Esztergom és Vidéke, 1996

1996-05-16 / 20. szám

1996. március 14. Esztergom és Vidéke 167 ERTEKEINK HÍRVIVŐINK Dr. Horváth Gáborné Pécsett, Szállási Árpád dr. Dunaalmáson Harmadik alkalommal rendezett konferenciát Pécsett a szláv nyelvek oktatásának elméletéről és gyakorlatáról április 25-27-én a JPTE Szláv Filológiai Tanszéke, a Horvát Tanszék és az Orosztanárok Nemzetközi Szervezete. A résztvevők a magyar honfoglalás 1100. évfordulójának szentelték a tanácskozást Akkor, llOOéve kezdődött ugyanis a magyarság és a szláv népek tartós együttélése a Kárpát-medencében. Aló országból érkezett 250 szlávista a nyelvészeti, irodalmi, műfordítói és módszertani szekciókban mintegy 40 előadást hallgathatott meg. Dr. Horváth Gáborné, főiskolánk nyugdíjas tanára - no meg lapunk lelkes gasztronómiai „barangolója" - a rendezvényen a hazai és ! nemzetközi nyelvi továbbképzési i módozatokat ismertette. * A dunaalmási önkormányzat Egészségügyi Szolgálata május 4; én a Csokonai Művelődési Házban j tartott ünnepséget abból az alka: lomból, hogy Torkos Justus János j pozsonyi orvos 250 évvel ezelőtt i meg írta Az almási hévizek című híI res könyvét Dunaalmás gyógyvíj zérói. Az est előadója Szállási Árpád dr. főorvos, orvostörténész ! és dr. Mercs Genovéva rheumatológus szakorvos voltak. Aki a képernyőn nem látható, de mi bemutatjuk: Nagy Balázs hangtechnikus Az Esztergomi Városi Televízió műsorának készítői között harmadik éve rendszeresen olvashatjuk Nagy Balázs nevét. Hangtechnikus és operatőr, ezért a képernyőn csak ritkán láthatjuk, annál többet dolgozik a „háttérben". -Hol keltette fel érdeklődését a televíziózás? - Családunk részben esztergomi, anyai ágon bajnai. Én itt születtem, a Gyakorlóba jártam, majd a Gépgyártástechnológiai szakközépiskolába kerültem. Itt fejlett zártláncú televízó volt, már elsős koromban érdekelt. Bejáratos lettem a stúdióba, először a videózás alapismereteit sajátítottam el. Az elején kész anyagokkal dolgoztunk, később annyira belejöttünk Ósi Gábor barátommal, hogy beindítottuk az iskolatévét Külső felvételeket készítettünk, megírtuk hozzá a kísérő szöveget zenét választottunk, szóval az elképzeléstől a kész anyagig minden ránk hárult. Harmadikos voltam, amikor az Esztergomi Városi Televízió stúdiójába meghívtak, mert már hallottak rólam. Panasonic SVHS kamerát kaptam, ezekkel készítettem felvételeket a különböző eseményekről. Majd Sinkó Gyula és Vavrovics Károly „Ön dönt" című műsorában - mely 13 adást élt meg - hangkeverő lettem. - Tavaly érettségizett. Milyen tervei vannak? - Bejutottam a Gábor Dénes Informatikai Főiskola nappali tagozatára. Ez egy új főiskola, a kollégiuma most épül, így naponta bejárok a fővárosba. Délutánonként esténként érek haza, a stúdióba, az élő adásokban mindig szerepelek. Öt éves a főiskola, befejezése után szeretném elvégezni a Színház és Filmművészeti Főiskolát is, televíziós vágó és operatőr akarok lenni főhivatásban. Kedves Olvasók! Ha látnak egy zöld babettával robogó kamerás, szőke fiút nos ő „a" Nagy Balázs. Néhány perces, gyors feltévelt készít csomagol és megy tovább. Ez az életeleme, erre a hivatásra készül. Sok sikert, Balázs! (PJ.) Németh Imre kiállítása a Belvárosi Kávéházban Szerdán délután a Belvárosi Kávéházban nyílt meg Németh Imre Lajos piliscsévi grafikus akvarell és tusrajz kiállítása. Dr. Major Lajos főorvos a Fresenius Dializis Központban ismerkedett meg a 36 éves alkotóval, aki oda járt kezelésre, és ő ajánlotta a kiállítást is az érdeklődők figyelmébe. Bánhidy László művészettörténész, rajztanár így méltatta a fiatalember művészetét - Rajztudása, : kifejezőkészsége magabiztos, képeinek gazdag a mondanivalója. Érezhetjük, hogy alkotója a környezeti hatásokat jól dolgozza fel. Színkezelése lendületes, ecsetkezelése magabiztos, ez az akvarelleken jól látható. A képek precíz vonalai a lágy színekben oldódnak fel. - Bánhidy László azt kívánta, hogy Németh Imre találjon otthonra mind az esztergomi műértő közönség, mind pedig az itt élő képzőművészek körében. Németh Imre Lajos elmondta magáról, hogy alkotói pályáját a siófoki rajzszakkörben kezdte Duday Kálmán és Faragó Akos keze alatt, a várpalotai gimnáziumban Újhelyi Gábor festőművész volt a rajztanára. Érettségi után elvégezte a kirakatrendező és dekoratőr iskolát ahol megszerette a reklámgrafikát s ez lett a kenyere. Több önálló kiállítása volt már: a Balaton környékén, Somogyban, Kaposváron és Budapesten. Mostani tárlata két hétig látható. (P.) | Az 1200-as években érkezett Imre kiijj rály menyasszonyának, Constanciának t kíséretében az esztergomi királyi palotáijj ba Pierre Vidal provánci trubadúr. Hazai jij iratok tanulmányozása közben a kutatók íj; több olyan névre bukkantak, amelyből ijj arra következtettek, hogy a magyar ifjak jj; több nemzedéke nőtt fel lovagtörténetejjj ken, a Roland éneken, Trisztán és Izolda | történetén, vagy a trójai hősök harcain, jij Pl. Gertrúd királyné unokaöccse Trisztán ;jj volt, Könyves Kálmán egyik udvari emjjj berének a neve: Ehellős, ami Akhilles ij; magyar megfelelője. 