Esztergom és Vidéke, 1996
1996-01-11 / 2. szám
4 Esztergom és Vidéke 1996. január 11. KÖNYVESPOLCUNKRA AJANLJAK KOMAROM-ESZTERGOM MEGYEI TUDOMÁNYOS SZEMLE 1995/1-2 A kissé késésben lévő, bár mind igényesebb „megyei tudományos szemle" ezúttal az 1995/1-2. összevont számmal jelentkezett A kutatói figyelem fókuszába ismét a történelem került, olyan tanulmányokat és kiterjedt adatközléseket olvashatunk itt, melyekről eléggé felszínes ismeretekkel rendelkezhettünk eddig. A korábban „hallgató mély" eleven áramlatainak követése és felmutatása nemes szándéka láthatóan a szerkesztőknek és munkatársaknak egyaránt. Mindez természetesen „kortünet" is, hiszen az elemzések többségét egy 1995 áprilisában és Tatán tartott tudományos konferencia előadásainak jelentősen bővített, kellőképpenjegyzetelt és illőn dokumentált változatai adják. A közös téma a „Címerek és családok Komárom és Esztergom vármegye történetében" volt a meghívó szerint. Nyulásziné Straub Éva adott itt alapvetést Tanulmánya a nemesi heraldika történetéről nyújt előbb néhány bekezdésbenkitűnő összefoglalást majd a Komárom-Esztergom vármegye 87 nemesi címerének motivációit elemzi, végül néhány kiemelt heraldikai sajátosságot mutat fel a választott családok címereibea írásához ijj. Bogdán István szakszerű bemutatója kapcsolódik (Címerkészítés a gyakorlatban), ugyanígy Csikány Tamás példái az 1848/49-es szabadságharc zászlói és címerei közül. A „családtörténeti egységben" Ortutay András a nem kevés főispánt adó Nádasdy család, Gyuszi László pedig az ugyancsak sok ágú Csajághy család történetét követi nyomon. Ez utóbbi família legismertebb tagja a Csépen született Laura, Vörösmarty Mihály nagyszerű felesége volt. KÖmlőd híres famíliáiról és jeles prédikátorairól (Egy Kossuth-barát kömlődi pap és környezete) Hörömpöly Mihály, a tata-tóvárosi ipari-polgári réteg formálódásáról, az itteni Kanter családról Körmendi Géza állított össze geneológiai táblázatot, ad alaposan elemző, színes ismertetést. A „birtoklástörténet" témájában előbb az esztergomi érsekség 18-19. századi tulajdonainak Komárom vármegyei alakulásáról Dóka Klára írt az egykorú összeírások és telekkönyvek, térképek és más dokumentumok közreadásával érdekes összefoglalást, Dominkovits Péter pedig ugyanebből az időszakból a vármegye nemesi birtokait és uradalmait, Fülöp Éva az Esterházy család hercegi ágának „birtoklástörténetét" foglalja össze gazdag kutatási eredményekben bővelkedőn és színesen. A mellékleteken felnyílnak szinte az egykori urbáriumok. A folyóiratszám elején gazdag táblázatok kíséretében Dávid Zoltán demográfus Komárom megye nemzetiségi megoszlását adja elemzően 1830-1991 között az egykori teljesebbjárásbeosztások szerint (magyarok, németek, szlovákok), majd e higgadt és korrekt értékeléshez kapcsolódva folytatódnak az előző számban kezdett „kisebbségtörténet" témaköre, Balogh Béni bevezetőjében és Nyíró Krisztina gyűjtésében történeti visszaemlékezések kapcsolódnak a Duna másik partján élt magyar családok viszontagságairól. Nem kevés okmány és perirat, végzés igazolja az onnan ide vagy éppen a cseh vidékekre telepítettek sorsát a tragikus történelmi váltások sodrában, e „kettőstanulmány" részeként A művelődéstörténeti tárgykört egyetlen tanulmány képviseli: Kamrada G. Dolóresz írása az esztergomi katolikus egyesületek tevékenységéről századunk elején, gazdag levéltári és hírlapi anyagból és kedves fényképek társaságában is. Sajnálom kissé, hogy kedvencemről, Pauer Károlyról, a szentgyörgymezői Olvasókör alapítójáról és másokról szó nem esik, a téma még Bárdos István tanulmányai után is megérdemelne néhány "nekifutást". A Műhely rovatban a fotográfia értékeiről (Fábián László), a fiatalon elhunyt festő, Kaposi Tamás és a fotózás kapcsolatáról (MiltényiTibor), a szemlézésben az „odaát" népzenekutató, Ag Tibor ünneplésére összeállított tanulmánykötetről, az újabb megyei gyűjteményekről, a nemzetiségszociológia témájában megjelent antológiáról olvashatunk ismertetéseket Szívesen ajánlom e kettős Limes-számot az érdeklődők