Esztergom és Vidéke, 1995

1995-09-28 / 39. szám

Alapítva 1879-ben Újraindult 1986-ban es TIBEKE 1995. szeptember 28. * POLGÁRI LAP 39. szám A VÁROSEGYESÍTÉS CENTENÁRIUMI 1895 EMLÉKÉVÉBEN 1995 ÜNNEPI SZAM Esztergom, XVII. évfolyam. 78. szám. Vasárnap. 1895. szeptember 29. Megjelenik hetcnkint kétsjer : csütörtökön, és vasárnap. ELŐFIZETÉSI AP.: Ne

Rye<l F.

K

)- 1,/M VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamalasuk knklcniiők : Széchenyi-tér 35. szám. Kgjes számuk kaphatók a kimlÚIlivill.'lUlUll, Szik íny Nálldorpipirkereskeilrsílien, a Wttllllscll- és llailfill-ríle doliánylöiwlékbcn. Hirdetesek a kiadóhivatalban vétetnek lel. I Minden egyes hirdetés után 30 kr. kiiusiaii § bélycgilleték fizetcinlö. „SZEPTEMBER HATODIKA TÖRTÉNELMI NEVEZETESSÉGŰ DÁTUMOT JELÖL ESZTERGOM VÁROS HISTÓRIÁJÁBAN. ANNYI VAJÚDÁS UTÁN VÉGRE TETTÉ LÓN AZ ESZME, HOGY A VÁROSRÉSZEK EGYESÍTESSENEK. A KIRÁLYI VÁROS, SZENTTAMÁS, VÍZIVÁROS ÉS SZENTGYÖRGYMEZŐ KÉPVISELŐI EGYÜTTESEN MEGÁLLAPODTAK A BELÜGYMINISZTERHEZ INTÉZENDŐ KÉRVÉNY SZÖVEGÉBEN ÉS AZT NYOMBAN ALÁÍRTÁK. (...) A KÖZSÉGEK MINDENNEMŰ VAGYONUKKAL ÉS TERHEIKKEL, EGYKOR SZERZETT JOGAINAK TELJES ÉPSÉGÉBEN TARTÁSA MELLETT EGYESÜLNEK. (...) A NÉGY VÁROSRÉSZ AZ 1886. ÉVI XXII. T.C. 162.§ ÁBAN BIZTOSÍTOTT JOGNÁL FOGVA KÉRI A VÁROSRÉSZEK KÖZIGAZGATÁSI ÉS ÖNKORMÁNYZATI EGYESÍTÉSÉT KIMONDÓ HATÁROZATOT A MINISZTERTŐL. (...)" (ESZTERGOM ÉS VIDÉKE, 1894. SZEPTEMBER 8.) Városi közgyűlés Február 25. Izgalmakban gazdag közgyűlése volt a városnak hétfőn f. hó 25-én. (...) „Kiemeli, hogy oly művek fognak létrehozatni ez évben, melyek városunk jövőjére messze kiható jelentőséggel bírnak. Az állandó dunahíd ez évben fog elkészülni, valószínű, hogy a Budapestesztergomi direkt vasút is ebben az évben befejezésre jut, a sok vajúdás után felépült kaszárnya ez évben fog rendeltetésének átadatni, két jelentékeny gyár-telep, két üveg-gyár épül. Az egyiknek megkezdése, a másiknak befejezése ez évre esik. Utoljára említi a négy városrésznek hosszú idő óta óhajtott egyesítését. Dióhéjban ez volna az 1895. év története. Kéri a képviselő-testületet, hogy emelt érzülettel, Istenbe vetett bizalommal induljunk ez újévnek és legjobb ereje szerint teljesítse mindenki a maga feladatait." (febr. 28.) A polgármesteri köszöntőből 1995. március 15. (részlet) Városunk akkori vezetői és lakosai ennek a biztató jövőképnek a tudatában ünnepelhették meg március idusát. A következő évek, évtizedek pedig bizonyították, hogy a városegyesítés Esztergom polgárosodásában a viszonylag leggyorsabb, legeredményesebb növekedési korszakot nyitotta meg, beleértve szűkebb-tágabb regionális szerepkörének kiteljesedését is. Most, száz év múltán „a városegyesítés centenáriumi évét igen nehéz gazdasági helyzetben kellett megkezdenünk. Ennek ellenére - elődeinkhez hasonlóan - én is kiemelhetek eseményeket, amelyek városunk fejlődésében új korszak távlatát ígérik. Új, korszerű gyárak letelepedése, a városiasodást előre vivő közművek építése, s nem utolsósorban ilyen fejlesztés a most induló kórház rekonstrukciója is. Arra is reményt