Esztergom és Vidéke, 1995

1995-09-21 / 38. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 32-33. SZÁM * MELLÉKLET ESZTERGOMI HELIKON II. „Az egész világ az én falum" Nyilasi Tibor Kanadában élő festőművész 17 akvarelljét adományozza az esztergomi Balassa Bálint Múzeumnak. Életútjáról, a szülőföld szerepéről beszélgettünk vele ebből az alkalomból. • Kesztölci tárlat megnyitódon azt mondtad, hogy „innen az út Esztergomba, a kis Rómába vezet" .A tied is? - Igen, szülőfalumból én is Esztergomba kerültem. Ipari tanulóként végeztem, majd a Szerszámgépgyárban dolgoztam. • Esztergomból hová vezetett az út? - 56-ban élelmet gyűjtöttünk a Pesten harcolóknak. November elején jöttek az orosz tankok. Jó hasznát láttuk a szláv nyelvtudásunknak, hogy kivágjuk magunk néhány kényes helyzetből. Aztán, egy borongós, ködös november végi nap, útnak indultunk: begyalogoltunk Kertvárosba, a vasúthoz. Ácsig egy tehervonat ütközőjén utaztunk; nappalra a rothadó répa rakásba fúrtuk be magunkat, éjjel tovább gyalogoltunk. A bécsújhelyi lágerben diafilmes vetítést mutattak Kanadáról. Rokonaim is éltek ott, hát oda kértem magam. Le Havre-ból indultunk. Szörnyen dobálta a hajót a téli óceán. Három hetes út után értünk Halifaxba. Többünket hordágyon vittek partra, úgy megviselt a tenger. • Milyen volt az újrakezdés? - Sok magyar került akkor Toronto tájékára. Én a menekült magyar színészekhez csatlakoztam. Kisebb szerepeket osztottak rám és - én lettem a kulisszakivitelező. • Ez volt első találkozásod a képzőművészettel. Hogy lett ebből hivatás? - Tüdőbeteg lettem. A szanatórium főorvosa fölkarolt és elintézte, hogy fölvételt nyerjek az Ontario-i Képzőművészeti Főiskolára. Ott a vízfestés felé orientálódtam. Kamada - a táj, a tavak akvarellre való ország! A faliképek, festett üveg-ablakok is érdekeltek. Végzéskor egy monumentális tojástemperával köszöntem meg az Ontario-i Egészségügyi Minisztériumnak a támogatást. Diploma után - 64-ben - a francia kormány díját nyertem el. UÉs a folytatás? - Hét évig képzőművészeti középiskolában tanítottam, vízfestést és anatómiát. 79-ben tagja lettem a Kanadai Vízfestők Egyesületének. Ugyanebben az évben, a helyi magyar egyházközség felkérésére egy Szent István mozaikot készítettem. Akkori megrendelőm, Eördög atya, ma Pilisvörösváron van. 86-ban a kanadai kormány azzal tisztelt meg négyünket, hogy képeinket az Angol Királynénak - a windsori kastély könyvtárának - adományozta. 91-ben Japánban készítettem egy mozaik-emlékművet. Több, mint negyven egyéni kiállításom volt már. • Mióta jársz haza? - 66 óta szinte minden évben itt vagyunk. Ugyanis közben megházasodtam. • Feleséged kanadai születésű ukrán, mégis kitűnően beszél magyarul. Mi vitte arra, hogy ezt a haszontalan nyelvet megtanulja? - Ó is itthon akarta érezni magát. Itt keresztelték meg a lányaimat is, ők is szépen beszélnek magyarul. Nyaranta képzőművész tábort szervezünk a falusi gyerekeknek, a feleségem nyelvet tanít nekik. 