Esztergom és Vidéke, 1995

1995-12-14 / 50. szám

3 ÉRDEKEINK ­ÉRTÉKEINK ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 30-31. SZAM Dr. Kemenszki István rendőralezre­des kapitányságvezető beszámolójából „.„ A személyi állomány elítéli a sza­bad időben italozó, majd jogsértő maga­tartást tanúsító három rendőr kolléga cselekedetét. Személyzeti úton elbocsá­tásukra került sor." (Esztergom és Vidéke 48. szám) A sértett szemszögéből Tisztelt Szerkesztőség! Az Esztergom és Vidéke 48. számában megjelent rendőrségi beszámoló, illetve a Városi TV-ben adott kapitánysági interjú után azzal a kéréssel fordult hozzám az újság szerkesztője, hogy reagáljak a már említett nyilatkozatokra. Mint ismertté vált, október 23-án este három rendőr szolgálaton kívül italozott, és előbb egy büfében, majd az utcán, il­letve a Kapitányság épületében bántal­maztak minket. Máig ismeretlen előttünk, mi adott okot számukra erre a fellépésre. Valószínűleg csak az alkohollal magya­rázható mindez. Itt kell megjegyeznem, hogy a szolgálatban lévő rendőrök be­számolója nemcsak korrekt, de embersé­ges is volt. Tehát az esetet semmiképpen nem úgy értékeljük, hogy a rendőrség ré­széről ért minket sérelem, hanem három ember részéről, akik sajnálatos módon rendőrök voltak. A kapitány úr nyilatko­zatai higgadtak és objektívek voltak, amit köszönettel nyugtáztunk. TV interjújához csupán két megjegyzést fűznék hozzá. Egyrészről: az, hogy az események meg­jelentek az országos sajtóban, nem a mi kezdeményezésünk volt. Az újságírók tő­lünk független forrásokból jutottak az in­formációkhoz. (Megjegyzem a legtöbb újságban helytelenül jelentek meg a tör­téntek.) A másik, amihez szeretnék néhány szót hozzáfűzni, az, hogy a kapitány úr meg­említi a rendőrök kisebb sérüléseit. Eze­ket nem mi okoztuk, feltehetően alkoho­los állapotuk következményei lehettek. Ez apróság, de ebben az esetben, úgy érzem, nem elhanyagolható. Azt gondolom, a történlek épp elég tá­voliak ahhoz, hogy a kedélyeket felzaklat­ni, illetve az eseményeket újra felidézni ne legyen érdemes. Most már a független igazságszolgáltatásra a feladat, amely­nek - reményeink szerint - a törvények szellemében fog megfelelni. Leszaladt a szem - avagy: a Nagymama politizál ­Közeleg a karácsony, Nagymama köt, számolja a szemeket, méreget, kalkulál; reggeltől estig jár a tű a kezében. „Két sima, egy fordított..." Meglepetést készít az unokáknak. Újra divat a kézikötésű pulóver, a sál, a mellény. „Editke kapja a zöld mellényt.. Két fordított egy sima... leveszem a sor vé­gén... A zöldekről jut eszembe, kedve­sem, hogy a városszéli bicikliút is félbe maradt. S ha látnád, mennyire megron­gálták a teherautók! Nem is értem, hogy hajthatnak be oda, a szépen elkészült útra jóérzésű emberek akkora monstrum gé­pekkel!... Nos lám, itt meg leszaladt egy szem!... Most kezdhetem elölről... Mi mindig csak elölről tudunk elindulni. Ké­pesek vagyunk addigi munkánk eredmé­nyeit lesöpörni, s újra, más jelmondatok­kal kezdeni. Alig három-négy év telik el, s mindig új „magasabb" szempontok jön­nek. Az „Isten, Haza, Család" jelszavát felváltja a „Harc a profitért a privatizá­cióért" anyagias szemlélete, a „nemzeti összefogás" ügyét a ,bokros pénz­ügyek"... Látod, ez a kék meg vörös mi­lyen jól megy egymáshoz!... Ebből kap Péterke sapkát. Jövőre iskolás lesz a kis drágám; jó nagyra kötöm, hogy ak­kor is hordhassa... Az iskolában lassan már a krétára sincs pénz. Milyen világ ez, kedvesem?! Visszatérünk Móra Fe­renc korába, amikor a tűzifát is otthon­ról vitték a falusi lurkók, ha nem akar­tak fázni a tanteremben. Még szeren­cse, hogy sok helyen meghagyták a ré­gi jó cserépkályhákat. Egy kis fa, meg