Esztergom és Vidéke, 1995

1995-06-29 / 26. szám

ESZTERGOM és VIDÉKE es POLGÁRI LAP Erdekeink - értékeink 3 GAZDA SZEME HATTER - DONTES UTAN Szünet - de még nem a nyári ... Az üles állva is zavartalanul folyta tiklik Otyílt CeveCeíí A KÉPVISELŐ-TESTÜLETHEZ Egy önkormányzó várospolgár Esztergom hivatalban lévő önkormányzatához: a Tekintetes Képviselő-testülethez és Bizottságaihoz Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Igen Tisztelt Véilasztottak! Bár ez a megszólítás némiképp engem is érint, hiszen tagja vagyok a Kulturális, Idegenforgalmi és Sport Bizottságnak, mondanivalóm mégis azt diktálta: inkább úgy fogalmazzam meg, mint egy közember, akinek szóiméira nem mindegy, hogy lakik valahol, vagy otthon van, azaz fontos, hogy történetesen éppen egy Esztergom nevezetű véirosbcm él és dolgozik. Afféle „várospolgár" tehát, aki „gazdaszemmel" tartja szóimon értékeit. A hagyományosakéit épp úgy, mint az újabbakat, amelyek most épülnek be abba a szerves egységbe, amivé Esztergomot a történelem - elődeink és utódaink végtelen sora - alkotja. Ilyen érték 1990 óta működő Várszínházunk, mind az idén befejezett gyönyörű létesítményt, mind a benne nyéirról-nyárra megvalósuló változatos műsort tekintve. Bizonyéira értesültek róla, hogy - a testület által ezévben is megszavazott jelentős téimogatás ellenére - az idei nyári programot (a tűzijátékot is beleértve) komoly pénzhiány veszélyezteti. Az ismert okokból ugyanis nagymértékben megnövekedtek a dologi és bérjellegű költségek, miközben a külső forrásokból eddig biztonságos eséllyel remélhető támogatások elapadlak. Ezévben az a rendszeres minisztériumi pályázat, amelynek eredményeként 500 eFt az alapítványi bevételek soréiban mindig a legbiztosabb „tervszámot" jelenthette - szintén sikertelenül zárult. Ebben a nehéz helyzetben kérem Önöket, hogy tetszés szerinti adománnyal csatlakozzanak az én felajánlásomhoz, amellyel a gyűjtőívet megnyitottam. Ezt a felhívást, amely tartalma szerint mindazoknak szól, akiknek jelent valamit, hogy esztergomiak, azért címeztem Önökhöz, mert elsősorban az Önök példaadó gesztusain múlik a helyi társadalom önkormányzó, önsegélyező készségének ösztönzése és erősítése. Amely gesztusok természetesen kedvezően formálhatják, javíthatják a közös önkorméinyzás hivatalos arculatáért felelős, stíluséira kényes testület képét, a róla kialakult közvéleményt, - röviden: növelhetik tekintélyét. Az Esztergomi Várszínház Alapítvány bankszámlája: OKHB Esztergomi Fiókja 364-10448. A támogatás természetesen leírható az adóból. A befizetés vagy átutalás alkalmával az összeg mellé meghatározott cél is rendelhető. (Pl.: egy-egy idei bemutató megvalósítása, „tőkésítés" a Várszínház saját technikai berendezéseinek megvásárlására stb.) A felhívás eredményeit - szép régi polgári hagyományt követve - folyamatosan szeretném közzétenni az Esztergom és Vidéke hasábjain. A példamutatásért előre is őszinte nagyrabecsüléssel, „civil" tisztelettel: Esztergom, 1995. június 22. 9{agyfalusi Tibor Név Összeg GYUJTOIV Célmeghatározás Aláírás Nagyfalusi Tibor 20.000,- (Évadnyitó Városünnep) 5/ZLC^^^Oc^ Tegyük széppé városunkat Az Esztergom és Vidéke május 26-ai számában megjelent cikkel, illetve a hozzáfűzött felhívással kapcsolatban szeretném kifejteni véleményemet. A hiányosságokat az egyes terület önkormányzati képviselőjének kellene észrevennie, és neki volna kötelessége a rendetlenségükkel kitűnő területek, házak tulajdonosainak, lakóinak figyelmeztetése, a rendellenességek megszüntetésére. Sajnos önkormányzati képviselőink szerep tévesztésben vannak. Késő estig tartó üléseken vitatnak meg olyan ügyeket, melyek jó ügyintézői előkészítés után perceket vennének igénybe. A képviselők ügyintézőknek képzelik magukat, holott nekik csak észrevételeket és az esetleges módosításokat kellene megtenni az előterjesztésekkel kapcsolatban. Ezek alapján a Polgármesteri Hivatal fizetett alkalmazottainak a dolga, hogy a szükséges intézkedéseket megtegyék. Ha ők nem jól végzik munkájukat, állítsanak helyükre másokat, hiszen ma a munkaerőkből lehet válogatni. A fórum bevezetőjében elhangzott, hogy gazdaságunk rendkívül nehéz helyzetben van. A termelő szféra még mindig csak fél kapacitással dolgozik, ugyanakkor az állami kiadások emelkednek. A 3.000 volt tanács helyett ma 13.800 önkormányzat működik. A múltban a városi képviselők nem kaptak javadalmazást; most aránylag magas javadalmazás illeti meg őket, noha munkájukkal nem igazán szolgálnak rá. Ahogy a Pénzügyminiszter lemondott végkielégítéséről, a képviselőknek ugyanezt kellene tenniük a lakosság részéről elfogadhatatlan módon megszavazott javadalmazásukkal kapcsolatban. Munkájukat egy-két évig fizetés nélkül kellene ellátniuk. Az így megtakarított pénzt a környezet szépítésére, a legkirívóbb hiányosságok megszüntetésére kellene fordítani. Ha működésük ílymódon valóban eredményesnek bizonyulna, megbízóik véleménye alapján illetné meg őket javadalmazás. Szűkében az anyagiaknak, városunk fejlődését csak példamutató vezetés: az érdekelt szervekkel és a lakossággal való szoros együttműködés mozdíthatja elő. 'Dr. tjaáí %á roíy A legutóbbi számunkban megkezdett beszélgetés során Sípos Imre, az Árpádházi Szent Erzsébet Hűméin Szakközépiskola igazgatója kifejezte reményét, hogy a megye fenntartóként többet fordíthat a pedagógiai munka minőségi színvonaléira, a korszerű oktatási programokra. A mindehhez szükséges pénz kitellhet a kötelező feladat elléitáséira járó központi támogatásból, ami egyrészt az ún. normatívélt jelenti, másrészt ennek pályéizati úton elnyerhető kiegészítését. Az intézmény azonban évek óta olyan tanterem-hiánnyal küzd, amely mindmáig megakadályozta, hogy a Viléigbank 300 ezer dolláros hiteléből vásárolt számítógépeket a többoldalú szerződésnek megfelelő ütemben éillítséik a szaktechnikus-képzési program szolgálatéiba. • Milyen kötelezettségeket ír elő ez a szerződés? - A magyar felek, vagyis a három illetékes minisztérium és a helyi önkormányzat vállalja benne, hogy a hitelt felhasználó iskolát támogatja a korszerű oktatási program mielőbbi beindításában, illetve fejlesztésében. • Gyanítom, hogy ez csak afféle elvi szándéknyilatkozat arról, hogy a feltételeket „a lehetőségekhez mérten" fogják biztosítani... - Persze, ez így van benne megfogalmazva. De hát éppen erről beszélünk állandóan: értékválasztő, differenciáló költségvetési döntések kellenének a minőség javára is, a szerződésben vállaltak valóra váltásának érdekében. • Teliéit megint a költségvetési tervbe mélyebben beavatkozó átcsoportosításnál kötöttünk ki... Ilyen támogatásban a ti korszerű programotok soha nem részesült? - A programnak megfelelő pedagógustovábbképzés költségein kívül másban nem. Még a raktáron heverő értékek puszta védelméhez szükséges riasztó-berendezésre sem kaptuk meg a 100 eFt-ot; nemhogy annak a többletnek legalább valamilyen hányadát, amely a működő érték fejlesztéséhez kellene. Ezért erősödött meg bennem egyre inkább - összevetve megyei tapasztalataimmal - az a felismerés, hogy városunkban nem elégséges a fogadókészség, kialakulatlan az a távlatos szemlélet, amely a humán erőforrások fejlesztését a jövőbe való befektetésnek tekinti. Az