82-ben résztvettem a külföldön élő magyar festők műcsarnoki tárlatán, 87-ben pedig, többedmagunkkal, kiállítást rendeztünk az esztergomi Balassa Múzeumban. Ez volt a modern Kanada magyarországi bemutatkozása: eddig csak indiánokat meg eszkimókat mutattak itt. Azóta Tatán, Dömösön, újra Esztergomban, Nyírbátorban, Szekszárdon állítottam ki. Szülőfalum, Kesztölc pedig harmadszor tisztel meg ezzel. • Dolgozol is itthon? - Nyitott szemmel és vázlatfüzettel járom a világot. A 80-as években förtelmesen fölmeszelt szentekre lettem figyelmes a kesztölci templomban. A helyiekkel beszélgetve meg a régi esküvői képekről, sikerült megtudnom, milyen volt a régi festmény. így készítettem el a most látható „Szent Kelemen csodája" című mozaikomat. • Mit jelent a számodra a két lakiság? - A művészetre Kanada tanított meg. De itt vannak a gyökereim, itt élnek idős szüleim. Az egész világ az én falum! Horváthy Péter Virágok, vizek, városok festője A Dobó Galéria évadnyitó kiállítása Vincze László festőművész tárlata. Képei frissek, elevenek, hiszen nemrég, ebben az évben készültek. Az örök témák új változatait csodáljuk a tájak, virágok, emberek ábrázolásában - főként akvarelleken. ,y4z akvarell könnyedsége, frissesége olyan varázslatos, amit más anyag nem tud utánozni. Ez a festésmód az alkalomhoz is jól illik, sokat megőriz a tünékeny jelenségek megragadásának vágyából, izgalmából" - vallja az alkotó. így került a hófehér papírra egy küldölfi utazás során az Olasz vízivár könnyed kézzel felvetett varázslatos tája, a velencei képsorozat eleven színekkel, kontrasztos fényhatással ábrázolt Akadémiája, a szűk csatornautcácskák, a színes paloták távolodó sora, a hidacskák kecses ívelése. Honi tájaink ábrázolásában a Rába folyó szelídsége, csendje, az évszakok váltakozó, hol fehérbe hajló, hol őszi színei gyönyörködtetik a tárlatlátogatót. Különösen szép a Rábapart szigettel című kép, amelyen a papír domborulatos felszíne a mű egyik sajátságos alkotóeleme. A Balatoni móló vízivilága, a fák, az ég és a vitorlások színkontrasztja, az Udvar istállóval vidám zöldje-sárgája, a Cicellei templom a cinteremmel s a kopár faágak elmúlást jelző sötét vonalai - egyaránt békességet, harmonikus nyugalmat sugároznak. A csendéletek jó része - Ady verssorával szólva - „őszi tarka virág-halom", mint például az Őszi csokor sárga-barnavöröses elevensége, a Lila csendélet krizantém-lilája, a Szőlő, alma ugyancsak őszies hamvassága, a Gyümölcskosár áttetsző, csipkeszerű ábrázolása. Az olajfestmények között figyelmet keltenek a látványos - fantasztikus szürreális - ábrázolást egy-egy meghatározott színskálán megvalósító képek. A Fantasztikus figurák lilától sötétkékig váltó színárnyalatai markánsan gonosz férfiarcokat, felsejlő nőalakokat formáznak. A Koncert hegedűn játszó művésznőjét bíborpiros-lila színskálára „hangolt" női publikum „hallgatja". A Kísértetjárás a boszorkányok évadját a halvány-sötétkék tónusaival, a mozgás forgatagában idézi fel. A Tiszamenti erdő odvas fái is - mesebeli szörnyekre emlékeztetve - mintha a fantasztikum birodalmába jeleznék az átjárást. Portréi az emberi életkor folyamatát követik. Legszebb köztük Mari, az Önarckép s a tárlókban az öregemberek karakteres arcai. Horváth Gáborné dr. KÓKAY KRISZTINA •Mecénások kerestetnek „Változtatnod nem lehet" Két egymást szinte kizáró, s mégis feltételező pólus feszültségéből születnek és táplálkoznak, gondolom én, Kókay Krisztina úgynevezett „vonalas rajzai"; rajzban elbeszélt érzékletes elvonatkoztatásai a papíron és a selymen, textilen, hogy elfogják és rögzítsék a megfoghatatlant és kifejezhetetlent. Mondjuk a múlt jelenének és jövőjének titokteljes hármasegységét, (...) amelyben a leginkább titokzatos tünemény maga az átmenet: a semmibe enyészett és mégis a valóságos múltnak az áramlása a mindenkori jelen tároló medencéjében át a jövendő felé. Az idő egyneműsége és három különböző minősége, amely egyszerre szétválik és egybefolyik érzékelésünkben és tudatunkban.