Esztergom és Vidéke, 1995

1995-08-17 / 32-33. szám

• 3 ERDEKEINK - ERTEKEINK ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 32 - 33. SZAM Olvasóvá neveltek...? (II.) Június végi péntek délelőtt van, 10 órakor nyit a városi Babits Mihály Könyvtéir. Negyedmagammal várok az aj­tó kitárására, s élvezem a mindenkor ba­réitságos és szívélyes fogadtatást. A felnőttek olvasóteréből lépcsősor ve­zet a gyermek-részlegbe, ahol egy tágas világos nagyterem és egy lényegesen ki­sebb sötétebb szoba áll az olvasni és be­szélni széindékozó ifjúságra. • Kik a leglelkesebb olvasók? - ér­deklődtem Gálné Flórián Mária gyer­mekkönyvtárostól. - Évente kb. 4-500 gyerek iratkozik be, de az igazán rendszeres érdeklődők száma jóval kisebb, mindössze 25-30 fő. Különösen a 12-14 éves korosztály ér­deklődik nálunk, a kisebbek számára ta­lán túl messze vagyunk, távol megszo­kott útvonalaiktól. Szombatonként vi­szont családostol eljutnak ide az alsós ko­rúak, illetve még az óvodások is néhányan. • Milyen típusú olvasmányokra van igény elsősorban? - Nagyon közkedvelt a „Mi Micsoda" - sorozat. Sajnos a szépirodalmi művek kevésbé kelendőek. Rengeteg meseköny­vünk van, itt mindenki találhat kedvére valót. Egyik testvérvárosunkból, Ehin­genből német nyelvű gyermekkönyveket is kaptunk ajándékba. Legnagyobb a ke­reslet a kötelező olvasmányok iránt, hisz a dráguló könyveket már egyre kevesebb szülő vásárolhatja meg. Beszélgetésünkhöz csatlakozik Kő­szeghy Lajosné is, aki a felnőtt részleg olvasószolgálatát irányítja. (Vele együtt négyen osztoznak ezen a munkán.) • Nédatok melyik korosztédy a legbúz­góbb olvasó? - érdeklődőm. - A kölcsönzők felét a középiskolások és a főiskolások adják. Ide sorolhatjuk még az egyetemi előkészítőre, nyelvvizs­gára készülőket is. Közülük sokan az ol­vasótermet is igénybe veszik, itt készül­nek, jegyzetelnek. A másik népes csoport a nyugdíjas korosztály, illetve sok a köl­csönző a munkanélküliek közül is. • A beiratkozok számát nézve is érzé­kelhető a több „ráérő" ember? - A 90-es évektől kezdve évről-évre több a vendégünk. Van, aki télen mele­gedni is jár hozzánk; olvassa a folyóira­tokat, újságokat, haza is visz olvasniva­lót. Közülük sokan panaszkodnak a ma­gas rezsire, az emelkedő könyvárakra, új­ságokat sem sokan vásárolnak már... Szombatonként 30-40 helyben olvasónk van, de délutánonként is közel ennyian látogatnak el hozzánk. Dr. Bárdos Istvánná^ igazgató-helyet­testől tudtam meg a számadatokat, ame­lyek önmagukért beszélnek. Tavaly 2553 felnőtt tagja volt a könyvtárnak, majd­nem egymillió forintot költöttek állo­mány kiegészítésre. A könyveket - ösz­szesen százezer körüli kötet - és a köl­Tisztelt Főszerkesztő Úr! Régóta foglalkoztál az a gondolat, heu gyan tehetnénk szebbé és főleg virágos­sabbá ezt a mi nagy történelmi múltú, szép fekvésű szeretett városunkat. Az idei évben talán már nem aktuális, de tavasz­ra hirdetni kellene valamiféle „ver­senyt": a legszebb virágos ablak, erkély vagy kiskert címen. Nem hiszem, hogy az emberek ne lennének kaphatók ilyen dol­gokra. Ha jól tudom néhány éve Győrből indult el ilyen mozgalom. A minap hallgattam a rádiót, onnan tudom, hogy egy Galga-menti kisfaluban az emberek magukévá tették ezt a felhí­vást. Hallani kellett volna, hogy milyen szeretettel beszéllek falujukról, és milyen szépen ápolják - nem csak a szülők, ha­nem a gyerekek is - a kiültetett virágokat. Akit megtanítanak arra, hogy a virágot szeresse, ápolja, az