Esztergom és Vidéke, 1995

1995-01-26 / 4. szám

4 MEGTÖRTENT ISffiMálHlI 1993. szeptember 5-én tűz ütött ki az esztergomi Szent Adalbert Főszékesegyház timpanonjának padlásterében, melynek következtében a belső hajó és orgona feletti tetőszerkezet teljes egészében megsemmisült. Az eset azóta is sokakat foglalkoztat. Hogyan is történt? Az éjszakai órákban a sekrestyében tartózkodó őrök vigyázzák a rendet, akik kétóránként ellenőrző körutat tesznek. Erre a tűz estéjén tisztázatlan okok miatt nem került sor. A főszékesegyház padlásterében fagerendázat volt, néhol 400x400-as méretre készítve. Az építés óta eltelt több mint száz év alatt a faszerkezet légszárazzá vált. A tetőhéjazat deszkaborításon lévő bitumenes lemezét cseréphéjazat fedte. A szellőzést annak idején bevilágító tetőablakokkal oldották meg. A díszkivilágítás elosztószekrényéből az elektromos vezetékeket a gerendákon vezették végigA főszékesegyház beépített jelző-, illetve oltóberendezéssel nem volt felszerelve. A padlástér és a főhajó légtere 4 db bújtatott szellőzőnyílással volt összekötve. A főszékesegyház „D" mérsékelten tűzveszélyes osztályba volt besorolva. A villamos berendezések szerelése több helyen nem felelt meg a szabvány előírásainak. A díszkivilágítási rendszert 1991ben alakították át, mely Mindszenty bíboros temetésére, illetve a pápalátogatásra készült el. A tűzoltáshoz szükséges víz több helyről biztosított. így az elsőnek érkező tűzoltó rajok a megfelelő nyomású vizet a főszékesegyházat körbevevő Szent István téren elhelyezett tűzcsapból kapták. A létra-sugarak vízigényét természetes vízforrásból - a Dunából - lehet biztosítani. A szintkülönbséget mindenképpen meg kell említeni, hiszen a Duna szintje és a padlástér közötti különbség közel 200 m. Tűzoltási és kárelhárítási tevékenység A tűzeset időszakában a Prímás pincében - mely a főszékesegyház alatt található - esküvő volt. A búcsúzó vendégek reggel 5 óra után pár perccel észlelték a tűzre utaló jeleket. A jelzés több közvetítőn keresztül érkezett a tűzoltóságra, de addigra a város Dorog felőli végében lévő vasútállomásról személyesen is jelezték - hiszen ott is lehetett látni a tüzet. A jelzés időpontja 5 óra 30 perc volt. Ezt követően folyamatosan jöttek a jelzések - még egy óra múlva is. A tűz észlelése akkor történt, amikor a tűz kitört a tetőhéjazaton és szikrák szálltak a főszékesegyház felett. A keletkezés és észlelés között eltelt idő azt eredményezte, hogy a jelzéskor a tetőtérben már kiterjedt tűz volt. A tűz kívülről történő észlelését az is nehezítette, hogy a padlásteret jól záró tetőhéjazat borította, ugyanakkor a korai időpontban kevesen mozogtak a városban. A korábbi észelelést és jelzést az éjjeliőröknek kellett volna megtenni, hiszen a főszékesegyház belsejében történő járőrözés során az éjszakai sötétségben a kupolaablakon bevilágító tüzet valószínűleg észlelniük kellett volna. A jelzés vételét követően az esztergomi szolgálatparancsnok a jelzést értékelve IV. kiemelt riasztási fokozatot rendelt el és a Tűzoltási Terv szerint kérte a megyei ügyelet riasztását. Az esztergomi tűzoltók 5 ója 37 perckor érkeztek a helyszínre. Őket a nyergesújfalui, komáromi és a budapesti kollégák követték. Az utóbbiak 6,39-kor érkeztek a helyszínre. A helyszínre vonult 8 gépjárműfecskendő, 5 emelőkosaras gépjármű, 1 létrás gépjármű, 1 tömlőszállító gépjármű, 1 vízszállító gépjármű, 3 db habkocsi, összesen 52 fő tűzoltóval. A főszékesegyház elhelyezkedését, a vízellátási rendszert ismerve, a