Esztergom és Vidéke, 1995

1995-09-07 / 36. szám

ERDEKEINK - ERTEKEINK ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 36. SZÁM HATTER - TANEVKEZDESHEZ Közoktatási körkép (kórkép?) „Emelkedő pedagógus-munkanélküliség, óvodai és iskolai csoportösszevonások, esetenként iskolabezárások - ezek jellemzik az 1995/96-os tanév küszöbön álló kezdetét. S ha ehhez még hozzáleszük, hogy a tankönyvek és az iskolaszerek sem lettek olcsóbbak tavaly óta, akkor nyilvánvaló: tanárnak, diáknak és szülőnek egyaránt keservesek lesznek a következő hetek." Mindezt a Magyar Hírlap közli augusztus 30-i számának címoldalán. A közoktatás országos szintű gondjai közismertek, a kórkép regisztrálva van, „gyógyulással" pedig senkisem kecsegteti. • Vajon Esztergomban is ilyen vigasztalan a helyzet? - tesszük fel a kérdést Nemesi Erzsébetnek, a Polgármesteri Hivatal csoportvezetőjének. - Sajnos, a kormány „csomagja" hozzánk is megérkezett, bizonyos pénzügyi megszorításokat nekünk is tudomásul kell vennünk. Mindezek ellenére Esztergomban még igen jónak mondható a helyzet, hiszen a középiskoláknál nem kellett egyetlen tanárt sem elbocsátani, egyetlen osztályt sem megszüntetni, s az általános iskolák állapota sem tragikus: az új tanévre a 8 alapfokú tanintézetben mindössze 2 fővel kellett csak csökkenteni a nevelők számát, és nemcsak iskolák, de tanulócsoportok megszüntetésére sem került sor. Két helyen előfordult ugyan csoportösszevonás - mivel a létszáma a megengedett alá sülyedt - de mindkét esetben sikerült, olyan áthidaló megoldásokat találni, hogy sem a tanárok, sem a tanulók nem fogják megérezni a változást. MKorábban hírt adtunk már róla, hogy több középiskolánk megyei fenntartásba került, így anyagi gondjaik - legalábbis egyelőre - mérséklődtek.Viszont arról is számot kellett adnunk, hogy az Egészségügyi Szakközépiskola - bár pályázat útján értékes felszerelésekhez jutott - teremgondokkal küzd. Sikerült-e valami megoldást találnil - Örömmel számolhatok be róla, hogy a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola - az Oktatási Bizottság nyomatékos kérésére - 2 tantermet átengedett az egészségügyiseknek, sőt a Körösi Kollégium is felajánlott további négy helyiséget. így erre a tanévre az iskola terem-problémái megoldódtak... A nagyobb gondot nem is a közép-, hanem az általános iskolák jelentik az Önkormányzatnak. • Úgy hallottuk, az egyik csoportösszevonásra a kertvárosi Arany János Altalános Iskolában került sor. Hogyan oldották meg az ebből adódó nehézségeket?" - Létrehoztunk egy iskolaotthonos cigány osztályt, amely - dicsekvés nélkül mondhatom - országos elismerést váltott ki. A cigány kisebbséghez tartozó gyerekek Kertvárosban évek óta hátrányos helyzetben vannak. Felzárkóztatásukra speciális programot dolgozott ki az iskola. Tehát tulajdonképpen itt sem lett kevesebb az osztályok száma, csupán specializálódott az oktatás. • Végeredményben kitől függ az, hogy mennyi lehet az osztálylétszám egy-egy iskolában? Ezt a fenntartó szerv dönti el? - Minisztériumi rendelet szabályozza az osztályok létszámát. Ez a tanulók korától függően változó. Az általános iskola első osztályában például 20 fő az átlagos, 25 a maximális létszám. Ez azt jelenti, hogy 25 fő esetén csak egy osztályt lehet indítani, 26 tanulónál már 2 