nem fogja letörni, gyökerestől kihúzni, és elvinni. Kérem se­gítségüket. Táléin valamiféle kis díjakat is lehetne felajánlani. Nem nagy értékben, de ösz­tönzésül. Ha ez egyszer beindul, és a szomszéd meglelt ja, biztosra vehető, hogy törekedni fog: neki szebb, nagyobb és több virágja legyen mint nekem. (Ahogy ismerem magunkat...) Egy július végi Ausztriáiban tett kir (indulás friss élménye is ösztönöz, hogy próbáljunk kitalálni va­lamit közösen. Rázzuk fel már a magya­rokai valamivel mély álmukból. csönzések nyilvántartását most kezdik számítógépbe programozni. A fokozatos átállás miatt lesz idén nyáron hosszabb időre - július 11-étől augusztus 21-éig ­zárva az intézmény. • Mi mindent érdemes még tudnunk a könyvtárról? - Az intézményen belül működik a „Sziget" Olvasóköri Egyesület kis könyvtára, amit a pénz-hiányos költség­vetési gazdálkodás kényszere és a leg­frissebb kommersz könyvek iránt vágyó­dó olvasók együtt hoztak létre. Ők ón­ként vállalt megemelt tagdíjból önállóan gazdálkodva gazdagítják szórakoztató irodalommal állományunkat. Itt jegyzem meg, hogy a könyvtár éves tagdíja diá­koknak, nyugdíjasoknak, munkanélküli­eknek 60 Ft, önálló keresettel rendelkező felnőtteknek 120 Ft; a gyermekeknek díj­talan. Az egyesületi könyvtár pedig 300­600 Ft-t kér tagdíjrészként. A könyvek és folyóiratok helyben ol­vasásán, kölcsönzésén, az általános tájé­koztatáson kívül egyéb szolgáltatásaink a videó kazetta és a hanglemez-kölcsön­zés, a fénymásolás lehetősége, a helytör­téneti kutatásokhoz való segítségnyújtás. • Mit kérnétek tőlem a könyvtárnak, ha varázsolni tudnék? - Sok-sok pénzt, hogy a drága köny­veket egyáltalán meg tudjuk venni; hogy több példányban szerezhessük be a kere­sett új kiadványokat. Ha csak egy-egy példány van belőlük, az gyakran hetekre „eltűnik" a többi olvasó elől. • Arra panaszkodtok, hogy szűk• a beszerzési keret, mégis számos olyan könyvet léitok az új könyvek polcán, amely csak egy-egy szűk kör érdeklődé­sére számíthat. - Azok zöme akiadóktók érkező aján­dék-könyv. Nézelődésem közben még egy infor­mációhoz jutottam, amely szerint - a legfrissebb példányok kivételével - az újságok és folyóiratok is kölcsönözhető­ek. Válogathat tehát kedvére kicsi és nagy egyaránt. Reméljük, sokan élnek a lehe­tőséggel...! Legalábbis azok, akiket már „olvasóvá neveltek!". Kis-Szölgyémy Emília A Babits Mihály Városi Könyvtár értesíti kedves olvasóit, hogy au­gusztus 22-élői, keddtől kezdve is­mét rendelkezésükre áll szolgáltatá­saival a szokásos nyitvatartási idő­ben: kedd ~ péntek 10-18 óra (fel­nőtteknek), kedd és csütörtök 9-12, 14-17 óra, szerda és péntek 13-17 óra (gyermekeknek). Szeptember l-jétől .szombaton­ként is; 9-16 óráig (felnőiteknek), 9-12,14-16 ól áig (gvennekeknek). Tiszteletlel Odor Lajosné Idegenforgalomért Erős Miklós és Koditek Pál elismerése A városunk és környékünk idegenforgal­mának fejlesztéséért, a turizmus színvonalá­nak emeléséért „Közép-Dunavidékért" em­lékplakettet kapott En5s Miklós, a Komturist Megyei Idegenforgalmi Hivatal esztergomi irodavezetője és Koditek Pál, a Gran Tours Esztergom Város Utazási Irodájának ügyveze­tő igazgatója Erős Miklós és Koditek Pál munkásságá­nak méltatására egy későbbi számunkban visszatérünk. Vértes Expo Tatabányán Augusztus 24-28. Tatabányán a Sportcsarnokban és kör­nyékén rendezik meg - a tavalyihoz ha­sonlóan - a Vértes Expót. A kiállításon és vásáron a Megyei Ke­reskedelmi és Iparkamara lehetőséget