Esztergom és Vidéke, 1995

1995-02-16 / 7. szám

ESZTERGOM és VIDÉKE Érdekeink - értékeink 3 „Már nem állt az esztergomi híd" A televízió kitűnő „Ostromnapok" sorozat február 12-i adásába sajnálatos baki került. A február 12-i budai várból való kitörés után a film szerint Gyermely és Szomor között néhány száz német katonának sikerült átverekednie magát a szovjet csapatok sokszoros gyűrűjén. Majd felvillan a kép: acélsisakos német katona Párkánynál, a túloldalon a Bazilika, s áll a Mária Valéria! Álljunk meg egy percre! A 96. német gyaloghadosztály hadinaplója igazolta, hogy február 13-án hajnalban Szomornál a kitörés segítésére páncélosokkal indítottak támadást. Az átszivárgott német katonákat a 96. gyaloghadosztály gyűjtötte öszsze, melynek parancsnoksága Esztergomban volt. De Párkányban oroszok voltak! A hidat 1944. december 26-án robbantották fel! Az egyébként igényesen szerkesztett sorozat nekünk esztergomiaknak ezzel a hibával azt sugallja: bármely sokat is beszélünk a híd múltjáról, tervezett jövőjéről, az nem él a köztudatban. A szerkesztők és a hadtörténész szakértők nem figyeltek fel, hogy hónapokkal korábbi, vagy esetleg „montírozott" képet használtak fel. O.A. Február 10-én, pénteken délután a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában nyílt meg Jindrich Streit cseh fotóművész kiállítása. A megjelenteket Kaján Imre múzeumigazgató köszöntötte, köztük a budapesti Cseh Centrum képviselőit, Jozef Kollár igazgatót és Magyar György művészeti vezetőt, valamint Ágnes Vojtikovát, Csehország budapesti nagykövetségének kulturális attaséját. Á Petőfi iskola fuvolakvintettje Monteverdi Keserű tavasz című dalát adta elő, Pásztói Tamás betanításában. Hándel Szonáta és Szelényi Este a Fjordon című művét Borosházi Barbara hegedűn játszotta. A kiállítást megnyitó Miltényi Tibor esztéta szavaiból a következőkben idézünk: „ Valamikor az 1920-as évek közepén August Sander német portréfotográfus nekilátott statisztikai kérlelhetetlenséggel ábrázolni korának társadalmi típusait. Az esztétikai és ideológiai prekoncepcióktól tudatosan és kényes precizitással távol tartott program szépen haladt, egészen Hitler hatalomra jutásáig. Akkor elkobozták és megsemmisítették Sander képeit, mivel ideológiamentes objektivizmusuk éles ellentétben állt a ,/elsőbbrendű germán faj" mítoszával. A történet egy másik totális rendszerben ismétlődött meg; az 1982-es Csehszlovákiában. Jindrich Streitet - aki saját lakóhelyét, egy észak-morvaországi falu mindenm Duna Múzeam - Európai Közép Galéria Jindrich Streit fotókiállítása napi életét dokumentálta - letartóztatták rendszer ellenes izgatás alapos gyanújával. Fényképezőgépét és képeit elkobozták. A két eset között csak a következményekben mutatkozik különbség: Sander gyakorlatilag nem fényképezett többé, Streit viszont hála Istennek szabadulása után ott folytatta, ahol abbahagyta. (...) Ha egyáltalán létezik valami általánosítható - ún. nemzeti karaktervonás, és ez kapcsolatba hozható a művészettel, akkor a cseheknél abban jeletkezik, hogy Istenáldotta tehetségük van a technikai alapú képek alkotásához. (...) A fotóművészetben az ő névsorukkal - Sauder, Sudek, Koudelka, Streit és mások - alighanem csak a magyarok névsora vetekszik: Kertész, Capa, Brassai, MoholyNagy.