Esztergom és Vidéke, 1995

1995-08-24 / 34-35. szám

ERDEKEINK - ERTEKEINK ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 34 - 35. SZÁM VISSZATEKINTŐ Kárpátaljai magyar gyerekek Esztergomban Augusztus 22-éig a Rákóczi Szövetség és az esztergomi Kolping iskola szervezésében Esztergomban nyaralt 40 kárpátaljai és felvidéki magyar gyerek. Négyen Prágából érkeztek Strasrybka Judit dr. kíséretében. Ok a Rákóczi Szövetség valamint a Cseh és Morvaországi Magyarok Szövetsége segítségével jöttek el Esztergomba. Gyönyörűen beszélik anyanyelvüket a színtiszta cseh környezet ellenére. Otthon csak magyarul beszélnek, és így tudták megőrizni anyanyelvüket. A kárpátaljai Rahóról és Tiszabogdányból 33 kisgyerek érkezett; Bilics Éva és Papariga Éva tanárnők kíséretében. Bilics Éva a rahói Petőfi Sándor anyanyelvi klub vezetője, és a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége rahói járás elnöke, ő kezdeményezte hat évvel ezelőtt a járásban élő magyar gyermekek számára a magyar nyelv tanulását. A magyarul tanuló gyerekeket minden nyáron magyarországi nyaralásra is elvitte. Ezek a nyaralások a ruszin és ukrán gyerekeket is arra ösztönözték, hogy megismerjék a magyar nyelvet. Sajnos egyre nehezebben tudnak eljutni Magyarországra a gyerekek, mivel az útiköltséget a szegényebb családok nem tudják megfizetni. Idén úgy jött el a rahói járásból 95 kisgyerek Magyarországra, hogy a Rákóczi Szövetség vállalta a magyarországi útiköltséget, valamint az ülés Alapítvány is adott pénzt az utaztatásra. {Illés Lajos zeneszerző tett alapítványt a határon túl élő magyarok segítésére.) Esztergomon kívül Decsen és Baktalórántházán is nyaraltak gyerekek a rahói járásból. Bilics Éva nagyon hálás volt azért a kedves vendéglátásért, melyben a gyerekek részesültek. Török Józsi bácsi nagyapai gondoskodással vette körül a gyerekeket, Simén András a Rákóczi Szövetség képviseletében tett meg mindent azért, hogy jól sikerüljön a tíz napos esztergomi nyaralás. A Prímás-szigeti Kolping-házban szálltak meg a vendégek, a ferences iskolában ebédeltek, vacsorát meg Szalma László úr vendégeként a Szalma-csárdában kaptak. Nagy élmény volt számukra a Gizella-ünnepség megtekintése is. A szervezők ezúton is köszönik az önzetlen támogatást és remélik, hogy a jövő nyáron is sikerül az odahaza nehéz körülmények között élő kárpátaljai gyerekeknek szép és örömteli napokat szerezni Esztergomban. M. Zs. Á. AUGUSZTUS 18. Kertbarátkör, Gazdakör, Nőklub Idén a szokásosnál két nappal előbb: augusztus 18-án, péntek délután, - de egyébként teljesen a régi hagyományok szerint tartották meg Szentgyörgymezőn az új kenyér ünnepét. Az Olvasókör udvarán egybegyűlt helyi, túlparti és külföldi - magyar, német, szlovák és más nemzetiségű - vendégeket Révfalviné Budai Júlia, majd dr. Könözsy László polgármester köszöntötte. Beszédében a városegyesítés centenáriumára is emlékezve hangsúlyozta: mennyire nélkülözhetetlen a polgári önszerveződés az „egyesült Esztergom", illetve ősi és újabb városrészeinek fejlődéséhez. Az ünnepélyes kenyérszegés után a kiállítók jutalmazása következett. Előbb Major László, a Szentgyörgymező Barátai Egyesületének elnöke nyújtott át különdíjakat: terményeiért Bélai Ferencnek, kézimunkáiért Pócsföldi Lászlónénak, kisállataiért Bábszki Ferencnek; majd Héjjá Pétertől, a Kertbarátkör titkárától Molnár Ferenc, Nádler László és Erőss János kiállítók vették át megérdemelt díjaikat. A Nőklub bemutatójának több mint száz kézimunkája - asztalterítők, párnahuzatok, csipkék, faliszőnyegek, cémaképek - között