Esztergom és Vidéke, 1994

1994-02-24 / 8. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A hetvenes években országszerte számos ifjúsági zenét művelő, ugyanakkor katolikus szellemmel átitatott együttes jött létre. Magánházakban és egy-egy nyitott szellemű pap templomában gyűltek össze. Közéjük tartozott Dax is - ahogy a ,/nozgalomban" ismerték -, becsületes nevén Ferenczi Rudolf. Ma ő és fiúkból, lányokból álló kisegyüttese hozzájárul a népszerű vízivárosi diákmisék lelki-zenei élményéhez. - Hogyan is kezdődött? - Akkor kezdtük, amikor még tilos volt. Évekig pap nélkül gyűltünk össze. Persze voltak pap ismerőseink, de ők csak barátként, ismerősként tudtak segíteni. Egyébként egyáltalán nem katolikus családban nevelődtem. 1971 decemberében szereltem le. Akkor kerültem be a dorogi keresztény csoportba. A kereszténységgel mint életformával ott ismerkedtem meg. Ami egészen más volt, mint amit korábban megéltem: tiszta volt, szép volt, élmény volt... Belém ivódott. S mivel gitározni jól tudtam, vallásos énekeket énekeltünk. Dalaink a beatmisék lelki-zenei örökségéből táplálkoztak. A káplán még vidéki kirándulásokat is szervezett számunkra. Megnősültem. Albérletből albérletbe költöztünk. Amikor a Vízivárosi templom mellett laktunk, a háziak megengedték, hogy ott gyűljünk össze énekelni - vagy húszan, köztünk néhány ferences diák is. Megismerkedtünk Cséfalvay Pállal, a JCeresztény Múzeum igazgatójával. Ó teret adott, beengedett a templomba. S az egyházi év ünnepekben oly gazdag, hogy mindig tudtunk valamire készülni. A hetvenes évek legszebb és legtartalmasabb katolikus ifjúsági rendezvényei a nagymarosi találkozók voltak. Ott a kisközösségek egymásra találtak - szervezett keretek között. A programban a közös misén kívül ima és éneklés szerepelt. „Hivatalos" heEsztergomi műhelyek Szent István Katolikus Ifjúsági Klub lyeken persze nagyon odafigyeltek. Például a leveleinket rendszerint felbontották. Közben a táborozások - a Bakonyban, Erdélyben, Somogyban - tovább erősítettek bennünket Egy-egy faluban bizony elcsodálkoztak: templomuk meg sosem látott ennyi fiatalt Közösségünk azóta is megvan, bár többször cserélődtünk. Tagjaink megnősültek, férjhez mentek, de a gyerekeikkel ma is visszajárnak találkozóinkra. Amikor elkezdtük, alig néhányan jártak a Vízivárosi templomba. Ma már szépen megtelik. Közben évekig a Kerek-templomban (Cserpes Jenő plébános úr támogatásával) és a dorogi templomban is énekeltünk, gitároztunk. Mindkét helyen építgettük a közösséget megszerveztük az ifjúsági miséket. Amikor 87-8 8-ban visszaköltöztünk Vízivárosba, Dorogon is meg a Kerek-templomban hagytunk egy-egy énekes csoportot, amelyek ma is működnek. 1989-ben Simon Tibortól, az akkori tanácselnöktől elkértük a Rác-templom kulcsát, s ott gyakorolhattunk. Hivatalosan - legálisan - 1989. augusztus 20-án alakultunk meg a Vízivárosi templom Szent István Katolikus Klubjaként. Azóta számos fellépésünk volt: a Múzsák ünnepen, a zöldházi Mikulás napokon, a különböző templomokban. Az elmúlt karácsonyra negyven perces betlehemes játékot állítottunk össze. A feleségem, aki mindenben segítőtársam, egy részletes forgatókönyv segítségével negyven! gyereket tudott mozgatni. E karácsonyi műsorral aztán a városban számos helyen felléptünk, szinte minden napra akadt egy-egy szereplési lehetőség: kórházban, az egészségügyi szociális otthonban, az öregek napközi otthonában... 1991-ben a pápalátogatáskor a Népstadionban is szerepeltünk. E találkozó után történt, hogy a pápa minden szereplővel kezet fogott. A feleségem elé érve Éva a pápa kinyújtott kezére egy sárga sálat kötött, olyat, amilyen a szereplők nyakában volt Nagy volt a meglepetés és az öröm, amikor pár nap múlva az újságból a pápa mosolygott ránk - csuklóján a sállal. Hiába, nincsenek véletlenek. Nemrégen a győri főtéren a Terményáldás című műsorban léptünk fel. De a Suzukiban is kétszer mikulásoztunk már. Németországi utunkon pedig a vendéglátók őszintén meglepődtek, amikor szentjeik dalait is elénekeltük. A nyarakon általános és középiskolás diákoknak szervezünk egy-egy hetes táborozásokat. Az idén családok számára is tervezzük. Meg kell említenem, hogy a klubhoz tőlünk, énekesektől némileg függetlenül egy imacsoport is tartozik. A közelmúltban saját dalainkból - Isten tenyerén címmel - kazettát is kiadtunk. Ez kapható az