Esztergom és Vidéke, 1995

1995-10-05 / 40. szám

3 ÉRDEKEINK - ÉRTÉKEINK ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 30-31. SZAM Hogyan történt? Az előre megadott program szerint papszentelésre készülődött 1995. szep­tember 30-án a ferences templomban gyülekező hívősereg. Dr. Paskai László bíboros, prímás, érsek atya örömmel vál­lalta a püspök feladatát, hiszen ferences kispapok szentelése egyben a rendhez való tartozását is kifejezte. Ráadásul évek óta nem volt hasonló esemény az esztergomi ferenceseknél. A bíboros atya 16.30-ra érkezett a rendházba, ahol már készülődtek a hívek - mintegy 1500-an - és az 50 főnyi pap­ság. Rövid időre betért a rendi ebédlőbe, ahol a szertartással kapcsolatos részlete­ket megbeszélte az illetékesekkel, dr. Várnai Jakab tartományfőnök és Lovász Rajmund házfőnök atyával. Beszélgetés közben lett rosszul, kb. 16.45-kor. Álla­potát hihetetlen fegyelemmel igyekett leplezni, ezért a körülötte lévők csak kis idő elteltével állapíthatták meg, hogy nem átmeneti jelenségről van szó. Dr. Németh László irodaigazgató gyorsan felmérte a helyzetet és kiosztotta a teendőket. Rövid idő után jelentkezett egy szegedi orvosnő a hívők közül, aki a beteg segítségére sietett. Hamar odaért a kollégiumi ápolónő is. Közben sikerült riasztani a kórházi mentőautót, mely kb. 5 perc múlva négy fős személyzettel megérkezett. Tíz perc múlva megjött dr. Dékány Vilmos püspök úr, hogy helyettesítse a főpásztort. így aztán 17 órakor rendben megkezdődött a szertartás. Ahogy a papság elvonult, a mentők elszállították a bíboros urat. Amikor a mentőautóban elhelyezték, már ott volt dr. Szontagh Csaba szívspecialista, a kórház és a belosztály főorvosa, aki a további­akban személyesen irányította a beteg ellátását. (Őt a felesége érte utol a vasútnál, az állomásfőnök segítségével. Éppen jóbarátját, Szalay Ferencet, Esztergom egyik dísz­polgárát és vendégeit kísérte ki a vonathoz.) Közben már dr. Sáska Magdolna ügyeletes belgyógyász felkészülten várta a beteget. Három hónapja hasonló helyzetben dr. Dé­kány Vilmos püspök urat látta el sikeresen. Kb. 1-1,5 óra elteltével bíboros atya állapota stabilizálódott, mindannyiunk megnyugvására. Viselkedése rosszulléte idején imponálóan fegyelmezett volt. Csak a külső jelek és a mérési eredmények árulkodtak állapotáról. Gondolkodása, beszéde mindig logikus volt. A kórházba érve öntudatosan vette fel a betegek szentségét Hegedűs Kolos atya kezéből. Onnét köszöntötte a már felszentelt kispapokat és az ünneplő rokonokat, híveket. Hajas Amosz újmisés testvért magához kérette, hogy vasárnap részesítse őt szentáldozásban és újmisés áldásban. Vasárnap este a budapesti Kardiológiai Intézet felajánlotta, hogy átveszi a bíboros urat. Ó azonban elégedett lévén az esztergomi gyógykezelés eredményességével, to­vábbra is a híres elődje által alapított egészségügyi intézményben, az esztergomi Vaszary Kolos Városi Kórházban kívánt maradni, ahol hívei is keresik a gyógyulást. OKTÓBER 6-ÁN ^lllilli a 13 Aradi vértanú tiszteletére az Esztergom Barátainak Egyesülete, a Városi Sportközpont és a Városi Diáksport Bizottság ismét megrendezi r • A- KEGYELETI STAFÉTÁT, ' ; A célbaérkeaés helyszínén, az Aradi vértanúk terén 15 órakor kezdődik az emlékűnhepség Köszöntőt mond: dr. Etter Ödön képviselő :• •' Közrem uködik: a Liszt Ferenc Vegyeskar {vezényel Vereczkei Attila) és Bencsik Péter versmondó (Bottyán János gimnázium). Október 6.: valószínűleg mindnyájunk SZENTJÓBI SZABÓ LÁSZLÓ szamara ismert történelmi dátum, évről­évre visszatérő alkalom a tiszteletadásra a kÖltÓ „haza és haladás" vértanú-hőseinek emlé­ke előtt. Alighanem jóval kevesebben van­nak, akiknek ebben az évben eszébe jutott egy kétszáz éves jubileum: a Martinovits­féle köztársasági mozgalom. 