Esztergom és Vidéke, 1994

1994-03-03 / 9. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Február 26-án nyílt meg a Balassa Múzeumban Vincze László kiállttá sa. A művészt 60. születésnapja alkal mából dr. Könözsy László polgár mester köszöntötte, és átadta az Ezer éves Esztergom emlékérmet Jdké péül annak, hogy városunk ezredévét immár jelentős értékekkel gazdagítja Vincze László itt leélt 34 esztendeje is. Az egész eddigi életmű, amely nemcsak festői alkotások sora, hanem a család is.~ A kiállítást Prokopp Mária művészettörténész nyitotta meg, majd dr. Szállási Árpád - mint „földi"-a nagytörténelmü Szatmárból i(leszármazottak nevében beszélt (Az ő felköszöntőjét következő számunkban közöljük.) Végül Horváth István múzeumigazgató kért néma főhajtást Mucsi András művészettörténész tiszteletére, aki még ősszel örömmel vállalta e kiállítás megnyitását, de súlyos betegsége legyőzte öt: február 22-én elhunyt. (Róla a 6. oldalon és legközelebbi számunkban emlékezünk meg.) Köszöntjük a 60 éves Vincze László festömüvészt Kedves Vendégek! Tiszteli Ünneplő Közönség! Születésnapot köszönteni jöttünk. A születésnap a család ünnepe. A művészetet szerető esztergomiak nagy családja gyűlt össze, hogy kifejezze szeretetét, köszönetét Vincze Lászlónak, aki 34 év óta képeivel beragyogja az esztergomiak otthonát. Szép volna, ha minden jelenlévőt megszólaltathatnánk, és elmondhatná, milyen sok örömet jelentenek neki Vincze László képei. Felnyitotta szemünket, hogy észrevegyük és élvezzük a környező világ szépségét, a tájat, a Dunát, a hegyeket, a virágokat, a város részleteit és nem utolsó sorban az embert Ha itt, e kiállításon körülnézünk, látjuk, hogy képei főképpen tájképek, tájjal egybekapcsolt városképek, virágcsendéletek és portrék. Külön csoportban vannak a rajzok. Ezek nagyobb része is portré. A világ legnagyobb csodája az ember, akinek lelke ott ragyog az arcon. Ezt fürkészi a művész, és jeleníti meg. Vincze László vérbeli festő, aki színekkel gondolkodik, színekben él. Frissen, érzékenyen figyeli a levegő és a lélek rezdülését. Az ő élményeit csak akvarellel lehet igazán tolmácsolni. Biztosan bánik az olajtechnikával is, és bátran alkalmazza az ünnepélyesebb témáknál. De ő inkább a közvetlenebb, személyesebb lírai érzések megszólaltatója. A táj, a város, az ember varázsát ragadja meg és ajándékozza nekünk. 34 éve él Esztergomban. 1960-ban, sokan még emlékszünk, megjelent városunkban egy fiatal rajztanár, aki lelkesedésével, mosolyával, gyermeki őszinteségével, tiszta tekintetével hamar közel került a zárkózottabb, hűvösebb esztergomiakhoz. A Szamos és a Tisza friss levegőjét hozta hozzánk. Előbb talán a Duna vize ejtette rabul, a lenyugvó nap színpompás látványa, majd felfedezte az ősi város festői zeg-zugait és végül meghódította az esztergomiak szívét. Ennek bizonyságai vagyunk mi, mindnyájan, akik eljöttünk köszönteni őt, az ízig-vérig esztergomivá lett, közkedvelt festőművészt. Bemutatnom nem kell őt. Az ünnepi alkalomkor azonban jóleső felidézni e szép élet főbb állomásait. Szamoskéren született. Gyermekkorát a falusi élet szépsége és nehézsége, valamint a világháború borzalmai határozták meg. Éltető napfénye az Édesanyja volt. Ő, aki elhatározta és megvalósította, hogy 11 éves fia tanulni fog, és pedig a legjobb helyen, a híres Debreceni Kollégiumban. 