egyházi könyvesboltokban. Mivel a karácsonyi és á húsvéti énekes-zenés előadások sok szereplőt mozgatnak, és a jelmezek, valamint a technika beszerzése pénzbe kerül, létrehoztunk egy alapítványt, melynek számlaszáma: MHB RT. Esztergom 361-11170. Aki céljainkkal egyetért, kérem, az alapítvány révén segítse munkánkat! Igyekszünk minden lehetőséget felhasználni, hogy dicsőítő és hálaadó énekeinkkel meghittebbé tegyük ünnepeinket. Legyen az advent karácsony, nagyböjt, húsvét, esküvő, keresztelő, bérmálás, vagy akár temetés. Krisztus mindenkit szólít legyen hivő vagy hitetlen. Munkánkkal az evengelizációt és a katolikus megújulást kívánjuk szolgálni. s.j. Nyolcvanhat éves korában, február 3-án elhunyt Nagy Zoltán művészettörténész, a B alassa B álint és a Keresztény Múzeum nyugalmazott igazgatója. Temetése február 11-én volt a Farkasréti temetőben. Részletek dr. Horváth Istvánnak, a Balassa Múzeum igazgatójának búcsúbeszédéből: „...Az esztergomi múzeumok nevében búcsúzom Nagy Zoltán igazgató úrtól, kedves elődömtől... 1908-ban a távoli Dombegyházán született. Miután a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen művészettörténetből, olasz nyelv és irodalomból, valamint a magyar föld archeológiájából végzett tanulmányokat, illetve szerzett doktorátust, érdeklődése a magyar középkor felé irányult. Olaszországi tanulmányútjai után a Keresztény Régészeti Intézetben, majd 1934-38 között a Műemlékek Országos Bizottságánál teljesített szolgálatot. Először ekkor került kapcsolatba városunkkal, ahol éppen akkor folytak azok a nagyszabású feltárások és műemléki helyreállítások, amelyek eredményeként előkerültek az Árpád-házi királyok palotájának és kápolnájának maradványai, s ez idő alatt folytak annak mindmáig példaértékű rekonstrukcióshelyreállítási munkálatai. A palotáról és az előkerült freskókról akkor több tanulmánya és fordítása jelent meg. Ezzel egyidej űleg - akadémiai ösztöndíjjal - műtörténeti és műemlékvédelmi tanulmányokat végzett a Római Magyar Történeti Intézetben, és Gerevich Tibor mellett részt vett az esztergomi Keresztény Múzeum képtárának rendezésében is. így őt is. Visszaköltözött Budapestre, ahol középiskolákban tanított. 1960-ban kinevezték az Esztergomi Balassa Múzeum igazgatójának, majd 1962-ben az általa megszervezett Vármúzeum igazgatójának. E kettős megbízatása mellett az egyébként független Keresztény Múzeum szakmai vezetését is ellátta. Akkori tevékenysége is főleg a Várhoz, a királyi palotához kapcsolódott Újraindította a háború miatt leállt régészeti kutatásokat, gondoskodott a Nagy Zoltánra emlékezve 1939-től 41-íg Teleki Pál miniszterelnök művészeti előadójaként a miniszterelnökségen, majd a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott. 1941 és 45 között az Eötvös Kollégium művészettörténet-tanára, majd a szegedi Alföldi Tudományos Intézet igazgatóhelyettese, illetve a szegedi egyetem magántanára. 1951-ben a szegedi egyetem tanári karának jelentős részét elbocsátották. Várkápolna és a Vitéz Stúdió elhalványult freskóinak restaurálásáról... Neki köszönhetjük az ebek harmincadjára került Babits-villa megmentését felújítását és irodalmi emlékmúzeummá alakítását. Abban az időben (1961) ő volt a Babits-rehabilitáció egyik elindítója. Fontos szerepet játszott a város kulturális életében is: számos irodalmi, zenei estet és matinét szervezett - fölelevenítve Esztergom zenei, irodalmi múltjából Peire Vidal, Balassa Bálint Claudio Monteverdi, Sobieski János, Babits Mihály és mások alakját, munkásságát 1969-ben a Balassa Múzeumból, 1970-ben a Vármúzeumból is nyugdíjba vonult Ezután még két önálló könyvet is írt Esztergomról, s több jelentős tudományos tanulmány mellett mintegy negyven közleményt publikált Ez időben főleg az olaszmagyar művészeti kapcsolatok foglalkoztatták, de a többkötetes Szeged története című műből is jelentős részeket ó írt meg. Érdeklődése azonban továbbra is kiterjedt Esztergomra. Több készülő, esztergomi témájú tanulmányáról tudunk. Számos alkalommal megtekintette az újonnan végzett régészeti kutatásokat és ígérete szerint márciusban szeretett volna ismét Esztergomba jönni az újabb leletek megismerésére, baráti eszmecserére... Fájdalommal veszek búcsút az esztergomi múzeumok nevében. Úgyis, mint akit pályája kezdetén atyai szeretettel fogadott, s akihez mindvégig szívélyes barátság fűzött..."