valóságos remekműveket is láthattunk Bokros Krisztinától, Huszák Józsefnétől, Lehóczki Józsefnétől, Csáki Józsefnétől, Pócsföldi Lászlónétól, Kecskeméti Ferencnétől, Németh Jánosnétól, Varga Istvánnétól, Karancsi Lászlónétól, Nagy Gizzelától, Szloboda Miklósnétól, Polacsek Tibornétól. Erős Miklós zárszava után a Gazdakör vezetőségi tagjának, Gerendás János hentesmesternek köszönhetően a vendégek finom falatokat kóstolhattak, friss új kenyérrel, a kiállítók zamatos kerti boraival kísérve. Jó hangulatban, zeneszó mellett ért véget a Szent István-napi ünnepségsorozat előestéje Szentgyörgymezőn. Pálos t Meghalt NAGY JÓZSEF repülőszázados, az esztergomi sporttársadalom „Jóska bácsija". Súlyos betegség őrölte fel szívós szervezetét 73 éves korában. Temetése szeptember l-jén 14.30 órakor lesz a szentgyörgy mezői temetőben. Szeptember 6-án 17 órakor a Duna Múzeum Európa Közép Galériájában KAPOSI ENDRE képzőművész Kronogrammák című kiállítását Kaján Imre múzeumigazgató nyitja meg. „Városképek..." Nehéz lett volna kifejezőbb címet találni jelen írásomnak, amely Tamási Péter augusztus 17-én nyílt kiállításáról szándékozik tudósítani. Tudósítani, hírt közölni óhajt a cikkíró, nem elemezgetni vagy értelmezni, hiszen Tamási Péter kiállítása a fenti címmel önmagáért, önmagáról és mindenkihez szól. Képei megszólalnak, beszélgetni lehet velük amint dr. Varga Győző, a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés alelnöke megnyitójában rámutatott. És a többi Múzsa is megszólalt! A tárlatmegnyitón Eötvös József gitárművész, egy órával később a Bazilikában a Gitárfesztivál zárókoncertje... És a közönség! Magyarok és franciák, hiszen épp itt tartózkodott a CambraiEsztergom Baráti Társaság kéttucat lelkes tagja, hogy együtt örüljünk Esztergomban Tamási Péternek. (Egy nappal korábban pedig a torokszorongatóan szép együttlét a „két Kollár" és Végvári János sírjánál. Megemlékezés a régi barátokról, a franciák kérésére!) A képek? Tamási képei. Meg-megdőlő, de talpon maradó Bazilika, vékony fehér vonallá egyszerűsített ecsetvonás a Duna szimbolikus szalagja, színek, árnyak, figurák, egy régi ház vonalai - egykor volt délutáni séta ott fönn, Szent István „erősségének" ránkmaradt emlékkövein. Majd ismét egy várfal, „dombormívű" - talán dúlás előtt, közben vagy után? Majd újra a Bazilika és „szirmok, virágok, koszorúk". A helyszín pedig a közelmúltban rekonstruált „Kaputorony", ahol most Tamási Péter állított ki először, amint jónéhány esztendeje a Kassák-teremben, szintén elsőként. Tradíció? Elismerés? Inkább szeretet. A képek és a művész szeretetének szimbólumai. Hazaérkezvén a rádióban Zorán énekel: „A szerelemnek múlnia kell..." Lehet! De vannak örök szerelmek. Tamási Péter és Esztergom, Esztergom és Tamási Péter szerelme ilyen. Múlhatatlan, időtlen, örök szerelem... Varga Péter Közoktatásról a Körösi Kollégiumban A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete augusztus 15-18-ig nyári tábort szervezett Esztergomban a közalkalmazotti tanácsok tagjai részére azzal a céllal, hogy előadások, tapasztalatcsere jellegű beszélgetések és viták során felkészítse az összegyűlt szakembereket az elkövetkező iskola évben várható nehéz feladatok megoldására. A PDSZ a tábor első napjának estéjén közoktatás-politikai fórumot szervezett, melyre meghívta városunk és megyénk oktatásügyben érintett önkormányzati és szakszervezeti vezetőit is. A vitaesten dr. Szabó Zoltán, az MKM politikai államtitkára, valamint három ellenzéki párt oktatási szakembere: dr. Dobos Krisztina (MDF), dr. Kovács