1795 nyara: hét kivégzés a Vérmezőn, - többek számá­ra pedig bizonytalan időre szóló fogság a kufsteini várbörtönben. Közöttük volt a Bi­har megyei köznemesi családból származó Szentjóbi Szabó László, tanár, jogász, költő és író, akinek halálos ítéletét kegye­lem útján változtatták fogházbüntetésre. 1795 október 6-án halt meg Kufsteinben. Városunkban él a család egyik leszármazottja: Szentjóbi Sz. Zoltán orvos, a vele és öccsével, Szentjóbi Sz. Andorral - a család történetének kutatójával - készült interjút következő számunkban közöljük. A kétszázadik évforduló alkalmából október 6-án Szolnokon a Megyei Könyvtárban Szentjóbi Szabó László emlékülést tartanak. Ottomány 1767. június 22. Kufstein 1795. október 6. PRO URBE ESZTERGOM 1995 Dr. Bense Imre nyugalmazott főor­vosnak, hat évtizedes szolgálatáért, Esztergom egészségügyének érdeké­ben kifejtett áldozatos munkásságáért, a családorvosi intézmény helyi megal­kotásáért, példa értékű orvosi életmű­véért. Balla András fotóművésznek, a mai magyar fotóművészet kiemelkedő alak­jának, az országos fotóbiennálék esz­tergomi megrendezéséért, a helyi Art Fotóstúdió megalakításáért, városunk történelmi értékeinek magas színvona­lú megörökítéséért. GAZDA SZEME Olvasói levél Béke térről Tisztelt Szerkesztő Úr! Levelemben az Esztergom és Vidéke cí­mű lap 38. számában megjelent „Nincs béke a Béke téren" című íráshoz szeret­nék néhány megjegyzést fűzni, leírva a saját álláspontomat, amivel szerintem sok Béke téri is egyetért. Sajnos a fórumon nem vehettem részt, így csak a cikkben olvasottakra hagyat­kozhatok. Az építés ellen szóló érveket már sokan hangoztatták, ezekre nem is akarok most kitérni. Szeretném viszont megvizsgálni azokat a kijelentéseket, amelyek állítólag az építkezés mellett- szólnak. Kezdjük mindjárt a legnyomósabb érvvel, miszerint a város pénzhez jut. Ez ellen senkinek'sincs kifogása. Csakhogy attól tartok, ezt a pénzt nem a Béke térre fogják költeni. Miért is tennék? A terület a városé. Azt viszont már elfelejtik, hogy nem a város lakik itt, hanem a Béke tériek. így jogot formálhatnak a pénzre, egyfajta „kárpót­lásért" az elveszett parkra. Kétlem azon­ban, hogy egy ilyen üzletbe belemenné­nek a Béke téren lakók. Új munkahelyek, a kérdés csak az, hogy kiknek a számára lesznek itt új munkahelyek? Az üzletközpont egy ré­szét a vezetőség fogja kitenni. Ők -nagy valószínűséggel - még csak nem is esz­tergomiak lesznek. A többi dolgozót már a környékről fogják toborozni, de kevés Béke téri lesz köztük. Ebben a kérdésben megint nem találkoznak a Béke tériek és az üzletközpont-lobby érdekei. Ellátottság. A Béke tériek eddig is jól megvoltak ezzel az ellátással, amely egyáltalán nem rossz, és ezután is meg­lesznek. A város többi része pedig, eddig sem ide járt vásárolni, és ezután sem ide fog járni. Új felvevőpiac a termelöknek. Szinte biztos vagyok benne, hogy az üzletköz­pont nem a környékbeli kistermelőknek fog új felvevőpiacot teremteni, hanem az ország más tájain élő nagytermelőknek. Összegezve a leírtakat, én úgy látom, hogy az üzletközpont valójában nem az esztergomiakra épít. Ez a beruházás sok­kal inkább a nyugati - elsősorban német - turisták kényelmét célozta meg. Ha jól sejtem, nem véletlenül válasz­tották a Béke teret. Itt van nem messze a Bazilika, tehát sok a turista, akik közül egyesek jobban szeretnek a megszokott, hazai cégnél vásárolni. (Emlékeznek? „Ismert német kereskedelmi cég" kívánja a területet „hasznosítani".) A turisták igé­nyeit ki kell elégíteni, hiszen csak így hagyják itt a számukra oly fontos ke­ményvalutát. Ez