tanulócsoportot szervezhet az iskola. B A létszámcsökkenés hogyan érinti a napköziotthonokat? - Úgy tűnik, csupán egyetlen napközis csoportot kellett megszüntetni, bár végleges adatok egyelőre nem állnak rendelkezésünkre, hiszen a jelentkezések még folynak. A létszám persze itt is csökken - főleg az egyre dráguló étkezések miatt. • Kapnak-e valami támogatást az Önkormányzattól a rászorulók? - Úgynevezett jogi kedvezményezettség jár a többgyermekeseknek, az értelmi fogyatékosoknak, de vannak gyámügyi segélyezettek és rendszeres nevelési segélyben részesülők is. Sajnos azonban sem a segélyek összege, sem a segélyezettek száma nem jelentős, és a szociális gondokat a tankönyvsegélyek sem tudják mérsékelni. No igen, a tankönyvek! A már idézett MH-információ szerint: „a gimnáziumot most kezdő diákok szülei jó esetben is 5 ezerforintos kezdő tankönyvcsomagárral kalkulálhatnak." A mi számításaink szerint az általános iskola alsó tagozatában 2-3 ezer, a felső tagozatban 3-4 ezer forint körüli összegbe kerül egy átlagos könyvcsomag. No és persze, ezek mellé még a füzeteket és egyéb taneszközöket is meg kellene vásárolni!... (Felkerestük a két legszorongatottabb helyzetben lévő iskolát is, hogy megtudjuk, mi igaz a korábban felröppent baljós hírekből. Nos, kiderült, helyzetük korántsem súlyos. Bizakodóak a jövőt illetően, és úgy tűnik, az itt tanuló kisdiákok hátrányok helyett inkább bizonyos előnyöket élvezhetnek. A Petőfi és a Balassa iskola igazgatóinak nyilatkozatát következő számunkban közöljük.) Az összkép biztatónak tűnik. Vajon hogy látja ezt városunk polgármestere, dr. Könözsy László? - Úgy veszem észre, a város pedagógusainak többsége kilábalt abból a pesszimista hangulatból, amely az elmúlt iskolai évben rányomta bélyegét az egész oktatásügyre. Persze, a helyzet ma sem rózsás: az átalakulóban lévő közoktatásban országosan tapasztalható szerkezeti, szakmai és főleg financiális bizonytalanság, a szinte naponta ütköző ellentétek engem is aggodalommal töltenek el. De jómagam, az önkormányzat tagjai és az iskolák igazgatói is mindent megteszünk azért, hogy városunkban minél zökkenőmentesebb legyen az oktatás, hogy a tanárok, a diákok és a szülők minél kevesebbet érezzenek meg a szorító gondokból. Mindenki tapasztalhatta, hogy Esztergomban nem szűntek meg iskolák, nincs pedagógus munkanélküliség, és jelenleg még nincsenek olyan működtetési gondok sem, melyek komolyabban akadályoznák az eredményes oktatást. Pedig, ha körülnézünk az országban, azt látjuk, hogy tucatjával, sőt sok helyen - mint például Kecskeméten vagy Tatabányán - százával küldik el a pegadógusokat. Megszűnt iskolákról is hetente olvashatunk. Hogy mi mindezt elkerülhettük, az sok fejtörésbe, éjszakába nyúló vitákba, rengeteg erőfeszítésbe került és még kerül most is, hiszen a gondok nem szűntek meg. (Bár középiskoláink egy részét sikerült megyei fenntartásba adnunk, így is olyan összegeket költöttünk az oktatási intézményekre, hogy mintegy 100 milliós hitelt voltunk kénytelenek betervezni költségvetésünkbe azért, hogy a várost egyáltalán működtetni tudjuk. További hitelek felvétele már végzetes lenne, így hát nagyon takarékosan kell gazdálkodnunk.) Ezért ahhoz, hogy az oktatás továbbra is zökkenőmentes lehessen városunkban - a realitások elfogadása