(...) Streit naturális életképeiben megcsillan az abszurd, a pátosz nélküli tragédia vagy a szomorú komédia. Minden verbális megközelítés csak pontatlan lehet azonban, hisz mint minden igazán nagy műalkotás ez is teremti a vadonatúj esztétikai minőségeket. Streit rájött a fotóművészet legalapvetőbb jellegzetességére; hogy a dokumentatív hitelesség nem feltétlenül gátja az elvonatkoztatásnak és a szubjektív víziónak - ellenkezőleg! A rendezetlen valóságnál adott esetben szürreálisabbat, abszurdabbat és absztraktabbat el sem lehet gondolni. Nem erőszakolt és „lila" szimbólumokkal dolgozik, de képein a legapróbb részletek is szimbolikus jelentésekkel terhesek. A kőkemény szociográfián átsüt az emberség, a világvégi tájon minden szalmaszál ama jászolból való és minden állat lehelete ama pára..." A kiállítás március 5-ig tekinthető meg, hétfő kivételével, naponta 10-17 óráig. „Kell-e Esztergomnak saját lap?'* „Ilyen gazdag ez a város?" Olvasói levelek Az olvasó válasza - gondolom többeké - egyértelmű: KELL!! A lapnak nagyon régi olvasói vagyunk. A benne közölt - esztergomiak által, esztergomiaknak információt, tájékoztatást nyújtó - cikkek nagyon jók. Szerintem ez a lap olyan, mint amikor a családba kedves rokon érkezik. Sok mindenről esik szó, a múltról, a jelenről s főleg a jövőről, vagyis arról: hogyan akarjunk tovább élni ebben az ősi városban? Ez a rendszeresen megérkező ,jokon" fontos a családnak, az embereknek, a városnak. Ugye a képviselő-testület szükséges döntéséhez csak annyit: jelenjen meg minél több írás Esztergomról a 24 Órában is, de miért kellene ehhez Esztergom hetilapját szüneteltetni vagy megszüntetni? A régi hagyományt ápolni kell, a gyenge hajtásokat erősíteni, csak éljenek, erősödjönek, terebélyesedjenek! Dr. Bab ják Lajosné Mottó:TIMEO DANAOS ET DÓIN A FERENTES (Félek a görögöktől, mégha ajándékot hoznak is) Esztergom minden lakosának elemi érdeke, hogy saját szerkesztésű lapunk legyen, amely rólunk ír és értünk van. Nem lehet vitás, hogy az itt élők tudják legjobban képviselni Esztergom és környékének érdekeit; - legyen az kulturális-, iskolai-, temető- vagy híd-ügy. Sugározza tovább az Esztergom és Vidéke életünk eseményeit, örömeinket, gondjainkat, jövőt építő reményeinket. Aki az anyagi áldozatvállalás elkerülésével az eszmei híd pilléreit is ledönti, súlyos közlekedési zavart okoz a hírek, vélemények, gondolatok forgalmában, amelynek múlt, jelen és jövendő között folyamatosan kell áramlania. Legalábbis egy igazi városban. Tisztelettel: Klotz József Ez a város valóban gazdag... Tisztelt Horváthy Borbála! Sajnos, az éremnek több oldala van! De legalább kettő. Ez a kettő az önkormányzati költségvetésből élő köztisztviselő és a közalkalmazott. Valamennyien a várost, a lakosságot szolgálják. A köztisztviselő minimum 18.000,-Ft-ért, a közalkalmazott 8.500,-Ft-ért. Micsoda különbség! Választások után az emberek elégedettek voltak a képviselő-testület felállásával. Ismert, komoly, nagy szaktudású emberek. Bíztunk hozzáállásukban. Nagy csalódást