fenti erők helyszínre rendelése indokolt volt. Már vonulás közben egyértelművé vált, hogy kiterjedt tetőtűzzel kell számolni, mivel a főszékesegyház felett sűrű füst terjengett, melyet a már beszakadt tetőzeten keresztül kicsapó lángok élénkvörösre festettek. A helyszínre érkezve átmeneti gondot jelentettek a lezárt ajtók és lépcsőfeljárók. Szerencsére az időben értesített helyi alkalmazottak a bejárati ajtókat rövid időn belül kinyitották, így több irányból is megkezdődhetett a felhatolás a talajszint felett 30-40 m-re található tetőtérbe. A felhatoláshoz három zárat ugyan még ki kellett ütni, de ezeken gyorsan átjutottunk. Az oltás irányítója a felderítést követően egy alapvezeték szerelésére és arról két „C" sugár működtetésére adott utasítást. Ekkor érkezett meg az esztergomi tűzmegelőzési osztályvezető, aki a szolgálatparancsnokokkal közös felderítést hajtott végre. A tűzoltás irányításának átvételére nem volt szükség, hiszen ekkorra már a megyei tűzoltási Mogyorósi József csoport is a helyszínen tartózkodott. A tetőtérre felérkezve megdöbbentő látvány tárult a tűzoltók szeme elé. Izzó cserepek ezrei hullottak alá a magasból, mázsás szamfák hatalmas robajjal dőltek a padlástér belsejébe. Nyilvánvalóvá vált, hogy a padlástérbe ilyen körülmények között behatolni már nem lehet, így az erőket azokra a pontokra kellett csoportosítani, ahonnan a tűz továbbterjedése megakadályozható. Fel kellett készülni arra, hogy a faszerkezet bármelyik pillanatban beszakadhat. Ez 6,30 óra körül meg is történt. A tűzöltásvezető jó helyzetfelismerésének köszönhetően személyi sérülés nem történt, hiszen a bentlévő egységeket még a beszakadást megelőzően visszavonta. Az egész beavatkozás során a minimális vízfelhasználásra kellett törekedni, ugyanis reális veszély volt, hogy a főszékesegyház boltozata átázik, ami a mennyezeti freskók károsodásához vezetett volna. Törekvésük sikerrel járt, hiszen a főszékesegyház belső terében a tűzoltásnak semmi nyoma nem maradt. A fő veszélyforrást a szellőzőkürtők jelentették. Azonkívül, hogy fennállt a beszakadás veszélye, ezek a nyílások a főszékesegyház belső terébe vezették az izzó zsarátnokokat. A veszélyt csak fokozta, hogy a szellőzőkürtők a felbecsülhetetlen értékű, fa vázszerkezetű orgona felett helyezkedtek el. Ezért itt folyamatos felügyeletet tartottunk, hogy a lehulló zsarátnokokat összegyűjthessük, elolthassuk. Erőfeszítéseinknek köszönhetően az orgonában nem keletkezett kár. A födémen égő anyagok oltásával egyidőben került sor a kupolaalapot körülvevő bádogrész megbontására és az alatta lévő deszkaburkolat tüzének oltására. Erre azért volt szükség, mert e részen a tűz átterjedhetett volna a főszékesegyház Duna felőli szimmetrikus padlásterére. Ezt követően jelenthettük ki, hogy a tűz körülhatárolása megtörtént. Erre 6,45 órakor került sor. Ekkor 5 „C" sugár és 1 emelőkosaras gépkocsi vízágyúja működött szakaszosan. A körülhatárolás után a sugarakkal egyre mélyebben, a padlástér belseje felé haladva történt meg a lefeketítés, a még lánggal égő faszerkezetek eloltása. 7 óra 23 perckor egy viszonylag szerencsés kimenetelű baleset történt. A tűzoltók mögött leszakadt a tetőtérbe vezető márványlépcső, elzárva ezzel az esetleges visszavonulás útját. (4 tűzoltó maradt fenn.) A helyismeret birtokában a veszélybe került tűzoltók mentését gyorsan megoldottuk. 