Esztergom és Vidéke, 1995

1995-08-03 / 30-31. szám

3 ÉRDEKEINK ­ÉRTÉKEINK ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 30-31. SZAM (Folytatás az 1. oldalról) Rudnay Emlékünnepség Bánhidy László iskola-igazgató nyitotta meg a Mindszenty József Katolikus Iskolá­ban rendezett Rudnay emlékkiállítást, amelyen negyvenhat dokumentum mutatja be a nagy hercegprímás életét és tevékenységét. Képek, fotók, reprodukciók, korabeli terv­rajzok a bazilika és más templomok építéséről, továbbá a déli városrészről. A rende­zők a levéltárban, könyvtárban és múzeumokban kutattak, eljutottak Rudnay szülőfa­lujába és az ősi családi birtokra is. „Úgy érezzük: ezzel a kiállítással fel tudjuk kelteni az érdeklődést a látogatóban, hogy jobban megismerje Rudnay Sándor lelkiségét, munkásságát. Nekünk esztergomiaknak ez különösen fontos, mert Rudnay életműve itt teljesedett ki és ez városunk újkori történetét döntően meghatározta". A pénteki emlékünnepség a Monteverdi Kórus templomi kamarahangversenyével zárult. Hunyadi Zoltán vezényletével Kodály és Bárdos műveket énekeltek, amit a templomot zsúfolásig megtöltő közönség hosszas tapssal köszönt meg. A rendezőség és Dominic Tóth segédpüspök külön gratulált a kórusnak. Július 29-én, szombaton reggel kilenckor a Bazilika altemplomában ünnepi szent­misére került sor, amelyet Paskai bíboros vezetésével magyar, szlovák és olasz papok koncelebráltak. Rudnay Sándor érsek lelkipásztori munkásságáról, műve halhatatlan­ságáról - magyar és szlovák nyelven - Dominik Tóth püspök mondott szentbeszédet. A mise végén a közönség soraiból többen virágot helyeztek el a főpap sírja előtt. Tíz órakor a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola dísztermében kezdődött el a Rudnay emlékkonferencia . Kápolnai Dezső egyesületi elnök üdvözölte a megjelenteket, közöttük a konferencia előadóit, továbbá Tóth János kulturális állam­titkárt, Karol Wlachovsky követségi tanácsost, Angclo Acerbi pápai nunciust, Ladocsi Gáspár tábori püspököt, Latorcai János és Raskó György országgyűlési képviselőket, Gelsey Vilmos londoni bankszakértőt, Gál Ferencet, a Pázmány/V/er Katolikus Egye­tem rektorát, Don Attilio padovai plébánost, Jan Oravec párkányi polgármestert, Amon György alpolgármestert és másokat. Paskai László bíboros, prímás köszöntőjében az érsekség Nagyszombatba menekü­léséről, majd a 175 éve kezdődött újkori történetünkről - benne Rudnay Sándor hercegprímás főpapi személyiségéről - mondott néhány gondolatot. ,JFőpásztorként megvédte az egyház jogait Magyarorszá­gon, megállítva az elvilágosiasodást. Sőt, a nemzeti zsinattal a jövendő nemzedék katolikusai számára is kiutat mutatott. Templomok, iskolák és egyéb anyagi fel­tételek biztosítása terén minden lehetsé­ges eszközt előteremtett és megadott, amire híveinek szüksége volt." Dominic Tóth püspök rövid kétnyelvű köszöntője után Nagy István, a budapesti Rákóczi gimnázium történelem szakos tanára tartott előadást az ünnepelt törté­nelmi koráról, életútjáról, családjáról, szülőföldjéről, erdélyi püspökségéről, al­kotásairól, jelentőségéről. Kiemelkedő tehetségű embernek, népét szerető láng­elmének festette le Rudnayt. Stefan Ha­nakovics nagyszombati professzor pedig úgy mutatta be a hallgatóságnak, mint a „magyar hon alamizsna osztóját", „a szlovák nyelvű biblia kiadóját", „a Szent Adalbert Egyesület elnökét". A követke­ző előadót: Zlinszky János alkoünánybí­rót, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának újon­nan kinevezett dékánját különösen meleg taps köszöntötte, ugyanis ebben a minő­ségében éppen Esztergomban lépett elő­ször katedrára. Az esztergomi érsekek közjogi szerepéről, a hatalom és köteles­ség kapcsolatáról, az egyházi és világi hatalon gyakorlásáról, a törvénykező nemzet lelkiismeretéről tartott nagysike­rű