égetni való szemét csak akad manapság is... Nos, itt fogyasztok két szemet... Nézem az újságokat is; tele vannak po­litikával. De nekem az a politika, ami körülvesz. A lakás, tetemes költségei­vel, a bolt, ahol egyre kevesebbet vehe­tek a nyugdíjamból, a tévé, ahol a pár­tok marakodását látom... Ó, Istenem! Itt megint elrontottam egy sort, mialatt „politizáltam". Most fejthetem vissza. K-Sz. E. A VAROSEGYESITES l 1895 CENTENÁRIUMI 1995 EMLEKEVEBEN Száz éve közölte az Esztergom és Vidéke - de valamelyest, különös tekintettel a holnapi pedagógus sztrájkra, napjainkban is időszerű 1895. november 30. Beküldetett. Egy földmíves képviselő az alábbi, ortográfiai hibáktól nem mentes levelet küldötte be hozzánk, amelyet azon megjegyzéssel közlünk, hogy a képviselő úr véleményét éppen nem osztjuk, mert a népnevelőket városunkban oly silányul fizetik, hogy már a legfőbb ideje volna azokat kedvezőbb anyagi helyzetbe juttatni. Ami a t. képviselő úr azon kitételét illeti, hogy a tanítónők magános nőszemélyek, arra csak azt feleljük, hogy a magános nőszemélyek sem élhetnek meg csekély fizetésből, hanem azoknak is a szellemi munkájuknak megfelelő anyagi jutalomban kell része­sülniük. E levéllel kapcsolatosan megjegyezzük, hogy a tanítók fizetésének javításával legközelebb bővebben foglalkozunk. A levél szószerint a következő: „ Tekintetes Szer­kesztő Úr! Sok jót olvastam már lapjába és sok igasságost, hát tessék ezt betenni a lapba, hogy a tanitónéknak ne agyanak töb fizetést, mint ők akarnak most. Nagyon sok a teher a szegény népen, most adtunk töbet a hivatalnokoknak, az hagyán, azoknak van felesége gyereke, dogoznak egész esztendeig, a tanítónék 10 hónapig hetenként is van szabadságok aztán magányos noszemélek, elég nekik a mostanyi fizetésök a sok privátával. Nem birja a nép a terhet. Tisztelöttel maradtam egy földmives képviselő. Bach vendégei voltunk A hagyományokhoz híven az idén is nagyszabású karácsonyi koncerttel örven­deztette meg Esztergom zenekedvelőit a Városi Szimfonikus Zenekar és a Balassa Kórus. A Dobó gimnázium aulájában telt ház előtt hangzott el Bach két csodálatos zeneműve Reményi Károly karnagy vezényletével. Az elsőként előadott F-moll csemballóverseny egyike Bach csemballóra írt hét versenyművének, melynek érdekessége, hogy e mű a szerző korábbi hegedűver­senyének átirata. A modem hangversenyek gyakorlatában a csemballót mindenütt zongorával helyettesítik, ahogy ezen az estén is történt A fiatal zongoraművésznő, Rozsár Brigitta tolmácsolásában különösen a lassú tétel áriaszerií dallamossága keltett kellemes érzéseket a hallgatóságban. Az est második részében Bach Karácsonyi Oratóriumának rövidített változatát hallgathatta meg a közönség. E gigantikus mű vegyíti a kantáta és a passió-ora­tórium formai elemeit. Az utóbbit a recitativók képviselik, valamint a közbeszőtt korálok; minden más a kantáták műfajából való. A Karácsonyi Oratórium hat különálló - egyenként mintegy félórás - részből áll, Mária és József Betlehembe érkezésétől a három napkeleti király hódolásáig meséli el a karácsony históriáját. A 70-es évek elején e mű legnagyobb részét már bemutatták Esztergomban - akkor Szabó Tibor vezényletével -, most csak egy rövidített változat, egy válogatás került a hallgatóság elé. A zömmel amatőr zenészekből álló szimfonikus zenekar kellemes benyomást keltett, főleg a fúvós szólisták tetszettek. A népszerű és nagymúltú kórus - annak ellenére, hogy különösen női énekese­inek létszáma erősen megfogyatkozott - egységesen, tisztán és tömören szólt A még kiforratlan, fiatal szólisták igyekeztek megfelelni az elvárásoknak, bár a fejlett énektechnikát igénylő recitativók és áriák néha