Esztergom és Vidéke, 1995

1995-09-14 / 37. szám

ÉRDEKEINK - ÉRTÉKEINK ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 37. SZAM A szent Kassai Vértanúk emlékére A három keresztény vértanú szenttéavatása a tolerancia, a megbékélés szimbóluma is volt. Ebben az értelemben írt II. János Pál útjáról a szlovák katolikusok hetilapja, a Katolicke Noviny ez évi 28. száma is, de a szlovákiai magyar napi- és hetilapok is. A Katolicke Noviny cikkében különösképpen hangsúlyozták, hogy a három most szentté avatott mártír származására nézve horvát, magyar és lengyel volt; szenttéavatásuk pedig a katolikusok számára a világon mindenült ünnepet jelentett. oy. Ünnepi mise a Bazilikában Szeptember 9-én, szombaton délelőtt fél 11 órakor főpapi szentmisét tartottak a három Kassai Vértanú emlékére, amelyet Dr. Paskai László bíboros, prímás celebrált, Angelo Acerbinek a Vatikán magyarországi nunciusának, a Püspöki Kar több tagjának, valamint a főegyházmegyei papság képviselőinek részvételével. Szabó Géza kanonok, a budapesti Szent István Bazilika plébánosa, a Szent Jobb őre prédikációjában kifejezte reményét, hogy nemzetünk a hit erejével és az egyház segítségével kiemelkedhet az „erkölcsi szennygödörből". Az ünnepi szentmisén közreműködött a budapesti Erkel Ferenc iskola Magnificat Kamarakórusa, vezényelt Szeberédy Vera, kísért Baróti István orgonaművész. Körösi Márk, horvát származású esztergomi kanonok, Pongrácz István magyar és Grodecz Menyhért lengyel jezsuita atyák 1619 szeptemberében Kassán, Rákóczi György hajdúitól hitükért szenvedtek véres kínzások után vértanú halált. X. Pius pápa 1905-ben boldoggá, kilencven évvel később ez év július 2-án II. János Pál pápa Kassán szentté avatta őket. A három szent ereklyéit 1974-ig a bazilika kincstára őrizte, majd a Kassai Vértanúk oltárának alsó részében helyezték el. Az oltár carrarai márványból készült szoborcsoportja a három vértanút örökíti meg, középen a fiatal, 31 éves Körösi Márkkal. (P.I.) VISSZATEKINTŐ TÁBORI KRÓNIKÁK 1. Nyári rajztábor Szegeden Az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Főiskola Gyakorló Általános Iskolájának rajzszakköre gazdag és változatos életet él. Ide járnak iskolánk tehetséges tanulói, hogy képességeiket fejlesszék. Bangó Miklós tanár úr vezetésével a szakkör eredményesen működik. Már hagyományossá vált, hogy munkánk lezárásaként egy hetet rajztáborban töltünk a nyári szünetben. Az idén júniusban Szegedre utaztunk. Kísérőnk Vörös Józsefné tanárnő, Éva néni volt, aki az egy hét alatt sokat segített nekünk, hogy eredményesen és jól dolgozhassunk. Szállásunk a Dózsa György Általános Iskolában volt, ahol nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Az első nap az iskola megismerésével és a város nevezetességeinek megtekintésével telt el. A következő két délelőttön a Munkácsy utcában festettünk. Ezután képeink témáját a csodálatos Tisza-part és a Szent Miklós utca környéke adta. A délutánokat a múzeumok megtekintésével töltöttük. Ellátogattunk Hódmezővásárhelyre is, láttuk az előkerült Tornyai képeket. Maradt idő a pihenésre, mert a szabadprogram keretében a városban sétálgattunk, moziba mentünk. Nagyon emlékezetes egy hetet töltöttünk Szegeden. Amellett, hogy szórakoztunk, nagy mértékben fejlesztettük rajztudásunkat. Az ott készült képekből kiállítást rendezünk szeptemberben a Szabadidőközpontban, ahol