előadást. Kafer István egyetemi tanár, a katolikus egyetem Szlovák Intézetének igazgatója Rudnay Sándor és a szlovák nemzeti kultúra című előadásában kiemel­te, hogy Rudnay magyarul, szlovákul, né­metül, latinul egyaránt írt és beszélt. Irodal­mi értékű prédikációit szlovákul máig is tanítják. Zárszavában hangsúlyozta, hogy az életmű hitet, reményt és erőt adhat a hétköznapok emberének a nehéz idők min­dennapi küzdelmeihez. A konferencia szünetében bemutatták a Körzeti Televízió Rudnay érsek esztergo­mi tevékenységéről szóló kisfilmjét, vala­mint a „Rudnay Sándor és az érsekség visszatelepülése Esztergomba" című ki­adványt, amelyet az érdeklődök, a kiédlí­tás léitogatói a Mindszenty iskolában az egyesület ajándékaként kapluitnak meg. (Pálos) ÜTKOZTETO­EGYEZTETO EGY PARBESZED DOKUMENTUMAIHOZ Dr. Haller Zoltán lemond? is képviselek. Úgy vélem, hogy ezek után nem tehetek annyit a választópolgárokért, amit vállal­tam és szeretnék tenni. A lelki­ismeretemmel ütközne, ha a kormány végrehajtaná azokat az intézkedéseket, amik nem ve­szik figyelembe a középrétegek érdekeit. - Gondolt arra, hogy átül­jön más frakcióhoz, vagy függetlenként képviselje to­vább a választóit? - Inkább a lemondásomat fontolgatom, de sem átülni, sem a párttól megválni, a vá­lasztókat függetlenként képvi­selni nem akarom! Jelenleg mérlegelem * lemondásomat •mint országgyűlési képviselő. 24 Óra, 1995. március 14. (részlet) Ezen a tavaszi nyilatkozaton alapult az a kérdésem, hogy dr. Haller Zoltán a kormány stabilizációs előterjesztése, illetve annak par­lamenti elfogadása után fontolgatja-e újra a lemondását? Ezúton köszönöm válaszát, ame­lyet legutóbbi számunkban adtunk közre. Saj­Bb nos, elkerülte figyelmemet, hogy ennek egyik leglényegesebb üzenete alig értelmezhető, vagy éppenséggel kétértelmű szövegezésben jelent meg. Nem mentség, hogy szó szerint ugyanúgy, ahogy lapunkhoz beérkezett. Még az írásjelként „eltévedt" vessző is eredeti he­lyén maradt: /(Kxáqk kérdésed$£lmely szerint fonto^|aíQ]^ az alábbiakban szeretném röviden megválaszolni: kormánypárti képvíseloÍCTt'fctikusan ugyan, de /támogatnom kell a. Kormány t, ,_amíg azt lehe t (a stabilizációs program az / ^eLőteriesztéskortiero ve^ső állapotában, elfogadható volt számomra). Ismervén Haller Zoltánt és a párbeszéd ösz­szes dokumentumát, nekem nem volt túl ne­héz megfejtenem a zárójelbe tett mondat ér­telmét. Elnézést kérve mulasztásomért, ezen­nel eloszlatom a gyanút, hogy itt egy olyan tudatos többértelműségről volna szó, mint Ugy néztek rám, mint tyúk a gilisztára - mondja Alföldi Albert MSZP-s képviselő " - ön egyike volt azon kevesek­nek, akik nem szavazták meg a Bok­ros-csomagot a szocialista frakció­ban. Mi volt ez az ön részéről: civil bátorság, vagy pedig mindenképpen meg akarta őrizni az arcát a válasz­tói előtt? - Ez az utóbbi az alapkérdés. Ahhoz kellett volna a bátorság, hogy megszavazzam a Bokros­csomagot, ekkor ugyanis ma­gammal kerültem volna szem­be. Legnehezebb magunknak hazudni. A Kalocsa környéki Hajóson vagyok népművelő hu­szonhét éve. Kalocsának és a környékén lévő huszonhét tele­pülésnek vagyok a szocialista képviselője. Mást ígértem nekik a választási kampányban, és mást látok és látnak a válasz­tóim most. - Mit ígért a választóinak? - Azt mondtam nekik, hogy nem vagyok gazdasági szakem­ber. Azt mondtam az emberek­[ nek, hogy a gazdasági helyzet biztos kikényszerit majd ne­künk nem tetsző törvényeket. De a mai helyzet más. Az embe­rek nagyon tragikusan élik meg a mostani változásokat. Én pe­dig nem vagyoK hajlandó olyan kügy mellé odaállni, amit az em­berek ilyen tragikusan élnek meg . - Elete során gyakran gyűlt meg a baja a gazdasági vezetőkkel? - Mióta a népművelői pályán vagyok, nagyon sokszor kerül­tem konfliktusba gazdasági szakemberekkel. Minden alka­lommal