igen nehéz feladat elé állították őket. Az áriák közül kiemelkedett - főleg ötletes hangtechnikai megoldásával - az újévi kantáta visszhanghatást alkalmazó szopránáriája. Az évek óta immár hagyományosan jelentkező karácsonyi hangversenyek hangulatos színfoltjai Esztergom zenei életének. Megteremtésükben elévülhetetlen érdemei vannak Reményi Károly karnagy­nak, a Városi Zenede igazgatójának. December 10-én, vasárnap este újból szép zenei élménnyel gazdagította a nagyszámú, lelkes közönséget Sz.B. Pedagógus Szolgálati Emlékérem Preczlik László igazgató kitüntetése vallását: a tanuló teljesítménye képessé­gei szerint maximálisra fokozható. Tanórái munkáját végigkísérte a diffe­renciált foglalkozás, a gyengébb képes­ségű gyermekek felzárkóztatása, korre­petálása. A tehetségesek számára a város­ban is elismert kémia szakkört szervezett. Tanítványai a középiskolákban is megáll­ták helyüket biztos alapokkal kerültek a gimnáziumokba. Több gyermeket indí­tott kémiatanári, biológusi, orvosi, ve­gyészmérnöki pályára, 1970-ben igazga­tóhelyettesi megbízatást kapott. Három évtizedig látta el a helyettesi munkakört majd 1991-ben az iskola igazgatójává ne­vezték ki. A vezetői beosztást olyan szol­gálatnak tekintette, amelyben a tanulók és általuk az iskola érdeke vezérelte. Alapossága, pontossága, fegyelmezett munkavégzése, következetessége nem­csak növendékei, hanem kollégái számá­ra is követendő példát jelentett. Szigorú, objektív értékrendje, tárgyilagossága és fanyar humora a konfliktusokat mindig humánusan és előremutatóan oldotta fel. Köztiszteletben álló pedagógusa a város­nak. Gratulálunk a kitüntetettnek! A kitüntetés átadásának pillanata Dr. Könözsy László polgármester a Vá­rosházán nyújtotta át a Pedagógus Szol­gálati Emlékérmet Preczlik László isko­laigazgatónak, aki ez év végén nyugállo­mányba vonul. Pályakezdőként Terem községben, majd Kesztölcön tanított Az esztergomi Balassa Bálint Általános Iskolában 1968­tól tanít Az iskola belső munka­megosztása alapján főtárgya a kémia lett. Kiemelt feladatának tekintette, hogy a kémiatanítás feltételeit megteremtse. Ki­alakította a kémiaszertárt s a tanulói kí­sérletekhez szükséges szaktantermet Tanári személyisége, pedagógiai mód­szerei révén tanítványai megszerették a tantárgyat. A tanulói kísérletek az élmé­nyen kívül közvetlen ismeretszerzést és sikert jelentenek a tanulóknak. Négy év­tizedes tanári pályáján bizonyította hit­A kertvárosi Féja Géza Közösségi Ház rendezvényei december 16-án 11 órakor: Hókirálynő (A gyermekszínházi sorozat előa­dása.) 16 órakor: az Esztergomi Művé­szek Céhének kiállításátdr. Ámon György alpolgármester nyitja meg (A kiállított müvek kedvezmé­nyes áron megvásárolhatók.) Onagy Zoltán Nap 16. Se nádpálca, se fizetés = Tre Fontana Hetek óta a tanarakról akarnék írni, hogy mit művel velük korunk, mit a gyerekekkel, és egyáltalán mit művel minden­nel és mindenkivel; kikből veri ki egy berohadt mennyezetű korszak kései szoldátserege a tetőácsolást a cseréprakást, a ház felépítését arról a házról beszélek, (az én házamról) amit ők (félreértes ne essék: a soldatok) maguk lőttek szét eszményük és Istenük nagyobb dicsőségére. De nincs kedvem a tanarakról beszélni, arról sincs na­gyon mit mondani, ahogyan Szőllősiné bepalizza az egész pedagógustársadalmat mert ugye, ne csináljunk már hülyét magunkból: hatalomban lenni, hivatali Mercedesből refor­málni, harcba vinni a talpasak népét a jóelőre kivégzett kultuszminiszter ellen, hogy szálljon a por, szóljon a tam­tam? Mintha ezt végigéltük volna már. Nagy Sándor, meg a sztrájkok, meg a leterített, lenullázott gyárak, szétlopott munkahelyek, téeszek, minden. Úgy látszik a messzi