Kálmán (KDNP) és Pokorny Zoltán (Fidesz) válaszolt a vitavezető Szakács Péter (PDSZ ügyvivő) és a hallgatóság kérdéseire. A vártnál kisebb érdeklődés indokoltnak bizonyult: kevés konkrétumot, némi bizonytalanságot, ütköző egyéni és pártvéleményeket hallhattunk. Néhány hónappal a közoktatási törvény-csomagok parlamenti elfogadása előtt (merthogy kettő is van belőlük: egy már benyújtott „kicsi" és egy várhatóan novemberben benyújtásra kerülő „nagy") megtudtuk, hogy a két koalíciós párt koncepciójában már alig van eltérés, bár a financiális kérdésekben sem egymás között, sem a Pénzügyminisztériummal nem tudtak még megegyezni, továbbá hogy az ellenzéki pártok sem a kormány oktatáspolitikai elképzeléseivel, sem a tervezett törvénymódosításokkal nem értenek egyet. A mintegy háromórás fórumon az is kiderült, hogy a PDSZ sem tudja elfogadni a kormány több elképzelését, és meglehetősen aggódva tekint az új iskolaév és a távolabbi változások elé. Pesszimizmusukat híven tükrözi egyik kiadványuknak karikatúrája, amely Fodor Gábor jellegzetes alakjának szájába a következő szavakat adja új stratégiaként: „Hat elemi, heti négy Zsákbamacska és két Friderikusz-show." Sz.B. Alapítvány a szlovákiai magyar tanítóképzésért Besey László tanárt bizonyára jól ismerik az esztergomiak. Mint idegenvezető számos csehszlovákiai úton kalauzolta az utasokat, hiszen kiválóan beszéli a szlovák nyelvet is, hiszen a Léva melletti Barsendréden született és így a magyar anyanyelve mellett a szlovákot is megtanulta. 1945-ben hadifogságba került, majd 1947-ben Érsekújvárra tért vissza, ahol a családja akkor élt. Érsekújvárról telepítették ki, családjával együtt. Táton tanított néhány évig, majd 1950-ben Esztergomba költözött. Azóta itt él, de nem feledkezett meg szülőföldjéről sem. Félmillió forintos alaptökével alapítványt hozott létre a szlovákiai magyar tanító és tanárképzés támogatására. A „Besey-Tatárik" Alapítványt a Rákóczi Szövetség gondozza. A pozsonyi Komenszky egyetem és a nyitrai pedagógiai főiskola végzős hallgatói pályázhatnak az Alapítvány támogatásának elnyerésére. Két pozsonyi és négy nyitrai végzős hallgató részesülhet, mint pályakezdő pedagógus alapítványi támogatásban. A ,3esey-Tatárik" Alapítvány elsősorban a magyart tanító és szlovákiai magyar iskolában elhelyezkedő pályakezdőket kívánja segíteni. Az Alapítvány nyitott, tehát további adományokkal - az adóból leírhatóan emelni lehet az alaptöke összegét. így azok, akik szeretnének segíteni a szlovákiai magyar pedagógusképzést, ezt a Besey László és felesége nevét viselő alapítványon keresztül megtehetik. Számlaszámszám: MHB 324-135667007. Nyilasi Tibor kiállítása Kesztölcön A falu apraja-nagyja ott volt a kesztölci Községházán péntek este, ahol immár harmadszor rendeztek kiállítást Nyilasi Tibor, a Kanadában élő festőművész képeiből. Radovics István polgármester üdvözlő szavai után dr. Horváth István, az esztergomi Balassa Múzeum igazgatója foglalta össze a Kesztölcről a kanadai Hamiltonba vetődött művész életútját, méltatta művészetét és megköszönte, hogy a művész 17 akvarelljét adományozza a Balassa Múzeumnak. Ezután a festő lánya, Etelka hegedült három Bartók-darabot. Végezetül pedig maga Nyilasi Tibor mondott a meghatódottságtól el-elcsukló hangon köszönetet szülőfaluja lakóinak a meleg fogadtatásért és szeretetért, amivel fogadták és körülveszik. H. P. Onagy Zoltán NAP.2. Betörőnek lenni „Ha betörnék, ha lehetne, ha nép, a lelkébe törnék be, ahhoz a kulcs se drága." Vadema József (személyes közlés) Nem lesz több Vaderna-idézet, de