előzőekben már beszéltünk arról, hogy ez kétségtelenül bo nyolultabb feladat, amely az intézményvezetőkkel való folyamatos egyeztetést, figyelmes gondoskodást kíván meg a fenntartó részéről. Nálunk az a helyzet, hogy még egy sürgős felújítási munka lebonyolításába sincs igazán beleszólásom, a fejein felett intézi a polgármesteri hivatal. így aztán igen nehéz magunkat annak érezni, aminek szeretnénk: gazdának... • Te mondtad, hogy furcsa helyzet alakult ki az „öletekbe pottyant" pályázati ajéindékkal kapcsolatban. Most én teszem hozzá: egyre inkább úgy tűnik, groteszk, szinte tragikomikus, amolyan közép-keletiesen jellemző történet ez arról, hogyan torzulhat mifelénk egy előny - hátránynyéi, az öröm - teherré... Szerinted most, az átadásról szóló döntés után ki fogja meghozni a minőségi értékre tekintő döntést a programotokhoz szükséges négy tanteremről? Ki emeli le vállalókról a terhet, amelynek súlya - a futó idővel versenyben - egyre csak növekszik? - A város most már biztosan nem, hiszen az átadással ezt is végleg „megúszta". Az pedig merő bizonytalanság, hogy a megye mint új fenntartó akarja-e; képes lehet-e rá egy városban, ahol nincsen épülettulajdona? Jónéhány megoldási javaslatot adtam be a hivatalhoz, ezek mindmáig aktaként porosodnak az irattárban. Végső esetben el vagyok rá szánva, hogy a bíróság előtt, bonyodalmas perekben keressem a megoldást, vagyis azt az igazi gazdát, aki nem tud, mert nem is akar kibújni a szerződés lényege: a felelősségvállalás alól. N.T. Ha nem is megoldás, de befejezés következő számunk „kerékasztalánál". Az ún. Bokros-csomag parlamenti végszavazása előtt, május 25-én adta át Erős Gáborné és Grób Lajos (az Esztergomi Kulturális Egyesület titkára) tíz civil társadalmi szervezet és 1039 aláíró nevében dr. Haller Zoltánnak, országgyűlési képviselőnknek azt a felkérést, amelynek lényege, „hogy a kormánynak a GYED eltörlését, a GYES és a családi pótlék korlátozását, az egyetemi tandíjak bevezetését és a térítés ellenében történő betegellátást célzó törvényjavaslata ellen szíveskedjék szavazni." P A R BESZED DOKUMENTUMAI Ezt a társadalmi kezdeményezést majdnem két órás beszélgetés követte, melynek során dr. Haller Zoltán megköszönte a bizalmat, de közölte, hogy alapos mérlegelés nyomán a kormányjavaslat - módosításokkal való - megszavazása mellett döntött. Indoklását levél formájában is eljuttatta az aláírásgyűjtő szervezeteknek, illetve szerkesztőségünknek is. Előzőleg a kezdeményezők is eljuttatták hozzánk nyilatkozatukat, amit a szavazás után fogalmaztak meg. A kozdeli párbeszéd dukumiiitimiait kuvetkező számunkban hozzuk nyilvánosságra. HÍBA-R()VA(R)T-GYUJT() Június 15-ei számunkban kezdtük meg ezt az önkritikus gyűjtést, hogy gombostűre tűzzük a saját bubáink (bocsánat: hibáink) legkülönlegesebb csodabogarait. Ugye megbocsátható, hogy az első alkalom nem vezetett teljes sikerre?... Kiváltképp kínos, hogy éppen a nagyszerű fotográfus, Balla úr igen szép írásához ragaszkodik ez az üldözött sajtó-rovar. Legutóbbi (ne felejtsük a mentséget, hogy első!) kísérletünk ugyanis a következő volt: „... jó bor mellett éjféltájt a lehetetlent és (is) lehetséges..." Szóval (és sajnos, ismét) így írtuk mi... Pedig emígy kellett volna: „... jó bor mellett éjféltájt a lehetetlen is lehetséges..." Tehát így, tárgyrag nélkül. Nézzük meg mégegyszer, gombostűre tűzve: Hurrá, sikerült! (Talán...) A legutóbbi számunkban örömmel közöltük Hencz Aliz elsőéves tanítóképzős hallgató bemutatkozó riportját. Úgy tudjuk, újságírói ambícióit mi juttattuk először nyomdafestékhez. Nos, örömben az üröm - éppen