távol­ból, a franciák nemzeti hagyományból megtanulták, hogyan lehet és hogyan szabad a hatalommal tárgyalni. A francia közalkalmazottak pontosan tudják: amit elvesznek tőled, soha vissza nem adják, ha nem harcolsz érte. A magyar közalkalmazott azért imádkozik, a kolléganőjét küldjék el, ne őt és erre van is esélye, mert szegény Marikának beteg a gyereke, többet hiányzik a munkából, és mert a szocialista kapitalistának nem szükséges az Mtk gyerekes anyákra vo­natkozó rendeleteivel foglalkoznia. Arról se beszélek szívesen, amit - alkalmasint látnokként prosperálok, - a magukra maradó, nagyon kemény és igen nagypofájú mozdonyvezetőkkel tesznek majd némi türelmi idő elteltével: (kétezer szakmunkásról van szó) a kormány­zat behozza pótlásukat a nyomorgó Ukrajnából, Oroszor­szágból, Bulgáriából bagóért büszke, kimért helyrajzi szá­mukat eltévesztett masinisztáink pedig el lesznek hajtva a nagy magyar demokrata búsba, vezetőiket meg, ha a döntés után sokat ugrálnak, valamilyen jogcímen csendben lecsuk­ják. Nem kell hozzá egyéb, mint valamelyik jogszabály alá flikflakkot illeszteni egyik üzemképesebb parlamenti mun­kanapon, mint ez már annyiszor megtörtént az eredeti tőke­felhalmozás általunk is látható történetében. Arról sem akartam beszélni, nincs kedvem, lerágott dü­hítő csont hogy az első tíz, milliárdos olajügy, az első két milliárdos autóimportügy, az első tucat százmilliós ÁFA­csalási ügy nyilvánosságra kerülése után parlamentünk, az ország választott garnitúrája csak üldögélt, olvasgatott né­zelődött, szundikált könnyesre röhögte magát vagy civil­ként szörnyülködött dr. Torgyán magánszámain. Ha nem jutott nemzetmentő patakvér-parádé, csinált magának, el­szórakoztatta egymást a mai és a tegnapi hatalom az erkölcs, a demokrácia szivárványos, minden helyzetben használható kártyalapjaival. Mintha nem volna dolguk. Mintha nem tör­vényhozó testület volna a nevük. Mintha nem azért fizetnék őket Mintha nem azért volnának odaküldve, hogy a meg­változott gazdasági környezetnek megfelelő jogi korlátok­kal rakják körbe az újgazdag elefántok és vaddisznók futó­pályáját mert láthatóan le kívánnak tiporni minden megma­radt értéket letiporva pedig be a bendőbe. Rossz napokon megfordul a fejemben, hogy a késedelmes törvényhozás nem történhetik másképpen, minthogy vastagon leszedik a sápot a joghézagok és a feketekereskedelem hasznáról, ér­dekeltek a minél későbbi leállításban, de jobb napon azt gondolom mégis, ennyire elvetemültek nem lehetnek, az­után azt: ugyan miért ne lehetnének, x évig bokáztak a medve szőrös mancsa előtt most a PÉNZ az úr. Semmi különbség. Ott, akkor, esetleg szégyenkezhettek, ha minden mellett még magyarnak is tartották magukat (Münnich elv­társ évfordulóján nyilatkozta Münnichné elvtársnő vagy tíz éve, halálig emlékezetesen: „Igaz, hogy Münnich elvtárs /így!! a KGB megbecsült tisztje volt, de soha Münnich elv­társnál nagyobb magyar hazafit nem láttam." így is lehet nézni. Fura, mégis lehet.) Most nincs miért szégyenkezniük. A pénz az egyetlen értékmérő. Minden más kutyaugatás. Mindezekről semmit nem akartam mondani, főleg nem kívántam bosszantani a kedves politikamentes olvasót Azt szerettem volna elmesélni, színesen, érdekesen, iz­galmasan, hogy novemberben ígértek egy üveg varázsvizet a Drégelyvár alatt csörgedező Csitár patak Tre Fontana nevű kegyhely-forrásából, mert romlik a szemem. A héten beál­lítottak vele. Varázsimát is kaptam hozzá. Remek szöveg. A jövő héten, ha élünk, megosztom Önökkel. Használati uta­sítás a Tre Fontana vizéhez. A tanácsok közül az első, a hatodik, a tizedik azt mondja: hinni kell benne. Anélkül nem segít. Ez az. Hinni.

Next

/
Thumbnails
Contents