biztosít tagjainak, hogy termékismerte­tőiket, szórólapjaikat közétegyék. Jelentkezni lehet a kamara tatabányai és esztergomi ügyfélszolgálatánál. A Város- és Faluvédők Szövetségének ifjúsági táborát augusztus 15-én, a József Attila Általános Iskolában S. Hegedűs László, a Szövetség elnöke nyitotta meg. A fiatalok 21-éig dolgoznak városunk szépítésén, részt vesznek az ünnepi rendezvényeken és kirándulnak. Előre is köszönjük munkájukat, VISSZATEKINTŐ Kamarazenei tábor a Zenedében 50 gyerek jött az idén - mint mindig, most is nagy örömmel - a zeneiskola jú­liusi táborozására. Gyorsan elhelyezkedtünk a szobákká alakított hangszeres termekben, majd ta­nárainkkal kiválasztottuk a heti házi fel­adatot: azokat a darabokat, melyeket na­ponta jónéhányszor átgyakoroltunk, ké­szülve a szombati hangversenyre. Délutánonként kóruspróbáink voltak, meg zenetörténeti előadások is. Az együttmuzsikálás és közös éneklés mel­lett egyéb igazán érdekes programban is volt részünk: ellátogattunk a Balassa Mú­zeum restaurátor műhelyébe, megismer­kedtünk a csipkeverés fortélyaival, elha­józtunk Dömösre, ahol a prépostsági ro­mokhoz kirándultunk. A Zenede udvarán pedig a táborozásra emlékezve - egy fácskát ültettünk. A leghangulatosabb talán az esti ún. „morzsa-szedegetés" volt. A tábor összes lakója - tanárok, növendékek - gyertya­fénynél elmeséltük egymásnak napi leg­szebb élményünket, majd néhány kedves dal eléneklésével kívántunk egymásnak jó éjszakát. A záróhangverseny szombaton volt a Keresztény Múzeumban, a ráadás pedig a Zeneiskolában, amit egy vidám hangu­latú táncest zárt, táncversennyel egybe­kötve, a „Parkett Lucifere" címért. Sajnáltuk, hogy elröpült a hét. így bú­csúztunk: Jövőre újra találkozunk! Kö­szönet érte minden tanárunknak, élükön a főszervezővel. Baranyai Irén nénivel. Táborlakók Fotóművészek kiállítása: szeptember 3-ig Augusztus 2-án nyílt meg a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában öt-öt francia és magyar fotóművész ki­álltása, és szeptember 3-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Az esztergomi tárlat egy kiállítás-soro­zat része, melyre szép kivitelű katalógust adtak ki. A katalógus előszavából idé­zünk: „KÉZFOGÁS Öt francia fotós: Louis Castille, Guy Jouaville, Bemard Lanteri, Carol Morc Lavrillier, Roselyne Pelaquicr és öl ma­gyar: Baranyay András, Eln Ferenc, Gé­mes Péter, Rosta József, Somlén Lajos, mint egy-egy kézen öl új, keltő együtt: kézfogéis. Kézfogéissal pecsételte meg Guy Joua­ville a Parvis munkatársa és Török Ta­méis a Budapesti Galéria munkatársa azt az elhatározásukal, hogy általuk kivá­lasztott fiatal fotósokat mutatnak be Dalosok Svédországból A nyugat-svédországi Alingsasból ér­kezett kórus június 15-étől négy napot töltött Esztergomban a Balassa Bálint kórus vendégeként. A csoport nagy része életében először járt Magyarországon, sőt, először időzött a volt szocialista or­szágok egyikében. Az első napon a Bazilika és a Kincstár történetével, nevezetességeivel ismer­kedhettek a vendégek. A Városháza nagytermében dr. Amon György alpol­gármester köszöntötte a svéd csoportot, majd este a Dobó gimnázium aulájában adott koncerten ismét találkoztak. Vendé­geink előadásában ízelítőt kaptunk a svéd népdalok világából. A koncerten közre­működőként fellépett a tatai Kenderke gyermek néptáncegyüttes, akik fergete­ges táncukkal nagy sikert arattak svéd vendégeinknél. Este a Prímás-szigeten lévő Szalma Csárdában a magyar