Esztergom és Vidéke, 1995

1995-12-14 / 50. szám

3 ÉRDEKEINK ÉRTÉKEINK ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 30-31. SZAM Dr. Kemenszki István rendőralezredes kapitányságvezető beszámolójából „.„ A személyi állomány elítéli a szabad időben italozó, majd jogsértő magatartást tanúsító három rendőr kolléga cselekedetét. Személyzeti úton elbocsátásukra került sor." (Esztergom és Vidéke 48. szám) A sértett szemszögéből Tisztelt Szerkesztőség! Az Esztergom és Vidéke 48. számában megjelent rendőrségi beszámoló, illetve a Városi TV-ben adott kapitánysági interjú után azzal a kéréssel fordult hozzám az újság szerkesztője, hogy reagáljak a már említett nyilatkozatokra. Mint ismertté vált, október 23-án este három rendőr szolgálaton kívül italozott, és előbb egy büfében, majd az utcán, illetve a Kapitányság épületében bántalmaztak minket. Máig ismeretlen előttünk, mi adott okot számukra erre a fellépésre. Valószínűleg csak az alkohollal magyarázható mindez. Itt kell megjegyeznem, hogy a szolgálatban lévő rendőrök beszámolója nemcsak korrekt, de emberséges is volt. Tehát az esetet semmiképpen nem úgy értékeljük, hogy a rendőrség részéről ért minket sérelem, hanem három ember részéről, akik sajnálatos módon rendőrök voltak. A kapitány úr nyilatkozatai higgadtak és objektívek voltak, amit köszönettel nyugtáztunk. TV interjújához csupán két megjegyzést fűznék hozzá. Egyrészről: az, hogy az események megjelentek az országos sajtóban, nem a mi kezdeményezésünk volt. Az újságírók tőlünk független forrásokból jutottak az információkhoz. (Megjegyzem a legtöbb újságban helytelenül jelentek meg a történtek.) A másik, amihez szeretnék néhány szót hozzáfűzni, az, hogy a kapitány úr megemlíti a rendőrök kisebb sérüléseit. Ezeket nem mi okoztuk, feltehetően alkoholos állapotuk következményei lehettek. Ez apróság, de ebben az esetben, úgy érzem, nem elhanyagolható. Azt gondolom, a történlek épp elég távoliak ahhoz, hogy a kedélyeket felzaklatni, illetve az eseményeket újra felidézni ne legyen érdemes. Most már a független igazságszolgáltatásra a feladat, amelynek - reményeink szerint - a törvények szellemében fog megfelelni. Leszaladt a szem - avagy: a Nagymama politizál Közeleg a karácsony, Nagymama köt, számolja a szemeket, méreget, kalkulál; reggeltől estig jár a tű a kezében. „Két sima, egy fordított..." Meglepetést készít az unokáknak. Újra divat a kézikötésű pulóver, a sál, a mellény. „Editke kapja a zöld mellényt.. Két fordított egy sima... leveszem a sor végén... A zöldekről jut eszembe, kedvesem, hogy a városszéli bicikliút is félbe maradt. S ha látnád, mennyire megrongálták a teherautók! Nem is értem, hogy hajthatnak be oda, a szépen elkészült útra jóérzésű emberek akkora monstrum gépekkel!... Nos lám, itt meg leszaladt egy szem!... Most kezdhetem elölről... Mi mindig csak elölről tudunk elindulni. Képesek vagyunk addigi munkánk eredményeit lesöpörni, s újra, más jelmondatokkal kezdeni. Alig három-négy év telik el, s mindig új „magasabb" szempontok jönnek. Az „Isten, Haza, Család" jelszavát felváltja a „Harc a profitért a privatizációért" anyagias szemlélete, a „nemzeti összefogás" ügyét a ,bokros pénzügyek"... Látod, ez a kék meg vörös milyen jól megy egymáshoz!... Ebből kap Péterke sapkát. Jövőre iskolás lesz a kis drágám; jó nagyra kötöm, hogy akkor is hordhassa... Az iskolában lassan már a krétára sincs pénz. Milyen világ ez, kedvesem?! Visszatérünk Móra Ferenc korába, amikor a tűzifát is otthonról vitték a falusi lurkók, ha nem akartak fázni a tanteremben. Még szerencse, hogy sok helyen meghagyták a régi jó cserépkályhákat. Egy kis fa, meg égetni való