Esztergom és Vidéke, 1996

1996-05-23 / 21. szám

1996. május 23. Esztergom és Vidéke ERTEKEINK ; Nyitott a Babits Mihály ; Emlékmúzeum Babits Mihály egykori előhe-; ; gyi kis háza és kertje - 1924-től -! i valóságos zarándokhely volt, mi-; ; vei Babitsot a magyar szellemi élet; : legkiválóbbjai keresték fel. Költők, j : írók, irodalmárok, történészek, szí-: ; nészek, festők s az esztergomi ba- i ; rátok egyaránt szívesen látott! ;vendégek voltak 1941. augusztus; :4-én bekövetkezett haláláig. 1960-ban az Országos Múem-; • léki Felügyelőség védetté nyilvání-1 : totta az épületet, Zolnay László és i : utóda Nagy Zoltán a Balassa Mú-; i zeum igazgatói elkészítették a re-; : konstrukciós terveket. A helyreállítás megtörtént.; i 1991-től - a költő halálának 50.; : évfordulójától - a ház felújított ál-; ; lapotban, kiállítással szolgál a; ; nagyközönség részére. Télen zárva volt az emlékmű-; ; zeum, de május elejétől újra kinyi-; ; tották. A Duo Dekor felújította az; ; eligazító táblákat, ifj. Szilas László ; ; gondnok naponta 11-17 óra között! ; - hétfő kivételével - várja a látoga-: i tókaL Évadzáró a Városi Szimfonikusoknál Vasárnap este a Dobó gimnázi­um aulájában tartotta évadzáró hangversenyét a Városi Szimfonikus Zenekar. A Beethoven-est sok zene­barátot vonzott, különösen a D-dúr hegedűverseny, mely az zenetudó­sok állítása szerint mindmáig a he­gedűirodalom legkiválóbb alkotása. A hangverseny előtt Rosta Béla, a szimfonikusok alapítványi elnöke köszönetet mondott mindazoknak, akik adományaikkal támogatják működésüket. Elsőként a 12 kontratáncot ját­szották, mely könnyed, dallamos zenéjével „feldobta" a közönséget. A kontratánc a 18. században kelet­kezett társastánc, ebből alakult ki később a francia négyes. A társas­táncok leghíresebb zenei feldolgo­zója Beethoven volt. A mű „elegáns" előadásáért a hallgatóság vastapssal jutalmazta a zenekart. Vincze Zsuzsa a Hegedűver­senyben nagy technikai felkészült­séggel, gyönyörűen szólaltatta meg a mű fennkölt szépségű részeit. A csúcs a harmadik tételben volt, ami­kor a rondó formában íródott részt a fiatal művésznő nagyszerűen átél­ve, vidám hangulatban tolmácsolta. A zenekar és a szólista remekül adta vissza a mű hangulatát „a balsorstól a csillagokig". A közönség hosszan­tartó tapssal ünnepelte a fiatal mű­vészt, aki Esztergomból indult s ma a fővárosban él. Az évadzárás utolsó darabjának jobbat nem is választhatott volna a zenekar, mint az ismert Sors-szim­fóniát. A négy hangból álló sors-mo­Sugár Galéria Vigovszky István fotóművész kiállítása Május 10-én délután szakmabeliek, művészetpártolók, érdeklődők jöttek el a Sugár Galériába Vigovszky István fotóművész kiállításának megnyitójára, ahol Kotz István iskolaigazgató köszöntötte a megjelenteket. Vigovszky Istvánt, az építészt sokan ismerik Esztergomban. 1930-ban született Kolozsváron, 1952 óta él városunkban, a fotóklub egyik alapítója volt. Tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának. Közel harminc önálló kiállítása volt szerte az ország­ban. Almássy László fotóművész a kiállítás megnyitóján a következőket mond­ta: „...Ez a kiállítás érthető nyelven szól hozzánk. Es ettől az érthető egy nyel­vűségtől könnyű lesz a szívünk, és a mai világban divatos soknyelvüségben talán utat találunk egymáshoz is... A fotókiállítás visszatérő témái a fejfák és sírkeresztek, melyek az elmú­lásnak, a halálnak állítanak emléket. A fejfa tulajdonképpen jel, hogy itt alussza álmát egy szeretett hozzátartozónk, és annak a szeretett személynek ez egy utolsó tárgya, amelyet a halál után megszemélyesítünk... Vigovszky István már rendelkezik azzal az életbölcsességgel, hogy tudja, az alkotások, a megvalósított gondolatok csak akkor értékesek, ha azokat megosztjuk másokkal is, de főleg a jövő nemzedékkel... Nem árulok el titkot, hogy most új feladatra készül, régen dédelgetett vágyát szerelné megvalósítani: kiadni a Kopjafák című könyvét. A tematikailag is gondosan összeállított anyag értékes részei a portrék. Sajnos nincs lehetőség arra, hogy képenként elemezzük őket, példaként hadd emeljem ki Katona István korondi keramikus népművész portréját, akinek arcából sugárzik a székely nép öntudata, elszántsága..." A41 nagyméretű fotóból álló kiállítás ma és holnap 8-18 óra között még megtekinthető. (P.) Orosz fém ikonok a Keresztény Múzeumban tivum végigvonul az első tételen, majd