mellett - a pedagógusok részéről több megértést és segítőkészséget, hatékonyabb összefogást kérünk. És természetesen igényeljük a szülők segítségét is. A gyermekek nevelésével, iskoláztatásával kapcsolatos - elsősorban anyagi természetű - gondok a legtöbb családban sokasodnak. Ez országos jelenség, emiatt a város vezetése aligha okolható. Magunk is gyakorló szülők révén érezzük mindazokat a nehézségeket, melyeket az oktatásügy jelenleg a szülőkre hárít. Hiszem, hogy ezek a gondok enyhíthetők, de csak széleskörű társadalmi összefogással. Ebben bízva kívánok az új tanévben sok sikert, eredményes oktatást és hatékony emberformálást városunk elkötelezett nevelőinek. Esztergom iskolaváros. Ezért - de ettől függetlenül is - szerkesztőségünk fontos feladatának tartja, hogy - élve szerény lehetőségeivel - az írott szó erejével segítse elő városunk közoktatásának fejlődését. Eddig is igyekeztünk hírt adni az iskolák gondjairól, a bekövetkezett változásokról; több érintettet megszólaltattunk lapunk hasábjain, s a jövőben is helyet kívánunk adni minden olyan véleménynek, javaslatnak, mely elősegítheti az esztergomi iskolák működésének javulását, eredményességük fejlődését. A magunk részéről is sikeres tanévet kívánunk valamennyi érintettnek: tanárnak, diáknak, szülőnek egyaránt. Szánthó Barna VENDEGÜNK VOLT „Remélem nem lesznek olyan gyermekeink akik kiszorulnának az oktatásból"- mondta Zatykó János, a Duna-menti körzet szocialista országgyűlési képviselője, aki még július vége felé Nemere István vendége volt a Körzeti Tvben.Ez alkalommal rövid interjút kértem tőle az oktatásügy helyzetéről. • A Bokros-csomaggal kapcsolatban mint kormánypárti képviselőt szeretném kérdezni Önt arról, hogy az oktatást érintő megszorító intézkedések nem lesznek-e később károsak a gazdasági életre? -Én az országos gazdasági helyzethez mérten szervezném át az oktatás intézményrendszerét. Például körzetemben 9 kilométeren 5 iskola van, mert minden önkormányzat fenn szeretné tartani az iskoláját, holott egyetlen iskolában elférne az itt lévő összes tanulócsoport. Mikor egyetértettem az iskolák összevonásának gondolatával, pedagógusellenesnek neveztek, pedig nem hiszem, hogy az lennék. • A felsőfokon tanulóknak tandíjat kell fizetni, nagyon drágák a tankönyvek, az iskoláztatás igen súlyos anyagi terhet jelent a szülőknek. Ez nem vezethet-e oda, hogy a lakosság egy része kiszorulhat az oktatás bizonyos területeiről? - Remélem, hogy nem lesznek olyan gyermekeink, akik kiszorulnának az oktatásból. A felsőfokú oktatásra vonatkozóan tárcarendelet fogja szabályozni a tandíjfizetést. Bízom benne, hogy ez a rászorultsági elv alapján fog működni. Ami pedig az iskoláztatás anyagi terheit illeti, remélem gazdaságunk nincs annyira mélyponton, hogy ne tudnánk finanszírozni az oktatást olyan mértékben, hogy mindenki hozzájuthasson a megfelelő tanszerekhez. • Köszönöm a beszélgetést tisztelt Képviselő Úr! M.Zs.