Esztergom és Vidéke, 1996

1996-04-11 / 15. szám

1996. március 14. Esztergom és Vidéke 5 ÉRTÉKEINK Esztergomi színjátszó sikerek Mezőtúron Fehérvasárnapi népszokások A patrióták büszkeségével vettük a hírt: a március 29. és 31. között Mezőtúron megrendezett Országos Diákszínjátszó Találkozón a Hell szakközépiskola színjátszói aranyérmet, a Bottyán szakközépiskolások pedig bronzérmet nyertek. Annál is inkább örvendetes ez a hú-, mivel ezekbe az esztergomi iskolákba zömmel nem humán érdeklődésű tanulók járnak. A siker elsősorban Varga Péternek, a Bottyán szakközépiskola tanárának az érdeme, aki mindkét darab rendezője volt, de természetesen dicséret illeti a szereplőket is, akik e darabokat sikerre vitték. Egyikőjük, Borlai Gergő, akinek kiváló alakítását a zsűri is nagyra értékelte - lapunk kérésére - a következő rövid beszámolót juttatta el szerkesztőségünknek. - Az Országos Diákszínjátszó Találkozó megszervezését és lebonyolítását az idén a Mezőtúri Kereskedelmi Szakközépiskola vállalta. (A tavalyi találkozó a Hellben zajlott) A rendezvény védnöke a Szakmunkástanulókért Kulturális Egyesület (SZAKÉ) volt A találkozót a szakmunkásképző intézetek és szakközépiskolák diákszínjátszói részere rendezték. A mintegy 600 érintett iskolából az idén 15 csoport jelezte indulási szándékát a háromnapos rendezvényre, közöttük a Hell- és a Bottyánszínpad. A Bottyán-színpad 1995-ben alakult Varga Péter vezetésével. Első színdarabjukat, Neil SimonÖrkény István: Furcsa pár című színmüvét most adták elő Mezőtúron. Munkájukat a szakmai zsűri bronz minősítéssel jutalmazta. A nagyközönség április 18-án 15 órakor láthatja őket az esztergomi Szabadidőközpontban. A Hell-színpad - melyhez magam is tartozom - hatodik éve működik, szintén Varga Péter tanár úr vezetésével. Az idei versenyre egy kétszemélyes darabot vittünk, Mrozek: Strip-Tease című művét A darabot a zsűri arany minősítéssel jutalmazta. (Ezzel a Hell-színpad harmadik aranyérmét szereztük meg országos versenyen.) Az arany fokozat mellett elnyertük még a színészi alakítás nagydíját is. Ezt megosztva kaptuk ketten, Hámos László és jómagam (Laci volt már Esztergom színészkirálya is, és a bottyánosok színdarabjában szintén övé volt az egyik főszerep.) Színdarabunkat Esztergomban a Múzsák rendezvénysorozat keretében mutatjuk be július 1jén. A zsűri tagjai mindnyájan színházi emberek voltak (színészek, rendezők, drámatanárok, színházigazgatók), akik három napon keresztül ontották magukból a kemény, de igazságos kritikákat. Ugy tudjuk, mindkét színdarab látható lesz még a KTV műsorán is a közeljövőben. Lapunk is gratulál Varga Péter tanítványainak a szép sikerhez. A húsvétot követő vasárnapot nevezték régen, s nevezik még most is némely vidéken fehérvasárnapndk. A középkorban az ősi keresztelés, később a „komálás", a „mátkálás" napja. A lányok és a legények e napon testvérükké, lelki rokonukká fogadják egymást. Göcsejben például fehérvasárnap délutánján a templom körül összejönnek a gyerekek, a lányok és fiúk, s e szavakkal szólítják fel egymást szoros testvéri barátságra: „Koma, koma, komáljunk meg!" S felkínálnak egyet a húsvéti tojásokból. Ha a felszólított elfogadja a komaságot, a tojásért másikat ád cserébe, s így szól: „Mától fogva komák vagyunk." Másutt a lányok piros tojást küldenek egymásnak, s az így létrejött komaság neve a „tojáskomaság". Mint ahogy a komaság sem jelenti csupán az eredeti értelmét, a szülők és a keresztszülők kapcsolatát, a mátkaság sem csak az elsődleges jelentését, a jegyességet jelzi. Mintkét szót a szoros barátság kifejezésére használják még ma is sok faluban. A mátkaság a sírig tart, a halott asszonyt a mátkájának illik „kinyújtóztatni" manapság is. A moldvai csángóknál „mátkaváltó vasárnapnak" hívták e napot. Két-két leány keresztanyát keresett magának, aki összefogta a kezüket. A lányok így szóltak egymáshoz: „Ezen a világon ha voltunk barátok, legyünk egymásnak ezután mátkások." A keresztanya ekkor e szavakkal vágta el kezüket: „Szerencsés órában légyen!" E vidéken még ma is él a „csokkantás" szokása. Két fiú vagy két lány egy-egy piros tojást fog a kezében, s ezt mondják: „Vérünk hótig vér, vér, hótunk után testvér." Aztán „csokkantanak", vagyis összekonccintják a tojásokat, s amelyik eltörik, azt közösen