Esztergom és Vidéke, 1995

1995-06-22 / 25. szám

( HÉTRŐL-HÉTRE ESZTERGOM és VIDÉKE Érdekeink - értékeink 3 MŰVÉSZÉT - SZIN II A Z NÉGYSZÁZTAGÚ ÉNEKKAR A ISAZII.IKÁIiAN co /T\, <x> -o < MJU ' *ÍVr %Mk \ A négyévenként megrendezett kórustalálkozó záróhangversenyére június 11én, 16 órakor került sor a zsúfolásig megtelt Bazilikában. J. Haydn Nelson-miséje hangzott el a kilenc kórusból összeállt négyszáz énekes és az Esztergomi Városi Szimfonikus Zenekar előadásában. Szólót énekelt: Dubnic Dana (szoprán), Szendrö Júlia (alt), Ocsovai János (tenor) és Farkas Gábor (basszus), orgonán közreműködött Baróti István, vezényelt Reményi Károly. A kórusok közül a Balassa Bálint Vegyeskar szinten a helyi erőket képviselte; a vendegegyiittesek pedig hazánknak szinte valamennyi tájékát. Balatonfüredről érkezett a Városi Vegyeskar (karigazga tó Pileczky Erzsébet), Dunaújvárosból a Zenei Egyesület Vegyeskara (Horváth Péter), Székesfehérvárról az Ikarus Alba Regia vegyeskor (Kneifel Imre), fővárosunkból három is: MOM Bartók Béla Vegyeskara (Zongor Árpád), a Móricz Zsigmond Nőikar (Wéber István), a Vasas Művészctcgyiitles Vass Lajos Énekkara (Somos Csaba), Jászberényből pedig kettő: a Vasas Munkáskórus (Bedőné Bükki Katalin), és a Palotásy János Vegyeskar (Thorrmnné llusznay Mária). A hallgatóság magas színvonalú zenei bemutató élményével gazdagodott. Haydn Nelson-miséje, a zeneirodalom egyik sokat játszott remeke, ezúttal hatalmas énekkari hangerővel, a szimfonikusok kiegyensúlyozottan pontos kíséretével, Baróti István művészi orgonajátékával és a szólisták szép, tiszta énekével szólalt meg. A mai zenei élet több kiválósága is ott volt a közönség soraiban. így Frcmkl Lajos zenetanár is, az Operaház hajdani neves csellistája, aki szakértő véleményét így foglalta össze: - Nagyon szépen szólt a Bazilikában a Nelson-mise. Reményi Károly meggyőző biztonsággal fogta össze az énekeseket és a zenekart. Gratulálok! Esztergom idei rendezvényei közül bizonyára ez volt az egyik legjelentősebb, ahogy nagy közönségsikere is tanúsítja. Köszönet a közreműködőknek! (P.I.) ÉVADNYITÓ VAROSUNNEP JUNIUS 16. vvv HÁTTÉR - DÖNTÉS UTÁN MI TARTJA FENN? ... KI TARTSA FENN? ... Interjú Sipos Imrével, az Arpádbá/.i Szent Erzsébet Humán Szakközépiskola igazgatójával „ Városunk önkormányzata nevében Esztergom 1995. évi idegenforgalmi és várszínházi évadját a mai városünneppel megnyitom; városunk híres gyűjteményeit, történelmi emlékeit, a nyári program kiállításait, kulturális rendezvényeit ajánlom a nagyérdemű közönség: Esztergom polgárainak és látogatóinak péirtfogó figyelmébe." A megnyitó hagyományos szövegét idén dr. Anion György alpolgármester mondta el a főtéren, miközben a két „trónus" a helyi amatőregyüttesek Vár a színhely '95 című bemutatósorozatának színészkirálynői és királyi nagydíjasára (Makkos Zitára és Kulin Tamásra) várakozott. Este a Várszínházban megtörtént a díjkiosztás, — aztán a nem várt eső elmosta a Hattyúdal színiláz várva várt bemutatóját. Részletes vissza te kintó FŐISKOLA Százöt tanító végzett Június 17-én, szombaton délelölt diplomaosztó ünnepi tanácsülést tartoltak a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola dísztermében. Gyaraki F. Frigyes főiskolai tanár köszöntötte a vendégeket, oktatókat, a végzős hallgatókat. A sok vendég megtöltötte a folyosót és az előteret is, ahol képernyőkön keresztül követhették a díszteremben történteket. llomor Lajos főigazgatóhelyettes adott tájékoztatást a tanulmányi eredményekről, majd Magyar György főigazgatóhelyettes mondott ünnepi beszédet. Megemlékezett a 154 évvel ezelőtt kezdődött tanítóképzésről, a hagyományokról, a tanszéken végzett munkáról, tudományos ülésekről, diákköri eredményekről. A főiskola nemzetközi kapcsolatait a nyitrai, passaui, bécsi, bambergi, pozsonyi, aacheni