(...) Az ő munkáin, kiváltképpen a drága selyemre festékkel felvitt vízióin nem lehet javítani; nem lehet semmit lekaparni, ami egyébként a festők képteremtő munkájának majdnem olyan lényeges eleme, mint a festék felvitele a vászonra. Kókay Krisztinának e technikai akadályoztatás miatt a művészi megvalósítás folyamatának mindenegyes pillanatában és mozzanatában át kell élnie és meg kell szenvednie a „változtatnod nem lehet" - Füst Milán megfogalmazta - szigorú parancsát; azt a kérlelhetetlen intést, amit egy másik költő Weörös Sándor így fejezett ki: „mert ami egyszer végbement /azon nem másít semmi rend,/ se isten, se az ördögök:/ múlónak látszik és örök." Ennek az alternatíva-nélküliségnek, a teremtés egyszeri és megismételhetetlen mozdulatának a csendes drámája ad erkölcsi komolyságot vonalainak, s művészi hitelt a voltaképpen képtelen és abszurd vágynak, hogy valaki megkíséreljen röntgenképet készíteni a csontok és test lágy részei után a lélekről is - érzéseinkről és gondolatainkról, sóvárgásaink idegpályáiról. Domokos Mátyás A várhegy, 1992 A művész 1992-ben elnyerte a szombathelyi XII. Fal- és Tértextil BiennáJé fődíját, 1993-ban pedig Ferenczy Noémi díjat kapott. Ez év május 26-án Domokos Mátyás író nyitotta meg estergoml tárlatát a Rondellában, augusztus 21-én a pécsi Művészetek Házában nyílt kiállítása. Az Esztergomi Művészek Céhének tagja. „Afüvei még hiányoznak az esztergomi közgyűjteményekből, s egyetlen középületünk belső terét sem díszítik" - irtuk 1992-ben. Most csak Ismételhetjük... Textíliák a Rondellában Kókay Krisztina esztergomi tárlata A történelmi városban, Esztergomban született a háborús években, majd a budapesti főiskolai tanulmányai után a fővárosban telepedett ugyan le, de szülővárosába azóta is rendszeresen hazajár. Kókay Krisztina az esztergomi vármúzeum rusztikus rondellájában sem tagadja meg származását: mostani egyéni kiállításán ugyanis a főfalon két vadonatúj tervét is ez a miliő ihlette. Az Esztergom Anno szinte szélesvásznú panoráma a históriai-geográfiai szépségek ötvöződéséről (még akkor is, ha egyelőre „csupán" ceruzarajzban és viszonylag kis méretben), a Tisztelet Balassi Bálintnak pedig érdekes és rendkívül dekoratív, barokkos bordűr koszorújában állít méltó emléket az itt hősi halált halt költőnek. Ha akadna rá közösségi megrendelő - mert mindkét téma jellege és a végleges kivitelezés mérete egyaránt monumentális teret igényel -, falikárpit is lehetne ezekből a tetszetős grafikákból. Akár a rendkívül drága és munkaigényes, hagyományos gobelin formájában, akár a művésznő által kikísérletezett - viszonylag olcsóbb és gyorsabb, de épp olyan mutatós - textilfestési eljárással. (...) A textilművésznő szívesen beavatja a nézőt műhelytitkaiba. Elővázlataira a sokoldalúság jellemző: a fekete-fehér és a színes ceruzarajztól a rézkarcig terjed egyedi vagy sokszorosított grafikai skálája. A