Á. A Város- és Faluvédők Szövetsége országos ifjúsági táborának záródokumentumából Megismerkedtünk a történelmi város múltjával, legfontosabb épített és természeti értékeivel, valamint részesei lehettünk egy országos történelmi rendezvénysorozatnak (augusztus 20-i programok: Gizella-ünnepség, tűzijáték, stb). A tábor szervezőinek és résztvevőinek célja volt, hogy a 30 táborozó fiatal aktívan közreműködjön Esztergom szépítésében, értékeinek védelmében. Ennek megfelelően kisebb csoportokban dolgoztunk a város különböző pontjain: - részt vettünk aBazilikakörnyékének kitisztításában, - a királyi várfal alatti mellvéd gazírtásában, a Mária-Valéria híd megkopott tábláit újraaranyoztuk, - több közterületen lévő emléktáblát újrafestettünk, rendbetettük Maiina János egykori polgármester sírját - megkezdtük az egykori I. világháborús hadifogolytemető kegyeleti parkká alakítását. (Folytatjuk) VISSZATEKINTŐ A nyári napközis táborról Véget ért a nyári napközi, mely június 26-ától augusztus 18-ig tartott. Naponta 7 órától 16 óráig biztosított felügyeletet a gyermekek számára. Ezen a nyáron a Petőfi Altalános Iskola adott otthont, összesen 73 gyereknek. A város 7 iskolájából különböző korú gyerekek töltötték együtt a nyár egy részét. A változatos programból az ott munkát vállaló pedagógusok gondoskodtak. Az étkezésről a József Attila Altalános Iskola konyhája gondoskodott, ahol a gyerekek kívánságát is igyekeztek teljesíteni. A jó idő lehetőséget adott a strandolásra, ahol úszóversenyek, homokvárépítés, röplabdázás tette változatossá az ott töltött időt. A szerdai napok kirándulásai is felejthetetlenek voltak: Budapesten a gyermekvasút, Visegrádon a „bobozás", a dömösi kirándulás a Szőke forrásnál, a lovaglás, a zebegényi hajómúzeum és hajókirándulás. Visszatérő élményeket adtak a heti értékelések és jutalmazások. A szabadidős foglalkozásokon mindenki talált kedvenc időtöltést: asztaliteniszezés, sakkozás, rajzverseny, gyöngyfűzés, mozaikkép-készítés, batikolás, agyagozás, sportjátékok, diafilmvetítés. Jó otthont adott a gyerekeknek a Petőfi Iskola hűs falaival és udvarával, rossz idő esetén a tornatermével. Reméljük jövőre is lehetőségük lesz a gyerekeknek itt tölteni a nyár egy részét. Sziget '95 Idén is volt (Diák)Sziget. Már harmadszor sikerült a szervezőknek összekaparni azt a nem kevés pénzt, amiből egy ilyen fesztivál megrendezhető. Sőt, ha lehet hinni a pletykáknak, az idei rendezvény még némi kis hasznot is hozott a konyhára. A sziget idén is - naná, hogy - nagyon jó volt. A zenekarok végre színvonalasak voltak, és a kaja-pia se volt túl drága... Ja, a zenekarok. Hétfő este (aug.21.) lépett fel a Tűzkerék Revival Band Esztergomból. Sokan voltunk a nézőtéren, (és mennyi esztergomi...) sőt a kisszínpadon fellépők közül talán akkor este, azon a helyen voltak a legtöbben. Akik látták a tavalyi Eurowoodstockon a Tűzkereket, biztos „szigeteltek" az idén is, várva, hogy tudják túlszárnyalni a tavalyi sikert. (Ki feledné Tóth József „Citrom" már-már Jimi Hendrixet idéző gitárjátékát?) És sikerült túlszárnyalni, csodajó bulit csináltak idén is, a koncert végén az elmaradhatatlan „gitárkínzás" után az első sorokban állók is megpengethették a hangszert, sőt még Anda Bálint is kicsalt néhány zörejt a megviselt gitárból. A koncert méltó volt a nagy elődökhöz, hiszen ilyen igazi bluesőrületet csak Hendrix és a feledhetetlen Radics Béla rendezett. Végre Esztergom legjobb zenekara az országban is a legjobbak közé lépett, várjuk az új albumot! (Jim) Onagy Zoltán Nap 3. Itt az ősz Szépek, fáradtak láthatóan boldogok. Húsz körüliek. Párban, szólóban. (Nincs gondolatébresztőbb