Esztergom és Vidéke, 1996

1996-05-30 / 22. szám

ID O-MU-HELY Maier-Kránitz László Az utolsó Abban az időben már csak nyolcan voltak magyarok, azok közül, akik magyarnak vallották magukat. Nem négyen, hanem kétszer annyian. Ez önmagában is elgondolkodtató. Nagy és szép szám. Lehetőség a változatosságra. Akadtak köztük, akiket így hívtak: Sípos. Négyen voltak: Sípos I., Sípos II., Sípos III., Sípos IV. Mások úgy emlékeztek, hogy az ő nevük pedig Szabó volt valamikor. Hogy miért? Azt maguk sem tudták. A ruha le volt szakadva róluk, ami koránstsem baj üyen nagy kánikulában. A meggy-érés időszaka volt. Mindnyájan kéjes örömmel gondoltak a lakmározásra. Sípos I. felvetette, hogy alakítsanak csoportot, mert nyolcan mégsem mehetnek nyolcfelé, ha már ilyen szépen együtt maradtak. Házasodásra nem gondoltak, mert nőket egyáltalán nem láttak maguk körül. Szabó I. úgy emlékezett apja szavaira, mint valami rossz emlékre: - Te is itt hagysz engem, te büdös kurva! Minden nő messzire költözött, oda, ahol a meggy és az akácfákon kívül más is található. Azt mondták, ott sokkal szebb és könnyebb az élet. Ók, Síposok és Szabók egyáltalán nem kívánkoztak el más vidékre. Sípos II. úgy emlékezett, hogy ők mindahányan valamilyen intézetből kerültek ide a meggyfák alá. A csoportalakítás gondolata mindenkinek tetszett, de a megvalósítás nem ment könnyen. Vita támadt közöttük, hogy a valamikori brigádmozgalomhoz csatlakozzanak, vagy munkaközösséget hozzanak létre? Végül hosszas huzavona után úgy döntöttek, hogy a jövedelmezőbbet választják. így két munkaközösség mellett voksoltak. Mégpedig cserépszavazással, mert ez jól hangzik. így mondta Szabó II., aki még nem felejtett el olvasni. Ez a képessége különccé tette, egész nap a meggyfák tövében olvasott. Előfordult, hogy csillogó szemmel felkiáltott. Csak egy-egy szó erejéig, mert a mondatalkotás kissé nehezére esett minduntalan belezavarodott. így olykor egy-egy nemesen csengő szó hagyta el a száját demokrácia! munkaebéd! reprivatizáció! (Ez utóbbiba csaknem beletört a nyelve, de végül kibetűzte.) Ragyogó arccal nézett szét társain, de azok oda se figyeltek. Sokkal fontosabb dologgal voltak elfoglalva: hogyan szüreteljék le a meggyet? Ugyebár nem ugorhatnak csak úgy neki a fának! A fára mászás különben is majomszokás, de legalább is gyerekes dolog, amiből ők már régen kinőttek. Sípos Hl. felvetette, hogy a megalakult két munkaközösség számára írjanak ki versenyfelhívást. (Helyesebben: mondjanak ki, mert írni senki sem tudott Hej pedig, nem így volt ez hajdanán!) Az ötlet mindenkinek nagyon tetszett. Versenyezni fognak. De hogyan döntsék el, melyik csapat győz? Nevet kell adni a munkaközösségnek! Akkor egy meggymag Szabó IV. fejére esett jelezve ezzel, hogy fejreesett és azt is, hogy megérett a meggy. Szabó IV. mindjárt fel akart mászni a fára, de a többiek visszahúzták. Leráncigálták róla még a nadrágot is. így állt ott szegény Szabó IV., ami viszont senkit sem zavart mert félnótásnak tartották. Szabó I., akiben volt ambíció, eldöntötte, hogy őróla kell elnevezni a csoportot, mert ez a név mégis csak jobban cseng, mint a Sípos vagy bármi más, és könnyebb is kimondani. meggy mag In memóriám Örkény István A Síposok hevesen tütakoztak, de a Szabók csatlakoztak hozzá, és az első csoport megalakult. A Szabók boldogok voltak, különösen Szabó IV., mert a meggy időközben erősen kezdett potyogni és ő minden szemet fölszedegetett. A többiek rá sem hederítettek, gondolván, teljesen rendjénvaló, hogy az ilyen félnótás földről egyen. A Szabó- munkaközösség mintájára a Síposok is megalakították saját csoportjukat Sípos néven, mert jobb ötletük nem volt sőt egyáltalán nem volt ötletük. Szabó IV. félre sem fordulva megpróbált felmászni a fára, de a Sípos-csoport megakadályozta. Kicsin múlt hogy meg nem verték. Micsoda dolog az, hogy a Szabók állva a fa alacsony ágairól szüretelnek, míg nekik a veszélyes rész jut?! Ebből megint vita támadt. A meggy közben potyogottpotyogott. Szabó IV. meg sem mukkant úgy jóllakott. A vita hevében Sípos III. azt is felvetette, hogy ő csak nappal hajlandó szedni a meggyet mert éjszaka olyan rosszul lát mint a kutya, és a holdvilágnál szédülni is szokott. Szabó II., akiről tudvalevő, hogy olvasni is tudott, rögtön közbevágott