igaz. Semmit sem sza­bad azonban túlzásba vinni. Arról nem is beszélve, hogy egy turista általában nem arra kíváncsi, amit otthon is láthat! Motoszkál bennem a gyanú, hogy a tervezők ezt az egészet nem gondolták igazán végig, már ami a gazdasági részét illeti a dolgoknak. Lehet, hogy nyáron szép forgalmuk lenne, de télen nem maradna sok pénzük, miután a rezsit kifizették. Vegyük pl. a Prima bevásárló központot. Nincsenek pontos adataim, de biztos, hogy nagyobb nyereségre számítottak, amikor beindí­tották az üzletet. Akkor most kicsit az unásig hangozta­tott évekről. Itt van ez a szép park. A fái kb. most érték el azt a kort, amikor a park már tényleg park, és nem csak faiskola. Erre jön egy átgondolatlan terv, és máris ki­vágnák őket? A Bánomi lakótelepen most akarnak fásítani, így végül is ott va­gyunk, ahol elkezdtük. Csak éppen a Bá­nomi mellett nem megy a főút, nincs nagy üzletközpont és még maradt néhány öreg fa is, amit az építők valami „isteni sugallatra" meghagytak. A Béke térből pedig egy kis Békásme­gyer válna. Akárhova néz az ember, csak beton lesz. A fiatal anyák a betonon tol­nák a babakocsit, ugyanott ahol az öre­gek is róják napi sétájukat. A gyerekek szintén betonon játszanának, esetleg bio­lógia órán megtanulnák, mi is az a fa. Végül értetlenségemnek szeretnék han­got adni, amiért Sz.B. Úr egyenlőséget tett a fejlődés, és az üzletközpont közé! Nyugaton az számít fejlődésnek, ha nor­mális emberi környezetet tudnak teremte­ni a lakóhelyeken, és minden talpalatnyi zöldet megmentenek. Ók már túl vannak azon, hogy a fejlő­dés ürügyén megpróbálják leigázni a ter­mészetet. Miért nem tudjuk ezt a példát átvenni? Remélem a testület, amelyik e kérdés­ben dönteni fog, nem csupán eszköz lesz egy nemzetközi cég kezében! Ellenkező esetben a következő önkormányzati vá­lasztásokon a szavazók emlékezni fog­nak munkájukra! Még annyit, hogy a cikkben fölvető­dött a kérdés: „Vajon a város egészének érdeke előbbre való-e egy városrész egyöntetű tiltakozásánál?" Magyarul - fontosabb-e a többség vé­leménye, mint a kisebbségé? Nos, egy­részt az üzletközpont nem feltétlenül az egész város érdeke. Másrészt, egy de­mokratikus államban figyelembe veszik a kisebbség érdekeit is! Prommer Mátyás Szerkesztőségünk örömmel közli Ked­ves Olvasónk reagálását az említett cikkre. írásommal éppen az volt a cé­lunk, hogy állásfoglalásra késztessük Önöket. Prommer Mátyás legtöbb észrevételé­vel egyetértek, mindössze azt vitatom, hogy egyenlőséget tettem volna a fejlő­dés és az üzletközpont közé. Én csupán kérdéseket tettem föl, amelyek szándé­kom szerint nem egyféle választ sugall­nak, hanem felkínálják a lehetőséget minél több érv és ellenérv indulatok nél­küli, józan megvizsgálására. Sz.B. TARLATROL TARLATRA Szeptember 29-én két tárlat is nyílt váro­sunkban. 16 órakor a Somogyi iskola Sugár Galériájában Almássy László Csendes cso­dák című fotókiállítását dr. Németh Irén ­17 órakor a Szabadidőközpontban a Gya­korló általános iskola rajzszakkörének ki­állítását Kaposi Endre nyitotta meg. Október 2-ától tekinthető meg a Dobó gimnázium galériájában Bottyán Marianna festőművész tárlata, amelyet a megnyitón Bánomyné Kovács Ildikó ajánlott az érdek­lődők figyelmébe. Október 4-én a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában Horváth Helén Sára főiskolai hallgató kiállítását Földi Péter fes­tőművész nyitotta meg. Október 12-étől a József Attila iskola au­lája ad otthont Maier-Kránitz László festő­tanár képeinek. 