1945-öt írtak. Éppen elhallgattak a szirénák, a légitámadások. Az embereket a megélhetési gondok foglalták le. S ekkor ennek az Édesanyának arra volt gondja, hogy fia mintegy 80 kilométerre menjen gimnáziumba. Az önzetlen magyar asszony megszervezte, hogy négy másik fiú is vele tartson. így indult el Vincze László új élete. S ezért, mindmáig, végtelenül hálás Édesanyjának. Nézzük meg az itt kiállított Édesanya-portrékat! Vincze László legjobb képei közé tartoznak! Á debreceni kollégium rajztanára, Félegyházy László volt első mestere. „Zseniális tanár volt akitől a leglényegesebb dolgokat tanultam" - vallja ma is. 1953-ban érettségizett majd felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára. A művészet a kultúra, s egyáltalán a szellemi élet számára a legnehezebb időszak volt ez. Az első év végén ő is megkapta a határozatot: „nem lesz belőle jó szocreál festő". Távoznia kellett. Nem alkudott meg. Nem mondott le a Szép, a Művészi Szép szolgálatáról: a szamosi táj szerelméről, az emberek lelkének festői ábrázolásáról. Egerben folytatta tanulmányait, a főiskolán, Jakuba János és Bíró Lajos útmutatásai szerint. 1957-ben kapta a rajztanári diplomát. Három évig Galgahévízen tanított, majd 1960-ban Esztergomba került. Hamarosan, örökség révén - lehetővé vált számára, hogy abbahagyja a tanítást s teljesen a festészetnek éljen. Miháltz Pál és Barcsay Jenő tanácsai szerint beható stúdiumokba kezdett. Esztergomban ismerkedett meg feleségével, Angélával, aki életének igazi Angyala, Múzsája és legfőbb segítője. A vidámság tündére. Ó is művészlélek, a zene, a dal él szívében. Szerelmükből három művészfióka született, akiknek tehetségét a szülői gondoskodás és a meleg otthon derűs, művészi légköre bontotta ki. Vincze László művészete a családi örömökben teljesedett ki. Ezt bizonyítják az utóbbi évtizedek képei, s közöttük a gyermekekről készült remekmívű portrék. Otthonuk természetes légköréhez tartozik a zene, a családi zenélés is. A zene elvontabb világa, tiszta ritmusa időről időre konstruktívabb, absztraktabb festői kísérletekre buzdítja Vincze Lászlót E törekvésének is szép példáit látjuk a kiállításon. De mindig visszatér a látvány látványszerű bemutatásához, az ő igazi világához. Mert Vincze László őszinte, derűs, lírai alkatától, gyermekded lelkületétől, amelyet 60 évesen is frissen őriz, távol áll az élet sötét dolgaiban, kiúttalan problémáiban való elmerülés, amely korunk emberének oly szomorú jellemzője. A látvány művészi ábrázolásának minden korban voltak és vannak kiváló mesterei. Arra hivatottak, hogy minden emberhez szóljanak, minden embert boldogítsanak. Rámutatnak az Élet szépségeke, nagyszerűségére, segítenek felülemelkedni a mindennapok gondjain, hogy tudjunk mosolyogni, örülni, s ezáltal szebb és jobb legyen a világ. Ezen munkálkodik Vincze László évtizedek óta, és teszi ma is mindnyájunk örömére. Köszönjük a Balassa Bálint Múzeumnak, hogy megrendezte ezt a kiállítást, amely az egész életműbe bepillantást nyújt. Vincze Lászlónak pedig szívből kívánjuk, hogy Isten éltesse sokáig erőben, egészségben, jókedélyben, a Szépnek további nagy szerelmében, nagyszerű családja körében és az esztergomiak örömére. dr. Prokopp Mária Február 24-én, csütörtökön a Duna Múzeumban nyílt meg Sebők Péter fotókiállítása. Megtekinthető március 18-ig. Felvételünk a megnyitón készült. Felhívás Esztergom művészeihez! Esztergom legrégibb testvérvárosa a finnországi Espoo. A két város 1974-ben foglalta írásba kapcsolatteremtő szándékát, hangsúlyozva a finn és magyar nép közötti közeledés és az ősi rokonság ápolásának szükségességét. Az eltelt húsz év bizonyította, hogy a kezdeményezés helyes és példaértékű volt a két nép valóban közelebb került egymáshoz, a két város pedig egymásban igazi testvérre talált. Az évfordulót - lehetőségeinkhez mérten - méltóképpen kívánjuk megünnepelni. Szeretnénk egy olyan kiállítást rendezni, amely bemutatná, hogy milyennek látjuk mi, esztergomiak Espoo városát és Finnországot. Kérjük tehát mindazok segítségét akik már jártak testvérvárosunkban és élményeikből alkotások születtek, legyenek részesei tervezett kiállításunknak, munkáikat 1994. április 25-ig juttassák el a Vármúzeumba. A segítséget előre is köszönjük! Esztergom Város Önkormányzata Magyar-Finn Baráti Kör Esztergom