keltő esélyek mutatkoznak, hogy száz esztendeje felavatott Duna-híd újjáépítése ügyében ez az év valóban áttörést hozzon. Ebben a tudatban használom fel nemzeti ünnepünk alkalmát, benne a négy ősi városrész összefogásával megalakított 48-as nemzetőrség helytörténeti hagyományait, - hogy a városegyesítés centenáriumi emlékévét meghirdessem. Polgármester-elődöm 1895-ben mondott szavait a régi újság tudósításából idézve, kérem a város polgárait és a képviselőket, „hogy emelt érzülettel, Istenbe vetett bizalommal induljanak az évnek, és legjobb ereje szerint teljesítse mindenki a maga feladatait." (1995. március 16.)J Esztergom öröme Esztergom, 1895. július 10. Örömnapra ébredt e hó 8-án városunk. Az ősi Esztergom zászlódíszt öltött, ünnepi hangulatban tolongtak az emberek és kora hajnalban mozsárlövések jelezték ama dicső nap felvirradtát, melyen Esztergom ujjáalakult. Öröm fog el minden komolyan gondolkozó polgárt, mindőn az oly régen óhajtott eszme, az egyesítés eszméje, hála a mérvadó körök fáradhatatlan munkálkodásának végre megvalósult, midőn a különirányú fejlődést az asszonans tevékenység korszaka váltotta fel, midőn a szellemi és anyagi haladás fő alapkövét, az egyesült összetartást lehetővé tették. E lap már évtizedek óta hű és fáradhatatlan előharcosa volt az egyesítés eszméjének, számtalanszor kifejtette az egyesítés óriási előnyeit, de azért ma, midőn az eszme testté vált, kedves kötelességünknek tartjuk ismételve e tárggyal foglalkozni, ama véghetetlen örömünknek, mely keblünket eltölti, kifejezést adni. Esztergom az egyesítéssel megerősödött. Városunk, mely dicső múltjánál, kulturális fejlődésénél, intelligenciájánál fogva eddig is előkelő helyet foglalt el hazánk városai között, most az egyesítéssel az anyagiak terén is egyszerre óriási léptekkel haladt előre. A szétdaraboltság alatt alig volt tulajdonképeni Esztergomnak 10.000 lakója, most 16-17 ezer lakóval bíró nagy várossá lett. Az eddigi önző különérdekek, melyek a természettől együvétartozó négy városrész továbbfejlődését megakadályozták, megszűntek, a haladás főkövetelménye, az egyetértő, összhangzatos munkálkodás lehetővé lett. Őszinte hálával tartozunk ama mérvadó körök iránt, melyek félretéve az előítéleteket, nem törődve az önző egyének neheztelésével, fáradhatatlanul dolgoznak, hogy a nemes eszmét megvalósíthassák, hogy az anyagi és szellemi előrehaladás alapkövét letegyék és ezen építsék fel az új Esztergomot. Városunk történetünk kezdetén Magyarország fővárosa volt. Századokon át itt volt ama góczpont, honnét az anyagi és szellemi továbbfejlődés szálai kiindultak. A viharos és küzdelmes mult alatt sokat vesztettünk ama nimbusból, melylyel körül voltunk övezve hajdanában. Reméljük és óhajtjuk, hogy a második ezredévvel egy új éra köszönt be nálunk és ha nem is a régi, de ahhoz hasonló pozíciót fogunk ismét elfoglalni hazánk városai közt. Adja Isten, hogy az összetartás, az önfeláldozó munkásság megteremjék gyümölcseit és az új ezredik év küszöbén lelkesedéssel és önbizalommal mondhassuk a legnagyobb magyar szavaival: „Esztergom nem v