az érdeklődők megtekinthetik munkáinkat. Andráskó Péter a osztályos tanuló EGYHÁZI ELET Gyermeknap az Evangélikus Központban Augusztusban már kilencdik alkalommal rendezte meg az esztergomi Evangélikus Központban Szabó László lelkész a vakáció-záró gyermeknapot. Az évente ismétlődő rendezvényre egyre többen jönnek el az ország különböző tájáról. Most 125 felnőtt és gyermek jött el, hogy családias hangulatban, énekszóval szolgálják az Urat. A Balassagyarmat melletti Szügy községből negyvenöten jöttek Zámborszky Csaba evangélikus lelkész vezetésével. Nyáregyházáról huszonnégy gyermeket hozott el Adámi László tiszteletes, de érkeztek családok Tatáról, Szákszendről, Győrből és Tátról is. Az esztergomi evangélikusok, a vendéglátó házigazdai szolgálatot látták el Szabó László tiszteletes vezetésével. A vendégek pedig igehirdetéssel és énekszóval szolgálták az Urat. Zámborszky Csaba lelkész felidézte esztergomi emlékeit. Itt járt iskolába a bencéseknél, majd az első esztergomi evangélikus lelkész, Molnár Gyula mellett volt segédlelkész 1951-53 között. Üde színfolt volt a székesfehérvári Napország-együttes leányainak Istent dicsérő dalos-táncos szolgálata. A Nap fénylő sugarai, mint Isten mosolya ragyogták be a vidáman játszadozó, daloló gyermekeket. M.Zs.Á. I A rajzszakkör kiállítását szeptember 29-én 17 órakor nyitják mep a Szabadidőközpont előcsarnokában FELHÍVÁS Az Esztergomi Hittudományi Főiskola Hitoktatóképző Tanfolyamot indít az 1995/96-os tanévben. A tanfolyam három éves. Elvégzőjének hitoktatói képesítést ad, amelyet az illetékes megyéspüspök a működési engedély megadása feltételének tart. Jelentkezhetnek mindazok, akik érettségi bizonyítvánnyal rendelkeznek. A jelentkezőtől plébános! vagy lelkipásztori ajánlást kérünk. A felvételi vizsga a Hitünk és Életünk című hittankönyv ismeretanyagára épít. A felvételi vizsga időpontja: 1995. szeptember 15. du. 16 • 18 óráig valamint 1995. szeptember 16. de. 9 - 11 óráig. A jelentkezést kérjük a következő címre elküldeni: Hittudományi Főiskola Hitoktatóképző Tanfolyam 2500 Esztergom, Liszt Ferenc u. 4. Az oktatás az első félévben szeptember 26-án indul, heti két napon, hétfőn és szerdán, 2-2 órában, a késő délutáni órákban. A hallgatók a félév végén vizsgát tesznek. A tanfolyam 2. és 3. éves hallgatói a szabályoknak megfelelően folytathatják tanulmányaikat. A tanfolyam főiskolai végzettséget nem ad. Bár elnevezése szerint hitoktatóképző, elvégzését mindenkinek ajánljuk, aki keresztény hitét kívánja elmélyíteni. HATTER - TANEVKEZDESHEZ Hátrányos helyzetű iskolák?! Múltheti számunkban a tanévkezdés kapcsán Nemesi Erzsébet művelődési csoportvezető adott tájékoztatást és dr. Könözsy László polgármester mondta el véleményét az esztergomi közoktatás helyzetéről. Már ebben a cikkben utaltunk rá, hogy korábban felröppentek bizonyos hírek két általános iskola - a Balassa és a Petőfi - esetleges megszűntetéséről vagy visszafejlesztéséről, mivel e két iskola létszáma vészesen lecsökkent az utóbbi években. Megnyugtatásul azt is siettünk leszögezni, hogy szó sincs semmiféle negatív tendenciáról e két iskola kapcsán, s bár az intézmények nincsenek rózsás helyzetben, fel tudják venni a versenyt bármely más iskolával. Most - ígéretünkhöz híven - közöljük a két igazgató nyilatkozatát. Preczlik László (Balassa iskola): ,Jskolánk létszáma tovább csökken, de ez, persze nem tragédia, s emiatt a gyerekeket semmilyen hátrány nem éri. Az iskolánkban uralkodó családias légkör, a gyerekeinkre való gondos odafigyelés és a jó szakmai munka mellett, bizonyos profilváltással is szeretnénk vonzóbbá tenni intézményünket. Régiónk igényli az idegenforgalmi szakembereket, s az ezirányú képzést szeretnénk az idei tanévtől beindítani a 7.