borok­kal és a cigányzenével ismerkedtek. Egy napot Budapesten töltöttek, kis is­mertetőt kapva fővárosunk nevezetessé­geiről (Budai Vár, Mátyás templom. Ba­zilika, belváros, stb...). A következő napon először a 700 m magasságban fekvő Dobogókőről cso­dálhatták meg a Duna környéke által be­zárt hegyvidéket. Innen Szentendrére ve­zetett az út, a Skanzenba, majd a belvá­rosba, ahol lehetőség volt sétára és mú­zeumlátogatásra egyaránt. Délután le­pencei fürdés szerepelt a programban. A vendégek, elmondásuk szerint, még nem voltak együtt fürödni, így nagy élményt jelentett a csodálatos környezetben fekvő strand. Véleményük szerint ilyen hangu­latos „koncertjük" sem volt még, mint itt a melegvizű medencében. Az idő rövid­sége miatt Visegrádon csak a Fellegvár megtekintésére jutott idő. Este a vendé­gek magyar népdalokat tanultak és meg­ismerkedhettek a csárdás lépéseivel is a Franciaországban és Magyarországon. Mert ezeken a fotókon közös vonás a fény és az anyag kezelése. Néhol az anyag fénnyé változik, néhol eltűnik, így szaba­dítva föl a fornuík játékát, a meglátás játékát, melynek lényege, hogy máskép­pen ábrázolva, a fornuík legteljesebb szabadságában láttatja meg a valósá­got " A Balassa Bálint Múzeumban az intézmény régi fényképeiből és Marosi József képes levelezőlap gyűj­teményéből rendezett A REGI ESZ­TERGOM című kiállítás idejét szep­tember 30-áig meghosszabbították. Balassa kórus és Igaliné Büttner Hedvig segítségével. Az utolsó nap szabad program volt, ismerkedés a várossal, séta, pihenés, vá­sárlás, majd készülődés az esti koncertre, mely a Ferences templomban volt. A kö­zönség egy órán keresztül élvezhette vál­tozatos, érdekes, színvonalas műsorukat. A hangverseny utáni búcsúesten még tovább folytatódott az éneklés; először külön-külön, majd együtt énekelve a svéd, illetve a magyar kórusműveket. A búcsúzásnál megköszönve a ven­déglátást, elmondták, hogy álmodni sem mertek erről a sok mindenről, ami itt ta­lálható: műemlékek, értékes kincsek, rengeteg látnivaló - de mindenekelőtt a meleg vendégfogadásért voltak hálásak. Itt szeretnénk a Balassa kórus, mint vendéglátó nevében köszönetet mondani svéd vendégeinknek, hogy eljöttek és ízelítőt adtak a svéd népzenéből. Reméljük, jó emlékezetükben őrzik majd az itt töltött napokat, és alkalom­adtán visszatérnek. A továbbiakban köszönetet mondunk, illetve tolmácsoljuk a svéd kórus megelé­gedését és köszönetét mindazoknak, akik közvetlenül, vagy közvetve hozzájárul­tak a program sikeres lebonyolításához: dr. Amon György alpolgármester - Béil­hori Dénes üzletvezető - Chalupa Zol­tánná, a Hévíz étterem vezetője - Egry Éva, a Francia Pékség vezetője - Farkas­né Kun Katalin, a Kenderke együttes ve­zetője - Horváth Béla, a Vármúzeum igazgatója - Igaliné Büttner Hedvig kar­nagy, volt kórustag - Mudréik Béla vállal­kozó - Rátvai Mihcdyné és dolgozói, Gyakorló menza - Sipos Imréné, a Gya­korló iskola igazgatója - Smíger Andréis, a Dobó gimnázium igazgatója - Szlávik Gabi virágkereskedő, valamint azok a kórustagok, akik szabadidejüket nem saj­nálva résztvettek a vendégfogadásban. A Balassa Bálint Vegyeskar tagjai Vízivárosi hangverseny Augusztus 13-án, vasárnap délelőtt hangversenyt adott a vízivárosi temp­lomban a Monteverdi Kórus, az olasz Coro Ars Nova, valamint a révkomá­romi „Comorra" kamarazenekar. Vivaldi Glória, Perti Inter vestibulum, Zuccanta Magnificat és Kodály Zoltán Veni Emmanuel műveit hallhattuk, szólót