Esztergom és Vidéke, 1996

1996-03-21 / 12. szám

4 Esztergom és Vidéke 1996. március 14. PÁRTOK - EGYESÜLETEK A KDNP országos vezetésének immár elsimulni látszó személyi ellentétei után egy másik ellenzé­ki pártban, az MDF-ben is kiüt­köztek a nézetkülönbségek, csak sokkal súlyosabban, a párt teljes szétszakadását Idézve elő. - Ön szerint mi volt e szétválás oka? - kérdeztem dr. Balázs László­nét - Személyi torzsalkodásról van csupán szó, vagy elvi ellentétek is lé­teznek a két tábor között? - A pártvezetés kettéválása már szinte benne volt a levegőben, hóna­pok óta érezni lehetett: kenyértörésre kerül sor. Természetesen akadtak sze­mélyi ellentétek is, de itt nem annyira pozícióharcról volt szó, hanem a gaz­dasági, méginkább a politikai stílus­beli elképzelések ütközéséről. - Nem lehetett volna ezeket elsimí­tani? - A most kivált vezetők többször is kijelentették, hogy ha nem győznek a szavazáson, kilépnek a pártból. Le­zsák Sándor megpróbálta a lehetet­lent: Gödöllőn fórumot hívott össze februárban. Gémesi György itt kifej­tette: fel kell tárni a bajokat, és kiutat kell találni a viszályból. Rengetegen gyűltek össze az ország minden tájá­ról. Megegyeztek abban, hogy min­denki - az egyszerű, „névtelen" párttag is - elmondhatja véleményét, bárki szót kaphat, de csak a jelentke­zés sorrendjében. A budapestiek jó félórás késéssel érkeztek, néhányan közülük rögtön szólni akartak, s mi­kor - a korábbi megegyezésre hivat­kozva - türelemre intették őket, megsértődtek. Később aztán Szabó Iván Győrben, egy gyűlésen azt han­goztatta, hogy nem kaptak szót. Ez így persze nem igaz. Sőt, éppen a „szakadárok" próbáltak minket el­hallgattatni: Szabó Iván hívei például az országos gyűlés előtt megyénk hét szervezetétől megvonták a részvétel jogát, így tőlünk is. Mi mégis elmen­tünk, s ott helyben igazolták is meg­jelenésünk jogosságát - Olvastam róla, hogy ezen a gyű­lésen Szabad Györgyöt durván meg­sértették Lezsák hívei. Igaz ez? - Szabad György hatvan nappal el követték a korszerűbb irányvonalat. Állítólag Győrben kijelentette, hogy aki kitart a fehér ló-áldozat és a rovás­írás mellett, az nem győzhet. Úgy tu­dom, ő a fejlődést sürgette. - Ha a fejlődés a régi értékek, a magyar történelmi múlt elutasítása, akkor Szabó Ivánék tényleg fejlődés­pártiak. Tulajdonképpen ők nemzeti liberálisok, csak erTŐl most mélyen hallgatnak. Mi a fejlődést inkább a politikai stílus megújulásában, az eredményesebb, összefogottabb és „Fehérló-áldozat?" Beszélgetés dr. Balázs Lászlónéval, az MDF helyi szervezetének egyik vezetőjével akarta halasztani a döntést. Maga ez a javaslat is, meg az a körülményes mód, ahogy ezt előadta, felingerelte a résztvevők egy részét. A türelmüket vesztett emberek valóban közbekia­báltak, hogy hagyja már abba, végül tapssal fojtották bele a szót. De ezen­kívül semmi sértő megjegyzés nem hangzott el. - Ön az előbb bizonyos elvi ellen­tétekről beszélt. Állítólag ilyen ütkö­zőpont volt Antall József személye is. - Ezt az ellentétet csak Szabó Ivá­nék akarták elhitetni, mondván: ők az antalli hagyományok szellemében politizálnak, Lezsák pedig nem. A va­lóság az, hogy Lezsák sem fordított hátat az Antali-féle politikának, csak­hogy ő nem szavakkal, hanem tettek­kel bizonyítja ezt. - Mondják, Szabó Iván és társai főleg az őszintébb hangú politizálás­ban látjuk. - Hogyan valósul meg mindez vá­rosi szinten? Az esztergomiak - a vá­lasztások óta - alig tudnak valamit a helyi MDF-ről. - lelenleg 53 taggal működünk. A szakadás miatt csupán két fő lépett ki, de már 5 új jelentkezőnk is van. Szer­vezetünk egységesen Lezsák mellett áll - mint ahogy a legtöbb alapszerv az országban. Tulajdonképpen nem is a párt szakadt, hanem a frakció... Hogy városi szinten kissé visszahú­zódtunk az utóbbi időben? Ez tény. Volt egy jól működő Babits Klubunk, s mikor a szervezője meghalt, nem akadt, aki átvegye a munkáját. Volt egy újságunk is, ami a választások után megszűnt, hiszen nem tudtunk mit mondani azoknak az embereknek, akik bennünk bíztak. Mindkét fóru­mot újjá kell szerveznünk. Mi ugyan hetente összegyűlünk itt, az irodában, de tényleg szükség van arra, hogy a nyilvánosság elé lépjünk. Csakhogy ezt nagyon körültekintően kell meg­tennünk. - Mit tudnak tenni a városért? - A helyi önkormányzatban mind­össze egyetlen képviselőnk van, így beláthatja, nem sokat tehetünk. Váro­si szinten a KDNP az a politikai erő, amellyel összefogva talán érvényesít­hetjük saját