azt mondták, hogy „apukám, te ehhez nem értesz, ez nem cirkuszigazgatás". És lám, milyen állapotban van a gazdaság. Én, mint a kultúra legszélén dolgozó népművelő, nem vagyok hajlandó felelőssé­get vállalni a gazdaság mai ál­lapotáért. Nem én juttattam ide a gazdaságot. Harminc éven át ama hírhedt főpapi levélben, amelyet a Gert­rúd királyné elleni összeesküvés kapcsán em­legetnek. („A királynőt megölni nem keU fél­netek jó lesz ha mindnyájan beleegyeztek én nem ellenzem.") íme tehát a helyesbített, ér­telmezett szövegrész: (A stabilizációs program az előterjesz­téskor nem, de végső állapotában - va­gyis a módosításokkal - elfogadható volt számomra.) emelt fővel jártam, szeretnék továbbra is így tenni. Vélt vagy valósan jó csomagért nem va­gyok hajlandó lesütni a szeme­met, ha Kalocsán és környékén szembejönnek velem az embe­rek. \ - A „nem" szavazatáért megdor­gálták-e a frakcióban, vagy ami még rosszabb, esetleg most agyonhall­gatják önt? - Dorgálást nem kaptam, volt viszont olyan frakciótár-1 sam, aki úgy nézett rám, mint tyúk a gilisztára. Én ezt már megszoktam. Csak azt nem tu­dom, hogy miként képzelik el egy program megvalósítását, ha az embereket nem tudják ma­guknak megnyerni, lélektanilag „mozgósítani". Egy bármilyen jó programot sem lehet tőlünk elforduló emberekkel véghez­vinni. Népszabadság, 1995. július 1. (rész­let) HÍREK * HÍREK Temetőgondozás - „palackpostával" A tanév befejezése után a Somogyi Béla Altalános Iskola diákjai temetőgondozást végeztek Tuschinger Lászlóné vezetésével. A Belvárosi temetőben, amikor a II. világháborúban elhunyt tűzszerészek sírját tettük rendbe, a síron lévő virág alatt „palackpostát" találtunk. Izgatottan vettük le a befőttesüveg tetejét a nejlon zacskót és a spárgát. Köszönőlevelet rejtett az üveg, amely nekünk, ismeretleneknek szólt. Tavaly helyezte el az egykori bajtárs ezt az üzenetet, épp azután, hogy kis csapatunk elvégezte a rendszeres városvédő munkát. Örömmel olvastuk a sorokat és elhatároztuk, hogy bemutatkozunk a levél írójának. Ezután még nagyobb kedvvel végeztük önként vállalt városvédő munkánkat. Dorogi Szilvia 6. oszt. tanuló, Somogyi Béla Altalános Iskola ú*. wifl nö> ( fttiyi -Z 7Ca cr-f/ ^c'ijrOo) /iV^lrniX Ji^enéhfrWó/ A'llf/tfny* ty" /Ci Wt^cjgsO ^d-ife/V-fa— d /vryi-n AMU/refc&frrf; j-jirf (s/uttöi&r ú-jui 'ffy diáktábor Bajóton mise mellett Péli Föld-Szentkereszt fel­keresése, valamint egy Bajót környéki tú­ra is belefért. A szabadidő kellemes szín­foltja volt az énektanulás Tóth Zsuzsanna gitárkíséretével. Jó hangulatú, színvonalas vetélkedőn bizonyították alapos tudásukat a táboro­zók. A résztvevők bizonyára szívesen emlékeznek vissza a szép környezetre, a kedves vendéglátásra és a gazdag, tartal­mas programokra. Kertvárosi hír: Németh Ivántól kaptuk a hírt: Az esz­tergom-kertvárosi Szent István Egyház­község 3 napos tábort rendezett a diákok számára Bajóton a plébánia épületében. Fő szervezői és a programok összeállítói Villány iné Böszörményi Mária és Szabó Lászlóné voltak. Móder Mihály és Hollai Antal plébánosok is kilátogattak a tábo­rozókhoz és egy délelőttöt közöttük töl­töttek. A 17 diák és hitoktatóik napirend­jébe az imádság, elmélkedés és a szent­Olvasóvá neveltek...? (1.) „... Ment-e a könyvek által a világ elébb?" - töprengett híres versében Vö­rösmarty Mihály másfélszáz évvel eze­lőtt, hogy kérdésére önmaga adja meg a választ, amely a társadalmi haladásra nézve keserűen pesszimista, de a köny­vek hatását kétségtelennek tartja. Vajon mi is olyan biztosak lehetünk-e abban, hogy a könyvekben elénk tárt kultúrát, „a bölcsek és a költők műveit" elég sokan forgatják? Hogy állunk az olvasással, a könyvtárral - ma, a 20. század utolsó év­tizedében? Mint általános iskolai tanár, a tanév utolsó napján szokás szerint könyveket ajánlottam