diák és tanár cserék, valamint a Körlánc és Tempus programok jelzik. „Ajövő távlatában gondolkodó pedagógus célja nem lehet más, mint a mainál munkabíróbb, képzettebb és fáradhatatlanabb generáció következetes nevelése" - hangsúlyozta beszédében Magyar György. Kiemelkedő tanulmányi és közösségi eredményeiért Schmöltz Margitnak, Kolostory Gábornak és Domozi Szilviánk a főiskola bronzplakettjét adományozta; Bajkai Mónikém ak és Mészéiros Ágnesnek jutalmat nyújtott át Gárdái Zoliéin főigazgató. Ezután 27 tanító, 22 tanítószociálpedagógus, 20 tanító-óvodapedagógus, 17 tanító-művelődésszervező, 9 angol nyelvoktató, 8 német nemzetiségi tanító, két szlovák nemzetiségi tanító szakon végzett hallgató vette át az oklevelet a főigazgatótól. Gyaraki F. Frigyes záró gondolataival és a Szózat közös eléneklésével fejeződött be az ünnepi ülés; de a résztvevőket - az ünnepelt diplomásokat, tanáraikat és a vendégeket - még sokáig együtt tartotta az oldott beszélgetésre kínálkozó alkalom. (IM.) A városünnep délelőttjén, 11 órakor kezdődölt el a Szenttamás hegy tetején az a centenáriumi párviadal, amelyre a József Attila iskola helytörténészei és színjátszói hívták ki a Mindszenty iskola csapatát. Ok a királyi város Szent Anna körüti területét képviselték, a József Atlilások pedig Szenttamás történelméből készültek fel. Most csupán az eredmény: egészen kis előnnyel a kihívó fél győzött. legközelebbi számútikban! A középiskolák megyei fenntartásba adásáról Esztergom képviselőtestületének június l-jén kellett döntenie. Ezen a csütörtöki napon jelent meg laputik 22. száma, címlapján a fenti cím alatt elindított interjúsorozatom első darabjával, amely a Szent István Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskola igazgatójával készült. Városunk legtörténelmibb - 1687-ben alapított - középiskolájának jogutódja után körkérdésemmel most a legfiatalabb (a Dobó egészségügyi tagozatából 1988-ban önállósult) szakközépiskola igazgatóját, Sipos Imrét kerestem meg, aki - nem mellékesen - ötödik éve képviselőként is szolgálja a „közt". Méghozzá nem csak a városi testületben, hanem a megyei közgyűlésben is. (Természetesen esztergomi ősidők óta tegeződünk.) - Popovics György mint a Szent István „kormányosa" már évekkel ezelőtt is a „megyei vizeket" jelölte meg útirányul intézménye számára. Nekem, imnuir a döntés utáni helyzetből visszanézve, úgy tűnik, mintha Te, illetve iskolátok „ment is volna - maradt is volna" ? Vagy nem jé>l látom? - Van benne valami, de azért a mi láthatárunkon is a megyei fenntartás jelent meg biztosabb kikötőként. A döntés-előkészítés egyik véleményező fóruma, a testület túlnyomó többséggel, 13 igennel szavazott az átadás mellett. Az iskolaszék pedig határozatát olyan feltételekhez kötötte, amely álláspontunk lényegére mutat. - Azaz? - Azaz ott maradnánk, illetve oda mennénk, ahol a fenntartó biztosítja a mindennapi működésünkhöz és távlati fejlődésünkhöz egyaránt nélkülözhetetlen helyiségekből a szükséges minimumot. - És melyik fenntartóhoz van több bizalmatok? A város vagy a megye „sugároz" felétek erősebb biztonságérzetet? - Általánosságban a megye; de ezt az alapvető szükségletünket tekintve bizonytalanabb a válaszunk, minthogy meglehetősen bonyolult ügyről van szó. Mindenesetre az évek során összegyűlt annyi hiteles információm megyei „berkekből", amelyek alapján biztosan állíthatom: a megye többet fordíthat és többet is fordít az iskolaügyre. Ezévben a közgyűlés 230 milliós hitelfelvételbe vágott bele, nagyobbrészt az intézményfenntartás érdekében; városunk 115 milliósba. És nem csak a pénz számít: ezen kívül mintha másból is többel, - többlettel rendelkezne. - Mire gondolsz? - Arra, amire igazgatótársam, Popovics György: a szemléletre, a költségvetés-készítés