ennyi még belefér. Józsink, amikor becserkelte őt az elmúlt kurzus (nemzeti érzelemtől vezérelve), feketében kezdett járni. Nem értettem, miért. Jobb itthon a fekete, mint máshol a fehér, mondta, én pedig hüledeztem. Nemigen állt velem szóba, miután dupla áttétellel ismételten helyzetbe hozta magát, nem is tudom kivel állt szóba, tán a Kollárok nevesíthetők, két halott Kollár, egy halott Vaderna Jóska, istenem. Hogyan száguldanak az évek. Alig követhető a tempó. De azért a halál valamiért még ebbe az elképesztő tempóba sincs bekalkulálva. A halál meg is lep rendesen minden érkeztekor. Az elmúlt hetek egyik fülledt és álmatlan éjszakáján végigszámoltam ismerőseimet, barátaimat, azon az alapon szelektálva, ugyan ki éri meg közülük a nyugdíjas kort, ki fizet a társadalombiztosításnak teljesen fölöslegesen. Ha száznak vesszük a végigszámlált népet, akkor nagy jóindulattal kilencven nem él majd a kiérdemelt nyugdíjaskorban. Ki, mert iszik, mint a gödény, ki, mert lenyúzza a nő, akivel él, ki megöli magát a pénz utáni hajtásban, ki pedig azért hal meg, mert nem lesz miért és miből élnie. Ha én magam volnék a 74 %-os többség, lágyan száz évre emelném a nyugdíj korhatárát. Bizonyos rétegeknél olyan mindegy, hatvanöt vagy százhatvanöt. * Azt ígértem a múlt héten, elmondom, miért lennék betörő, ha betörő volnék. Elsősorban azért, mert minden olcsóbb, nem köll a pénztárhoz fáradni, kipengetni az árát. Másodsorban: minden betöréssel szerzett jószághoz konkrét élmény fűzne, ülnék a fotelben, nézegetném a zsákmányt, adrenalinadagom megegyezne az akció idején mért szinttel. Harmadsorban: nem aggódnék a rendőrök miatt. Ha más ügy miatt nem kerülnék képbe, soha el nem kapnának, márpedig ügyes betörő volnék, nem hordanám piacra a lopott árut, sőt el sem adnám, ha hat tévét tartanék, egymás feje tetejére állítanám őket, és egyszerre néznék hat adót. A betörőm nem a legügyesebbek közül való. Én jobb volnék, ha egyszer betörésre adnám a fejem. Megroppantotta ugyan a hengerzárat a bejárati ajtón, de azt nem számolta bele, hogy nem vagyok műszaki genie, keményen szorul, nekifekszik az ajtó a toknak, rendes behatolásnál is férfierőt kíván megnyitni. Ezt nem tudhatta, csak képtelen volt bejutni a záratlanított lakásba. Rángatta káromkodva, gondolom, azt hitte, valamit elrontott, dühösen robogott el, mert ha záros határidőn belül nem jut be, nem kempingezhet a lábtörlőn, feltűnne a lakóknak. A betörő nagy átka a lakó. Ez ténykérdés. * (aug. 16. szerda) - Ebben az országban az egyik szánalmas látványt gyors, ám még követhető ritmusban követi a nála is szánalmasabb. Az eredeti ár harmadára fogyott értékű Hungaroton eladása nemzeti értékőrző FOTEX-csapatnak a PolyGram kínálta feléért. A kormánypártok önkormányzatirtó belső hirigje, 15%-30%A0%, mennyivel egyszerűbb volt a tanácsrendszer, ahol a központ mindent jobban tudott. De a mai este mindennek a teteje, bár nehezebben forintosítható. Magyar Öregfiúk - Izrael, nemzetek közötti barátságos labdarúgó mérkőzés. A sportriporterek ájulásig ünneplik a vén, fogatlan csatalovat, Szepesit. Azt a Szepesit, aki 79-től 86-ig az MLSZ elnöke, azóta is elnökségi tagja, a magyar labdarúgás mai helyzetének legaktívabb sírásója. Mészöly magabiztos ostobasággal bejelenti, majd a fiúk kiköszörülik az Izland elleni csorbát. Az a Mészöly, aki megengedheti magának, hogy érdemi felelősségrevonás nélkül lefejeljen egy vele egyet nem értő szurkolót. Mészöly megbízik Szepesiben, Szepesi megbízik Mészölyben. Laczkó megbízik mindkettőjükben. Kell több ennél? s