a kialvatlanságtól vörös szemű szép nőnél. A nézőnek eszébe nem jutna róla a migrén, a beteg kisgyerek miatt talpon töltött éjszaka, netán a változáskori fulladás, hőhullámok robogása. Ráadásul semmit nem tesz azért, hogy szépnek lássa, aki nézi, tán nem is látja. Csak szép egyszerűen és általánosan.) Rajokban szállnak fel a buszra a reggeli, szemetes Árpádhídnál a Sziget utolsó két napján, szerdán, csütörtökön. Az utazást, a hátizsákos kínlódást, a modortalan középkorú sofőrt nem szeretik, nem utálják. Eszköznek tartják. Átlépnek rajta, nem foglalkoznak vele még egy lesajnáló fintor erejéig sem, kész. Ülök középtájon. Elhaladnak mellettem. Egyik szemem rajtuk, a másikkal úgy teszek, mintha olvasnék. Áthömpölyög fölöttem az illat. A szabadság, a zene, a Sziget fái, a hétfői eső, a függetlenség, a korlátlan lehetőségek, az ifjúság illata. Édes illat. A lengyelországi utak, a jugó tengerparti, az erdélyi harminc napok illata a hetvenes-nyolcvanas évekből. Féltékenyen szimatolok. Sokáig azt hittem: mi vagyunk az ifjúság. Később azt, utánunk nem lesznek olyan húszévesek, mint mi voltunk. Ma sértetten és féltékenyen szaglászom őket. seknél, ezek nem csak pénzt hoztak a konyhára, de kiváló kondicíóban indultam a versenyen, bírtam a gyűrődést. Fáradtabb annál, hogy megsemmisítő pillantással földre vigyen, pedig bagonyt meg a betonyt ki nem állhatja, normális helyzetben beleborzong. Fejére húzza a takarót, lába kilóg. Megérkezett a Szigetről. Nekem meg ősz van. Lajos nap, tegnap óta, és hiába töröm a fejem közvetlen mindennapjaimat érintő Lajoson, hogy illendően felköszöntsem, csak az egy és megkerülhetetlen Lajos akaszt meg minden körben. A bajúszos. A pénzügyminiszter. Lehetetlen állapot, hogy már névnapról is a pénz, Lajosról is a pénz, illetve a pénz hiánya jusson az ember eszébe. Ünneplés, selymes konyakok, mókás ajándék, hosszú és költséges esti beszélgetések helyett. Gyula napon majd a nyomasztó, savanyú bizonytalanság, állandósult rosszkedv. Gáboron a helyzettel birkózó, erőlködő humorérzék. Józsefen az egetverő demagógia. Melldöngető magabiztosság a semmire. Viktor napon pedig a csendes készülődés a nem tudni mire, és az, mekkora pofont kaphat az ember politikus fia, ha elszabadulnak a lovak, ha a százalékok végérvényes ismerete nélkül császárnak kiáltja ki magát. Csütörtökön déltájban ugyanezt érzem. Érkezik M. a Szigetről. Kifacsarva, torokgyulladással. Fürdőszoba, rövid fáradt beszámoló, sportújságok, orvos, gyógyszertár. Mondom neki, Algopyrin meg Maripen van itthon, azt ne váltsd ki, gondolva, így két-háromszáz körül megúszom. De nem. Nyolcszáz forint a vírusölő. Két kóbor káromkodás közt elszámolást csinálok. Mennyibe került a Sziget nekem. De nem mondok összeget neki, csak azt, én, fiam, utazás előtt bagonyt raktam a vasúton, betonyt kevertem kőműveKépek. A képek sokfélék. Színesek, színtelenek, kemények, lágyak, közeliek, távoliak. Megtalálnak vagy nem találnak meg. Balla városképeiből tanultam meg Esztergom fizimiskájának egy másik lehetséges nézetét. Tomasz városképeiből azt: akarom, nem akarom, benne vagyok a képben. Azt: az emóció számolatlan, rejtett viszonyaiban sokkal több az erő és a hatalom a kézzel érinthető tárgyak szikár, követelő direktíváinál. Alig szabadulok egyikből-másikból.