elképzeléseinket is. - Ha már szóba hozta, hadd kér­dezzem meg: milyen szövetségi politi­kát akar követni a mostani MDF? - Lezsák Sándor a népi-nemzeti erők átfogó integrálására készül. - Ebben benne van Pozsgai és Tor­gyán is? - Pozsgai pártja, az NDSZ már megszűnt. E párt tőlünk balra tolódott el a politikai palettán, volt tagjai közül azonban biztosan sokan elfogadják a lezsáki elveket s pártunknak Kádár Béla által megfogalmazott gazdasági elképzeléseit. A kisgazdákkal az a helyzet, hogy eszméik közel állnak ugyan hozzánk, de a Torgyán-féle ra­dikalizmust elítéljük. Valóban nehéz elképzelni nagyobb különbséget, mint ami Torgyán és Le­zsák egyénisége, stílusa között ta­pasztalható. Lezsák céljai nemesek, amit ő Lakitelken létrehozott, az cso­dálatos. De vajon egy ilyen halksza­vú, szelíd ember tud-e majd érvényesülni a mai politikai küzdőté­ren? Sz.B. Márdus 11-én, hétfőn este Lengyel László, a Pénzügykutató Rész­vénytársaság elnök-vezérigazga­tója volt a Liberális Klub vendé­ge. Dr. Varga Győző, a Megyegyűlés alelnöke mondott rövid köszöntőt, majd Lengyel László tartott jó negy­ven perces előadást a gazdaságpoliti­kai helyzetről. Az 1995-ös év elejétől kezdte elemzését, mikor bizalmi vál­ságba jutott az ország: fizetési és ke­reskedelmi mérlegünk romlott, nőtt az eladósodás, semmi nem történt a privatizáció terén, személyi bizony­talanság ütötte fel a fejét - a jegybank élén, a Pénzügyminisztériumban, a vagyonügynökségben. Szerinte a fo­rint leértékelése és a vámpótlék be­vezetése helyrebillenthette volna a gazdaságot, minden más, Bokros­féle lépés elhamarkodott, előkészí­tettlen volt A pénzügyminiszter „belépett az inflációs gázpedálba". További bajok keletkeztek: a kincstá­ri költségvetés egyensúlyba hozásá­val válságba kerültek az önkormányzatok és intézményeik, sőt a lakosság életformája is. Horn Gyula „őméltósága" hirdeti ugyan, hogy az államháztartási re­form tervei elkészültek, ám ezt sza­kértők még nem látták, sikerült titokban tartani. Nyugat előtt már nem Liberális Klub LENGYEL LÁSZLÓ közgazdász a települési gondolkodásról az a kérdés, hogy túléljük-e a követ­kező hónapokat hanem az, hogy megfelelően összehangolt jól megfo­galmazott tervezetekkel, termelő léte­sítményekkel, elfogadható és kiszámítható személyekkel tudunk-e vajon tovább fejlődni. Csak ebben az esetben számíthatunk a tőke bentma­radására. Egy sor negatív jelenséget sorolt fel az előadó: romlott az adó­rendszer, a feketegazdaság nagyobb lett mint a fehér, s csak imádkozha­tunk hogy az energiaszektor privati­zációjában ne legyen rejtett „bomba"; bankjaink zűrzavarban vannak, soro­zatosan félrevezetik a lakosságot... Az önkormányzatok válságát a kormány nem oldja meg, ez helyi fel­adat A központ nem gondolkodik, és pénze sincs. A települések csak akkor fejlődhetnek, ha telket épületet eset­leg háttéripart is fel tudnak ajánlani a külföldi érdekeltségeknek. A már bent lévő nemzetközi vállalatoknak az a céljuk, hogy legyen vevő, legyen termelés. Erre áldozni is tudnak, és képesek fejleszteni is. Több kérdést kapott az előadó ha­zánk és a nagyvilág közötti kapcsola­tokról. Lengyel László válaszában elmondta szerinte „a forgalom irányát a nyugat határozza meg", és ő örül annak, hogy a NATO „betette a lábát" hazánkba. Érdekes előadást hallottunk, de az is kiderült hogy itt, Esztergomban leginkább csak magunkra számítha­tunk. P.I. Nyomorkeserű és részvény-nyilvánítás (Gazdaságpolitikai aforizmák) - A nemzetnek olyan adórendszerre len­ne szüksége, amelyik legalábbis úgy néz ki, mintha tudatosan megtervezték volna. (W. E. Simon) - Vagy a költségvetési hiányainktól kell megszabadulnunk, vagy attól az elképze­lésünktől, hogy megszabaduljunk e hiá­nyoktól. (Herbert Stein) - Apolitikai és gazdasági életben lénye­ges különbség van a hozzájárulás és az áldozatvállalás között Vegyük például a szalonnás rántotta esetét: a tyúk hozzájá­rul, a disznó feláldozza magát (JM. Car­ter) - A közgazdász olyan ember, aki száz­féleképpen tud szeretkezni, de nem ismer egyetlen nőt sem. (Art Buchwald) - A gazdasági szakértő olyan személy, aki elmondja nekünk azt, amit már tudunk, de úgy, hogy ne értsük. (Ismeretlen) - Egy morálisan működő társada­lomban, amikor a szegények szegényed­nek, a gazdagoknak nem volna szabad gazdagodniuk. (Malachi Martin) - Meg kell osztanunk a javakat Tegyük a lekváros üveget az alsó polcra, ahol a kisember is eléri. (H. P. Long)

Next

/
Thumbnails
Contents