1243: Akhilles jij nagyprépost - a királyi kancellár. 1285: ijj Elefánt olvasókanonok a székesegyházi jij iskola tanára (Neve Roland harci kürtje, ijj az olifantra utal). 1097-ben a Dél-Itáliá| ból Eszteigomba érkezett a Rátát család iii egyik őse, mint Könyves Kálmán felesé| gének ,Buzillának a kísérője. Az ő családijj jukban a Roland Olivér nevet 13 generaijj ción át viselték a család férfitagjai. Abban a korban azt tartották, hogy a | zsenge ifjúkorban kell a gyerekeket a jó ij; útra „terelgetni", hiszen „az ifjú a meg§ szokott úttól, ha megöregszik sem tér le". ijj Ehhez az úthoz az útjelző táblák, többek ijj között, az iskolai szabályok voltak. Az egyik legrégebbi szöveggyűjte§ mény Esztergomból származik, 1397iü bői, de belőle megtudhatjuk, hogy ezek a regulák szabályozták már Szent István korában is az esztergomi iskolába járó ifjak életét. Ekkor a káptalani iskola mellett ház is (mai szóval kollégium) működött, ahol a bentlakó ifjúnak tilos volt engedély nélkül elhagynia szálláshelyét. Fegyvert, botot viselni nem szabadott. Ugyancsak tilos volt parittyázni, besötétedés után kimaradni, a várfalakon mászkálni, onnan követ dobálni a Duna-parti házakra. Aki vétett, nem tartotta be ezeket a szabályokat, azt bizony megbüntették. Carcerbe zárták, és a stutica - a bőrszíjjal való elfenekelés sem volt ismeretlen. Sok és szigorú szabály egyengette a tanulók életét, de azt tartották, a fegyelemnek a nevelésben és az oktatásban mindenkor és mindenütt ott kell lennie, mert a „föld mélyében meggyökeresedett gyomot nyesheted, vagdalhatot, újra kihajt, ha gyökerét ki nem ásod." Ez a hajdani bölcsesség ma sem vesztette érvényét. Azt is az 1397-es, Prontói Antal szebenicoi püspök által vezetett egyházlátogatásokból tudjuk, hogy fenn, a várhegyen már az első évektől kezdve differenciált oktatás folyt. Szent Izidor szavait, azt, hogy „az okosság első erénye, hogy megbecsüli az egyént, akit tanítani kell", nagyon szigorúan vették. Még az is ki volt kötve, hogy a „magiszter" jól megnézze ám, vajon az iskolások közül kiket tanít reggel, délben és más alkalommal. Tehetséggondozással is találkoztunk az esztergomi Székesegyházi iskolában. Pontosabban az iskola mellett. Az 1390es évek elején egy új intézmény kezdte meg működését, a Collegium Cristi, vagyis a Krisztus Kollégium. Budai János esztergomi kanonok, barsi főesperes alapította azzal a céllá, hogy szegény, de tehetéges tanulók egyetemi tanulmányokat folytathassanak. A diákévek után, amikor már jövedelmezőbb állásokat töltöttek be a kollégium volt növendékei, kötelesek voltak visszafizetni a Krisztus Kollégium összes költségeit, melyet a tanításukra fordított Ezekből az S összegekből azután újra néhány szegény iji tanulót tudtak iskoláztatni külhon vala- jj: melyik egyetemén. A kollégium könyvtárának több kódé- jj; xe ma is megvan a bécsi Nemzeti Könyv- ijj tárban. Ott tanult pl. Kétházi Pál, aki jij Mátyás király követe lett. Fél évszázadon át állt az esztergomi | székesegyházi iskola, majd a török pár | nap alatt a földdel tette egyenlővé. Mégis | igaz az a mondás, a bencések jelmondata, | hogy a levágott ág újra kihajt iji Esztergom ma is iskolaváros. Minden ijj egyes tanárához, diákjához szólnak a kö- ij vetkező sorok, melyek 1821-ben íródtak: | „Minden nép, minden ország bír nevek- ij kel, melyek ámbár csak egyes emberek, jj helyek vagy vidékek nevei, egész törté- ijj nelmet képviselnek. így minden magyar jij benső tisztelet s egy nemével a büszke- | ségnek emlékszik Esztergomról, mert ve- jij le fényes múlt jelenik meg szemei előtt, iji hősök, nagy dicső tettek tűnnek elő rég- jjj múlt idők homályából, melyek kedvelt iji hazájának átalakítására hatalmasan jjj közreműködtek, számára Európának vér- f rel szerzett becsületét megalapítani segí- jjj tették, s a szeretet a drága földhöz, mely iji őt nemzé, szent lelkesedéssé fokozzák." £ (Vége) | Bánomyné Kovács Ildikó iji ESZTERGOM, ISKOLATÖRTENETENEK KEZDETEI (3.)