énekelt Cziglényi Andrea (szoprán), Szűcs Bernadett (alt), karigazgató Mauro Zuccante, vezényelt Hunyadi Zoltán. A koncerten befolyt önkéntes adomá­nyokat a Máltai Szeretetszolgálat jóté­konysági célokra fordítja. Onagy Zoltán NAP.I. Kényszermunkatábor „A baj - meglehet -, bennem van. Vadema József Amikor a fenti gondolat kételyként belép az ember életé­be, attól a pillanattól számolhatunk a közeledő halálra. Vi­szont nem esünk pofára szüntelen. Viszont készülhetünk rá, talán elfogadnak végre, talán nem csak ellenségben, ütkö­zésben telnek a napok. Ráadásul Vaderna meg is halt. Nyilván nem használt má­jának az előző kurzusban betöltött sajtóattaséi szerep, a csendes jó whiskyje, a méretlen és szabatlan. A politika árt a jó költőnek is. Persze az is ide kell, hogy tartozzon, a jó költő, ha nem futja be a szülestéskor kapott területet díjban, kötetben, örömben, alkalmatosabb a hazázó, megmentő, véi­lesz-szerepre a dilettánconsnál. Örülök, hogy felírtam a mondatot, a kérdést, a baj, meg­lehet, bennem van, a maga idején. Jó, hogy itt van. Épeszű ember, aki nem mazochista, aki nem tetszeleg a maga fájdalmában, arra tart, ahol számíta­nak rá, ahol szeretik. Elnézik rozzantságát, ha rozzant. Fá­radtjóindulattal, de jóindulattal. A jóindulat és a rozzantság elnézése - nem biztos, hogy jó látom, de gyanakszom, ­ifikorunk, neveltetésünk, társadalmi tapasztalataink ered­ménye. Nehéz lesz kiszállni innen. Nem szükségesek láncok és rácsok ahhoz, hogy becsukja magát az ember az ismert, belátható rendszerbe. Ez a mun­katábor, nem más. Kényszermunkatábor, szegény Vaderna, szegény, szegény Vaderna, gondolom. Hallom, milyen fantasztikus előadást csinált július végén egy fehérvári színpad Basaharcon. De az isten áldjon meg, hát miért nem telefonáltál rám, kérdezem, és majdnem meg vagyok sértve. Most azt gondolom, lementem volna, mert Lázár Ervint nézni, közben az első olvasatra gondolni, an­nak élményére, (jaj, mama, emlékszik valaki katonakorom legszépségesebb könyvére, a rabszolga túlélését biztosító Buddha szomorúra?) De könnyen lehet, nem mentem volna le, mert a mozgás, a szüntelen jelenlét igénye az ifjúságé. Ki vagyok lőve a helyettesítő postással. Úgy, olyan ener­gikusan csenget, mintha rendőrőrmester volna, aki házkuta­tást készül lebonyolítani. Ráadásul nem pénzt hoz szomba­ton, dehogy. Viszi a 920 pengő forintot, a tévé-előfizetést. Közben időtlen idők óta nem bírom nézni. Elmúlt belőle, amit szerettem 89-ben, 90-ben, 91-ben. A fiúk megöreged­tek, tudják hogyan és honnan alapozzák meg a család jólé­tét. Meglehet, leszoktatom magam az előfizetési díjról, mert én is öreg fiú vagyok, én is tudom, hogyan, mivel alapoz­zam meg az utódok gazdagságát. Tudomásul kell venni, lakótelepi lakásban élni: kény­szermunkatábor. Telepi emberrel tesznek, amit akarnak. Emelik a szolgáltatások árát olyan mértékben, ahogyan megfelel az uraknak. Az elmúlt nyár mókája megér egy kartonra való helyet a számítógépem memóriájában. Jut eszembe, három hete, szombaton, bár a gyakorlat és a tapasztalat azt bizonyítaná, hogy földszinten nem kísérle­teznek betörők, továbbá azt, hogy szombaton, napközben nem törnek be, mégis három hete magasföldszinten, (betö­rőileg kiszolgáltatott helyzetben), olyan szomszéd­asszonnyal, aki igencsak ott tartja a szemét minden külön­legességen, furcsa zajon, - csak széttörték a hengerzárakat. (Betelt az oldal, mondom majd a betörést a jövő héten.)

Next

/
Thumbnails
Contents