kékesszürke árnyalatokból szőtt Régi kert tavaly elkészült, négyzetméteres faliszőttese esetében a tenyérnyi, realisztikus alapötlettől halad az elvontabb és a nagyobb véglegesség felé, akárcsak a Magamba zárva című kompozíció az arasznyi rajztól a méteresnél terjedelmesebb kézifestésig. Legárnyaltabban ezt a folyamatot a különböző című, műfajú és stilizáltsági fokú, mégis szemmel láthatóan összetartozó .Jiármas" esetében követhetjük nyomon: a Szentgyörgyhegy a természetben papírra vetett, konkrét és tradicionális tájkép, az összes, jól felismerhető részletelemekkel; az egy évvel későbbi faliszőnyeg - a Kék hegy - koloritjában és komponálásmódjában egyaránt áttételes, szinte jelképpé válik; akárcsak a motívum további variánsa, a kissé sejtelmes névvel illetett rézkarcsorozatban összefoglalt szülőföldélmény, A hegy titka... Ez utóbbi faliszőnyeg a Polgári Bank tulajdona. Vajon akad-e mecénás a közeljövőben a Balassi-portréra vagy a historizáló Esztergom Anno nosztalgikus gobelinvázlatára? Wagner István (Magyarország, 1995. június 30.) KRONOGRAMMAK KAPOSI ENDRE KIÁLLÍTÁSA a Duna Múzeum Európai Közép galériájában Mi minden jelzi ma az időt ?! A számok persze: órán, naptáron, mindenütt - még az árak is,.. De az időt jelzi a kövek (faragása), az arcok (barázdái), a gyerekek (mint az orgonasípok), a fák (évről-évre, és aztán keresztbe vágva is), az erdők (ahogyan ma pusztulnak), - na és a szemét. Ahogyan elönt bennünket a különböző, manapság oly gyakran változó korok mindenféle hordaléka. És mi lehet fontosabb dolga egy Művésznek, mint hogy az Idő elé álljon, és rákényszerítse: legalább egy-egy pillanatot adjon örökül a szintén futó világnak. Tanúságul küzdelmeinkről, örömeinkről, gyászainkról, töprengéseinkről, Csakhogy a Művész dolga nem könnyű. A régi korok múzeumai a tanúságai: az Idő csak a legjobbaknak -legérzékenyebbeknek adja meg a lehetőséget - akárhányan is próbálkoznak. Kaposi Endre tehetsége, szelleme, élete válságain őt átvivő rendkívüli akaratereje révén nyerte el ezt a különleges kegyet az Időtől. Ő hitelesen szólhat róla, és teszi is jó másfél évtizede. Ahogyan a montázstól és kollázstói a xerográfián át a szemétszobrászatig jutott - ez maga időlenyomat. Kronogrammjai - időrajzai az ezredvégi provincia magába zuhanásának művészi dokumentumai. Kegy az Időtől, kegy Kaposi Endrétől, Kaján Imre Kaposi Endre küllítását szeptember 6án 17 órakor Kaján Imre nyitotta meg a Duna Múzeum galériájában. Vincze László tárlatát szeptember 6-án 17 órakor Kánomyné Kovács Ildikó nyitotta meg a Dohó Gimnázium galériájában. Nem mi tévedtünk: sajnos, a két helyen teljesen azonos időben hirdették, öletve nyitották meg a tárlatokat. Kaposi Endre kiállításáról - a múzeum éves terve alapján - már régen tudtunk, késsrtíttflnk rá, ott voltunk a megnyitón, nem csalódtunk várakozásunkban. Vineze László tárlatára szeptember 4-él» érkezett a meghívó. Fájdalommal közöljük: képtelenek voltunk (vagyunk, leszünk) ugyanabban az időben két helyszínen megjelenni.,. Szíves jótanácsunk minden kiállítás és egyéb rendezvény szerveznénck: forduljanak időben a Polgármesteri Hivatalhoz (313-000, Zeteaák Zsuzsa), így terveiket egyeztethetik a bejelenteti rendezvények számítógépes nyilvántartásával. Mindkét kiállítás szeptember végéig látható*