a diákjaimnak a vakációra, af­féle házi olvasmányul. (Szándékosan nem a , Jcötelező" jelzőt használom, hisz ez riasztó a kamaszok számára, de tán még a felnőtteknek is.) Amikor Jókai re­gényének címét - A kőszívű ember fiai ­kimondtam, sokan hangosan fellélegez­tek: „Ja, azt már láttam filmen!" Néhá­nyan pedig így „nyugtatták" magukat: „Majd megnézem videón!" Mit tehet erre egy magyartanár, aki „hadilábon áll" a videózással, s a váloga­tás nélküli tévézéssel? Szép komótosan újra elmeséli a rábí­zott nebulóknak a már jónéhányszor ki­fejtett elméletét az olvasás fontosságáról, arról, hogy az információszerzésben má­ig ez áll az első helyen. „Olvasás közben magadnak teremtesz egy világot, az író által elképzelteket újra elővarázsolod, ezáltal a képzelőerőd, al­kotó fantáziád fejlődik. Ezzel ellentétben a filmen (tv-ben, videón, stb.) látottakat csak eléd tárják, s te csak befogadod a készet. A könyvek bármikor újra fella­pozhatok: így könnyedén felújíthatsz egy-egy tudnivalót, feleleveníthetsz egy élményt" - érveltem a kényelemszerete­tük ellen, mint máskor is, mint annyiszor. Az eredmény azonban - enyhén szólva - kétséges. Sajnos, egyre több az a gyerek, aki az évi egy mű elolvasásáig sem jut el. Egyre kevesebb az olvasni szerető és - ezért ­jól olvasó tanuló. Ez a fogyatékosság az­tán a felnőtt korba is elkíséri a jelen ifjú­ságot s a következő generáció kicsinyei még kevesebb mesélő, felolvasó édesa­nyát, édesapát hallgathatnak majd... Mi, pedagógusok látjuk csak igazán, milyen gondot okoz az olvasási nehéz­ség, hisz az egyre növekvő ismeret­anyaggal nem tud megbirkózni a nyögve olvasó kamasz. így függ össze a tanulási képesség - és persze a helyesírási kész­ség - fejletlenségével is a kisebb korból származó hiányosság. (Fogyatékosság?! Fél-analfabetizmus!!!) Nézük csak, hogy áll ma a könyvek becsülete? Örül-e még úgy a mai gyerek a könyv-ajándéknak, rnint Móricz Zsig­mond Nyilas Misije a hónapok óta sóvár­gott, s áldozattal megszerzett „kincs­nek"? Úgy látom, hogy az ég felé szökő könyvárak csak részben az okai annak, hogy egyre kevesebb könyvet vásárolnak még ajándékba is, hisz a nehezen meg­szerezhető, drága ajándék becsülete in­kább nőni szokott!? De mi a helyzet a kölcsönzéssel? Kor­osztályom „gimis" időszakának könyv­cserélési szenvedélyéből maradt-e vala­mi a mai gyerekeknél? Tíz éves iskola­könyvtárosi múltam azt sugallja, hogy el­vétve akad már csak hasonló egy-egy jól működő közösségben, vagy szervezett formában a magyar szakkörösök között. Az iskolai könyvtár rendszeres olvasói létszáma megcsappant. Be-betérnek ke­resni, kutatni valamit egy versenyhez, tanó­rához, de a szépirodalmi művek olvasó­létszáma bizony szűkebb. Hol az eredendő hiba? Talán az esti mese „eltévésedése", vagy a munkában elfáradt szülők videó elé rogyása olvasás helyett? Valószínűleg mindezeknek nagy a sze­repük, hiszen azokban a családokban, ahol a felnőttek rendszeresen olvasnak, a gyerek is könnyebben nyúl az olvasniva­ló után. Vagy keressük az okokat a fent említett olvasási nehézségekben? Itt a jóindulatú segítőszándék is ronthat, hisz a tíz-tizen­két éves gyereknek már nem felolvasni kell a regényt, hanem vele olvastatni, fi­gyelmesen hallgatni, meg-megdicsérve közben... Nem véletlenül a nyári vakáció elején mélázom el a könyv-témán, hisz nincs annál hasznosabb időtöltés, mint délelőtt (délután?) beülni a városi könyvtárba, ol­vasgatni, válogatni. A könyvtár légköre, csendje biztonságot, nyugalmat áraszt, míg a felügyelet nélküli otthoni videózás, tévézés közben válogatás nélkül nézhet­nek kocsmai verekedést, gyilkosságot, szerelmeskedést, - ki-ki vérmérséklete, ízlése, illetve az elé tálalt kínálat alapján. Kis-Szölgyémi Emília (Legközelebbi számunkban folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents