Esztergom és Vidéke, 1996

1996-05-30 / 22. szám

VI. • :>#;IDO-MU-HELY ;• ••11996.^ A Szent Imre (Folytatás az 5. oldalról) így adódott, hogy ezután kívülről kaptunk számtantanárokat. Először Fütty Imre paptanárt a tanítóképzőből. Pap létére elég katonás személyiség volt, a számtant is meglehetősen keményen kezelte. És kevéssé didaktikusán. Utána Gonda Celesztin atya jött a bencésektől. Ő vidámabb hangulatban igyekezett közvetíteni a matézist A Pythagoras-tételt például dalban tanította a következőképpen: ,A-szór a az a négyzet, kisangyalom; b-szer b az b négyzet kisangyalom; a kettőnek összege Pythagoras tétele kisangyalom." így telt-múlt az idő, mígnen Esztergomba is megérkezett a háború. Utána az a hallatlan szerencse érte osztályunkat hogy Sárgái tanár úr vette át a számtant és a fizikát, sőt ő lett osztályfőnökünk is. Ezt én mindmáig életem és sorsom egyik, ha nem a legnagyobb ajándékának tekintem. Miért? Ezt 1993-ban elmondtam Hajdú Bandinak, s ő azt mondta, igazam van. Ugyanis: Sárgái tanár úr kitűnően tanított. Remek didaktikai érzékkel tudta közvetíteni a hetedik és nyolcadik osztályos matematika és fizika legbonyolultabb tételeit is. Ekkor láttuk igazán, mit vesztettünk az előző években. Ezenkívül Sárgái tanár úr nevelőnek is kiváló volt Sosem verekedett. Nemcsak, hogy soha nem ütött meg senkit, még hozzá sem ért egy tanulóhoz sem soha. Sőt nem is kiabált Olyan halkan beszélt hogy csendben kellett lennünk, hogy halljuk, mit mond. Ez taktikának is jó volt. S mindemögött ott állt az emberi példaadás, a példamutató ember. Megegyeztünk Hajdú Bandival, hogy Sárgái tanár úrban minden megvolt Mint Bandi mondta, komplett volt Méghozzá magas fokon, tettem hozzá Az osztály legjobb matematikusa Szennovitz Dezső volt A háború után került hozzánk. Előtte a budapesti fasori evangélikus gimnáziumba járt 1944 őszén szülei és kishúga Sopronban bombatámadás következtében meghaltak. Dezső azért maradt életben, mert mellhártyagyulladással kórházban feküdt és a kórházat véletlenül nem találták el a Liberátorok. Dezső anyai nagyapja, Grósz István nyugalmazott bányaigazgató és bányafőtanácsos ekkor Esztergomban élt. Ó vette magához az árva fiút és íratta be a Szent Imre Gimnázium VII. osztályába. Dezső született matematikai tehetség volt, A legkacifántosabb szöveges példát is pillanatok alatt meg tudta oldani. Azt is, amit senki más. Egy délután Giacinto Mikiéknél törtük a fejünket négyen a házi feladati példán. Négy órán keresztül nem jutottunk zöld ágra. Ekkor megérkezett Dezső. Bepillantott a szövegbe, papírt és ceruzát vett elő, és percek alatt megoldotta a példát Kiváló villamosmérnök lett belőle. Sajnos, több mint tíz éve meghalt. (Lapunk köv. számában folytatjuk!) Végtére is... - mindenkinek joga, hogy belső zsebében, kézitáskájában vagy éppen menedzserkofferében (számzár és lánc a fül csillogása alatt) hordozza a hosszabb-rövidebb marsallbotot Napóleoni és nem csekély eredmény ez századok óta már. Lehetőség, hogy megvillogtassa, netalán meg-megsuhintsa olykor, legkivált az időnkénti előzetes mozgolódások és hercehurcák idején. Közpénzből természetesen, a villogtatónak semmibe sem kerül. Ha vesztésre sikerült az ütközet megismételhető, a csatatéren még takarítani se szükséges talán, nem is lenne mit a modern gyakorlat szerint Úgy hírlik, apostolaival Jézus is közadományokból élt, csak éppen a legszerényebb körülmények között. Bár bennem már elemista koromban feszengett: miért épp az iskárióti lett a (miért épp 13 tagú) közösség pénztárosa? Az adógaras előteremtése lehetetlenné lett a nagyszerű Mester borzalmas halála után, és maradt-e a közösben valami egyáltalán? Felosztatott-e, ha volt amikor az apostolok szétszéledtek a világtájak felé? Ezúttal megint (öregkori átok) egy nem éppen régi történet bukkant fel bennem a vadvizes homályból. Talán mindinkább élő tanulságai miatt amelyek következményeit a saját bőrünkön tapasztaljuk. Figyelmeztetőnek aligha szánnám, hiszen annyira belefáradtunk és belefásultunk már a középkori gyakorlat tanulságaiba, hogy lassanként oda se figyelünk. Megmosolyogjuk a nagyotmondókat legyintve lépünk tovább. Jókívánságnak és ígéretnek már-már a köszönés sem tekinthető. Itt láttam vagy másutt erre csak homályosan emlékszem. De a tartozékaira pontosan, mert gyermekkorom egyik oly kedves képét idézte fel. Amikor egy-egy vándorló késfenő mester („Olló is jöhet!") megállt az utca házai előtt, két kerekű taligáját rögzítette, és a környék lakóinak hangos szóval felajánlotta szolgálatait Kapott megbízást rendszerint, hasznos munkát végzett olcsón, míg a harmadik kerékkel működő, lábítós kövét működtette, kerek szemekkel állták körbe a házak gyermekei. A szomszédból Szeibert Jóskával, átellenből Bányász Marcival tárgyaltuk értőn az eseményt Édesanyám olykor kiküldte a kenyérszelőt; ez volt akkor a legolcsóbb efféle szolgáltatás.