megeszik, s ezután unokatestvéreknek tekintik egymást. Vannak olyan falvak is (pl. Somlóvásárhely), ahol ezen a napon az újdonsült komák és mátkák - no meg a régebbiek is - körbekerülik a falut. Kezükben barkát visznek, s ezt éneklik: „Járj, járj zöld ág..." Kár, hogy ezek a régi szép szokások, melyek ápolták, sőt szorosabbra fűzték az emberi kapcsolatokat, ma már faluhelyen is egyre ritkábban lelhetők fel, a városokból pedig teljesen kikoptak. L.K-né 1996-ban a magyar iskolák milleniumát ünnepeljük. Ezer évvel ezelőtt tárta ki kapuit a tanulni vágyó ifjak előtt az eiső honi iskola, bencés szerzetesek vezetésével, Szent Márton hegyén. A magyar civilizáció kiindulópontja mégsem Pannonhalma, hanem Esztergom. Az ősök kardja megszerezte hazánkat, de megtartani a kultúra segített, és ez a kultúra Esztergomból indult útjára. Ez volt az a város, ahol Géza fejedelem megvetette a későbbi királyi székhelyet, amikor 972-ben Székesfehérvár után a Duna és a Garam vidékét jelölte ki új lakhelyéül. Innen indult az a 12 magyar nagyúr, akik 973-ban békét kötöttek I. Ottó német császárral. Itt, e város várának falához vágta Géza fejedelem a császár kéreüen ajándékát, a rövid nyelű lándzsát, a hűbéresek járandóságát megőrizve ezzel a magyarság függeüenségét. Új komák a hajnala volt ez a nap, amikor a magyarok fejedelme előtt megvüágosodott, hogy népét szelídebb erkölcsökre kell vezetnie, és a pogány vallás helyett a keresztény hit szellemében kell magának uralkodnia, és népének élnie. „Szerezz békességet" - kérte végakaratában Taksony; és fia, majd unokája megértették, hogy ezt a kérést, parancsot, csak a hit fénye mellett tudják teljesíteni. Munkájuk során a legnagyobb segítséget Szent Benedek utódaitól, a bencés szerzetesektől kapták. 973-ban Piligrim passaui püspöktől kért segítséget a fejedelem, s jött az udvarába Bruno püspök társaival. Az esztergomi várból indultak hittérítő útjaikra. Áldásos tevékenységüket itt a Duna-Tiérsek a szent koronát István király fejére tette, az ünnepélyes pillanatra sokáig emlékeztek az esztergomi székesegyházi iskola tanárai, növendékei is. Az iskola és a magyar állam első éveit a remény és a bizakodás jellemezte. A magyarság történelmének legdöntőbb évei voltak ezek. Szent István, az akkori Európa egyik legműveltebb uralkodója hitt abban, hogy a tudomány és a műveltség által lesz egy nemzet naggyá, s olyan mértékben karolta fel a hitet és tudást, ESZTERGOM ISKOLATÖRTENETENEK KEZDETEI (I.) sza közén sokkal nehezebben tudták elvégezni, mint Európa többi országában. Nehéz, sokszor áthidalhatatlan akadályt jelenetett számukra a semelyik más nyelvhez nem hasonlító magyar. A bajból a kivezető utat Géza és Szent István látták meg: sürgősen iskolák kellenek. Az esztergomi káptalani iskola alapításának az éve nem ismert, de az bizonyos, hogy az első ezredfordulón, amikor Domokos hogy ezért kapta meg a kor legnagyobb tudósától, Gerbertől, vagy ismertebb nevén II. Szilveszter pápától az Apóstól címet. Szent István király, ki Esztergomban született, és ebben a városban tanulta a grammaticát, és az akkori művelt vüág érintkezési nyelvét, a latint, a hit igéit, nagy súlyt helyezett arra, hogy szűkebb környezetét, családját is tudós tanárok vegyék körül. Az atyai szeretet lángjától őszökéivé erkölcstanító könyvecskét szerkesztett Asztrik-Anaztáz érsek segítségével fia számára, megalapozva e latin művel a magyar írásosságot. „...fogadj szót fiam - írta - gyermek vagy, gazdagságban született kis cselédem, eddig puha párnák lakója..., de most már itt az idő, hogy többé ne puha kásával etesselek..., hanem itassalak meg olykor „fanyar borral is" vagyis tudománnyal." E nemes feladat várt Szent Gellértre. Imre hercegnek Székesfehérvárott és Esztergomban nemcsak a septem artes liberales alsó tagozatának az anyagát tanította meg, hanem a quadrivium egyikmásik táigyát is oktatta. A nagy tudású velencei apát minden bizonnyal többször járt érdeklődő tanítványával a vár melletti iskola épületében is. Az esztergomi székesegyházi iskola hamar vált korának egyik leghíresebb, legkeresettebb intézményévé. Ez nem volt véleüen. Kiváló tanárok oktattak az ország fővárosának iskolájában, amelynek felügyeletét szent királyunk és országunk első főpapja gyakorolták. Bánomyné Kovács Ildikó