figyelmébe, az ünnepek körüli nagy pihenésekben lapozgatva az írásokat, tartalmas tájékoztatással szolgálhat olvasóinak. B.F. A meghökkentő könyvcím olyasvalamit tételez fel, ami az emberek többsége számára egyáltalán nem biztos; azt, hogy van élet a halál után. Állítja, hogy a szellem a mi igazi énünk s a halál is pontosan megszabott és megismerhető törvények szerint megy végbe. A halál nem jelenti a véget. A Stuttgartban működő Gralüzenet Alapítvány kiadó e könyvet bevezetőnek szánja a 3. kötetes főmű magyar megjelenése elé. 1923 és 38 közt keletkezett Az igazság fényében című főmű Abd-ru-shin német szerző gondolatköreit fogalmazza meg az ember legfontosabb kérdéseire. A Grál-Üzenet igéje ugyanis élő, de csak azok számára, kik nem felületesen keresik az Igazságot! Az utóbbi években az ember szinte újra fölfedezte a halált A kutatók közül dr. Moody amerikai orvos Élet a halál után c. könyve a haldoklók élménybeszámolóit gyűjtötte össze. Néha olyanokét is, kik már klinikailag halottnak számítottak, mégis vissza lehetett hozni őket a földi életbe. Élményeik hasonlósága - melyeket az élet és halál közötti időszakban szereztek - döbbenetes. A halál felé közeledve mindegyikük szinte ugyanazokat az állomásokat járta. Az elején mindegyiküknél egy újféle állapot keletkezett. Saját testükün kívül találták magukat. Látták a maguk testét az ágyon vagy a baleset helyén feküdni, mellyel már nem érezték azonosnak magukat. Látták a körülállók segédkezését, hallották beszédüket. Majd ragyogó fényt láttak egy szeretetteljes lény közelségét érezték, s a halál után c. alkotás érthetően foglalja össze az összes folyamatot melyek a halállal a legszélesebb értelemben összefüggenek. Hiszen a halál egy természetes és megszabott folyamat mely megismerhető törvények szerint megy végbe. Richárd Steinpach érvekkel más tudományágak legkorszerűbb kutatási eredményeivel - támasztja alá tételét, hogy a halál csupán a földi test levetését jelenti, mi maRichard Steinpach: Hogyan élünk a halál után lepergett előttük az életük. Időérzékelésük és tudásuk kiteljesedett. Úgy érezték, hogy megértették a valódi összefüggéseket. Ezek értékes, figyelemreméltó eredmények, de csupán élménybeszámolók és összefoglalások. A halál folyamatát azonban nem magyarázza meg. Könyvünk itt tovább lép, mert feleletet keres arra, hogy miként lehetséges az, hogy a halál után tovább élünk. Most azokat a magyarázatokat kapja az olvasó, melyeket eddig nem találhattak meg a halálról szóló egyetlen könyvben sem. A Hogyhogy élünk gunk azonban tovább élünk. Ez az ismeret nyithat kaput az élet teljességéhez és ajánl feleletet az emberi lét értelmére is. A túlvilágon csak egy teljesen más jellegű tudás számít, mint amit pl. a tanulás révén sajátíthatunk el. Hasznos ugyan az ész számára, de mivel az agy sejtjeiben raktározódik, hátramarad a földi testünkkel. Csak amit átélünk, bensőleg átérzünk, ami szellemünket így megindítja hatol teljesen belénk. Csak ezt tudjuk magunkkal vinni. A földi élet átmenet a tágabb túlvilági életbe. A halál nem jelenti a véget. Az élményszerzés sokrétűsége az, amely a földi életet oly fontossá teszi. - Csak az az ember szabad, aki Isten törvényeiben él! - Az ilyen ember tudja csak elhárítani a szabad akaratát korlátozó tényezőket, és tud részesülni Isten törvényeinek pártfogásában - csendül ki e műből. A könyv megismerésével tudatosabb életvitelt folytathatunk. Önismeretre sarkall, hogy ki-ki tudatosan, reálisan mérhesse fel helyzetét, perspektíváit A szerző nem kívánja mindenképpen meggyőzni olvasóit, inkább alternatívaként igyekszik bizonyosságot szolgáltatni a legújabb vizsgálatok, kutatások alátámasztására. Nem csoportokhoz vagy vallásokhoz kötődik, csupán az emberekhez, mint egyéni személyiségekhez szól. Az informci ókban bővelkedő könyv - a Gral-Üzenet első hazai hírhozója - elsősorban magánhasználóknak való: minden embernek, akit érdekel saját sorsa. Jelentős művelődéstörténeti értéket képvisel. Érdemes beszerezni. Domonkos János * Stiftung Gralsbotschaft Kiadó Stuttgart