17-órakor Bánhidy László művészettörténész-tanár nyitja meg a tárla­tot. Onagy Zoltán Nap 6. Rengünk Egész héten át rengünk. Előbb ott a drámai, szorongató kérdés, ugyan a független magyar bíróság megfelelő szépségűnek találja-e a Torgyán doktort, a népvezérhajlamú hajdani ügyvédet, ahhoz, hogy bűncselekmény gyanúja miatt letartóztassa az MH publicis­táját, ezzel kivonja a forgalomból, nehogy bűnismétlés vét­kébe essen, netán megsemmisítse a bizonyítékokat. Vonzó ember. Torgyán a kezdetektől vonzó. Sőt, igen­igen vonzó. De ha számomra nem is volna az őrültig vonzó, ha nem is tartanám álmaim férfiideáljának, éppen elegendő, ha a nőnemű választói szemében ő testesíti meg a tökös magyar férfiút, a Rózsadomb Buga Jakabjába applikált Ro­bin Hoodot, aki, ha igazságérzete úgy diktálja, számszeríját megpörgetve odacsap a népnyúzó bolsevistáknak. Egy na­pirend előtti ötpercesben akár hatszor felszólítja őket a le­mondásra. És akkor az anyák és árvák könnyeiről, tankok­kal tiport édes hazáról, a nemzet sárba tiprásáról, a fájdal­masan sóhajtó alföldi akácokról még nem szóltam egy szót sem. Vonzalomügyben viszont ott van nekem a Torgyáni Ma­gyar Jövő Pártjának alapító elnök nagyasszonya, a FKGP Női Szövetségének elnökhelyettese, a nyugalmazott pécsi operettprimadonna: Dr. Torgyán Józsefné Cseh Mária. Ha vonzalom ügyében esetleg gondot okoz Apánk, akkor ott van Anyánk, vonzalmamat némi ügyeskedéssel átirányítha­tom. Mit lehet erre mondani? Tavaly októbertől az idei áprilisig Apánk 257 alkalommal szólalt fel plenáris ülésen. Számoljunk. Ha ez kétperces, amelyet a körítéssel nyugodtan nevezhetünk háromperces­nek, a megtámadottak válaszával: ötpercesnek, a frakcióve­zetők illetve helyetteseik megjegyzéseivel: tizenkét perces, + körítés, + zúgás, + a plenáris ülés vezetőjének kommen­tárjai. Csontig leszedve, nem számolva a napirend előtti ötpercesek plusz idejével: 257 x 12 = 3084 perc. Rövideb­ben: 51,4 óra. A legszűkebb számítások szerint ennyi Tor­gyán a Parlamentben októbertől áprilig. És a tavalyi év? És a 93-as? Parádé hátán parádé? Egy földrengés nem okoz­hatna nagyobb kár a munkák végzésére szánt parlamenti időben. Rengünk, mondom. Alattam fűtetlen garázs, fölöttem lakatlan lakás lezárt ra­diátorokkal, szemben üres lakás, középen fűtetlen lépcső­ház, a közép közepén rosszul záródó, csámpás ajtó. Látom, előre látom a telet, a lábfázást, a három pár zoknit, a vaco­gást, a 16-17 fokokat. Tíz éven át csak tévedésből billentünk át az emberinek mondható 20 Celsius fokon - télen. Nyáron meg negyven. Talán már most elkezdhetünk imádkozni, az Úr intézzen fagypont körüli teleket. Rengünk, mondom. Az Úrhoz vagyunk kénytelen fordul­ni, tőle remélni átvészelhető klímát, miközben mostanában, másfél éve, második tele választottunk új pártokat, új or­szágvezetést, megbízva őket azzal, legyenek szívesek télen meleget csinálni. Nem arról volt szó, hogy befűtenek az országnak, főleg arról nem volt szó, hogy azokat nyúzzák meg, akikről már eddig is lefejtették a bőrt. A télről, a következő és az azt követő telekről gyakran eszembe jutnak a nyolcvanas évek erdélyi lakótelepi, a ki­vágott ablakokból kandikáló kályhacsövek, a használt autó­gumik korma a házfalakon, az éjszakánként kidöntött parki fák. Közben lazán és jókedvűen saját költségemen olvasztom a havat, a jeget Dorogig, végestelen végig a vasút mentén, olvasztom a játszóterek havát, a Mártírok útján a járdát, a Bottyán hidon is lazán, szó nélkül, gazdag legény vagyok, gazdag város. Ha valaki kedvesen szólna hozzám, szíves kérésre leolvasztanám a Várhegyet, a Szent Tamást, a turis­ták el ne csússzanak, a szent-tamásiaknak ne kelljen havat söpörniük. Fogyasztó vagyok, a rezsi az enyém. Rengünk, mondom. Közben volt egy kóbor földrengé­sünk, rövid, haragos morgás a felszín alól. Talán jelzésféle.

Next

/
Thumbnails
Contents