hogy ő egy régi könyvben azt olvasta, miszerint az éjszakai munkáért különjuttatás, ún. pótlék jár. Ha ez igaz, az éjszakai csoport kapjon kétszer annyit mint a nappali. A többiek morogtak. Nem szóltak, mert amit Szabó II. mondott, olyan jól hangzott, hogy ők ennél okosabbat úgy sem tudtak volna mondani. Akinek pedig kevés a sütnivalója, ne süssön, mondták egykor az öregek, s erre mindannyian emlékeztek. Szabó IV. már sokszorosan jóllakott, amikor mindenben sikerült megegyezniük. Mind a két munkacsoport ugyanarról a fáról, ugyanabban az időben szedi a meggyet. Párban dolgoznak a következőképpen: a fa alatt áll egy Sípos és egy Szabó. A fa legalsó ágainál jobbra-balra egy-egy Szabó és Sípos. Fent és oldalt ugyanígy. Akik fent dolgoznak, veszélyességi pótlékot kapnak. Ugyanakkor a két munkaközösség egymást is ellenőrizheti. Arra sincs szükség, hogy a régi szokást követve munka közben fütyürésszenek, hiszen minden nehézség nélkül egymás szájába láthatnak. Szabó IV. kijelentette, hogy ő nem mászik fel a fára. Ráhagyták. Bolond lukból, bolond szél fúj! - mondták. Mire felkapaszkodtak a fára, minden meggy lehullott Az utolsó meggymagot odalenn a bolondos Szabó IV. köpte ki a szájából. Jó messzire repült idővel talán még egy meggyfa lesz belőle. Nyoma nincs valóságos tavasznak. Március 14-e, este van, valami jelet adhatna, valami biztatót ideinthetne nekünk, szegény gyalogmagyaroknak, akik a családi költségvetés és a téli ruházat amortizációja közti küzdelemben őrlődünk és őrlődünk, és veszítünk természetesen. Úgy néz ki, ma már elegendő egy be nem kalkulált cipő + egy túlerőltetett kabátcippzár javítása, hogy megbolonduljon a korábban úgy ahogy végigkalkulálható hónap. Helyette és helyette mi van? Langy tavaszi napsütés helyett Torgyán van. Torgyánban bömbölve, bőgve ébred a tavasz. Majd ő megmenti a nyomorúságba tiport országot a férgek rágásától, a keselyűkarmokból. Vicces volna, ha az Első Kisgazda, akinek egyetlen gondja a hatalom - nem jó: a HATALOM -, megszerzése, segíthetne mirajtunk, akik magunkon nem tudtunk segíteni, annak Onagy Zoltán Nap. 19. Ébredő magyarok tavasza ellenére nem, hogy pontosan tudtuk, vagy ha nem is tudtuk, tudhattuk volna, mi következik. (márc.14.) össztűz a Kisgazdára. Már tizenötödikén érezhető volt, túllőtt a célon. A kormányváltó beszéddel besokallt Azt hiszem kiprovokálta, hogy a sajtó nagyágyúi, akik eddig teli szájjal röhögték a parlamenti pojácát a Bohócot akik abban versenyeztek a tegnapi napig, ki ötöl ki jobb, húzósabb sútkát, ki veszi hülyébbre a palit ráböbbentek, szórakozásukkal valós veszéllyé tették őt Amikor a sajtó úgy érzi, felbukkant valaki, aki nyakára teszi a kést, ráveti magát Csurka igazi kálváriája is a két választás közti második esztendőben kezdődött Utolsó kormánypárti mondata így hangzott Ha nem úgy dolgozik a sajtó, a TV és a MR, ahogyan elvárjuk tőle, menjen be két rendőr, és hozza ki a főszerkesztőt. Ettől a perctől volt ő minden. Zsírtáltos, 28 milliós tégla, Aczél elvtárs liblingje, Raszputyin ügynök, csak zseniális drámaíró nem. Az akkori össztűzből, annak koncentráltságából tudni lehetett Csurkának vége. Az MDF - Csurka eredeti fészke - többek között azzal veszített ilyen elképesztő arányban a94-es választásokon, hogy híre ment egy, a Sajtóközpontjukban pöffeszkedő feliratnak: Ha meglátsz egy újságírót, vágd pofán. Ha te nem is tudod, miért adod, ő biztosan tudja, miért kapta. Ügyes, nem? Ilyen apróságokon is múlik a világ dicsősége: Antall miniszterelnök nemigen bírta az újságírók pofáját, ami nem csoda persze, és valaki ezzel a szöveggel, ott a központban, kegyeibe szeretett volna férkőzni. Azt nem tudni, sikerült-e, de az eredmény mára történelem. Az egyetlen hiteles Kisgazda, aki tette a flik-flakokat az égen, föl nem ért hozzá semmiféle szó, nem mérte fel a pillanatnyi légköri viszonyokat a szeleket légörvényeket és elvitte őt, hogy Istennek képzeli magát tévedhetetlennek, kicsúszott alóla a gép. A forduló a vizesnyolcas alsó ívéből nem tudja majd kivenni. Ma vasárnap van, éppen vége A Hétnek. Negyedik napja dörög a zárótűz, védelmezi London dokkjait Mindenki megszólalt És ez - nyilván - a csendes kezdet

1 Ha rámásznak, ha össze akarják törni, összetörik, (márc.17.) (Folytatás a 8. oldalon)