-8. osztályokba, fakultatív jeleggel. Az idegenforgalmi ismeretek mellett emeltszintű anyanyelvi, idegennyelvi és számítógépkezelői képzést is biztosítunk az erre jelentkezőknek. (E programot különben a Kereskedelmi és Vendéglátói Szakközépiskola folytatná, s adna olyan végzettséget, mely megkönnyítené az érettségizettek elhelyezését.) Tervezzük tovább az angol és német nyelvoktatás fejlesztését is, de ebbe már csak a jövő tanévben tudunk belevágni. Legnagyobb gondunk a 25 főre csökkent, kétosztályos hatodikos évfolyam, melyet az összevonás veszélye fenyegetett. Sikerült megoldanunk, hogy csak néhány tantárgyat kell összevontan tanulniuk, a legintenzívebb egyéni foglalkozást és gyakorlást kívánó tantárgyaknál továbbra is 12-13 fős differenciált csoportokban fognak dolgozni." Deszpoth Gábor (Petőfi iskola): ,3ár némileg csökkent a létszámunk, nem kellett megszűntetnünk vagy összevonnunk osztályokat. Egyetlen fájdalmunk, hogy az első-második osztályokban jól bevált iskolaotthonos rendszert bár a szülők nagyon szeretnék - költségvetési megszorítások miatt egyelőre nem tudjuk kiterjeszteni a 3.-4. osztályokra. Bevált az iskolaelőkészítő programunk, jövőre is meg fogjuk szervezni. A zenei, művészeti nevelés mellett - ami évek óta profilunk - az egészséges életmódra nevelés hatékonyabb megvalósítását tűztük ki célul magunk elé. A megyében mi vagyunk az egyetlen iskola, amelyik csatlakozott az Egészségesebb Iskolákért Program Európai Hálózatához. Ez érdekes és izgalmas feladatot jelent valamennyi nevelőnk számára." Lám, így látja a két igazgató iskolájuk helyzetét, így tervezgetik a jövőt, tele bizakodással, azzal a hittel, hogy sem az önkormányzat, sem a szülők nem fognak elfordulni tőlük, s továbbra is megadják azt a segítséget, mellyel eddig is átsegítették őket a nehézségeken. Ha már szóba került az eredményes múltra visszatekintő Petőfi Sándor Altalános Iskola, megragadjuk az alkalmat, hogy bemutassuk a Kedves Olvasóknak az iskola új igazgatóját, Deszpoth Gábort. Az esztergomi születésű fiatal tanár Egerbe szerezte meg diplomáját, majd mostani iskolájában kezdett tanítani földrajzot és testnevelést -, ugyanott, ahol egykoron mint kisdiák tanult. Az utóbbi három évben igazgatóhelyettesként segítette az iskola munkáját, majd ezév nyarán pályázat útján kapta meg igazgatói kinevezését. Felesége szintén pedagógus, gyermekei 16 és 13 évesek. Nemcsak tantestülete, de a város vezetése is bizalmat szavazott az új igazgatónak. A szülőkkel együtt bízzunk benne, hogy Deszpoth Gábor meg fog felelni ennek a bizalomnak. Sz.B. Onagy Zoltán Nap 4. A melegvíz Egy hete nincs meleg víz. Dehogy egy hete, hétfő délelőttől. Az élet mégis alapjaiban megváltozott. A lakótelpi ember - normális életrendje szerint - kel, amikor kel, kicsoszog a konyhába, egyesre rakja a kávé alatt a tüzet, közben a televízióból tanultak szerint végigdörzsöli füleit, a feltámadás érdekében, mert a fül egy kis emberke, így tanulta, aztán