koncepciójára. Pontosabban arra, ami városunkban hiányzik belőle: elfogadott értékrendre. Ennek a feladatellátást a minőség felől kellene átvilágítania, eszerint megítélnie az igényeket, szükségleteket. Az ilyen, széles társadalmi körben megvitatott, a testületen belül konszenzussal elfogadott értékítélet lehetne a szűkös közpénzek elosztásának, átcsoportosításának reális alapja. - Ugye tudod, hogy voltaképpen differenciált újrafelosztéisról beszélsz, a „fiskális" szemlélet ellenében, amely a felülről megszabott és leutalt „fejkvótáin" és az előző költségvetési évben intézményenként teljesített kiadások „bázisán" nyugszik. Vagy inkéibb: vesztegel. Évről évre mindenhová annyit oszt, amennyi az intézmény rövidebb-hosszabb létezése soréin kialakult, az inflálódást valamelyest - egyre csökkenő mértékben - követő többletlel növelve. Arra is bizonyára emlékszel, hiszen az előző ciklust együtt csináltuk végig, hogy akkor is minden új év küszöbén és szinte egyhangúlag óhajtottuk, hogy a költségvetést ki kellene mozdítani ebből a veszteglésböl. - így van; és mégsem történt semmi, mert ez a szemléletváltás, átértékelés rengeteg előkészítő munkával és igen sok, nemegyszer kínos érdekütközéssel, sérelem-okozással járt volna. Valljuk be, M jf * NB 'k mindig reménykedtünk, hogy megúszhatjuk. - És örültünk, hogy ez megint sikerült. Az a vészhelyzet, hogy az infláció-követés lehetősége nullára, sőt jóval az alá csökken, a múlt év végén következeit be. Azország óriási deficit-tömegét a gazdaséigi kényszerpályán lecsúsztatták az önkormányzatok szintjére, amelyek szükségszerűen tovéibblódították intézményeikhez. Nem gondolod, hogy a középiskola-fenntartó önkormányzatok, így Esztergomé is, most olymódon „úszhatja meg" a vállalt feladatok új szemléletű költségvetési finanszírozásának bonyolult és kényelmetlen munkáját, hogy a megyére ezt is ráhagyva, örökre megszabadul tőle? - Nincs szándékoinnban eldönteni, hogy az átadással mit nyer a helyi önkormányzat; de aggódom, hogy veszít az iskola-politika hosszútávú, ugyanakkor rugalmas alakításának hathatós beleszólási lehetőségéből. Arra viszont elég okom van, hogy higgyem: a megye képes lesz pótolni a hiányok jelentős részét. Hogy miből? Ami a szükséges pénzt illeti például a csoportbontásokhoz, a pedagógiai szakkönyvtár gyarapításához - ez kitellhet a kötelező feladat ellátásra járó központi támogatásból. És ne feledkezzünk meg arról bizonyos „többletről" sem: én ugyanis úgy tapasztaltam, hogy a megyei önkormányzat más szemlélettel irányítja intézményeit. Érzékelhetően több felelős gondossággal, érdemibb és rendszeresebb érdeklődéssel, aminek köszönhetően az intézményvezetők inkább érezhetik gazdának magukat a saját portájukon. Okét valószínűleg ezért nem érte az a gyötrelem, hogy háromszor szabatták át velük a költségvetést, teljesen gépies módon, amíg a számok le nem süllyedtek az 1993 évvégi ár- és adószintig. A mi városvezetésünk legföljebb szorult pénzügyi helyzetben értekezik velük behatóbban, akkor is csak a nagy asztalnál... - Popovics Györgynek volt egy mondata, amit nem használtam fel, de most előhúzom: „Legjobb volna, ha lehetne találni egy igazi mecénást." Kedves Imre, köztudott, hogy a ti intézményeteknek adatott ilyen: nemcsak a városban, a megyében egyedül ti nyertétek el pályázat révén a Világbank 300 ezer dolléiros hitelét az Emberi Erőforrások Fejlesztési Program keretében. Akkor pedig mi a gond? - Bármilyen furcsa is, de éppen ez. A hitelt a szakápolói, szociális gondozói és környezetvédelmi szaktechnikusok képzésének bevezetésére kaptuk, mégpedig a számítógépes oktatóprogram gépeinek megvásárlására. Intézményünket éppen a napokban fogják bekapcsolni a világinformatikai hálózatba; a gépek program szerinti használatba állítását több oldalú