később is visszatér. Beethoven maga mondta: „így kopogtat a sors az ajtón." A második tételben híven tolmácsolta a zenekar a fájdalmas panasznak és a felemelő vigasznak az ellentétét. A harmadik tétel nyo­mott hangulatát az utolsó tétel fény­lő, győzelmi hangjai követték. Az est karnagya Reményi Károly volt. Vendégkórusok a Kanári-szigetekről és Párkányból Kedden este a Ferences temp­lomban hármas nemzetközi kórus­versenyt hallottunk a Kanári­szigetekről érkezett Coro de la Ora­tava, a párkányi Stilla Pectus és az esztergomi Balassa Bálint énekka­rok előadásában. A Coro de al Oratava népi öltö­zékben remek hangulatú műsort adott, vezényelt Carlos Alfonso Ced­res. A Sülla Pectus kamarakórust már jól ismerik Esztergomban, Papp Ka­talin karnagy vezetésével most is szép és vidám műsort állítottak össze. A nyári Kodály emlékhangversenyre készülő B alassa B álint Vegyeskar igé­nyes műveket énekelt Reményi Ká­roly vezetésével. Vidám műsort adott az ehingeni Liedertafel vegyeskar Szombaton este három részből álló vidám koncertet adott Ehingen testvérváros 1932-ben alakult ve­gyeskara. A vendégeket Reményi Károly zeneigazgató köszöntötte, majd a Balassa kórus adott rövid koncertet. Ezután Rudolf Schleker zenekari elnök mutatta be az ehin­geni kórust, melynek 80 énekeséből most 60-an látogattak el Esztergom­ba. Műsorukban a németországi ro­mantikus muzsika szerzői közül Mendelshon, Schumann és Schu­bert dalait hallhattuk. A második részben a jelenkor szerzői közül Hans Baumann, Hemz Lau, Jürgén Bendig és Bárdos Lajos egy-egy szerzeményét adták elő. Befejezés­ként nemzetközi népdalcsokrot hallhattunk magyar, görög, izraeli, szlovák, svéd és lotharingiai gyűjté­sekből. Helmut Steeger karmester vidám hangulata gyorsan átragadt az énekesekre, később a közönségre is. Műsorszámaikat többször visz­szatapsolták. Rudolf Schleker és Villy Reichle alelnök ehingeni szereplésre hívta meg a Balassa kórust, akik a meghí­vást köszönettel el is fogadták. Dr. Könözsy László polgármes­ter pénteken délelőtt a Városháza nagytermében fogadta a testvérvá­rosi küldöttséget. Az énekkar ott is dallal köszöntötte a polgármestert, majd a kórus vezetői 1000 márkás támogatást adtak át a Egészségügyi Gyermekotthon javára. A német vendégek négy napot töltöttek hazánkban, Esztergomon kívül Visegrádon, a Dunakanyarban és a fővárosban is jártak. A szombat­esti forró hangulatú koncert után több órán át voltak együtt a balassá­sokkal: közös énekléssel, barátko­zással gyorsan és kellemesen telt az idő. Viszontlátásra Ehingenben! ­búcsúztak kicsit tört magyarsággal a német vendégek. (Pálos) A bronzból öntött orosz iko­nokat öntőformába foglalt imának is szokták nevezni. Valóban, az ikonkészítő gyakran elmélkedés és ima közben hozta létre alkotá­sait az ábrázolt szentre vagy szent jelenetre gondolva. Jevgenyij Tru­beckoj herceg pedig az ikonokról mint „színekben való elmélkedé­sekről" írt. A fémből öntött és színes zo­mánccal díszített orosz reliefiko­nokra szinte csak az utóbbi években figyelt fel a kutatás. Ezek a kicsiny remekművek már Bi­záncban is ismertek voltak, de iga­zi történetük az orosz kultúrához kapcsolódik. Már ezer évvel eze­lőtt megjelentek Kijevben az erek­lyetartó bronz mellkeresztek, melyekből a tatároktól való mene­külés során néhány még Magyar­országra is eljutott a XVII. század második felétől, az Avvakum pro­topópa vezette ószertartásúak megjelenésével a bronz ikonok különösen fontossá váltak. Az óhi­tűek ezeket az ikonokat azért ked­velték, mert az ősi formákat a régi típusokat az öntvények vitathatat­lanul pontosan megőrizték. Ké­sőbb a reliefikonok nemcsak az óhitűek, hanem a reformerek köré­ben is elterjedtek, hiszen viszony­lag olcsók és tartósak voltak s a hívők utazáskor is könnyen ma­gukkal vihették. A kiállítás az esztergomi Ke­resztény Múzeum és magánygűj­temények fém ikonjaiból mutat be válogatott műveket, s több, mint kétszázötven tárgyával e témakör legnagyobb kiállításai között fog­lal helyet. Nevezetesek a kiemelt helyen látható áldásosztó-, házi-, és mellkeresztek, a négyrészes, összehajtható házioltárkák, a há­romrészes, összehajtható deé­szisz (ima)-ikonok és a gazda­gon díszített, megkapó Mária­ikonok, mindezek a pravoszláv művészet hazánkban még alig is­mert kicsiny, ám nagy művészi értékű alkotásai. Rúzsa György (A kiállítás október 31-ig látható)

Next

/
Thumbnails
Contents