bedönget a fürdőszobába, hogy langyos, de inkább hideg felé hajló vízben letusoljon. Ekkor jut eszébe, nincs meleg víz. Mert ugyan jó a hideg is, illetve még hatékonyabb, mint a langyos, főleg a meleg, de a hideget csak akkor választja, ha választhat. Ha van legalább két lehetőség. Szabad ember szabadon választ. Eldörmög egy-két rosszkedvű szót feledékenységéről, a nehéz életről. Letesz a tusról. Kiengedi a melegvizes csapot, hátha beljebb talál némi állottat fogmosáshoz. Nem talál. Felrakok a kocsonyafőző fazékban, mondja és lesz a többieknek is. A családnak, ébredésre. Csakhogy az meg leghátul üldögél a szekrényben, tele nála kisebbekkel, bebástyázva lábossereggel. Letesz arról, hogy kibányássza a reggeli csendben. A lakótelepi ember kávéjához ül. Arra gondol, mi van akkor, ha hideg víz sincs. Honnan hozhatna. Van-e a környéken kerekes kút, mert a következő lépésben áram sincs, miből tart a távvezetékeket szétlőni vagy felrobbantani adott esetben, és ha nincs áram, a házi szivattyúk sem működnek. Talán a Dunára járna vízért. Talán. Ha nem lőnék a partot, a lefelé vezető utat, a vízért igyekvő telepiek. A lakótelepi ember nem is kávézna, ha nem volna víz és áram. De nem is főzne, így aztán nem gyűlne fel a mosatlan. Persze ha nem főzne nem is enne, s ha nem enne nem kellene öntözgetnie a 00-t, legalább ahhoz nem kellene vizet cipelnie folyóról. Minden rosszban van valami jó, ha igazi emberséggel szemléljük. lenül, végtére is nem szólhatunk egy szót sem. Nem élünk Szarajevóban. Van áramunk, hideg vizünk, csukható ajtónk, ablakunk, munkánk, ételünk, italunk, általában meleg vizünk is van, ma még nem szorul össze gyomrunk a csekket tartalmazó borítékok láttán, persze a szeptember, az iskolaév kezdete már ma is emlékeztet a század dereka, az ötvenes évek megváltoztathatatlan tervutasításos nyomorára, anyáink, apáink korára, hidegvizestől, melegvizestől, mindegy. Üldögélve itt, nézelődve, a szeptemberi energiaemelésre, a júliusban 9 %-os reálbércsökkenésünkre gondolva kedvetNapok óta mocorog bennem egy Kalasnyikov-szöveg. Képtelenség megfeledkezni róla, pedig szívesen tenném, mert mégsem lehet szüntelen a fegyverről meg a halából társalogni. Helyette inkább a csendes őszről, a befőzés lírájáról, amikor a mosogatólegény nap felé fordítja a kifényesített befőttesüveget, és a betakarítás szépségeiről, amikor könnyedén hajolgatva felszedjük a százforintos krumplit, a százharmincas magbaváló szilvát, ágaskodunk a pelyhes birskörtéért. Nem lehet az oroszokra se gondolni szüntelen (annak ellenére nem, hogy a Suzuki-telepről csak eszembe jut). A Kalasnyikov-történet a megszállás idejéből való, Szentendrén túlról, a 16. kő közvetlen közeléből, az oroszokkal kötött üzletekről, annak növekvő volumenéről, ahogyan haladtak kifelé az időben, ahogyan járt lefelé mandátunuk egyre több mindent eladtak, villanymotort, benzint kannástól, fogazott szuronyt a fegyverről, végül a Kalasnyikovot. Úgy kellett elhajtani őket a kapuból. Rozogák voltak, koszosak, éhesek, hazautazás előtt forintot akartak szerezni mindenképpen, forintot nagyon. A sötétből jöttek és a sötétben tűntek el. Semmi nem maradt utánuk, csak a sötét szaga, és a lehetetlen ötlet: ki mondja azt a mai világban, hogy ártalmas vagy terhes volna, netán kenyeret kérne egy kipróbált, megbízható géppisztoly öt tele tárral az ágyneműtartóban.