(„Világgá készülőben" magam is beloptam a zsákba utóbb egy asztali köszörülő masinát) A napszítta mester vizet kért néha, inni vagy éppen a köve alá. Az eredményt tépett hajszálán mutatta fel: „európai színvonalú" lett, ma így mondanánk. Akkor csak úgy, hogy jól fog a kés, a kenyér vagy hús remekül szelhető. Ezt az emléket idézte bennem többször egy szenátorságra törekvő önjelölt Amikor utcai cugehőrjével a forgalmas térre állt, bár instrumentumán csupán nyomtatott „szóróanyag" tornyosult Nem volt lábító, sem lendkerék. A dobozból helyettük felmeredő két farúd kifeszített vásznán felirat: „Isten, Haza, Család!" Akár egy moziplakát bár lehet kettővel több felkiáltójel meredt az égre a szavak után. Az utcai önkortesnek az égiekhez és a hazához fűződő kapcsolatáról semmit sem tudtam, bár a családdal ápoltakról volt némi hallomatom. Feleségét elzavarta, iskolás korú gyermekeit szorította a házi és mezei munkákra egyaránt Úgy tudom, lelkészbarátom meg is kérdezte tőle, miért nem tett inkább kérdőjelet az utolsó hitvallás után. A választ elhallgatom, a hangerő elképzelhető. Szememben mégis ez tűnt a legőszintébb és legnyíltabb önkelletésnek eddigelé, akár egy pípsóval vetélkedőn. Meglepett utóbb, hogy a mezei arringatore célját (akkor még) nem érte el. Valójában csodálnunk kellene az ennyire feltárt talonnal kártyázó atyafit És persze tűnődöm sorsunkon azóta is, hiszen a parti megnyerésére ülnek asztalhoz a további játékosok. A nyereségéit, koncért - vesztésre senkisem „bazírozik". A megnyerés a nyereség feltétele. Csak mások körmönfontabban forgatják lapjaikat szemérmesebben és „árnyaltabban" blöffölnek, hiszen tudják, a győzelem után, az asztaltól felállva már behajthatatlanok a korábbi ígéretek. A játékban oly sokat a bank sem veszít csak éppen a megtollasodáshoz eléggé rövid az idő. Rajta hát! - hiszen a házigazda biztonságával vagy éppen védelme alatt játszhatnak az új partiban. Tudják, a talonban többnyire vaklap lapult A játékdemokrácia kódexei sérthetetlenek, akár a leglinkebb kibicnek is marad valami. Csak éppen a szobában lesz mind vastagabb a füst mégsem nyitják ki a jól záruló és lefüggönyözött ablakokat A partiba mások is beülhetnek, hasonló rátermettségűek egy-egy sorozat után: váltógazdagodás folyik. Hát ilyenek a játszmák manapság mindenfelé. Csupán a pakli frissül, és mindegyre ravaszabbul cinkelődnek az új lapok. Majd a játékszabályok módosulnak, igény és lehetőség szerint Akkor már inkább a vándorköszörűs. Ó nem ígért de maradéktalanul teljesített minden megbízatást. Az eredményt bőrén (szőrén) mutatta be. A filléres munka és a jó pohár víz méltó jutalma lett Dalolva léphetett tovább, és nekünk is maradt szelnivalónk. bé MAIER-KRANITZ LÁSZLÓ magyar-történelem szakos tanár, autodidakta festő nem egészen két esztendeje költözött városunkba. Pedagógusi-közművelői pályája HajdúBihar megyéből Gárdonyon, Székesfehérváron, Somogysádoa és Balatonlellén át kanyargott Esztergomba - majd mindenütt kiállításokkal. Városunkban a múlt év őszén mutatkozott be először festményeivel, azóta lapunknak is munkatársa. Verseit székesfehérvári tanárkodása Idején napilapok és az Új Ember is közölte, 1983-ban a Fejér megyei írók antológiájában is helyet kaptak, de első önálló versfüzeteinek (Szárnyatlan angyalok, Gólyaszárnyon) kiadásához tavaly nyáron Esztergomban találta meg a műpártoló támogatást. Ugyanennek köszönhetően most hét novellája jelent meg: Különös vizsgálat. Ötperces novellák. Kapható a Semper Serviens Kft. boltjában (Széchenyi tér 10.) és a városi könyvtárban. Köszönet a támogatóknak, köztük a Spori Prlnt Nyomdának. (A sajtóhibákért viszont kár.-) Következő oldalunkon a „ hétpróbás"füzet záródarabját közöljük (Az utolsó meggymag), amely már címével és ajánlásával is egyik mesterének, Örkény Istvánnak tiszteleg. ONAGY ZOLTÁN író, lapunknak tavaly óta állandó munkatársa, 1952-ben született Budapesten. Gyermek- és ifjúkorának nagy részét Nógrád megyében töltötte A középiskola után egy ideig nyomdász, jelenleg gázátadó. 1980 óta Esztergomban él. Megjelent kötetei: Út Erldanusba (1980), Vénusz beteg (1985), Vénuszszületik (1987), Balladák lányai (1993). Újabb novellái közül egy-egy a Tekintet 1-2^ illetve a Kortárs áprilisi számában olvasható. Szerelmi szófejtő dmü „ábécés könyvének" első kötete várhatóan a karácsonyi könyvvásár újdonsága lesz.