szemét csak akad manapság is... Nos, itt fogyasztok két szemet... Nézem az újságokat is; tele vannak politikával. De nekem az a politika, ami körülvesz. A lakás, tetemes költségeivel, a bolt, ahol egyre kevesebbet vehetek a nyugdíjamból, a tévé, ahol a pártok marakodását látom... Ó, Istenem! Itt megint elrontottam egy sort, mialatt „politizáltam". Most fejthetem vissza. K-Sz. E. A VAROSEGYESITES l 1895 CENTENÁRIUMI 1995 EMLEKEVEBEN Száz éve közölte az Esztergom és Vidéke - de valamelyest, különös tekintettel a holnapi pedagógus sztrájkra, napjainkban is időszerű 1895. november 30. Beküldetett. Egy földmíves képviselő az alábbi, ortográfiai hibáktól nem mentes levelet küldötte be hozzánk, amelyet azon megjegyzéssel közlünk, hogy a képviselő úr véleményét éppen nem osztjuk, mert a népnevelőket városunkban oly silányul fizetik, hogy már a legfőbb ideje volna azokat kedvezőbb anyagi helyzetbe juttatni. Ami a t. képviselő úr azon kitételét illeti, hogy a tanítónők magános nőszemélyek, arra csak azt feleljük, hogy a magános nőszemélyek sem élhetnek meg csekély fizetésből, hanem azoknak is a szellemi munkájuknak megfelelő anyagi jutalomban kell részesülniük. E levéllel kapcsolatosan megjegyezzük, hogy a tanítók fizetésének javításával legközelebb bővebben foglalkozunk. A levél szószerint a következő: „ Tekintetes Szerkesztő Úr! Sok jót olvastam már lapjába és sok igasságost, hát tessék ezt betenni a lapba, hogy a tanitónéknak ne agyanak töb fizetést, mint ők akarnak most. Nagyon sok a teher a szegény népen, most adtunk töbet a hivatalnokoknak, az hagyán, azoknak van felesége gyereke, dogoznak egész esztendeig, a tanítónék 10 hónapig hetenként is van szabadságok aztán magányos noszemélek, elég nekik a mostanyi fizetésök a sok privátával. Nem birja a nép a terhet. Tisztelöttel maradtam egy földmives képviselő. Bach vendégei voltunk A hagyományokhoz híven az idén is nagyszabású karácsonyi koncerttel örvendeztette meg Esztergom zenekedvelőit a Városi Szimfonikus Zenekar és a Balassa Kórus. A Dobó gimnázium aulájában telt ház előtt hangzott el Bach két csodálatos zeneműve Reményi Károly karnagy vezényletével. Az elsőként előadott F-moll csemballóverseny egyike Bach csemballóra írt hét versenyművének, melynek érdekessége, hogy e mű a szerző korábbi hegedűversenyének átirata. A modem hangversenyek gyakorlatában a csemballót mindenütt zongorával helyettesítik, ahogy ezen az estén is történt A fiatal zongoraművésznő, Rozsár Brigitta tolmácsolásában különösen a lassú tétel áriaszerií dallamossága keltett kellemes érzéseket a hallgatóságban. Az est második részében Bach Karácsonyi Oratóriumának rövidített változatát hallgathatta meg a közönség. E gigantikus mű vegyíti a kantáta és a passió-oratórium formai elemeit. Az utóbbit a recitativók képviselik, valamint a közbeszőtt korálok; minden más a kantáták műfajából való. A Karácsonyi Oratórium hat különálló - egyenként mintegy félórás - részből áll, Mária és József Betlehembe érkezésétől a három napkeleti király hódolásáig meséli el a karácsony históriáját. A 70-es évek elején e mű legnagyobb részét már bemutatták Esztergomban - akkor Szabó Tibor vezényletével -, most csak egy rövidített változat, egy válogatás került a hallgatóság elé. A zömmel amatőr zenészekből álló szimfonikus zenekar kellemes benyomást keltett, főleg a fúvós szólisták tetszettek. A népszerű és nagymúltú kórus - annak ellenére, hogy különösen női énekeseinek létszáma erősen megfogyatkozott - egységesen, tisztán és tömören szólt A még kiforratlan, fiatal szólisták igyekeztek megfelelni az elvárásoknak, bár a fejlett énektechnikát igénylő recitativók és áriák