Esztergom és Vidéke, 1996

1996-05-30 / 22. szám

AZ ESZTERGOM ÉS VIDÉKE MELLÉKLETE 1996. L ÉVF. 2. SZÁM '"Tv . iC.6^ NAGYFALUSI TIBOR SZERKESZTESEBEN IDŐ-MÜ-HELY A TARTALOMBÓL Évzáróra, öregdiákok találkozóira ajánljuk emléktár-nyitó öszszeállításunkat a //. - VI. oldalakon. Vigovszky István fotókiállításáról legutóbbi számunkban adtunk hírt Most a tárlaton is szereplő müveiből villantunk fel néhányat címlapunkon, továbbá a VII. és VIII. oldalakon. Onagy Zoltán újabb Nap.(\ó)~ jával jelentkezik a VII. - VIII. oldalon. Emblémánk Kókay Krisztina műve: A VÁRHEGY (1992). A kisméretű ceruzarajz alapján időközben elkészült egy nagy falikárpit. Jó hír lenne, ha ez az alkotás a textilművész szülővárosában találná meg végleges helyét... HÍRÜNK AZ ORSZÁGBAN -VILÁGBAN Egyre gyarapodó választékunkban kevésbé jó, sőt rossz hírek is vannak; de ezeket most - ünnepi alkalmak sodrában -későbbre halasztjuk. Pünkösd múltával, ballagások után és előtt - közelednek a tanévzárók, ezekben a napokban kerül sor a millecentenárium első megyei nagyrendezvényére és nyílik az Ünnepi Könyvhét Szemelgessünk hát ezúttal csak a jó hírek közül: - miért is lennénk ünneprontók?... 1990 végén jelent meg (szerkesztésemben) az Esztergomi töredék című kötet: gyűjtemény Csoóri Sándor helyi „honfoglalásának" dokumentumaiból és olyan műveiből, amelyek ihletét ez a kötődés is táplálta. Jó hír, (amely a Hitel című folyóirat számaiból majd minden hónapban „kiolvasható"), hogy táplálja máig. Esztergom, a domboldali kis ház és kertjelenléte a költői életműben folyamatos maradt Menedék, amely erőt ad, kilátó, amely történelmi távlatra nyílik. Ahová az író, a Magyarok Világszövetségének elnöke vállalt feladatainak sűrűjéből, kényszerű politikai érdekharcok pusztaságából mindig hazatalál, hogy (egyik versének címével szólva) „a kert polgára" lehessen. És az ő ,kertje" - akárcsak Babitsé - „az egész táj": igazi idó-múhely... Ezt a verset legutóbbi kötete is tartalmazza (Hattyúkkal, ágyúiűzben, 1994.), amelyet lapunkban dr. Szállási Árpád ismertetett Nagyon jó hír, hogy az Ünnepi Könyvhétre a Kortárs kiadó újabb lírai gyűjteményét jelenteti meg. Címének - Hollók a párkányodon - forrása szintén „esztergomi" vers - „a határon túlra": mellékletünk élén olvasható. Először ezt is a Hitel közölte, tavaly szeptemberben, majd októberben a Nyugati Magyarság című folyóirat (szerkesztősége: Montreal-Budapest) idézett belőle egy részletet Világgá vitte hírünket a MVSZének Világlap címmel újjászületett havi folyóirata is. A szerkesztőbizottság ,/elkért tagjai" között ott van Csoóri Sándor is, és az első - áprilisi - számot ő nyitja egy vallomásos erdélyi emlékével, a magyarság-tudatról. A riportok sorát pedig Antall István - a mb. felelős szerkesztő számadása, sok színes képpel, Esztergomról, a mindenkori helyiek közös művéről. Nagyrészt a polgármesterünkkel készült inteijúxa alapozva, már a címben jó hírt ígér „A vesztes város nyerésre játszik"... Ahogy emberi létünk nem fogyatkozó rossz híreit a művészi formálás - egy versben vagy akár egy kopjafában - megörökíti: ez a „jóváírás" biztos nyereség. Mindnyájunk számára, akik Esztergomban vagy bárhol az országban-világban: „Magyarok térben és időben"... (Idézve a május 28-án Tatabányán megnyílt, mától városunkban folytatódó mülecentenáriumi rendezvény címét, amelynek fővédnökei: dr. Habsburg Ottó - és Csoóri Sándor.) N.T. Csoóri Sándor Vers a határon túlra Esztergomból Párkányra Mindennap látom azt a házat: házadat, innen a dombtetőről. Mindennap látom. Ablaka néha vakmerőn idevillan, mint eldobott tükördarab. Hirtelen arra gondolok: talán a hollók égnek ilyenkor párkányodon, a hollók, akik odaszálltak őrizni téged, vagy tán az Isten szeme, hogy hajnaltól estig tudjak rólad. Merthát a határ mindig! Merthát a lefektetett kések és kaszák! Merthát a kettéhasított Duna, amelyet föl kellene végre akasztani egy mészárszékben! Merthát a nyelved, a szavaid, az orgonáid a kimért hóhérok könyöke alatt! Merthát apád elveszett féllába az északra tartó marhavagonok vaspoklában! Ugye, még ma is hallod a szárnyas kerekeket? Azt kérdik egyre: lesz ház? lesz kenyér? lesz tuz, lesz haza? Aztán a csattanás: nem lesz semmi! Egy vándor szitakötő oldalaz felém lassan, mintha levelet hozna tőled. Vagy már ő is csak ripacskodik? Zöld, zöld körülötte minden: a bokrok, a fák, a dúcok, a kövek s a mögötte tolongó földi kísértetek arca is zöld.