oit

? hanem lesz!" Az új vashíd Esztergom, augusztus 23. Esztergom fiai, akik két év óta nem voltak itthon, hazajőve az ő jóformán elfeledett szülővároskájukba, meglepetten látják, hogy csekély távolságra az ósdi és rozoga hajóhídtól öt büszke ívével az új állami vashíd köti össze Párkányt és Esztergomot. Bizonyára megdörzsölik szemeiket, nem álom-e ez? Vasba öntve teljesült volna az annyiszor hangoztatott jámbor óhajtás, hogy a prímás-város állandó összekötetést nyerjen a világgal. Igen, Esztergom fiai, az új híd nem álom, itt áll előttünk kézzelfoghatólag. Be kell vallanunk, hogy a híd nagyon szép. Az állam hatalmas vasmarka látszik minden porcikáján és nem a községi gazdálkodás kicsinyessége, mint a kaszárnyánál. Ámbátor egy nagy hibája van a hídnak, vagyis városi följárójának, hogy t.i. botrányosan görbe. De mivel okos dolog megalkudni a létező és meg nem másítható hibákkal, hát azt mondjuk: igaz ugyan, hogy a följáró görbe, de a híd maga mégis szép, esztétikailag szép. A Duna-közép felé magasló öt ív könnyű, mint a pehely. Messziről szinte éppen hozzáillenek forgalmi viszonyainkhoz, beleszámítva azt, hogy később egy vasút is fog rajta keresztül menni. Közelről impozáns és szilárd rajta minden. Úgy este különösen gyönyörködtető látvány lesz a karcsú vasszömyeteg világító lámpaszemeivel, míg a hatalmas kő lábán megtörnek a folyam csillogó habjai... Az esztergomi oldalon már fölépült vámház valóságos kis villa. A Strázsa-hegy méhéből bocsátkozott alá, hogy őrt álljon a Duna mellett. Prózára leforditva tisztán strázsahegyi kőből készült és bámulva látjuk, hogy ez sokat ócsárolt kő épületnek milyen szep. A parti följárók szinte kínos gonddal készültek. Nehogy alábukjon valaki a töltések tetejéről, olyan hatalmas fakorlátokat tettek a két oldalára, hogy akár gőzmozdonyoknak is elég volna. A gyalogjárók burkolata gránitkocka, a töltések oldala bársony fűvel bevetve. A fj Ny^^W^r-^. Persze nagy baj az, hogy a hatalamas alkotmánnyal, mely mintegy agyonnyomja a környéket, agyonnyomták egyúttal a szép szigeti sétányt is. Nagy alkotásoknak, jól tudjuk, nagy hibáik vannak, de e hibák elenyésznek a magyar földön született magyar királyleány nevéről elkeresztelendő „Mária Valéria"-híd óriási közforgalmi és közgazdasági előnyei mellett. Mert lássuk csak közelebbről, mit jelent az: állandó összekötetés Esztergom és Párkány közt. Jelenti először, hogy nem a rozoga fahídon fogunk átdöcögni ezentúl Párkányba, hanem faburkolton, mintha az Andrássy-úton lennénk. Jelenti másodszor, hogy ha teszem az egy órai gyorsvonattal Nánáról el akarunk utazni, nem kell fél egytől egy óráig a hídnál várakoznunk, mivel éppen az orrunk előtt nyitották ki két sleppes hajónak. Jelenti harmadszor, hogy télen a legnagyobb jégzajlás közepette kényelmesen átroboghatunk a Dunán és nem szorongunk harmincad-magunkkal egy kis csónakban 1 frt viteldíjért és 1 frt borravalóért a révésznek. Jelenti, hogy Pestre utazni akarván, nem kell megtennünk a füzitői nagy vargabetűt a vicinális kávémasinán. Jelenti negyedszer, hogy Párkány, ez a kézzel-lábbal iparkodó mezőváros, mely bizonyos kereskedelmi ágak tekintetében minket régen lefőzött, közelebb jut hozzánk, s ezáltal bár mi adunk neki kultúránkból, ő viszont adni fog nekünk forgalmából és pénzéből. Jelenti ötödször, hogy Esztergom-megyének a Duna által kétfelé szelt területe egyesítve lőn és a közlekedést a Duna hátán nem vicinális kompok, hanem vashíd tartja fönn. Jelenti hatodszor, hogy Esztergomot, Magyarországnak a véletlen különös kedvezőtlensége folytán a vasúti forgalomból kilökött eme kis pontját az új vashíd belehozza a Duna-balparti élénk vasúti forgalomba. Párkány-Nána a hídon át vasútilag könnyen megközelíthető lesz. Jelenti végül, hogy Esztergomnak nem kell pirulnia önmaga, Magyarország, a külföld előtt Duna-átkelésének gyarlósága miatt. Csak vázlatszerűleg soroltuk föl az új híd előnyeit, mert hisz vastag kötetnyi munkát lehetne erről összeimi. Annyi tény, hogy hálaérzettel gondolhatunk az államra, aki minket ilyen pompás milleniumi ajándékkal lepett meg. A híd fölszentelése szeptember közepe táján már megtörténik. Legyünk ott mindnyájan Esztergomnak e hálaünnepén és fölemelő érzülettel kezünket keblünkre téve fogadjuk meg, hogy ezentúl mi is így fogunk építeni és nem csinálunk romba dűlő gimnáziumokat és kalitkaszerű kaszárnyákat. (augusztus 25.) Az esztergomi hídavatás Esztergom, szept. 28. (...) Az igazán szép ünnepélyről részletes tudósításunk a következő: Esztergom már tegnap este szokatlan képet mutatott, a város teljesen ki volt vetkőzve megszokott arculatából. (Folytatás a mellékletben és a 3. oldalon)