néha igen nehéz feladat elé állították őket. Az áriák közül kiemelkedett - főleg ötletes hangtechnikai megoldásával - az újévi kantáta visszhanghatást alkalmazó szopránáriája. Az évek óta immár hagyományosan jelentkező karácsonyi hangversenyek hangulatos színfoltjai Esztergom zenei életének. Megteremtésükben elévülhetetlen érdemei vannak Reményi Károly karnagynak, a Városi Zenede igazgatójának. December 10-én, vasárnap este újból szép zenei élménnyel gazdagította a nagyszámú, lelkes közönséget Sz.B. Pedagógus Szolgálati Emlékérem Preczlik László igazgató kitüntetése vallását: a tanuló teljesítménye képességei szerint maximálisra fokozható. Tanórái munkáját végigkísérte a differenciált foglalkozás, a gyengébb képességű gyermekek felzárkóztatása, korrepetálása. A tehetségesek számára a városban is elismert kémia szakkört szervezett. Tanítványai a középiskolákban is megállták helyüket biztos alapokkal kerültek a gimnáziumokba. Több gyermeket indított kémiatanári, biológusi, orvosi, vegyészmérnöki pályára, 1970-ben igazgatóhelyettesi megbízatást kapott. Három évtizedig látta el a helyettesi munkakört majd 1991-ben az iskola igazgatójává nevezték ki. A vezetői beosztást olyan szolgálatnak tekintette, amelyben a tanulók és általuk az iskola érdeke vezérelte. Alapossága, pontossága, fegyelmezett munkavégzése, következetessége nemcsak növendékei, hanem kollégái számára is követendő példát jelentett. Szigorú, objektív értékrendje, tárgyilagossága és fanyar humora a konfliktusokat mindig humánusan és előremutatóan oldotta fel. Köztiszteletben álló pedagógusa a városnak. Gratulálunk a kitüntetettnek! A kitüntetés átadásának pillanata Dr. Könözsy László polgármester a Városházán nyújtotta át a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet Preczlik László iskolaigazgatónak, aki ez év végén nyugállományba vonul. Pályakezdőként Terem községben, majd Kesztölcön tanított Az esztergomi Balassa Bálint Általános Iskolában 1968tól tanít Az iskola belső munkamegosztása alapján főtárgya a kémia lett. Kiemelt feladatának tekintette, hogy a kémiatanítás feltételeit megteremtse. Kialakította a kémiaszertárt s a tanulói kísérletekhez szükséges szaktantermet Tanári személyisége, pedagógiai módszerei révén tanítványai megszerették a tantárgyat. A tanulói kísérletek az élményen kívül közvetlen ismeretszerzést és sikert jelentenek a tanulóknak. Négy évtizedes tanári pályáján bizonyította hitA kertvárosi Féja Géza Közösségi Ház rendezvényei december 16-án 11 órakor: Hókirálynő (A gyermekszínházi sorozat előadása.) 16 órakor: az Esztergomi Művészek Céhének kiállításátdr. Ámon György alpolgármester nyitja meg (A kiállított müvek kedvezményes áron megvásárolhatók.) Onagy Zoltán Nap 16. Se nádpálca, se fizetés = Tre Fontana Hetek óta a tanarakról akarnék írni, hogy mit művel velük korunk, mit a gyerekekkel, és egyáltalán mit művel mindennel és mindenkivel; kikből veri ki egy berohadt mennyezetű korszak kései szoldátserege a tetőácsolást a cseréprakást, a ház felépítését arról a házról beszélek, (az én házamról) amit ők (félreértes ne essék: a soldatok) maguk lőttek szét eszményük és Istenük nagyobb dicsőségére. De nincs kedvem a tanarakról beszélni, arról sincs nagyon mit mondani, ahogyan Szőllősiné bepalizza az egész pedagógustársadalmat mert ugye, ne csináljunk már hülyét magunkból: hatalomban lenni, hivatali Mercedesből reformálni, harcba vinni a talpasak népét a jóelőre kivégzett kultuszminiszter ellen, hogy szálljon a por, szóljon a tamtam? Mintha ezt végigéltük volna már. Nagy Sándor, meg a sztrájkok, meg a leterített, lenullázott gyárak, szétlopott munkahelyek, téeszek, minden. Úgy