályozzuk, csomagoljuk az adományokat. Nyárra újabb csoportot várunk, nemcsak Kárpátaljáról, de a volt Jugoszlávia magyarlakta vidékeiről is, ahol ugyancsak elkel a segítség... Tudod, idejönnek ezek a gyerekek, itt etetjük, itatjuk, felruházzuk, olykor gyógyítjuk is őket, megismerik a mi életünket, aztán hazamennek, és elmesélik, milyen szép ez az Esztergom, milyen jó emberek élnek itt.. Hát kell ennek a városnak ennél jobb propaganda?!... Igazad van, Jóska bátyám!... A jó Isten adjon neked ehhez a munkához még sokáig testi és lelki erőt, jó egészséget! Szánthó Barna ...és Jóska bácsi segít —1993 óta rengeteg adományt gyűjtöttünk. Könyveket, írószereket, ruhaféléket, gyógyszert és élelmiszert. Dr. Horváth István, a Balassa Múzeum igazgatója volt ebben a munkában a legnagyobb segítségem. O, mint a Rákóczi Szövetség helyi szervezetének vezetője, megszervezte az adományok raktározását, beszerezte a szükséges engedélyeket, teherautókat biztosított. Nélküle nehezen ment volna ez a munka. Rengeteg holmit gyűjtöttek az iskolák is. — Gondolom, nagy volt az öröm, mikor megjelentetek ott tömött teherautókkal. — Azt el nem tudod képzelni! Könnyeztek, simogatták a kezünket. Eddig négy szállítmányt vitgyaroknak viszük az ajándékokat, odakint az elosztásnál senki sem tesz különbséget magyar és ukrán között. Jó érzés kapni, de adni is. Ha láttad volna azokat az örömtől sugárzó arcokat...! — Említetted, hogy ennek az akció-sorozatnak - nemcsak itt, de az egész országban - a Rákóczi Szövetség a motorja. Jómagam a szlovákiai magyar értelmiség egyik hangulatos szabadtéri összejövetelén találkoztam velük. Az ottaniak is sokra becsülik tevékenységüket. — Én a múlt év nyarán léptem be a szövetségbe. Nézd, itt az igazolványom. Forgatom az egyszerű, keménypapírból készült lapot. Rajta egy Rákóczi idézet: „KötelesEgy újabb csepp a magyarság tengerében? Városunkban is érezhető az az igény, hogy számtalan külföldi és több hazai nagyváros után Esztergomban is megalakuljon a Magyarok Világszövetségének helyi szervezete. A világszervezet feladatköre széles: az összmagyarság sorsát kíséri Figyelemmel, segítséget, közreműködést nyújt a nagyvilágban szétszóródott honfitársaink számára. Köztudott, országunk igen nehéz helyzetben van. Nemzetünk állandó fogyását, apadását tapasztalhatjuk már hosszabb ideje. Gazdaságilag kívül-belül el vagyunk adósodva, termelési kapacitásunk messze nincs kihasználva, jelentős az infláció, de a munkanélküliség is. Az elszegényedők tábora nőttön-nő, hiányzik a bizakodás, a jövőbe vetett hit Az államhatalom és a pártok is próbálkoznak ugyan a mindinkább súlyosodó bajok megoldásával, de eddig kevés eredménnyel. Honnan remélhetjük a fényt, a megvilágosodást? Nehézségeink leküzdéséhez megbízható felismeréseket, de útmutatást is már csak a különböző pártok, világnézetek fölötti szervezetektől várhatunk. A Magyarok Világszövetsége ilyen szervezet, melyben hiánytalanul meg lehet a bizalmunk. De ez kevés: saját hozzájárulásunk, a munkában való részvételünk is szükséges. Ezért határoztuk el, hogy megalakítjuk a helyi szervezetet. Szándékunkkal a Világszövetség vezetősége is egyetért, és támogatásáról biztosított bennünket. Az alakulás időpontját és helyét a megfelelő időben közzétesszük minden rendelkezésre álló eszközzel. Várjuk Esztergom polgárainak érdeklődését és alakuló gyűlésünkön való megjelenését. Dr. Komáromi Szilveszter