7 óra 52 perckor a tüzet eloltottuk, az utómunkálatok kerülhettek sorra. Ekkorra a főszékesegyház körül a kíváncsiskodó tömeg már csak csekély gőzölgést láthatott. Az oltás során felmerült gondok, nehezítő körülmények 1. A tűzoltást nehezítette a nagy felület, mely kezdetben megközelíthetetlen volt, később a tetőhéjazat takarta be az izzó, éghető anyagokat. 2. A lépcső leszakadása igen komoly, előre nem látható balesetveszélyt jelentett. 3. A mintegy 40 m magasságban történő tűzoltás kemény erőpróba volt, nemcsak a beavatkozó embereknek, de a felszereléseknek is. 4. A kupola alapjánál a külső tárnaA Bazilika-tűz dás eredménytelen volt, mert a nem éghető rézburkolat alatt is égett a faszerkezet. 5. Az érkező gépműfecskendők vízigényét a főszékesegyház köré telepített három tűzcsapról kielégíteni nem lehetett, mivel a tűzcsapok egy 100 mm átmérőjű vezetékhez kapcsolódnak. Ezért szükségessé vált, hogy egy nagy teljesítményű gépjárműfecskendőt a Dunára telepítve két, egyenként 400 m hosszú alapvezetékkel biztosítsuk a szükséges oltóvizet. A nagy szintkülönbség és a távolság a tömlők műszaki állapotának hiányosságait is feltárta. Tüzvizsgálat A tűzvizsgálatot az esztergomi tűzoltóparancsnokság tűzmegelőzési osztályvezetője végezte. A tűzvizsgáló 6 óra előtt pár perccel ért a helyszínre, de ekkor a tűzoltás miatt még nem volt mód a tüzvizsgálat megkezdésére. A helyszíni szemle, melynek lefolytatásába a Komárom-Esztergom Megyei Rendőrfőkapitányság is bekapcsolódott (a tűzvizsgálatot végig segítették), megállapította, hogy a tűzeset nagy valószínűséggel az északi feljárónál lévő előtérben keletkezett. A keletkezési okok közül a szándékosságot, az eletromos zárlatot sem lehetett kizárni. Az északi oldalon lévő bejárati ajtó nyitásának körülményeit nem tudtuk azonosítani, feltételezhető, hogy a tűz keletkezése idején is nyitva volt. A tüzvizsgálat megkezdéséig az elektromos kapcsolószekrény állapotát megváltoztatták. (A kérdéses biztosítékot eltávolították, így itt is csak a feltételezés maradt.) Az tény, hogy a kapcsolótérben nagyszámú kiolvadt 300-400 A-s biztosítékot találtunk, a tüzesetet megelőző időszakban bekövetkezett túlterhelésekről tanúskodnak. Erőszakos behatolás nyomait nem találtuk. A fenti bizonytalanság miatt elektromos szakértőt rendeltünk ki, aki a vezetékek nagymértékű károsodása miatt csak a kapcsoló- és az elosztószekrényt tudta megvizsgálni. A szakértői helyszíni szemle és a tűz utáni helyszín ugyancsak eltérő képet mutatott, melyet fényképek bizonyítanak. A tűzvizsgáló a szakértői vélemény ellenére nem tudta kizárni az elektromos áramzárlat keletkezési okát, de a nagyszámú bizonytalanság ellenére a vizsgálat tovább folyt. A boltívre hulló égéstermék és tetőhéjazat teljes átvizsgálását követően sem került kézzelfogható bizonyíték a kezünkbe. A tetőtér átvizsgálásakor a II. világháborúból származó gyújtófejet is találtunk, szétfröccsent alumínium olvadékot úgyszintén, de elektromos kisüléstől származó beégést is. Újabb szakértői vizsgálatot kértünk, a vett mintákat fizikai és kémiai vizsgálatnak vetettük alá. Az eredmény újabb bizonytalanságot eredményezett. Az egyik fa égéstermékből gázolajat mutattak ki. Fentiek alapján a szándékosság sem zárható ki egyértelműen, hiszen tűzveszélyes folyadékot a tanúmeghallgatások alapján senki nem használt a padlástérben. A rendőrkollégák segítségével az utolsó két évben a padlástérben járt valamennyi személyt meghallgattuk. A tűzesettel egy időben került sor a burgerlandiak esztergomi zarándoklatára és a nagy vihart kavart Dabas-Sári ügyre. A bejelentéseket alaposan átvizsgáltuk, de bizonyító erejű indítékot, illetőleg