látszik a messzi távolból, a franciák nemzeti hagyományból megtanulták, hogyan lehet és hogyan szabad a hatalommal tárgyalni. A francia közalkalmazottak pontosan tudják: amit elvesznek tőled, soha vissza nem adják, ha nem harcolsz érte. A magyar közalkalmazott azért imádkozik, a kolléganőjét küldjék el, ne őt és erre van is esélye, mert szegény Marikának beteg a gyereke, többet hiányzik a munkából, és mert a szocialista kapitalistának nem szükséges az Mtk gyerekes anyákra vonatkozó rendeleteivel foglalkoznia. Arról se beszélek szívesen, amit - alkalmasint látnokként prosperálok, - a magukra maradó, nagyon kemény és igen nagypofájú mozdonyvezetőkkel tesznek majd némi türelmi idő elteltével: (kétezer szakmunkásról van szó) a kormányzat behozza pótlásukat a nyomorgó Ukrajnából, Oroszországból, Bulgáriából bagóért büszke, kimért helyrajzi számukat eltévesztett masinisztáink pedig el lesznek hajtva a nagy magyar demokrata búsba, vezetőiket meg, ha a döntés után sokat ugrálnak, valamilyen jogcímen csendben lecsukják. Nem kell hozzá egyéb, mint valamelyik jogszabály alá flikflakkot illeszteni egyik üzemképesebb parlamenti munkanapon, mint ez már annyiszor megtörtént az eredeti tőkefelhalmozás általunk is látható történetében. Arról sem akartam beszélni, nincs kedvem, lerágott dühítő csont hogy az első tíz, milliárdos olajügy, az első két milliárdos autóimportügy, az első tucat százmilliós ÁFAcsalási ügy nyilvánosságra kerülése után parlamentünk, az ország választott garnitúrája csak üldögélt, olvasgatott nézelődött, szundikált könnyesre röhögte magát vagy civilként szörnyülködött dr. Torgyán magánszámain. Ha nem jutott nemzetmentő patakvér-parádé, csinált magának, elszórakoztatta egymást a mai és a tegnapi hatalom az erkölcs, a demokrácia szivárványos, minden helyzetben használható kártyalapjaival. Mintha nem volna dolguk. Mintha nem törvényhozó testület volna a nevük. Mintha nem azért fizetnék őket Mintha nem azért volnának odaküldve, hogy a megváltozott gazdasági környezetnek megfelelő jogi korlátokkal rakják körbe az újgazdag elefántok és vaddisznók futópályáját mert láthatóan le kívánnak tiporni minden megmaradt értéket letiporva pedig be a bendőbe. Rossz napokon megfordul a fejemben, hogy a késedelmes törvényhozás nem történhetik másképpen, minthogy vastagon leszedik a sápot a joghézagok és a feketekereskedelem hasznáról, érdekeltek a minél későbbi leállításban, de jobb napon azt gondolom mégis, ennyire elvetemültek nem lehetnek, azután azt: ugyan miért ne lehetnének, x évig bokáztak a medve szőrös mancsa előtt most a PÉNZ az úr. Semmi különbség. Ott, akkor, esetleg szégyenkezhettek, ha minden mellett még magyarnak is tartották magukat (Münnich elvtárs évfordulóján nyilatkozta Münnichné elvtársnő vagy tíz éve, halálig emlékezetesen: „Igaz, hogy Münnich elvtárs /így!! a KGB megbecsült tisztje volt, de soha Münnich elvtársnál nagyobb magyar hazafit nem láttam." így is lehet nézni. Fura, mégis lehet.) Most nincs miért szégyenkezniük. A pénz az egyetlen értékmérő. Minden más kutyaugatás. Mindezekről semmit nem akartam mondani, főleg nem kívántam bosszantani a kedves politikamentes olvasót Azt szerettem volna elmesélni, színesen, érdekesen, izgalmasan, hogy novemberben ígértek egy üveg varázsvizet a Drégelyvár alatt csörgedező Csitár patak Tre Fontana nevű kegyhely-forrásából, mert romlik a szemem. A héten beállítottak vele. Varázsimát is kaptam hozzá. Remek szöveg. A jövő héten, ha élünk, megosztom Önökkel. Használati utasítás a Tre Fontana vizéhez. A tanácsok közül az első, a hatodik, a tizedik azt mondja: hinni kell benne. Anélkül nem segít. Ez az. Hinni.