még nem okoztak, csak az az önmérséklet. Csak a figyelmünket ne hívták volna fel e pozitív tulajdonságaikra. Kár volt hangoztatni. Azóta szállóige lett Esztergomban: ÖNMÉRSÉKLET! Egyetemet végzett, 15 éve oktató pedagógus bruttó fizetése annyi, mint a bizottsági tagok tiszteletdíja. Akik biztonsággal hozzájutnak ehhez az összeghez, már akkor is ha az ülések legalább 60 % -án pusztán csak jelen vannak.! Igen, gazdagok vagyunk. Hisz az iskolában igazgatóhelyettesek megbízását kell visszavonni havi 8.500,-Ft megtakarításért és 120 %-os teljesítményért! Micsoda arányok! Gazdagok vagyunk! Annyira, hogy a pénzhiány miatt, lám, intézményeink léte, működése kerülhet veszélybe, pedagógusok pedig az utcára. Ők csak álmodnak az 558 %-os emelésről Tisztelettel: N.N., egy közkatona a pedagógusok közül Zenédéseink Veszprémben, Tatabányán Az esztergomi Zenede zongoristái múlt héten nagy utat jártak be. Kedden, február 7-én három zenészünk tanáraikkal együtt Veszprémben izgulhatott, az Országos Zongoraverseny 3 megyét érintő (Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Komárom-Esztergom) elődöntőjén. Versenyzőink: Deutsch Nóra I. korcsoport, tanára.Rózsár Brigitta, Nyitrai Ágnes III. korcsoport, Táky Tmréné növendéke és Petróczi Csaba IV. korcsoport, akit Klinda Magdolna tanít. Mindannyian becsülettel helytálltak, Petróczi Csaba pedig kiemelkedően jól játszott, de sajnos a szerencse s a zsűri ezúttal másoknak kedvezett. A második út Tatabányára vezetett, ahol február 8-án, szerdán, a megye zongoratanárainak részére egy különös továbbképzésre került sor. A téma, a romantikus zongorairodalom volt. A kurzust Eckhardt Gábor, a Bartók szakiskola és a Zeneakadémia tanára vezette, ki sokoldalú, alapos tudásával, kedves humorával, közvetlen stílusával, mind a gyerekeket, mind a tanárokat azonnal meghódította. Tőlünk négyen - Karácsony Zita, Nyitrai Ágnes, Petróczi Csaba és Táborita Adél - válaszoltak Eckhardt tanár úr hasznos, de sokszor meglepő kérdéseire. Diák-szülő koncert a Zenedében Február 11-én, szombaton este diák-szülő családi koncertre került sor a Zenede kamaratermében. A műsorban, melyet Baranyai Irén tanárnő állított össze, tizennyolc produkciót hallhattunk. Közreműködtek: Légrádi Fruzsina és édesanyja (népdal, zongora négykezes), Nagy Petra és édesanyja (svájci népdal, zongora négykezes), Borbás Ilona (cselló) és édesanyja (zongora, Rókácska, orosz népdal), Szekeres Gabi és édesanyja (Hull a pelyhes fehér hó, hegedű). Pásztói Balázs és édesanyja (gyermekdal, hegedű), Urbán Kristóf és édesanyja (magyar népdal, zongora négykezes), Vakán Rita és édesanyja (Lully: Dal, hegedű), Pásztói Péter és édesanyja (Mozart: Duo, hegedű), Bakai Márton és édesapja (ének). Mogyorósi Lilla, édesapja, édesanyja (zongora hatkezes), Márton (klarint), Andor (cselló), Donát (dob) német táncot adtak elő, Homicsár Tihamér és édesanyja (Vonat fantázia, dob), Mujdricza Ferenc és édesapja (Telemann: Vite, fuvola és gitár). Huszár Zsuzsa (klarinét) és édesanyja (Beethoven: Örömóda, hegedű), Rosta Kata (hegedű), Rosta Béla (cselló), édesanyja (zongora), édesapja (bőgő) Zempléni: Kis trió, Petróczy Csaba (tuba), édesanyja és nagymamája (zongora négykezes) Szonatina, Horváth Eemese, Horváth Dániel és édesapjuk (Mozart: Himnusz, hegedű), Vilmos Petra (fuvola) és édesapja (klarinét) Nicholson: Allegretto, Reményi János (cselló), édesanyja (cselló), édesapja (zongora), Marcello: Szonata. Farsangi hangverseny Japán zongoraművész vendégjátéka Február 19-én, vasárnap este hét órakor a Pro Urbe díjjal kitüntetett Városi Szimfonikus Zenekar farsangi hangversenyt ad a Bottyán kollégium (volt Vármegyeháza) dísztermében. Haydn D-Dúr zongoraversenyét Umemura Yuko, japán zongoraművésznő játssza. Umemura Yuko visszatérő művész, ugyanis néhány éve már járt Esztergomban. Haydn C-Dúr brácsaversenye átiratos mű. A csellóversenyt Bársony Péter zeneakadémista az országos brácsaverseny második helyezettje írta át. A mű szólistája is ő . R. Strauss Esz-Dúr kürtversenyét Kutas Dávid, a zeneakadémia hallgatója játssza. Már többször szerepelt a zenekarban. A műveket Reményi Károly zeneigazgató tanította be. Vezényel: Reményi József. A bérleti hangverseny vasárnap esti előadására jegyek a helyszínen válthatók. (Majdnem) örömhír „Nagy méltánytalanságnak érezték az esztergomi polgárok, amikor kiderült: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem központjául nem Esztergomot, az akkor még érseki székhelyet, hanem Piliscsabát jelölték ki."( 24 Óra, 1995. febr.10.) Őszintén örülünk, hogy tisztelt laptársunk - nem először - mérvadó forrásnak tekinti az Esztergom és Vidékét. (Lásd előző számunkban közölt híradásunkat a katolikus egyetemről.) Kevésbé örülünk, hogy ezt a forrás megjelölése nélkül teszi. (Szjntén nem először.) Őszintén sajnáljuk, hogy az egyetlen olyan információ, amely fent idézett közleményükben kétségtelenül a sajátjuk - téves. Talán nekik is örömükre szolgál, ha ezúton tájékoztatjuk őket, hogy Esztergom jogi státusza az egyházigazgatásban változatlan maradt: ma is érseki székhely. (Ahogy ez egyébként köztudott.) Állunk továbbra is szíves(ebb) rendelkezésükre: a Szerkesztőség ELHUNYT VEKAS DOMOKOS Atyafiak, erdélyi lestvéreink, szikla-sorsunk ismét felzokogtatja bennünk a zsoltár szavát: Te benned bíztunk eleitől fogva... Nehéz időkben egyediili vigaszunkat. Veszett kövek kiáltása volna, Domokos? Tőled vártuk a választ. És várjuk, még akkor is, ha immáron nagyjaink seregébe lépve, csak fényjelekkel küldheted a megmaradás reményét. Mert bízvást tudjuk: őrtálló lármafa leszel Te minékünk Ott is. Mostmáron mindahányunk Ábel-fője. Embertpróbáló időkben vetettél magot, fenyvest álmodván. Mert - hányszor példálóztál! - az árvafenyővel játszikönnyen bán el Erdély szele, a Nemere. Fenyvest álmodtál, de olyat, amely otthona ama föld minden lakójának. Amikor kolozsvári főkonzulátusunkból útra tett az önkény, a határig vezető úton gépkocsik százai tisztelegtek Előtted. Bizton nem csak magyarok ültek a volán mögött. Erdély földjén, pénteken, kicsiny falusi templomokban és katedrálisok tornyaiban megkondulnak a harangok. Érted szólnak, Domokos. Érted, aki Esztergomban is - e város barátjaként - szétszórt népedért cseledtél. Köszönjük, Isten marad jon Veled! Az Ábel Erdélyi Közösség nevében Iíencze Cs. Attila