szerződés írja elő, amely nem csak iskolánk, hanem három hazai minisztérium, valamint a városi önkormányzat részéről is kötelezettségvállalást tartalmaz a Világbank felé. A berendezés nagyobb része mégis raktárban - vasrácsok mögött - hever, mert négy oktatóteremre volna szükségünk. (Folytatás a következő számban.) Nagyfalusi Tibor Főleg szakmunkásokra van szükség, segédmunkára is elég könnyen el lehet helyezkedni, de a szellemi foglalkozásúak előtt már igen magas a mérce: sok helyen alapkövetelmény a nyelvtudás, az informatikai szakismeret. A nyugati mintára szerveződő ipar és kereskedelem korszerű ismereteket követel. Egy régi típusú szakember itt akár éhen is halhat, ha nem képes haladni a korral. - A jelentkezők egy részét teliéit a munkaadó utasítja el, mert az valamilyen okból nem felel meg neki. No, de úgy luillom - gyakoribb, hogy a munkanélküli nem fogadja el a felkínált lehetőséget. - Ezeknek egy része a már említett réteghez tartozik. Ok nem is akarnak dolgozni, náluk a jelentkezés csak afféle alibi. Sokan viszont az alacsony bérkínálat miatt utasítják vissza az állást. Inkább feketén dolgoznak valahol hosszabb-rövidebb ideig. Az ún. feketemunka egyre gyakoribb, de - sajnosaiig lehet valamit tenni ellene. - Tudna példát mondani? - Név szerint senkit sem akarok említeni, de rengeteg példa van. Miután valamelyik pályázatot megnyerte, egyik távoli városban székelő cég ideküldi 23 vezetőjét, ők felvesznek 8-10 munkást, dolgoztatják őket néhány hétig, s mire a dolog kitudódna, már végeztek a munkával, s tovább is álltak. Hát, ennyit a feketemunkáról. - Hallottam, hogy Önök munkaerőkölcsönzéssel is foglalkoznak. Mit takar tulajdonképpen ez a kifejezés? - Határozott idejű, átmeneti időszakra szóló foglalkoztatás, amikor is mi kötünk szerződést a dolgozóval, s a vállalat nekünk fizet érte ,kölcsönzési díjat". A cégeknek ez igen előnyös, hiszen csak ideszólnak telefonon, s akár már másnap munkába állhat a kért munkaerő. Adatbankunkban több mint 4 ezer munkaerőt tartunk nyilván, s szinte percek alatt ki tudjuk keresni az alkalmas személyt. Míg az Interim magánvállalkozásként segíti a munkanélküliek elhelyezkedését, addig a Megyei Munkaügyi Központ Esztergomi Kirendeltsége mindezt a tevékenységét hivatalból végzi. Előd Csaba, a kirendeltség vezetője jó hűekkel fogad: - Egyetlen év alatt 33 %-kal csökkent a regisztrált munkanélküliek száma. A május 20-ai adatokat tekintve, jelenleg 1810 név szerepel nyilvántartásunkban. Becslésünk szerint a valóságban kétszer ennyien vannak állás nélkül. 1993-ban volt a csúcspont, akkor 4 ezer feletti volt a bejegyzett munkanélküliek száma, s ez az aktív keresőknek 20 %-ál jelentette. Most alig haladja meg a 10 %-ot. Sok más városban még nem látják a kiutat, de itt Esztergomban, úgy tűnik, megállt a recesszió. Az új üzemek létesítése sokat segített a foglalkoztatottságon. - Jelenleg, hogy rendelkezik a törvény az állástalanokról? - Maximum 1 évig kapják a munkanélküli járadékot. Minden hónapban jelentkezniük kell hivatalunkban, az általunk felkínált állást pedig el kell fogadniuk, ha a felajánlott bér több, mint a járadék összege, ha a munka megfelel szakképzettségüknek, és ha nem kell napi 3 óránál többet utazniuk. Ha ezeknek a feltételeknek nem tesznek eleget, megvonhatjuk a járadékot. - Ezek szerint mérlegelhetik a döntést? - Igen. A szociális körülményeket figyelembe kell vennünk. Nem kötelezhetünk például egy gyermekeit egyedül nevelő anyát éjszakai műszakra. De tekintettel vagyunk az álláskeresők egészségi állapotára is. Egy év letelte után aztán a munkavállaló már csak saját kérésére marad meg nyilvántartásunkban. Járadékot már nem kap, de a Polgármesteri Hivataltól igényelhet jövedelempótló támogatást. Szántó Barna (Következő számunkban folytatjuk)