ebből lett a baj, azaz a sajtóhiba, amely főiskolája nevét így torzította cl: Vitéz János K(/Í)ómai Katolikus Tanítóképző Főiskola... Minden érintettől - elsősorban nagy tudományú reneszánsz érsekünktől - elnézést kérünk. VISSZATEKINTŐ Szent István(osok) megkoronáz(tat)ása Lapunk, június 1-jei számában beszámolót közöltünk, interjút kezdtünk arról a jelentős sikerről, amelyet történelmi iskolavárosunk legnagyobb múltú intézményének csapata ért el az „Emese álma - Mítosz és történelem" című művelődéstörténeti vetélkedőn. Az „István" három szakközépiskolás diákja, két pedagógus vezetésével kategóriájuk győztese lett a május 6-án Esztergomban megrendezett országos döntőn. Ezt a fényes diadalt (latinul: victoria) még tavaly Erösné Vörös Viktória tanárnő helyezte erős alapokra, amelyre idén kollégája Tamáshidy - és persze - Viktória emelte tetőcsúcsig az épületet. - Az idei csapatnak két olyan tagja is volt - mondja -, akik már tavaly sikeresen kiállták a próbát, amikor iskolánk a budapesti döntőn a 3. helyen végzett. A két negyedikes fiúról, Némedi Csabáról és Pándi Krisztiánról van szó. Csapatunk új tagja Schönez Orsolya, aki ötödévesként a technikusképzőt járja. Neki osztályfőnöke is vagyok, egyébként pedig mindhármuknak történelemtanára már az 1. osztálytól kezdve. • Útjuk a döntőig? - Először is február végéig vissza kellett küldeni a feladat-füzetet, természetesen kitöltve. Ez jelentette ugyanis a benevezési lehetőséget, amellyel megyénkből hatvan csapat élt, közöttük mi, az István szakközépiskolásai. Gimnáziumi tagozatunk úgyszintén, mégpedig három csapattal is. Tatabányán volt a megyei döntő, ahol tizenhat szakközépiskolás csapat között toronymagasan végeztünk az első helyen. Következett Székesfehérváron a területi forduló, nagyon erős mezőnnyel, ezért itt folyt le a legkeményebb „ütközet". Másodikok lettünk. Egyébként ,Erzsébet-testvérünk" mint hű Árpádházi, végig velünk menetelt, és Székesfehérvárról harmadikként a nyomunkban jutott az országos döntőbe, tehát a hazai pályára. • Milyen módszerekkel készüllek fel? - Diákjaink között megosztottuk a munkát. A csapattagoknak egy-egy részterületen így is bőséggel jutott olvasni, kutatni való. Az elmélyült ismeretgyűjtést és rendszerezést nem kevés történelmi ihlettel, fantáziával kellett kiegészíteni, hogy képesek legyenek beleélni magukat az Árpád-kor nevezetes „nagyjeleneteibe". A területi döntőn például mintegy rekonstruálnunk kellett - jegyajándékról, zenés-verses illusztrációról is gondoskodva - hogyan próbálhatta meg Koppány ősi pogány szokás szerint Géza fejedelem özvegyét, Saroltot a maga asszonyának „jussolni". Ugyanitt István fejedelem nevében, a követséggel megbízott Asztrik apát számára latinul fogalmaztuk meg a híres levelet, amelyben István koronát és egyéb királyi jelvényeket kér a pápától. (Ezt a szerepet egyébként maga a zsűri alakította...) Az itthoni döntőn öt percben kellett megjelenítenünk kellő ünnepélyességgel és a lehető leghitelesebb korhűséggel István királlyá koronázását. • Erre valószínűleg elég idő és alkalom nyílhatott alaposan felkészülni, hiszen - ha jól sejtem - az április végi István-bálon tartották belőle a főpróbát. - Úgy van. • Záró kérdés: hogy érzi magát, hogy találja helyét egy történelem - idegen nyelv szakos „humán" tanár egy „reál" szakközépiskolában? - Kitűnően. Hét évvel ezelőtt kerültem ide, ahol a humán tárgyak sem „megtűrt idegenek". Valódi műhelymunkára felkészült, lelkes kollégákra, igazi szakmaiemberi közösségre találtam. Jó öreg (és szent) Istvánunkat el nem cserélném semmilyen más iskoláért a városban. N.T.