összefüggéseket nem találtunk. A meteorológiai intézet jelentése szerint a Bazilika környékén a tűzeset időszakában villámlás nem volt. A tűzvizsgáló a fenti bizonytalanságok miatt a keletkezési okot „ismeretlenéként állapította meg. A rendőrség további vizsgálatokat folytatott, de ezidáig kézzelfogható eredményt nem sikerült elérni. Tűzmegelőzési tapasztalatok Az esztergomi Főszékesegyház „D" mérsékelten tűzveszélyes osztályba tartozik. Tetőszerkezete légszáraz fa, melyet a cseréphéjazat alatt ugyancsak légszáraz deszkaborítás takart. A légszáraz gerendázatra volt felerősítve az eletromos elosztószekrény, valamint a díszkivilágítás vezetékei. A vezeték nem a szabvány előírásainak megfelelő tartón volt, hanem a kábelt szöggel átütötték és így vezették végig. A díszkivilágítást 1991-ben újították fel, de a felújításról tervdokumentációt, kiviteli tervet nem tudtak felmutatni. A főszékesegyházra vonatkozó szabványossági felülvizsgálat - a tűzvédelmi hatóság többszöri felszólítása ellenére ugyancsak nem hajtották végre. A főszékesegyház beépített tűzvédelmi berendezéssel (sem jelző, sem észlelő) nem volt ellátva. A padlástérben, ahol a tűz keletkezett, tevékenységet nem végeztek,, tűzoltó felszerelést sem tartottak készenlétben. A főszékesegyház biztonságát a sekrestyében tartózkodó őrök felügyelik, amit nem tartottak megfelelőnek. A tetőszerkezetet égéskésleltető anyaggal nem kezelték. Javaslatok A főszékesegyház vezetőivel a tapasztalatokat megbeszéltük és a tűzvédelmi helyzet javítására az alábbi javaslatokat tettük: - a főszékesegyházban egy megfelelő színvonalú beépített tűzvédelmi berendezést kell építeni. - Az elektromos rendszert felül kell vizsgálni, az újonnan létesítendő díszkivilágítást a padlástéren kívül kell vezetni. - A padlásteret idegen személytől megfelelő biztonsággal le kell zárni. - Mivel a főszékesegyház az átlagosnál jóval enyhébb tűzvédelmi előírások figyelembevételével létesült, ezért nagyobb figyelmet kell fordítani a tűzvédelmi előírásoknak, különösképpen a használati szabályok betartására. - Az Esztergomi Tűzoltóparancsnokság évente tartson tűzvédelmi bejárást, ezzel is segítve a főszékesegyház tűzvédelmi helyzetének megszilárdulását, a szabályok betartását. - A dolgozók tűzvédelmi oktatását az eddigieknél hatékonyabb módszerekkel kell végezni és a tevékenységüket rendszeresen ellenőrizni. A tűzeset óta több mint egy év telt el Ez alatt az idő alatt sem tisztázódtak a Főszékesegyház tűzesetének körülményei. Az esztergomiakat és valamennyi állampolgárt, aki járt az esztergomi Bazilikában, érdekelte, mi történt azóta. A tűzesetet követően együtt drukkoltunk, hogy minél előbb elkészüljön az a ponyva, amellyel ideiglenesen lefedték azt a 600 m

2 felületet, ahol a tűz égett. Ez októberben meg is történt. Ezt követően elkezdődött az ácsolat készítése. Igen sok külföldi, hazai támogatás, felajánlás érkezett a főszékesegyház felújítsára. Ezeknek köszönhető, hogy gyors, szakszerű és gyönyörű munka eredményeként 1994 szeptemberére elkészült az új tetőszerkezet. Tűzoltókollégáimmal együtt vehettünk részt azon a szentmisén, melyen Paskai László bíboros úr szentelte fel az új tetőt és itt köszönte meg a tűzoltók munkáját. A szentmise után valamennyi tűzoltót ünnepélyes fogadásra invitálta. A tűzesetet követő napon a főszékesegyház kapuit megnyitva, ismét fogadta a látogatókat. A monumentális épületen belül a tűzre csak a vitrinben mementóként kiállított üszkös fahasábok és összeégett szegek utalnak.